A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 45. szám - Állami felügyelet a magánbiztositási vállalatoknál

318 A JOG ságok felügyeleti hatáskörrel vannak felruházva arra nézve, hogy a vállalatok eleget tesznek-e a nyilvánosságra nézve megállapított törvényes követelményeknek. Az állami felügyelet tehát tisztán alaki és a nyilvánosság megtartásának ellenőrzésében áll. Az erre vonatkozó intézkedések azonban, a mint ezt két évtized tapasztalata tanúsítja a biztosítottak érdekeinek megvédésére elégségesek nem voltak és így a szándékba vett célt nem is érték el. Ez indította az igazságügyminisztert arra, hogy 1894. évben oly törvényjavaslatot készíttetett (Törvényjavaslat a magán biztosítási vállalatokról. Készítette dr. B e c k Hugó. Budapest, L é g r á d y Testvérek 1894), mely az eddigi nyilvánosság lényeges kiterjesztése mellett, az államnak közvetlen felügyeleti és ellenőrzési jogkört biztosit arra nézve, hogy a biztosítási vállalatok megalakulása, fennállása és feloszlatása tekintetében a törvény határozatai pontosan megtartatnak. Ezen felügyelet gyakorlására szolgál a javaslat szerint létesített állami biztosítási hivatal. Ezen hivatal, mely tisztán administr,.tiv hatáskörrel bir és a biztosító és biztosított közötti magánjogi viszonyokba nem avatkozhatik. van hivatva felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni arra, hogy a vállalatok a megalakulásnál kimutassák azon biztosítási alapot, melyet a törvény alapfeltételként kiköt; hogy a díjtartalékok alakítására és gyűjtésére vonatkozó bejelentések és számitások a törvény követelményeinek megfelelnek és különösen, hogy a bejelentett elvek szerint megállapítandó díjtartalék a hivatalos kiszámításnak megfelelő minimumot eléri; nogy díjtartalékok és a nyereség-tartalékok tényleg oly módon gyarapittatnak, elhelyeztetnek, kezeltetnek és fennállanak, a mint azt a törvény előírja; hogy az évi jelentések, üzleti és mérlegszámlák a törvény rendelkezéseinek megfelelő módon állíttatnak össze ; hogy a szervezési és szerzési költségek a törvényben előirt időn belül amortisáltatnak; hogy a külföldi vállalatok a biztosítási alapot és dij-, illetve nyereségtartalékot a belföldön elhelyezve tartják, illetve letéteményezik ; hogy a vállalatok egyesülése és a biztosítási alap leszállítása tekintetében a törvény követelményeinek elég tétetik és hogy a vállalatok a bejelentett elvektől és számításoktól, engedély nélkül, el nem térnek. Az állami biztosítási hivatalnak egyik további fontos feladata abban áll, hogy a biztosítási vállalatok üzletkezelési és vagyonbeli állapotáról, valamint a biztosítási ügy terén észlelt tapasztalatairól időnkint részletes, köt nyen áttekinthető véleményes jelentéseket tegyen közzé. A javaslat sem az engedélyezési rendszert nem fogadja el, mert nem az állam hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy szükséges-e vagy sem valamely vállalat megteremtése, sem a cautió letéteményezését nem tartja kívánatosnak, mert a cautió követelménye gyakorlati értékkel nem bir, igen jelentékeny nagyságú óvadék ugyanis felette súlyos terhet hárítana a vállalatra, a melyet el nem bírna, a csekély összegű óvadék pedig a célnak meg nem felelne, mivel a biztosítottak érdekeinek megóvására szükséges biztosítékot nem nyújtaná. A javaslat a biztosítási intézmény céljának sikeres megvalósítását azzal kívánja elérni, hogy materiális garantiákat teremt, melyek kétségtelen biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a vállalatoka biztosítottak irányában elvállalt kötelezettségeiknek megfelelni képesek. Ezen garantiákat pedig főleg abban találja, hogy a vállalat mindjárt keletkezésekor kellő biztosítási alapot mutasson ki ; hogy a tartalékok alakítása, elhelyezése és gyűjtése helyes és szilárd elvek szerint történjék, hogy a vállalatok egyesülése és az alaptőke leszállítása, a biztosítottak érdekeinek megvédése mellett, foganatosittassék és hogy mindezen tényezők megalkotására és fentartására az állam közvetlen felügyeletet és ellenőrzést gyakoroljon. Ausztriában a kormánynak 1896. évben kibocsátott és hatályba lépett rendelete tartalmazza a biztosítási ügy törvényes szabályozását. Engedélyezési kényszer, nem feltétlenül kötelező, de a kormány kívánságára leteendő óvadékkal; a vállalatok üzemének állami felügyelete; az üzletkezelési és vagyonbeli állapotnak részletesen előirt módon való közzététele; a díjtarifák és az általános biztosítási feltételek jóváhagyása; biztosítási és statisztikai adatok közlése; a tartalékok megalkotásának, elhelyezésének és gyűjtésének szabályozása ; a biztosítási vállalatoknak más üzletektől való eltiltása ; az élet- és kárbiztositás együttes folytatásának tilalma ; a vállalatok egyesülési és feloszlási módozatainak meghatározása : a szervezési és szerzési költségek amortizálásának előírása; biztosítási technikai osztálynak a minisztériumban felállítása, mely az állami felügyeletet gyakorolja és melynek ellenőrzése főleg a törvényes rendelkezések megtartására, a díjtartalékok helyes kiszámítására, a tőkék elhelyezésére és a mérlegek s kimutatások szabályszerű közzétételére terjed. Németország egyes államaiban egymástól eltérő törvények és rend eletek szabályozzák az állami felügyeletet. Poroszországban az általános Landrecht a biztosítás gyakorlását a kiházasitási, halál és özvegypénztáraknál állami concessióhoz köti, az 184E évi kabinetrendelet pedig a concessiót egyéb biztosítási ágakra is kiterjeszti. Az engedélyezési eljárást az 1853. évi törvény szabályozza. Az 1837. évi törvény a biztosító társulatok szabad tevékenységének megszorítása mellett, a külföldi társulatok alakulásánál a kormányengedélyt megkívánta. Ezt szabadabb szellemben módosította az 1859. és 1861. évi kabinetrendelet és az 1877. évi törvény. Poroszországban az egyes biztosítási ágak egyes minisztei iumok felügyelete alatt állanak, melyek azonban a concessió megadásánál nem egységes elveket követnek, így a kereskedelmi minisztérium enyhébb felfogást tanúsít, mint a belügyi és földmivelési minisztérium. Az alapszabályok és ezek módosításának jóváhagyásán kívül megkívántatik kellő részvénytőke, illetve biztosítási alap a belföldi társulatoktól, meghatalmazottnak belföldön kirendelése és a belföldi bíróságok illetőségének elismerése a külföldi társulatoktól és az üzleti jelentéseknek évenkinti beterjesztése és előirt módon való szabályszerű közzététele valamennyi társulattól ; ezenfelül a külföldi életbiztosítási társulatoktól cautió letétele belföldi értékekben. Az állami felügyelet kiterjed a folyó üzlet menetére és e végből az illetékes hatóságok az üzleti könyveket bármikor betekinthetnek. Bajorországban az állami felügyeletre nézve lényegileg ugyanazon intézkedések államik fenn. mint Poroszországban, csak az ingóbiztositásra vonatkozó előzetes ellenőrzés van hatályon kívül helyezve. Szászországban az a lényeges eltérés emelendő ki, hogy a kölcsönös társulatok, ha a jogi személyiséggel fel lettek ruházva, concessióhoz kötve nincsenek és hogy a tul- és többszörös biztosítás igen szigorú ellenőrzésnek van alávetve. Svájcban az állami felügyelet egységesen van szabályozva az 1885. évi törvény által, mely a felügyeletet a szövetségtanácsra ruházza. Ezen törvény a teljes nyilvánosság mellett, a concessió és cautió rendszerének fentartásával, az állami felügyeletet és ellenőrzést a magánbiztositási vállalatok megalakulására és egész működésére, az alapszabályok, üzleti mérlegek közzétételére és az életbiztosítási díjtartalékok kiszámításába megállapítja. A szövetségtanács által kirendelt biztosítási hivatal az egyes vállalatok helyzetéről és üzleti eredményeiről évenkint részletes jelentést tesz közzé. Anglia 1824. évben a biztosító társulatok alakításánál fennálló concessionális kényszert megszüntette, mert a biztosítási intézmény fejlődésére károsnak bizonyult Az 1862. évi the Companies-Act magában foglalja és módosítja az addig megjelent biztosítási törvényeket, szabályozza a részvényeseknek a részvények összege erejéig való felelősségét, feljogosítja a részvénytőke egyötödét képviselő részvényeseket a társulat üzleti állásának kinevezett szakértő általi megvizsgáltatására és elrendeli az üzleti mérlegnek évenkénti közzétételét. Az 1870. évi Life Assurance Companies Act szerint minden újonnan alakuló társulat köteles, működésének megkezdése előtt, 20.000 font sterlinget az illetékes hatóságnál letenni, ezen letét visszaadatik, a mint a praemiákból gyűjtött biztosítási alap 40,000 font sterlinget tesz ki ; minden társulat tartozik részletes és a nagyközönség által is megérthető üzleti kimutatást a nyilvánosság elé hozni; a társulati pénzügyi állapot tizévenkínt enquete által megvizsgálandó; a társaságok amalgamátiója és liquidatiója szabályoztatik és ellenőriztetik. Ezen törvényt némileg kiegészítik az 1871. és 1872. években hozott póttörvények. Franciaországban a biztosító társulatok alakulása az 1809. évi törvény szerint állami engedélyhez köttetett; a társulatokról 1867. évben alkotott törvény, az állami concessiót a tontinák és életbiztosító társulatokra fentartotta ugyan, de azt a többi biztosító társulatokra nézve eltörölte. Ezen törvény a társulatok alakulására, az alaptőkére, az alapszabályok, mérlegek és üzleti számlák közzétételére, a díjtartalékok gyűjtésére, a közgyűlésre és a feloszlásra nézve részletes szabályokat tartalmaz. Ezen törvényes intézkedések foganatosítása tárgyában 1868. évben egy császári rendelet jelent meg, mely a részvényeken és kölcsönösségen alapuló biztosító társulatokról tüzetesen rendelkezik, különösen a részvénytőke befizetéséről, a névre szóló részvényeknek bemutatóra szólókra átváltoztatásáról, a tartalékok gyűjtéséről, és elhelyezéséről, a kötvényfeltételek tartalmáról, stb. Az 1867. évi tőrvény, némely pontjában. 1893-ban módosíttatott Egy 1877. évben kibocsátott kormányrendelet a biztosító társaságok ellenőrzésének