A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 44. szám - Az ügyvédi tisztesség és becsületes munka szigorú megóvása szempontjából Magyarország összes gyakorló ügyvédeihez a következő kérdést teszem

A JOG 175 folyamodó kérelmével az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a kifejtett indokok alapján el volt utasítandó. A m. kir. Curia (1897. szept. 22. 817. sz. a.) a másodfokú bíróság végzése helybenhagyatik: Indokok: A kereskedelmi törvény 17. §. értelmében minden cégnek az azon helyen vagy községben már létező és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cégtől világosan különböznie kell: minthogy pedig a kérvényezők által bejegyeztetni kívánt cég szövege a már bejegyzett «Első magyar kártyagyár Pesten* céghez annyira hasonló, hogy az könnyen a közönség megtévesztésére szolgálhatna: a másodfokú bíróság az itt felhozott okokból helyesen utasította el, kérvényezőké t ezen bejegyzésre irányuló kérelmükkel. Valamely okirat a váltótartozás rendezéséül állíttatván ki, az egyik elfogadó javára történt elengedés a másik vele együttes kötelezettségben állo kötelezett elfogadó javára is történtnek tekintendő. Az elengedés értelmében kötelezett kiegyenlítési összeg kifizettetvén, ez által az egyi k elfogadó ellen megszűnt fizetési kötelezettség, a másik elfogadó irányában is a valto összegének ily módon kiegyenlitése által elenyészett és a követelés kiegyenlítettnek tekintendő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1891). június 3. 36,849. sz. a.) R. Sámuel felperesnek H. Elekné Sz. T. Eszter alperes ellen 118 frt 33 kr. tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Az 1896 évi január 24-én 6,915. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik stb. Indokok: Alperes azt a kifogást tette, hogy a 2/. alatti okirat szerint felperes H. Eleknek és jótállóinak Ny. Ferencnek és T. Károlynak az összes -ilS frt 33 krt kitevő váltótartozásából i melyben a kereseti váltón alapuló tartozás is benfoglaltatik i 118 frt 33 krt elengedett oly feltétel alatt, ha a többi 300 frtot három egyenlő részletben 1895. évi október, november és december lö-én lefizetik, minthogy pedig H. Elek a fizetési feltételeknek eleget tett, az egész váltókövetelés alperessel szemben is megszűnt, s a 118 frt 33 krt felperesnek tőle követelni joga nincsen. Felperes beismerte a 2*/. alatti okirat valódiságát, valamint azt is, hogy a 300 frt kellő időben lefizettetett; azonban azt az ellenvetést tette, hogy az elengedést csak H. Eleknek és jótállóinak adta és abban H. Elekné nem részesült. Minthogy a 2 '. alatti okiratból kitűnik az, hogy felperes a kereseti és meg egy másik váltón alapuló 418 frt 33 kros követelésből engedett el 118 frt 33 krt, annak kikötése nélkül, hogy azt az elengedést kizárólag az egyenes adós H. Elek javára teszi; minthogy a 27. alatti okirat szerint felperes a 300 frtot 418 frt 33 kros tartozás * rendezéséül*, tehát kiegyenlítéséül fogadta el és nem azt mondja a 27- alattiban, hogy az egyetemleg kötelezettek közül némelyeket a kötelezettségből kibocsát, ennélfogva az elengedés az adóstárs javára is történtnek s miután a felperes részéről tentartott tartozás tényleg kielégíttetett, az eredeti tartozás mindenki és igy alperes irányában is kiegyenlítettnek tekintendő. Ezért felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (lfi96. október 15. 2,359. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1896. évi január 24-én 6,915. sz. a. hozott sommás végzés hatályát fentartja, és alperest az abban kitett összegeken felül 23 frt 15 kr perbeli és 10 frt *iö kr felebbezési költségeknek is felperes részére 3 nap alatt leendő fizetésére végrehajtás terhével kötelezi stb. Indokok: Az egyetemlegesség fogalmából, mely szerint az egyetemleges adóstársak mindegyike az egész követelés kifizetéseért felelős, önként következik, hogy a hitelező által az egyetemleges adóstársak valamelyike javára tett elengedés, ha az kifejezetten a többiek javára is nem tétetett, az utóbbiakat a csupán adóstársuknak elengedett összeg fizetésének kötelezettsége aiól fel nem menti. A 2. sz. levélben, mely kizárólag H. Elekhez és ennek jótállói Ny. Ferenc és T. Károlyhoz van címezve, kifejezetten csak H. Elek tartozásának, rendezéséről van említés téve és e levél szerint csak H. Eleknek és fentebb nevezett jótállóinak engedett el feltételesen felperes az abban emiitett és a kereseti váltón alapuló követelést is magában foglaló 418 frt 33 krból 118 frt 33 krt, — alperesről ellenben, a ki a kereseti váltó alapján mint elfogadó H. Elekkel mint másik elfogadóval egyetemleges kötelezettséget vállalt, a 2. sz. levélben említés téve nincs és az, hogy a levélben foglalt elengedés alperes javára is szolgálna, a levél tartalmából nem is következtethető, mert abban rendezettnek kifejezetten csak H. Elek tartozása nyilvánittattik; a rendezés tehát csak ennek személyes kötelezettségére vonatkozónak tekintendő. E szerint alperes javára a H. Eleknek és a levélben megnevezett jótállóinak tett elengedés nem szolgálván, a váltóösszegnek H. Elek által ki nem fizetett és jelen keresettel követelt része erejéig alperes váltókötelezettsége még mindig fennáll: miért is a sommás végzés hatályát a kir. it. tábla az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett fentartotta stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 22. 1,375. sz. a.) a másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. a benne felhozott indokoknál fogva és azért, mert jelen esetben a 27. alatti okirat a váltótartozás rendezéséül I állíttatván ki, az egyik elfogadó javára történt elengedés a másik vele együttes kötelezettségben álló kötelezett elfogadó javára is történtnek tekintendő és mert az elengedés értelmében kötelezett kiegyenlítési összeg kifizettetvén, ez által az egyik elfogadó ellen megszűnt fizetési kötelezettség a másik elfogadó irányában is a váltó összegének ily módon kiegyenlitése által elenyészett és a követelés kiegyenlítettnek tekintendő stb. Bűnügyekben. A temetőben a síroknál felállított fejfák, mindaddig, mig ott fenallanak, a holtak emlékére rendelt tárgyakat képeznek és ezen minőségük nem függ attól a körülménytől, hogy el vannak látva felirattal vagy sem, vagy hogy a rajtuk volt felírás esetleg időjártaval megkopott vagy elenyészett: ennélfogva ezeknek temetőben való kivagdalása a holtak emlékére rendelt tárgyakon elkövetett lopás bűntettének tényálladékát állapítja meg. A szolnoki kir. törvényszék (1896. május 6. 142. sz. a.). Sz. József a btk. 333. §-ba ütköző és a btk. 336. §. 2. pontja szerint minősülő lopás büntette helyett a btk. 92. §. alkalmazásával ennek vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 340 és 341., valamint a 92. §§. alapján az 54., 57 és 20. §§. felhívása mellett 2 havi fogházra és egyévi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott tagadásával szemben az eskü alatt kihallgatott Á. Gerzsonné és H. Aronné tanuk vallomásával beigazolást nyert az, hogy vádlott 1894. év végén és 1895. év elején a mezőtúri alsó temetőből fejfákat hozott haza és azokat feltüzelte. Vádlott ezen cselekménye a btk. 333. §-ba ütköző és a btk. 336, 2. pontja szerint minősülő lopás bűntettét állapítja meg; minthogy azonban vádlott büntetlen előéletű, az elhordott fejfák csekély értéke és azon körülmény, hogy a lopás egy régi és használaton kívüli temetőből történt, vádlott mellett oly nyomós enyhítő körülményeket szolgáltatnak, melyek a btk. 92. §-nak alkalmazását indokolttá teszik, vádlottat a jelölt bűntett helyett a btk. 92. §. alkalmazásával ennek vétségében kellett bűnösnek kimondani stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi június 30. 5,718. sz. a.). Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy vádlottat a btk. 333. §-ába ütköző s a btk. 336. §. 2. pontja szerint minősülő lopás büntette, illetve a btk. 92. §. alkalmazásával a 20. §. alapján minősített lopás vétsége helyett a btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében mondja ki bűnösnek és ezért a btk. 339. és 341. §§. alapján egy havi fogházra és egyévi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Vádlott tagadásával szemben A. Gerzsonné és | H. Aronné tanuknak eskü alatt tett vallomásával a kir. Ítélőtábla is bebizonyitottnak találta ugyan, hogy vádlott a kérdéses időben, a mezőtúri régi temetőből fejfákat hordott lakására és azokat femas'ználta'. Minthogy azonban a most nevezett tanuk közül csak A. Gerzsonné vallja, hogy ő a vádlott által a temetőből haza hordott fejfák egyikén «Péter» felírást is látott, ellenben H. Aronné vallomása szerint a fejfákon felírást nem látott, ehhez képest tehát, minthogy az előbb nevezett tanúnak egymagában álló vallomása vádlottnak tagadásával szemben annak a lényeges körülménynek a megállapítására, hogy a fejfák felírással is el voltak volna látva, kellő bizonyítékul nem szolgálhatván, jelen esetben a végtárgyalás adataival bizonyítottnak fel nem ismerhető, hogy vádlott a temetőből felírással ellátott fejfákat, tehát a holtnak emlékére rendeltnek tekinthető dolgokat vitt volna lakására, a holtnak emlékére rendelt dolognak csak az a fejfa tekinthető, a mely az elhalt nevének felírásával vagy az annak emléke fentartására szolgálható egyéb körülményeknek feltüntetésével a holt emlékének fentartására alkalmas; emez okból, minthogy felírás nélküli fejfának jogtalan eltulajdonítása a btk. 836. $-ának 2. pontja szerint minősülő lopás ismérveit ki nem I meriti és mert a végtárgyalás során mi adat sem merült fel a tekintetben, hogy a vádlott részéről a temetőből haza hordott fejfák értéke ötven forintot meghaladott volna, vádlottnak cselekményét az ellopott fejfáknak 50 frton alól való értékére, tekintettel a btk. 334. §. alapján vétséggé minősíteni és ugyanőt e miatt az elsőbiróság részéről felhozott enyhítő körülményeknek kellő méltatásával, súlyosító körülményül véve azonban, a lopásnak a temetőben történt elkövetését, a rendelkező részben megszabott arányosnak jelentkező fő-és mellékbüntetésekre ítélni kellett stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 1. 8944. sz. a.). Minthogy a temetőben a síroknál felállított fejfák, mindaddig, mig ott fenállanak, a holtak emlékére rendelt tárgyakat képeznek és ezen minőségük nem függ a.cól a körülménytől, hogy el vannak-e látva felirattal vagy sem, vagy hogy a rajtuk volt felírás esetleg időjártával megkopott vagy elenyészett; s minthogy vádlott az t\. Gerzson tanú vallomása szerint az egész jó fej fákat fejszével vagdalta ki, tehát a lopást a holtak emlékére rendelt tárgyakon követte el, a budapesti kir. ítélőtábla ítéletének részben való megváltoztatásával a cselekmény minősítése és a büntetés kiszabására nézve az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, ezen és az abban előadott indokoknál fogva, egyebekben pedig a kir. ítélőtábla Ítélete az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik.