A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

A J A közadós jogcselekményének, a csó'dmegtámadási jog alapján történt hatálytalansága csupán a csú'dhitelezők irányában következvén be, az nem érinti a közadósnak a vele közvetlen szerződő fél irányában fenálló jogviszonyát, ennélfogva a hatálytalanított zálogjog telekkönyvi kitörlésének nem lehet helye. Ellenben a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanság jogkövetkezményeként, ennek a telekjegyzőkönyvbe leendő feljegyzése s a jelzálog tárgyának a csődtömeg javára való értékesithetése, tekintet nélkül a hatálytalanított zálogjogra, kimondandó s ennek hatálya szabatosabban körülírandó volt. Bűnügyekben, A btk. 66. i;-ának 2-ik bekezdésének rendelkezése nem értelmezhető ugy, hogy kísérlet esetében a biro jogosítva volna a befejezett cselekményre meghatározottnál két fokkal enyhébb büntetési nemet alkalmazni. A törvénynek eme szavai : > enyhébb büntetési nemben>, tekintettel a 92. §. analógiájára és a halai illetőleg életfogytig tartó fegyház helyett kimondható büntetés minimumára, — nem jelenthetik azt, hogy bármely enyhébb büntetési nem szabadon választható, hanem csak azt, hogy a menynyiben a rendes büntetési tétel korlátai közt a büntetés arányosan ki nem szabható, a bíró a törvényben megállapított, sőt szükség esetében a legközelebbi enyhébb büutetési nem minimumáig is leszállhat. E szerint a btk. 66. Jj-a nem teszi fölöslegessé a 92. §. alkalmazását, minthogy rendkívüli enyhitö körülmények, eltekintve a befejezés nagyobb vagy kisebb mérvű megközelítésétől, kísérlet eseteben is fennforoghatnak. A - zala-egerszegi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1S96. évi május hó 18-án 1,480. sz. alatt) szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt B. és könnyű testi sértés vétségével vádolt V. István és V. Gyula elleni bűnügyben következőleg itélt: I. Sz. I. 1. B. János vádlottat a V. Gyula sérelmére elkövetett, a btk. 279. §-ába ütköző s e §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérletében: II. Sz. 1. 1. V. Gyula és 111. V. István vádlottakat a B. János sérelmére elkövetett, a btk. .301. §-ába ütköző és minősülő könnyű testi sértés vétségében bűnösöknek mondja ki s ezért B.János I. vádlott a btk. 279. és 66. §-ai alapján a btk. 92. §-a alkalmazásával az Ítélet foganatba vételétől számítandó három havi fogházbüntetésre s a btk. 289. §-a alapján a szabadságvesztés büntetése kiállása napjától számítva három évi hivatalvesztésre; míg V. Gyula II. r. és V. István III. r. vádlottakat a btk. 302. §-a alapján, emez ítélet foganatba vételétől számítva, — és pedig V. Gyulát a 91. §. alkalmazásával 3 napi fogházra és öt forint pénzbüntetésre, V. Istvánt pedig 8 napi fogházra és tiz forint pénzbüntetésre itéli. E pénzbüntetések a btk. 53. §-a alapján V. Gyula vádlott ellenében behajthatlanság esetében további egy napi, V. István vádlott ellenében pedig további két napi fogházzal lesznek helyettesitendők stb. Indokok: B. János a végtárgyalás alkalmával előadta hogy V. Gyula és V. István éveken át a házuknál nejének helyet adtak oly célból, hogy az szeretőjével, V. Péterrel találkozzon, a miért azután V. és ő közte ellenséges viszony keletkezett. Előadta továbbá, hogy 1896. évi január hó 3-án délután Z.-Egerszegró'l, hol F. István korcsmájában 3 deciliter bort ivott meg, Tukándra érve, mielőtt lakására tért volna, M. Izidor korcsmájában többed magával 1"2 liter bort fogyasztott el, s délután 4 óra tájban haza térve, miután nejét otthon nem találta, az udvaron levő fogadott leányától neje holléte után tudakozódott. Ekkor haladt el a háza előtti uton V. Gyula, kivel a fenti oknál fogva ellenséges viszonyban állott, ki midőn az általa mondottakat hallotta, bekiáltott az udvarára, hogy: «Olcsó Jancsi, mi a bajod?* E miatt azután összeszólalkoztak, a minek a vége az lett, hogy V. bement az udvarára és ott őt leverte, s azután kiszaladt, majd pedig oda másodszor is bement sőt összetiporta, mire azt mondotta V. Gyulának, hogy «meg:anitalak». Ezzel bement a szobájába s onnan kihozta puskáját, melylyel azután egyet az ég felé lőtt. I. r. vádlott azt állította, hogy a lövést azért tette, hogy attól V. Gyula megijedjen, mivel ha szándéka arra irányult volna, hogy V. Gyulát életétől megfossza, azt véghez is vihette volna, miután ő a puskával jól tud bánni és V. Gyula hozzá közzel állott. A végtárgyalás adataival az nyert bizonyítást, hogy I. r. vádlott a kérdéses alkalommal bort ivott, mitől boros lett, hogy V. Gyula és V. István a házuknál I. r. vádlott nejének több izben helyt adtak azért, miszerint az szeretőjével találkozhassék; hogy az előbb józan életű és vagyonnal rendelkező I. r. vádlott nejének emez erkölcstelen életmódja miatt elkeseredésében ivásnak adta magát és vagyonát eltékozolta; ellenben I. r. vádlottnak ama védekezése hogy őt V. Gyula az udvarán a lövést megelőzőleg két izben tettleg bántalmazta, nem nyert beigazolást, mert azt V. Gyula tagadta, az esetnél jelen volt tanuk pedig csakis azt igazolták, hogy V. Gyula az útról B. Jánost <01csó Jancsi.szaros Jancsi.büdös hires Jancsi gúnynevekkel illette, majd pedig a B. János kapujához menve, a most nevezettnek e szavakat kiáltotta be: «hozd ki a botot, csak addig lesz a tied, a mig kihozod, s akkor a hátadra verem*. De azt egyikük sem látta, hogy V. Gyula az I. r. vádlott udvarára bement s ott azt bántalmazta volna. H. László, E István. Cs. János P. József és J. Sándor tanuk pedig I. r. vádlott előadásával szemben igazolták azt, hogy V. Gyula a szóvita befejeztével a kapuból elta- ' vozott és hazafelé ballagott akkor, mikor I. r. vádlott az időközben szobájából kihozott fegyverből egyet lőtt. E. István és Cs. János tanuk előadása szerint I. r. vádlott a lövést megelőzőleg a ki nem lőtt cső ravaszát is elcsettentette, a miből az következik, hogy I. r. vádlott előzőleg a ki nem lőtt csőből is akart lőni. De figyelembe nem jöhet I. r. vádlottnak az a védekezése sem, hogy V. Gyulára csakis elijesztés céljából lőtt, mert a lövés már akkor történt, mikor V. Gyula önmagától is hazafelé indult, mert I. r. vádlott maga is beismerte.hogyV.Gyulának haragjában azt mondotta: «megtanitalak*, emellett E. István, Cs. János és P. József tanuk vallomása szerint I. r. vádiolt a fegyver kihozatala alkalmával ' megállj kutya, majd megtanítalak, megállj, adok neked, jövök megállj kutya, most várj meg» kifejezéseket használta, a mely kifejezések értelme pedig csak az lehet, hogy V. Gyulát meglőni akarta, mert ugyanerre vall E. István, Cs. János, P.József tanuk azon vall omásais, hogy I. r. vádlott V. Gyulát célba vette. Mindezeknél fogva, valamint még tekintettel arra is, hogy l.r..vádlott és V. Gyula a végtárgyalás adatai szerint már régtől fogva ellenségek s hogy V. Gyula csufolkodásai által a kérdéses alkalommal felébresztette 1. r. vádlottnak régi haragját; tekintettel arra, hogy a szakértők véleménye szerint a vádlott által használt fegyverből kisebb távolságból jövő lövés a halált feltétlenül előidézi, s hogy ezt I. r. vádlott, mint katonaviselt s fegyverrel bánó ember tudta is, a kir. törvényszék bizonyítottnak tekintette, hogy B. János szándéka arra irányult, miszerint V. Gyula életét kioltsa; ebből folyólag az I. r. vádlott terhére eső cselekmény, be van igazolva, mert az a körülmény, hogy a lövés V. Gyulát csekély távolság dacára sem találta, csakis azt bizonyítja, hogy I. r. vádlott haragjában biztosan célozni nem tudott. V. Gyula II. r. és V. István III. r. vádlottak részbeni beismerésével és P. Pál, H. László, P. Józsefné, E. htván, Cs. János, P. József és I. Sándor tanuk vallomásával bizonyítást nyert az, hogy II. r. vádlott a lövés után bement a B. János udvarára, s ott a puskát nevezettől elvette és azzal B.-t megütötte, majd pedig az utcára hivta ki, ekkor oda érkezett III. r. vádlott, a ki azután B.-t pofon ütötte, eltaszította és a földön fekvő B.-re rátaposott. Minthogy pedig B. János a 25. u. sz. a. orvosi látlelet tanusága szerint a bántalmazásból folyólag több rendbeli, de 8 napon belül gyógyuló testi sérelmeket szenvedett, a kir. törvényszék a V. István és V. Gyula terhére rótt cselekményeket is beigazoltnak vette. A B. János cselekménye a btk. 279. §-ába ütköző s e §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérletét képezi és nem minősithető a cselekmény a 281. §. I. bekezdése szerint, mert habár kétségtelen, hogy I. r. és II. r. vádlottak között szóváltás volt, de ez a szóváltás egymagában az erős felindulás előidézésére nem alkalmas, s mert a 281. §. alkalmazásának egyik feltétele, hogy erős felindulás közvetlenül a tett elkövetését megelőzőleg jöjjön létre, már pedig az I. és II. r. vádlottak között régebben keletkezett ellenséges viszony a rögtön keletkezett erős felindulás fogalma alá nem vonható. De nem minősithető a cselekmény a 281. §. 2. bekezdése szerint sem, mert nincs bizonyítva, hogy V. Gyula B. Jánost a lövés előtt bántalmazta volna. V. Gyula és V. István cselekménye pedig a btk. 301. §-ába ütköző és minősülő könnyű testi sértés vétségét képezi, mert az általa okozott sérelmek 8 nap alatt gyógyultak meg. B. Jánosra nézve beszámítást kizáró ok fenn nem forog, mert ő a fentiek szerint már akkor lőtt, midőn V. Gyula kapujából eltávozott, a mikor tehát már az önvédelem szüksége sem forgott fenn: e mellett védelméül felhozott ittassága nem volt oly nagy mérvű, hogy szabad elhatározási képességét gátolta volna; de nem tekinthető önvédelemben levőnek V. Gyula sem, mert ő B. Jánost már lefegyverezése után bántalmazta. Végül V. István vádlott javára sem forgott fenn beszámithatást kizáró ok, mert bár kétségtelen, hogy a nevezett nagy mérvben ingerelt volt, de ez szabad elhatározási képességét nem korlátolta, mivel önmaga beismeri, hogy a helyszínére érve B. Jánost előbb kérdőre vonta, a mi azt mutatja hogy önmagán akkor is teljesen uralkodott. Ezekhez képest a kir. törvényszék vádlottakat a fennebb jelzett bűncselekményekben bűnösöknek mondotta ki és a rendelkező részben megjelölt büntetéssel sújtotta. A kir. törvényszék a büntetés kiszabásánál figyelembe vette: 1. B. Jánosra nézve mint enyhítő körülményeket: büntetlen előéletét, a cselekmény elkövetésekori boros állapotát, szerencsétlen családi viszonyait, hogy V. Gyula önmaga tette ellenségévé B. Jánost azáltal miszerint emez nejét lakásán szeretőjével gyakorta találkozni engedte, és hogy B. János V. gúnyoló szavai által felboszantatott, melylyel szemben — miután súlyosító körülmény nem merült fel, a btkv 92. §-át alkalmazta. 2. V. Gyula és V. István vádlottakra nézve, mint súlyosító körülményt, hogy a köztük és B. János között felmerült ellenséges viszonynak létrehozói ők voltak, a mellett még V. Istvánra azt, hogy a fia által már lefegyverzett, tehetetlen B. Jánost bántalmazta, melylyel szemben mindkettőjükre nézve enyhítőül vette büntetlen előéletüket, felindult állapokat, valami V. Gyulára nézve még a lövés következtében beállott ijedtséget is, miért is ez utóbbi vádlottnál a 91. §-t. alkalmazta, stb. A győri kir. itélő tábla (1896. évi szeptember hó 30-án 2,273/96. sz. a.) szándékos emberölés kísérletének bűntettével vádolt B. János és könnyű testi sértés vétségével vádolt V. Gyula és V. István elleni bűnügyben a következő Ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének jogorvoslattal 1 meg nem támadott részét érintetlenül hagy va,felebbezett egyéb részét