A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 45. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [2. r.]

A JOG 179 az árverés alá került áru értékére csökkentő befolyást nem gya­korolt és alperes még csak nem is állítja, hogy a 107 láda tojás eladásánál csekélyebb ár éretett el, mint ha 110 láda adatott volna el. Midőn tehát felperes az áru minőségének megvizsgálása céljából 3 láda tojást felhasznált és az ennek folytán sértetlenül fel nem maradt 3 láda tojást árverés alá nem bocsátotta, a 107 láda tojás rendelkezésre bocsátásától el nem állott és annak hatá­lyát meg nem szüntette. Hasonlókép figyelmen kivül volt hagyandó alperesnek azon további kifogása, hogy felperes az árut árverésen el nem adat­hatta, hogy az árverésen eladott áru az általa küldött áruval nem azonos, hogy az árverésről nem értesíttetett, és hogy ezeknél fogva a megtartott árverés az ő (alperes) terhére megtartottnak nem tekinthető. Ezen kifogások nem voltak tekintetbe vehetők azért, mert a kt. 347. §. szerint a megromlásnak kitett árut a vevő nyilvános árverésen eladathatja, az alperesi áru pedig a B) alatti szakértői vélemény szerint nagy mértékben romlásnak volt kitéve, mert a C) alatti közjegyzői árverésről kiállított tanúsítvány tartalma kétséget kizárólag bizonyítja, hogy ugyanazon áru ada­tott el, mint a melyet alperes felperesnek szállított, és mert Sz. Manó, R. Oziás és G. Mór tanuk vallomása, de alperesnek saját beismerése szerint is alperes cégnek két beltagja az árverésen személyesen jelen volt, és igy az árverés határnapjáról és annak eredményéről tudomással birt, egyébként a C) alatti közjegyzői tanúsítvány szerint Sz. József mint alperes cégnek az R) alatti cégkivonat szerint egyik beltagja, ugy az árverési határnapról, mint annak eredményéről különben is értesíttetett. A mi már most a kár mennyiségének megállapítását illeti, alperes teljes kártérítéssel tartozván, felperesnek megtéríteni tartozik. a.) az elárvezett 107 láda tojásnak 4,280 frt szerződési vétel­ára és 3,798 frt 50 kr. árverési vételára közötti különbözetet, vagyis 481 frt 50 krt; b) a B! alatti birói szemle megtartásáért az S) alatti végzés szerint megállapított 75 frt 50 kr. költséget; c) a H) alatti fuvarlevél szerint fizetett 48 frt 63 kr. szállí­tási költséget; d) a C) alatti tanúsítvány szerint 23 frt 57 kr. felmerült közjegyzői dijat és költségét, és e) sürgönyök és levelek portója s a szemle és árverés alkal­mával segédkezett munkások díjazása fejében felmerült és alperes által mennyiségileg ki nem íogásolt 25 frt 30 krt, és igy összesen 653 frt 70 krt. Mindezek alapján mindkét alsóbirósági ítélet részbeni megvál­toztatásával 653 írt 70 kr. tőkében és ennek a kereset beadásától számított 6° o, illetve az 1895. évi 36. t.-c. értelmében 5°/o kamatá­ban marasztalandó és mint túlnyomó nagyrészben pervesztes a pts. 251. §. alapján a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső feleb­bezési költségek fizetésére kötelezendő volt. Ellenben felperes 13 frt 50 kr. iránti részkövetelésével eluta­sítandó, és e tekintetben a másodbiróság ítélete helybenhagyandó volt, mert felperes az alperesi áruküldeményből 3 láda tojást fel­használván, ezen 3 láda tojás el nem árvereztetett, és igy ezen áru tekintetében alperes által megtéritendő vételárkülönbözet fel sem merülhetett. Bűnügyekben. Midőn alperes tulajdonát képező azon ingatlanát, mely elsöbirósági ítélettel másnak lett odaítélve, ezen ítélet jogerőre emelkedése előtt és be nem várva a felebbezési bíróságok íté­letét, jelzáloggal terheli, a btk. 386. §-ában körülirt csalás bűn­tettét követi el. A beregszászi kir. törvényszék (1896. évi február 13. 10,392. sz. a.j K. Gy. Józsefné I., és K. Gy. József Il.-r. vádlottak a J. Jánosné és K. Mihályné kárára elkövetett s a btk. 386. §-ba ütköző, a 380. §. szerint minősülő és a 383. §. szerint büntetendő csalás bűntettében a btk. 70. §. alapján mint tettestársak bűnö­söknek mondatnak ki, és ezért 10—10 havi börtönbüntetésre, 25—25 frt pénzbüntetésre és 3—3 évi hivatalvesztésre ítéltetnek stb. Indokok: K. Gy. Józsefné J. Jánosné és K. Mihákné ellen a gáti 77. sz. tjkvben foglalt ingatlan birtoka és járulékai iránt a kir. törvényszék polgári osztálya előtt rendes pert indított, mely per során J. Jánosné és K. Mihályné ugyanazon nyilván­könyvi ingatlanra vonatkozólag a tulajdonjognak részükre leendő bekebelezésének elrendelését, illetve felperesnek annak tűrésére leendő köteleztetése iránt, hogy a peres ingatlan tulajdonjoga javukra bekebeleztessék, viszonkeresettel éltek. Az ezen perben 1893. évi június 4-én 4,676. sz. a. kelt s a K. Gy. Józsefné fel­peresnek ugyanazon évi július 29-én saját kezéhez kézbesített ítélettel felperes keresetével elutasittatott, alperesek viszonkerese­tének oly módon adatott hely, hogy azok javára a tulajdonjog a gáti 77. sz tjkvi ingatlanoknak felperes K. Gy. Józsefné nevére B. 9. alatt bekebelezett '/„-ed része megítéltetett. Ezen ítélet ellen felperes felebbezéssel élt s annak elintézése előtt 1894. évi május havában a peres ingatlannak jelzálogul le­kötése mellett a beregmunkácsi takarékpénztárból 125 trtot vett kölcsön, s a zálogjog bekebelezése iránt a hitelező pénzintézet által benyújtott kérvény 1894. évi május 17-én a vonatkozó nyil­vánkönyvben feljegyezve is lett. S. Jánosné és K. Mihályné az elmondottak alapján K. Gy. Józsefné és férje K. Gy. József ellen csalás miatt bűnvádi feljelen­tést tettek, és pedig utóbbi ellen azért, mert a károsodottat illető ingatlan megterhelésére K. Gy. Józsefnét ő bujtotta fel. Vádlottak a megejtett végtárgyalás során beismerik a ter­hükre rótt cselekmény elkövetését s azt hozzák fel védelmül, hogy a kérdéses peres ingatlant azért terhelték meg, mert a gazdál­kodáshoz pénzre volt szükségök és azon hiszemben, hogy az első bírósági ítélet, — mivel az ellen I.-r. vádlott felebbezéssel élt, — javukra fog eldőlni, továbbá mert az még I.-r. vádlott nevén állott. Minthogy azonban a periratoknál fekvő kézbesítési vevény tanúsága szerint I.-r. vádlott a 4,676. sz.I. birói Ítéletet még 1893. évi július 29-én vette s igy már azon időben tudomása volt arról, hogy a kérdéses peres ingatlan tulajdonjoga károsok részére Ítél­tetett meg és ez után 1894. évi május havában a tulajdonjogilag károsok részére megítélt ingatlant Il.-r. vádlottal együtt közös el­határozással 125 frt erejéig megterhelték, bár az elsőbirói Ítélet ellen I.-r. vádlott jogorvoslattal élt, mindazonáltal nem állott jogá­ban a kérdéses peres ingatlant megterhelni, nem pedig azért, mert az első birói ítélet föltétlenül marasztaló volt, melynek vétele után azzal többé nem rendelkezhetett, annál kevésbé, mert úgy I.-r. vádlott, valamint férje Il.-r. vádlott biztos tudatában lehettek annak, hogy az első birói Ítélet változást szenvedni nem fog és hogy épen az első birói Ítélet vétele után terhelte meg I.-r. vád­lott és férje a károsok részére odaítélt ingatlant, mely eljárásuk rosszhiszeműségüket világosan igazolja. Minthogy I.-r. vádlott nemkülönben II.-r. vádlott vallomásai alapján ezen cselekményt közös elhatározással és együtt követték el: ezeknél fogva vádlottakat a btk. 70. §. alapján csalás bűntetté­ben bűnösöknek kimondani kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1896. évi ápril 29. 1,988. sz. a.) minthogy az eljárás adatai szerint vádlottak a 125 frt kölcsönt a bereg-munkácsi takarékpénztártól tényleg felvették, ez az adós­ság koholtnak nem minősíthető; de ettől eltekintve is, minthogy a polgári perben a beregszászi kir. törvényszéknek 1893. évi június 4-én hozott és a kassai kir. Ítélőtáblának 5,164. sz. Ítéletével helybenhagyott 4,676. sz. Ítélete szerint a gáti 77. sz. tjkvben B. 9. szám alatt I.-r. vádlott nevére irt ingatlan tulajdonjoga a J. Sándorné és K. Mihályné sértettek részére nemcsak megítél­tetett, hanem I.-r. vádlott annak eltűrésére is köteleztetett, hogy ennek az ingatlannak tulajdonjoga a sértettek nevére telekkönyvi­leg is bekebeleztessék, a kérdéses ingatlan telekkönyvi tulajdon­| jogát tehát ez által J. Sándorné és K. Mihályné sértettek meg­szerezték és ennek nyilvánkönyvi bejegyzése csakis az I.-r. vád­lottnak halasztó hatálylyal biró felebbezése által tétetett függővé; minthogy a kir. törvényszék ítéletében a vizsgálat és végtárgyalás adatainak megfelelőleg megállapított tényállás szerint a kérdéses ingatlan a bereg-munkácsi takarékpénztártól felvett 125 frt köl­csönnel azután terheltetett meg, a mikor annak telekkönyvi tulaj­donjogát J. Sándorné és K. Mihályné sértettek birói Ítélettel, tehát törvényes jogcímen már megszerezték; minthogy tehát vádlottak, az által, hogy a bereg-munkácsi takarékpénztártól fel­vett 125 frt kölcsön a kérdéses ingatlanra zálogjogilag bekebelez­tetett: szándékosan és bűntudatosan közreműködtek arra, hogy a nevezett sértettek telekkönyvi tulajdonjogára vonatkozólag a reájok nézve valótlan zálogjogi bekebelezés vezettetett be;s mint­hogy vádlottak ezt a cselekményt jogtalan haszonszerzés végett követték el, ennélfogva a kir. ítélőtábla vádlottakat a btk. 400. §-ában meghatározott és a 400. §. második bekezdése szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettében nyilvánítja bűnösök­nek és ezért a hivatkozott törvényszakasz második bekezdése alap­ján személyenként 6 hónapi börtönre itéli. Ezzel a részbeni vál­toztatással a kir. törvényszék Ítéletét egyebekben a fentebbiekkel nem érintett vonatkozó indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1897. szept. 16. 9,201. sz. a. a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatása mellett a kir. törvényszék ítélete hagya­tik helyben, de ez is azzal a változtatással, hogy a vádlottaknak börtönbüntetése 6—6 hónapi tartamban állapittatik meg. Indokok: A bűnügyi iratok szerint a peres ingatlan tulaj­donjoga a telekkönyvben I. r. vádlott nevére volt bekebelezve és az első bírósági ítélet, melyben ama tulajdonjog J. Sándorné és K. Mihályné részére ítéltetett oda, még jogerőre nem emelkedett akkor, midőn a vádlottak amaz ingatlant 125 frtnyi jelzálogos kölcsönnel megterhelték ; ekkor tehát a peres ingatlan K. Gy. Józsefné tulajdonjogának volt tekintendő és ez okból annak jel­zálogos kölcsönnel való megterhelése a btk. 400. §-ában meg­határozott okirathamisitást nem állapítja meg. Minthogy azonban a vádlottak, a polgári per előzményeiből és adataiból tudták, hogy J. Sándorné és K. Mihályné a kérdéses ingatlan tulajdonjogát követelni jogosítva vannak, sőt e célból a polgári pert folyamatba is tették és mégis eme követelés lehető meghiúsítása, tehát a sértettek megkárosítása céljából az első bírósági polgári Ítéletnek jogerőre emelkedése előtt a peres ingat­lant jelzálogos kölcsönnel megterhelték és ez által emez egyetlen vagyonuk értékét csökkentették, vagyis nagyrészt elidegenítették; a btk. 386. §-ában meghatározott csalás bűntettének minden alkotó eleme fennforog annál is inkább, mert a vagyoni követelés minősége és az elidegenítés módja a károsítás lényegére nézve közönyös. Ezen és az elsőbiróság ítéletében felhozott okoknál fogva a kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatása mellett a kir. törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom