A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 50. szám - A távollét miatti gondnoki képviselet kérdéséhez

A JOú 361 nem nézheti tétlenül azt. hogy egy egyén jogai csorbát szenvedjenek akkor, a midőn azon segíteni lehet; ha a bíróság ügygondnokot nem is rendelhet ki, mégis megteheti azt, és véleményem szerint tennie kötelességében is áll, hogy gondnok kirendelése iránt az illetékes gyámhatóságot megkeresse. Az ítélkezés terén általában elfogadott gyakorlat az, hogy ha a perben a törvényes képviselő érdeke ellentétes a gyámsága alatt álló egyén érdekével, az esetben a bíróság gondnok kirendelése iránt az illetékes gyámhatóságot megkeresi; ezt teheti és csak a birói gyakorlatot folytatja akkor is, ha a felebbezés beadása után ismeretlen helyre távozott alperes részére szintén gondnok kirendelését kéri. Ennek helye van, mert perben álló és távol lévő egyén veszélyeztetett vagyoni viszonyairól van szó, a melyekre vonatkozólag nem intézkedhetik, ily körülmények között az 1877: XX. t.-c. 28. §. d) pont és illetőleg a 32. §. második bekezdése alapján a gyámhatóság a bíróság értesítésének vétele után hivatalból is nevezhet gondnokot, és illetőleg gondnokot nevezni kötelessége is, az igy nevezett gondnokkal azután a felebbezési tárgyalás aggály nélkül megtartható. Véleményem tehát az, hogy az adott esetben a felebbezési bíróság a nem kézbesithetésről történt jelentés után az illetékes gyámhatóságot keresse meg gondnok kirendelése iránt, mert sokkal helyesebb, valakinek az érdekeit megóvni, mint rideg törvényszakaszokkal takaródzni. Dr. Csaplaky Lipót, kir. albiró Ungvár. > IIL Göldner Károly brassói törvényszéki biró ur a «J o g» f. évi 48 számában azt a kérdést vetvén fel, hogy az első bíróilag marasztalt, s ez ítélet ellen uj bizonyítás felvétele céljából szóbeli tárgyalás utján elintézendő felebbezéssel élő, azonban a szóbeli tárgyalás elrendelése s az idézés kézbesítése közötti időben ismeretlen helyre távozott alperes részére az első birói Ítéletben megnyugodott felperes kérelme következtében ügygondnok neveztessék-e ? e kérdésre tagadólag válaszol, s azt a nézetét nyilvánítja, hogy ez esetben a felebbezö alperes ugy tekintendő, mintha felebbezési védelméről lemondott vagyis felebbezését visszavonta volna, s ehhez képest ügygondnoki kirendelés mellőzésével a határozat ily értelemben hozandó. Szerény nézetem szerint azonban ez eljárás nem volna összeegyeztethető perrendtartásunk szellemével, s annak rendelkezéseivel, s nem különösen a felhozott esetben. Az 1893 : XVIII. t. c. ugyanis a nyomozási rendszer elveit fogadván el, a bíróság, a melynek feladata mindkét fél jogos érdekeinek megóvása, s az anyagi igazság kiderítése — akkor a midőn maga felperes is ügygondnok kirendelését s ezzel a tárgyalás megtartását kéri — nem helyezkedhetik alperessel szemben kellő alap és kényszerítő ok nélkül még felperesnél is ridegebb álláspontra. Azért tehát talán helyesebb a kérdés megoldását abból az álláspontból bírálni meg, vájjon ha a fenti esetben felperes kéri azt, hogy a felebbezés visszavontnak tekintessék, rendelhet-e a bíróság felperes e kérelmének mellőzésével alperes részére ügygondnokot ? De e kérdéssel szemben sem tartom alkalmazhatónak Göldner Károly törvszéki biró ur nézetét. Vélelem felállításának ugyanis csupán kétes esetben és ekkor is csupán az esetben van helye, ha a vélelem megállapítására az e mellett harcoló valószínűség kellő alapot nyújt. Ámde lehet e kétségesnek tartani azt, hogy alperes a felperesi követelés ellen védekezni akar akkor, a midőn ez ellen már az első birói eljárás tényleg védekezett is, s ezenfelül felebbezésében még uj bizonyítékokra is hivatkozik ? S lehet-e e kétséget kizáró módon nyilvánított akaratával szemben valószínűnek tartani azt, hogy felebbezését visszavonván, a további védekezésről lemond akkor, a midőn mi támpont sincs arra nézve, hogy szándékosan nem jelentkezik, s marad ismeretlen helyrn, — de sőt számos lehetőség van arra, hogy rajta kívül eső, általa el nem hárítható akadályok tartják őt vissza attól, hogy kifejezetten megvédeni szándékolt érdekeit tényleg meg is védelmezhesse? Azt hiszem, e kérdésre a felelet csak egy lehet. Vélelem felállításával tehát e kérdés}: eldönteni nem lehet s nem főleg azért, mert ez az 1893. évi XVIII. t.-c. 162. §-nak kiterjesztő magyarázatára vezetne, már pedig e §. rendelkezése, mint kivételes intézkedés, a mely csakis a már szabáyszerüen megidézett perféllel szemben állíttatott fel — szorosan magyarázandó. De ezen felül az 1893. évi XVIII. t.-c. tételesen is intézkedett a szóban forgó esetre vonatkozólag, s e rendelkezés minden kétséget kizár. Ugyanis a 162. §. ut. bek. szerint a trv. 52—56. §§. a felebbezési tárgyalásnak elmulasztása esetében is megfelelően alkalmazandók. Már pedig az itt hivatkozott 59. §. 2. pontja világosan ugy rendelkezik, hogy a bíróság a mulasztás következményeinek kimon- I dását megtagadni köteles, ha a meg nem jelent fél a tár- j gyalási határnapról törvényesen értesítve nem volt. Ebből tehát nem is következhetik más — különösen miután a felebbezési szóbeli tárgyalás amúgy is az első birói eljárás folytatásának tekintendő s a törv. 130. §. első bek. értelmében a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai itt is megfelelően alkalmazandók — hogy a felperes által az 1868. LIV. t.-c. 268 §. értelmében bemutatandó — s a fenforgó esetben már be is mutatottt helyhatósági bizonyítvány alapján alperes részére ügygondnok rendelendő s alperes hirdetményileg idézendő, mely eljárásnak azután gyakorlati előnye is nyilvánvalóvá lesz, ha az ügygondnok alperesnek az 1893. évi XVIII. t.-c. 132. §. értelmében szerkesztett felebbezése alapján az alperes által már itt közölt bizonyítékait felhasználhatja, s esetleg a téves első birói ítélet ellenében alperes ügyét juttatja diadalra. Dr. Balsay József, füleki jb. albiró. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzökönyvei.*) A bizottság ennek következtében a következőkben állapodott meg : MEGÁLLAPODÁS. III. A tervezet tárgyi terjedelme és rendszere. 2. Rendszer. A tervezet főbeosztása. A bizottság a szerkesztés jelenlegi stádiumában nem tartja szükségesnek, hogy a tervezetnek általános része legyen. Ehhez képest azok a szabályok, a melyek rendszerint az általános részben szoktak előfordulni, az egyes különös részek keretében lesznek elhelyezendők, még pedig annakarésznek a keretében, a melynek tárgyával az illető szabály a legszorosabb összefüggésben áll és a hol a legtágabb alkalmazását nyeri. A mennyiben az tűnnék ki, hogy az általános rész szokásos anyagát e szétosztással kimeríteni nem lehet, a kimaradt tételek mint bevezető vagy befejező rendelkezések a tervezet elején vagy végén foglalandók össze, vagy pedig az életbeléptető törvényben helyezendők el. Ezen megállapodás folytán szükséges lesz egy külön személyi jogi rész; ugy hogy a tervezetnek egész anyaga — a fentebbi fentartással — a következő részekből fog állani: 1. Személyi jog. 2. Dologi jog. 3. Kötelmi jog. 4. Családi jog. 5. Öröklési jog. Ezzel az ülés véget ért. Hitelesíttetett a szerkesztő bizottságnak 1897. évi június hó 5. napján tartott ülésében. Lányi Bertalan s. k., dr. V a v r i k Béla s. k., dr. S i p ő c z László s. k., dr. Schwarz Gusztáv s. k., dr. T hír ing Lajos s. k., dr. Imling Konrád s. k. Dr. Szladits Károly jegyzőkönyvvezető. FÜGGELÉK a magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottságnak 1897. évi május .hó 29. napján tartott üléséről felvett jegyzőkönyvhöz. Magánjogi törvénykönyvek rendszereinek összeállítása. I. POROSZ LANDRECHT. Einleitung: Von den Gesetzen überhaupt; allgemeine Grundsátze des Rechts. Erster Theil. (Vagyonjog). 1. Von Personen und derén Rechten überhaupt. 2. Von Sachen und derén Rechten überhaupt. 3. Von Handlungen und den daraus entstehenden Rechten. 4. Von Willenserklárungen. 5. Von Vertragén. 6. Unerlaubte Handlungen. 7. Gewahrsam und Besitz. 8. Eigenthum. 9—13. Erwerbung des Eigenthums: Unmittelbare Arten (ezek közt: von Erwerbung der Erbschaften). 2. Mittelbare Arten a) unter Lebenden, b) von Todeswegen (Testament, Codicill, Erbvertrag). 3. Durch Dritte. 14. Erhaltung des Eigenthums und der Rechte. 15. Verfolgung des Eigenthums. 16. Wie Rechte und Verbindlichkeiten aufhören. 17. Gemeinschaftliches Eigenthum. 18. Getheiltes Eigenthum. 19. Von dinglichen und persönlichen Rechten auf fremdes Eigenthum. 20. Rechte auf die Substanz einer fremden Sache. 21. Vom Gebrauch oder Nutzung einer fremden Sache. 22. Gerechtigkeiten von Grundstücken gegen einander. 23. Zwangsund Banngerechtigkeiten. Zweiter Theil. (Személyjog). l.Von der Ehe (házassági személyi és vagyonjog és a házastársak öröklési joga.) 2. Eltern und Kinder (a többi közt a fel- és lemenő és oldalági rokonok örökösödése is). 3. Übrige Mitglieder einer Familie. 4. Gemeinschaftliche Familienrechte (Stiftungen und Fideikommisse). 5. Herrschaft und Gesinde. 6. Gesellschaften übtrhaupt; Korporationen und Gemeinden. 7. Bauernstand. 8. Bürgerstand: Stádte, Handwerker und Zünfte, Künstler und Fabrikanten, Gewerbe, Apo*) Elűző közlemények a «Jog» 45, és 46. számaiban.