A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A jelzálogos hitelezők perjogi állása vagyonközösség megszüntetése iránti perekben

336 A JOG alpeiesekül perbe kell vonni, ha az annak tárgyát képező ingatlan természetben való feloszthatóságához semmi kétség sem fér; ellenben a jelzálogos hitelezők perbeidéztetése mellőzendő, ha az ingatlan természetben való megoszthatatlansága nyilvánvaló s bizonyos, hogy a közösség megszüntetését a bíróság az ingatlannak elárvereztetésével s a vétel felosztásával hajtatja végre; végül a felperesnek saját érdekében célszerű a jelzálogos hitelezőket perbe idéztetni mindazon esetekben, a mikor a vagyonközösség tárgyának természetben való meg vagy meg nem oszthatósága kétséges s a per megindításakor előre nem látható. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bitottság jegyzökönyvei.*) ív. JEGYZŐKÖNYV a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottságnak 1897. évi május hó 15. napján a m. kir. igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. Imi ing Konrád, dr. Schwarz Gusztáv, dr. Sipöcz László, dr. T h i r r i n g Lajos szerkesztő' tagok, dr. S z 1 a d i t s Károly jegyzőkönyvvezető. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése közben a bizottság dr. Schwarz Gusztáv indítványára a szövegezés módszerére nézve megállapított elveket (II. b. pont) a következő megállapodással egészíti ki: Állandó terminológia: MEGÁLLAPODÁ S. A bizottság a jogi műnyelv szempontjából megállapodik abban, hogy a szövegezésnél állandó terminológiát alkalmaz; vagyis egyrészt ugy a fogalmak megjelölésénél, mint a typikus szófordulatoknál az egész codexen keresztül lehetőleg egy és ugyanazt a kifejezést (műszót) használja, másrészt pedig lehetőleg kerülni fogja, hogy egy kifejezés különböző helyeken különböző értelemben forduljon elő. Ezután a bizottság a tervezet tárgyi terjedelmének kérdését (III. 1. pont) veszi folytatólagos tárgyalás alá és a mult ülés határozata értelmében mindenekelőtt dr. Imi ing Konrád, a dologjog szerkesztésével megbízott szerkesztő tag terjeszti elő, hogy mely dologjogi jellegű intézmények szabályozását tekinti a törvénykönyv keretén kivül esőnek. Dr. Imi ing Konrád abból indulva ki, hogy azok a jogintézmények, a melyek egészben vagy túlnyomó részben közjogi és közigazgatási jogi jellegűek, kivül esnek a magánjogi codificatió keretén, a dologjogból kizárandóknak tartja a következő, a dologjoggal rokon joganyagokat: 1. Bányajog. 2. Kisajátítási jog. 3. Az úrbéri kapcsolatból fennmaradt viszonyok rendezésére vonatkozó jog. 4. Erdészeti jog. 5. Vadászati jog. 6. Halászati jog. 7. Vizjog. 8. Mezőgazdasági jog. 9. Utjog. 10. Telekkönyvi alaki jog. E szakjogok legtöbbje már külön törvényekben van codifikálva s azokban az anyagi magánjogi szabályok olyképen vannak összekapcsolva az eljárási, rendészeti stb. vonatkozású rendelkezésekkel, hogy azoknak különválasztása nem történhetnék meg ama törvények kívánatos egységének megbontása nélkül. A felsorolt szakjogoknak a polgári törvénykönyvből való kizárása nem ugy értendő, hogy azok a törvénykönyvvel semminemű kapcsolatban ne álljanak, sőt ellenkezőleg, ezt a kapcsolatot magában a törvénykönyvben legalább utalás által vagy oly általános kitétellel kellene helyreállítani, a mely a külön törvényben való szabályozás lehetőségét nyitva hagyja. Pl. a tulajdonnal való szabad rendelkezés mellett megjegyzendő, «a mennyiben külön törvény ezt nem korlátozza*, a miben a kisajátítási jog kiinduláspontja is benfoglaltatik. A mi különösen a telekkönyvi jogot illeti, az erre vonatkozó anyagi jogszabályok magába a codexbe volnának beillesztendők, de e szabályok összetartozósága folytán helyes szokat a törvénykönyv különböző helyein való szétszórás helyett egy külön fejezetbe csoportosítani és ott tüzetesen kifejteni. A telekkönyvek vezetésének és kezelésének szabályait azonban, mint telekkönyvi alaki jogot, a codexen kivül külön törvénybe kellene foglalni s ez a külön törvény a codexnek az anyagi telekkönyvi jogot tárgyazó fejezetével együtt alkotná a telekkönyvi jog egészét. A bizottság az előterjesztés egyes pontjait beható tárgyalás alá véve, azokra nézve a következőkben állapodott meg: * Előző közlemények a «Jog» 45. és 46. számaiban. MEGÁLLAPODÁS. III. A tervezet tárgyi terjedelme és rendszere. 1. Tárgyi terjedelem. A) A dologjoggal kapcsolatos szakjogok. A tervezet viszonya a szakjogokhoz általában. A bizottság előrebocsátja, hogy azt, vájjon egy bizonyos joganyag már külön törvényben nyert-e szabályozást vagy sem, a tervezet tárgyi terjedelmének meghatározásánál nem tekinti annyira irányadónak, hogy ez a körülmény a joganyagnak a tervezetben való tárgyalását egyáltalában gátolná. Anyagi magánjogunk rendezetlenségénél és egységes szabályozásának hiányánál fogva gyakran vált szükségessé, hogy a törvényhozó a szakjogokat tárgyazó külön törvényekbe oly rendelkezéseket is felvegyen, a melyek az általános magánjogba tartoznak és egységes, rendszeres codexben nem is mellőzhetők. Az ilyen jogszabályoknak az illető szaktörvényből való kivételét és a codex rendszerében akár változatlanul, akár megváltoztatatt alakban való elhelyezését a bizottság a szükséghez képest mindig feladatának fogja tekinteni. Ily esetben az illető szaktörvény megfelelő szakaszait vagy az életbeléptetési törvény fogja hatályon kivül helyezni, vagy pedig ha az illető szakasznak a szaktörvényben való változatlan fenntartása más okból, pl. a Horvát-Szlavonországokkal való közösség szempontjából szükségesnek mutatkozik, a szakasz a polgári törvénykönyv megfelelő rendelkezése mellett is fentartható, még akkor is, ha ez utóbbival esetleg szó szerint egyezik. Ez utóbbi eset törvényhozásunkban különben sincs példa nélkül; így a törvényes kamatlábról szóló 1895: XXXV. és XXXVI. t.-c.-ek rendelkezései is nagyrészt szó szerint egyeznek egymással, mert az előbbi kizárólag magyar, az utóbbi pedig magyar-horvát közós törvény. A szakjogok alapelvei a tervezetben. A bizottság különösen kívánatosnak tartja, hogy a tervezet és a külön törvényben való szabályozásnak fentartott dologjogi jellegű szakjogok közt a kapcsolat legalább oly mértékben tartassák fenn, hogy azoknak az anyagi jogot tárgyazó alapelvei, kiindulási pontok gyanánt magába a tervezetbe foglaltassanak s helyeztessenek el a rendszer megfelelő részeiben. Szükséges ez nemcsak a codex rendszerbeli teljessége és a szakjogokkal való kapcsolat céljából, hanem azért is, mert a codex általános elvi jelentőségű határozata átfogja az olyan jogviszonyokat is, a melyekre a szakjog codifikálásánál a törvényhozó nem gondolt vagy nem gondolhatott s a melyek ily közös alapelv hiányában törvényhozási szabályozás nélkül maradnának. Az általános magánjogi codexnek kell szükségképen azt az anyatörvényt képeznie, a melyből a magánjogi vonatkozású speciális törvények esetleges hézagai kiegészithetők. B á n y aj o g. Az egyes szakjogok tekintetében a bizottság megállapodik abban, hogy a bányajog a codexen kivül szabályozandó; mégis azonban az ingatlan tulajdonjog tartalmának meghatározásánál már a tervezetben kívánatos annak jelzése, hogy a telektulajdonos joga már magánjogi concepciójában sem terjed ki a telke alatt levő minden ásvány felkeresésére és kiaknázására, hanem hogy e tekintetben a bányajog tartalmaz korlátozó intézkedéseket. Kisajátítási jog. A kisajátítási jog tekintetében a bizottság nem tartja elegendőnek, ha a kisajátítás lehetőségét a codex csupán oly általános kitétellel fejezi ki, hogy a tulajdonjog külön törvény által megszorítható. Minthogy a kisajátítás, mint egy magánjogi szempontból meglevő jognak közcélokra való lefoglalása, külön magánjogi korlátozásokat eredményez, ennélfogva a kisajátításhoz való jognak bizonyos elvi megállapítása és jogkövetkezményeinek általánosságban való jelzése a tulajdonjog intézményének teljes kidomboritásához és a kisajátítási törvénynyel való kapcsolat felállításához már magában a tervezetben is szükséges. Ezek szerint sem a kisajátítás céljainak és eseteinek részletezése, sem a kisajátítási eljárás nem lesznek a codexbe bevehetők; de már a tervezetben általánosságban ki kell fejezni, hogy magánjogok közcélokra megszorithatók vagy elvonhatok és általános szempontból szabályozni kell a kártérítés kérdését, valamint a kártérítés hatályát harmadik jogszerzőkkel szemben. Az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonyok. Házközösség. Urbérhez hasonló jogviszonyok. Az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonyok rendezése az átmeneti jog teréhez tartozván, e különben is időleges és kiveszőben^ levő jogviszonyok a polgári törvénykönyvbe bele nem illeszthetők, valamint a házközösség intézménye sem. Megfontolandó azonban és az illető jogintézmények tárgyalásakor lesz eldöntendő az a kérdés, vájjon az úrbéri joviszonyokhoz hasonló, de keletkezési alapjuk tekintetében azoktól független, az osztott tulajdonhoz hasonló ujabb alakulatok (pl. szabad bérföldek, felülépitmény joga) nem tekintendők-e oly állandó és általánosaknak mutatkozó jogviszonyoknak, melyek a polgári törvénykönyv keretében igényelnek külön szabályozást.-