A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 43. szám - Rendes perekben a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? - Munka áthárítás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe)

170 A JOG rületén levő ingatlan hagyatékára, valamint, ha nemzetközi szerződés másként nem intézkedik és viszonosságon alapuló más gyakorlat sem áll fenn, a külföldi örökhagyónak az országban levő ingó hagyétékára nézve is. Felperes nem állította, hogy G. Miklósnak Magyarországban ingatlan vagyona is lenne, ennek fekvésének helye, tehát a magyar birodalom hatáskörét nem állapithatja meg. A hagyaték ingó tárgyának kiadását Ausztriával szemben nemzetközi egyesség vagy szerződés ugyan nem akadályozza, azonban a magyar bíróságok az osztrák bíróságok irányában viszonos eljárást gyakorolnak és az osztrák állampolgár ingó hagyatékát az osztrák bíróságoknak engedik át, a mire nézve az eljárás az osztrák bíróságok által követett eljárásnak megfelelően az 1894. évi XVI. t.-c. XI.fejezetében már szabályozva is van. Tekintve tehát, hogy felperes holttányilvánítási kérelmét oly örökösödési jogcímen adta be, melynek érvényesítése esetében sem az örökösödési eljárás, sem az örökösödési per nem tartoznék a hazai bíróságok hatáskörébe, a holttányilvánítási eljárás pedig, ha örökösödés céljából kérelmeztetik, ama bíróság előtt indítandó meg, melyhez az örökösödési perek vannak utasítva, ezen holttányilvánítási kérelem elintézése a kir. törvényszék hatásköréhez nem tartozik . . . (1896. május 27-én, 1,606. sz.) A kir Curia: A másodbiróság végzése megváltoztattatik, az elsőbiróság illetékessége megállapíttatik és a másodbiróság utasittatik, hogy az ügyet érdemileg bírálja el. Indokok: Az 1868. évi LIV. t.-c. 40. §-a szerint a holtnak nyilvánítási eljárás abban az esetben, ha örökösödési eljárás céljából kérelmeztetik, azon törvényszék előtt indítandó, a melyhez az örökösödési perek vannak utasítva, annak a törvénynek 37. §-a második bekezdése szerint pedig abban az esetben, ha a örökhagyó az országon kivül halt el, az örökösödési perek azon belföldi bíróság illetőségét követik, a melynek területén az örökhagyó legutóbb lakott s ha e lakhelyet kitudni nem lehetne, vagy ha az országban soha se lakott, azon bíróság lesz illetékes, a melynek területén a hagyaték létezik. Minthogy a per adatai alapján meg nem állapitható ugyan, hogy az ismeretlen tartózkodásu alperes, a kinek holttányilvánitását felperes kéri, Magyarországban, jelesül az elsőbiróság területén lakott-e? az a 10,000 frt tőkéből és kamatából álló vagyon azonban, a mely az A) alatti végrendelet értelmében alperesre hagyatott és a melyre felperes ugyanannak a végrendeletnek intézkedésénél fogva utóörökösödési igényt támasztani kíván, az elsőbiróság területén, Somogy vármegye árvaszékénél kezeltetik, s minthogy a fent idézett törvényes rendelkezéseknél fogva az a körülmény, hogy alperes nem magyar honos, a birói illetőség megállapításának kérdésében jelentőséggel nem bír: a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság illetékességét megállapítani és a másodbiróságot az ügy érdemi elbírálására utasítani kellett, még pedig annyival inkább, mivel az a vagyon, a melyre felperes utóörökösödési igényt támasztani kíván, sajátlag még most is K. József hagyatéki vagyona s mivel a felperesi igény ugyancsak K. Józsefnek Magyarországon alkotott A) alatti végrendelete alapján lesz elbírálandó. (1897. január 22-én, 1896. évi 4,630. sz.) Külföldön kötött házasság felbontása külföldi biróság által asztal- és ágytól való elválást kimondó végzést a házasságot felbontó ítéletté átváltoztatni, hazai biró nincs jogosítva. A budapesti kir. törvényszék mint kiküldött biróság (1897. ápril 13. 10,486. sz. a.) G. Hermán felperesnek M. Irén alperes ellen házassági kötelék felbontása iránt indított perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes az 1896. évi 29,994. sz. kérvényhez 3 /. alatt csatolt 1896. évi március 30-án 27,400. sz. a. kelt m. kir. belügyminiszteri rendelet szerint a magyar állampolgárok közé felvétetvén és a Magyarországon állandó együttlakást soha sem birt peres felek ezen házassági bontó perének tárgyalására az 1896. évi szept. 22-én 52,200/1. M. 1896. sz. a. kelt m. kir. igazságügyminiszteri rendelettel ezen kir. törvényszék kiküldetvén, a kir. törvényszék hivatalból vizsgálandó hatásköre és illetékessége a jelen perre megállapítandó volt. A per érdemében pedig felperest keresetével el kellett utasítani, mert a keresethez K. alatt csatolt és a bécsi cs. kir. országos törvényszéknél 1893. évi február 28-án kelt végzés szerint a feleknek kölcsönösen kérelmezett ágy- és asztaltól való különválása még a magyar állampolgárságnak felperes által történt elnyerése előtt megengedtetvén, az 1896. évi 29,994. sz. kérvényhez 27- alatt csatolt 1896. évi szept. 12-én kelt bécsi cs. kir. rendőrigazgatósági bizonyítvány alapján meg nem állapitható az, hogy alperes, midőn 1893. évi május 13-án felperest ujabb lakására nem követte, őt jogos ok nélkül hagyta el, minthogy a különválásra a reá illetékes biróság által feljogosittatott stb. Miután pedig az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. értelmében a házasság felbontását csak az a házasfél kérheti, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül hagyott el, a törvény ezen §-ára alapított felperesi kérelemnek hely adható nem volt. A feleknek ágy- és asztaltól való elválását megengedő bécsi cs. kir. országos törvényszéki végzés a házasságot felbontó Ítéletté átváltoztatható, illetve ez alapján a kötelék felbontása az 1894. évi XXXI. t.-c. 107., 115. és 141. §§-aira alapitható szintén nem volt mert a 107. és 141. §§-ok csakis hazai bíróságok által hozott'ágy- és asztaltól elválasztó ítéleteknek felbontó ítéletekké való átváltoztatását engedik meg, — a 115. §. értelmében pedig a külföldi biróság által a magyar honosság, illetve állampolgárság elnyerése előtt kimondott ágy- és asztaltól való elválasztás alapján a házasság csak akkor bontható fel, ha az elválasztás oly tény miatt történt, melynek alapján a házasság ezen törvény szerint is felbontható, a kölcsönös megegyezés pedig ezen törvény szerint bontó okul nem szolgálhat stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1897. június 28. 4,167. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének a per érdemére vonatkozó részét megváltoztatja és a felek között az ág. ev. egyház lelkésze előtt 1875. évi május 8-án létrejött házassági köteléket az 1894. XXXI. t.-c. 77. §-nak a) pontja alapján az alperes vétkességéből felbontja stb. I n d o k o k: Minthogy a 29,994. sz. kérvényhez 27. alatt mellékelt bécsi rendőrigazgatósági bizonyitványnyal igazolva van, hogy alperes már 1893. évi május 13-án férjét az általa megválasztott uj lakásba nem követte és igy a férjét ezen a napon elhagyta, minthogy továbbá a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1893. évi február 28-án 1,423. sz. a. kelt végzése hozatala után, a mely végzéssel a feleknek kölcsönösen kérelmezett ágy és asztaltól való különválása megengedtetett, felperes a 3 /- alatti okirat szerint 1896. évi ápril 12-én magyar honpolgárrá vált és ekként ettől az időtől fogva reá nézve az 1894. évi XXXI. t.-c-nek rendelkezései váltak kötelezővé; minthogy továbbá az alperes az 1896. évi október 6-án 29,994. sz. a. kelt birói határozatban foglalt kötelezésre az életközösséget felperessel a bíróilag kiszabott 60 nap alatt vissza nem állította, a keresetre kitűzött birói békéltetésre pedig meg sem jelent és a tárgyalásra, a nélkül, hogy magatartása igazolására a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek fentebb jelzett végzésére hivatkozott volna,— beismerte, hogy férjét, a felperest szándékosan elhagyta és az általa választott uj lakásba nem követte és jóllehet, hogy mint a házastársát elhagyó fél bizonyításra ő van kötelezve, még azokat a tényeket sem terjesztette elő, a melyekkel a felperes elhagyására szolgáló jogos okot kimutathatta volna; mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletének a per érdemére vonatkozó részét megváltoztatni és a hivatkozott H. T. 77. §-ának a) pontja alapján a peres felek házasságát a felperesnek az alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyása miatt, alperesnek a törvény 85. §. értelmében vétkessé nyilvánítása mellett, felperes kereseti kérelmére felbontani kellett stb. A magyar kir. Curia (1897. szept. 10. 4,693. sz. a.) a házassági kötelék felbontása tekintetében hivatalból is felülvizsgált másodbirósági ítélet megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, mely szerint felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A bécsi cs. kir. országos törvényszék 1893. február 28-án 1,423. sz. a. kelt, a keresethez K. alatt hivatalos kiadásában mellékelt jogérvényes végzésével bizonyítva van, hogy peres felek közös megegyezésük folytán közös kérelmükre ágytól és asztaltól elválasztattak, miből kétségtelenül az következik, hogy alperesnek 1893. évi május 13-án törvényes oka volt megtagadni azt, hogy férjét, — felperest, — uj lakására kövesse. Miután pedig annak a körülménynek, hogy felperes az 1896. évi ápril 12-én a magyar állam polgárai közé felvétetett, azt a joghatályt tulajdonítani nem lehet, hogy alperesnek 1893. május 13-án tanúsított jogos eljárása utólag jogtalanná váljék, az a körülmény pedig, hogy alperes a K. alatti okirat tartalmával kifejezetten nem védekezett, a hivatalból vizsgálandó jelen perben figyelembe nem jöhet; valamint nem jöhet tekintetbe az sem, hogy alperes az életközösség visszaállítására bíróilag felhivatik, az elsőbiróság által e részben felhozottakon kivül azért, mert felperes ez iránti kérvényéhez a K. alatti okiratot nemcsak hogy nem mellékelte, de kérvényében ily okirat létezéséről említést sem tett; ezeknél és az elsőbiróság ezekkel nem ellenkező egyéb indokainál fogva a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával a per főtárgyára nézve az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Eladó a közadósnak elküldött és ez által ki nem fizetett árukat a csődtörv. 44. §-a értelmében csak akkor nem követelheti vissza, ha ezen áruk a csődnyitás előtt természetben átmentek közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába. Az a körülmény, hogy az árukra vonatkozó fuvarlevél a csödnyitás előtt közadósnak birtokában volt, az áruknak természetbeni átvételét és birtokát nem pótolja; mert a fuvarlevél a kt. 404. §-a értelmében a kijelölt átvevőnek a fuvarozóval, de nem a feladóval fenálló jogviszonyát szabályozván, a fuvarlevél közadósnak mint kijelölt átvevőnek a fuvarozott árukra vonatkozó tulajdonjogát a feladó eladóval szemben meg nem állapítja. Ha bebizonyitottnak is vétetnék, hogy közadós a kereseti árukat felperesnek szabályszerűen rendelkezésére bocsátotta és felperes a rendelkezésre bocsátást el nem fogadta, ez által még a rendelkezésre bocsátás visszavonása sem volna bizonyítva, annál kevésbbé az^árunak tényleges átvétele, e nélkül pedig felperesnek visszakövetelés! joga meg nem szűnt. Az aradi kir. törvényszék mint csődbíróság (1896. nov. 14. ) 11,379. sz. a.) Sch. et Co. cég felperesnek, Dr-Kell Lipót ügy-