A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 43. szám - Indítvány a zugirászat megfékezésére

A. JOú 305 csak rendelet, mely rendeletlel akármikor megváltoztatható és tekintettel törvényeinknek a bíróságok és hatóságok előtti képviseletre vonatkozó intézkedéseire és arra, hogy az 1880. évi XXXYII. t.-c. 5. §. első bekezdése és 3. p. szerint: az ügyvédi rendtartást tárgyazó 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a hatályban maradt, és hogy ezen törvény ezen 39. §-a következőleg intézkedik: ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerüleg folytatja büntetendő* végül, figyelemmel az 1874. XXXV. t.-c. 55. §-ára, azt kérdem: L e h e t-e joga az ügyvédek és közjegyzőkön kivül különösen bármily nevü egyéb jegyzőnek és más egyéneknek a feleket bíróságok és hatóságok előtt akár személyesen, akár beadványok szerkesztése által képviselni: Szerény nézetem szerint nincs joguk — röviden azért: 1. mert a telekkönyvi rendtartás (mely ügyvédi kényszert nem ismer) csak minist, rendelet — az ügyvédi rendtartás pedig törvény. 2. mert törvényeink ^habár az ügyvédi rendtartásnál későbbiek") melyek ügyvédi kényszert bizonyos esetekben nem ismernek, általánosak, (Jeges generales), az ügyvédi rendtartás pedig különös, kivételes ijex speciális), és ámbár a «lex posterior derogat priori* ez a derogálás mégis kétféleképen történik: hallgatag és nyíltan. Az ügyv. rendt. 39. §-a hallgatag nincs hatálytalanítva, de meg <az általános vagy közös jog későbbi szabályozása a különös vagy részszerü jog határozatait csak akkor szünteti meg ha az ezen megszüntetést világosan tartalmazza, különben ez utóbbiak mint kivételek érvényüket tovább is megtartják. iHerceg magánjog L k. 12. §. 1. jegy.) Tehát, hogy nyíltan e §. megszüntetve lenne, szinte nem áll s mi több ezen §-t az 1880. évi XXXYII. t.-c. 5. §-a még kifejezetten is fentartotta. 3. Mert bárminemű rendelet is léteznék, a melyre a községi jegyzők ebbeli jogukat állapítják a fentiek és azon elv szerint, hogy rendelet a törvénnyel nem ellenkezhetik: erre jogot nem ád, és nincs is mindenütt erre vonatkozó törvényhatósági vagy községi szabályrendelet. Az 1886. évi XXII. t.-c. (a községekről) 27. §-a szerint is ez elv megtartatott, a mely szerint «a község szabályrendelete a törvénnyel nem ellenkezhet* s a mely ebbe ütközik a 28. §. szerint ^bármikor megsemmisítendő*. 4. Mert ezen 39. §. nem ügyvédek ellen, hanem azok jogainak biztosítására, azok csorbításának megbüntetésére hozatott. A közjegyzőknek ebbeli joga a közj. törvény 55. §-ában biztosítva van; de hol van más, különösen községi jegyzőknek ebbeli joguk törvényileg biztosítva? Tudtommal sehol, tehát ezen jogot nem is gyakorolhatják. így állván a dolog, az illetékes minister urnák tehát elodázhatlan kötelessége volna az ügyvéd és közjegyzőkön kivül mindenkit uj rendeletben figyelmeztetni, esetleg eltiltani a feleket bíróság és hatóság előtt képviselni — különösen pedig a városi és községi jegyzőket ia többieknél magától megszűnne a zugirászat . egyúttal meghagyni a hatóságoknak, hogy minden ügyvédi vagy közjegyzői ellenjegyzés nélküli beadványt hivatalból utasítsák el. Ezen rendelet egy félperc alatt megfogalmazható és még ugyanaz nap kiadható volna a hatóságok és bíróságoknak, ha . . . Az ügyvédi és közjegy, kamaráknak kellene azután erélyesen fellépni az ellen, hogy mostani zugirók és községi jegyzők ne legyenek ágensei csak egyes ügyvéd vagy közjegyzőknek, talán fizetés mellett is. Hogy azonban ez mind mihamarább megtörténhessék, javasolnám a következőket: Az ügyvédi és közjegyzői kamarák székhelyén levő tagtársak megbeszélnék egymásközt az ügyet és rendkívüli közgyűlést | hivatnának össze, a melyen néhány lelkes barátját az ügynek felkéretnének és megbízatnának, hogy ez ügyben a további teendőket vállalják magokra és foganatosítsák, a kik minél hamarabb Budapestre országos értekezletet hívnának össze, melyen csak arról lenne szabad tanácskozni, mily kérelemmel, indítvánnyal járuljanak az igazság-és belügy- esetleg elnök- minister elé ez ügyben, és megválasztatnék egy küldöttség, a mely személyesen tisztelegne a miniszter uraknál. Az értekezlet legtovább két napig tartana, hogy lehetőleg minden jelenlévő hozzászólhasson a tárgyhoz. A küldöttség legkésőbb 4 napra menne a ministerekhez. Többeknél talán különösnek fog feltűnni ezen eszmém, de tessék figyelembe venni azt, hogy ezen ügyet néhány kartársunk már 1891. évtől mozgatja, azóta az összes ügyvédi kamarák, 1892. évben győri, 1893. évben szegedi országos ügyvédgyülés foglalkozott vele — és a hat évi eredmény? — semmi, illetve ennél is rosszabb valami. Erre való tekintettel a gyűlések gyorsan volnának összehivandók, továbbá az ügyvédi kamarák székhelyein lakó kartársak ne várjanak egymástól kezdeményezést, hanem kezdje a ki jónak látja mindjárt maga önállóan is, ha tizen is kezdik egyszerre, az nem rosz, de ha egyik sem kezd, az már baj. Legjobb volna azonban, ha a kamarák elnökei kezdeményeznék a dolgot a kiknek ez legkönnyebben menne. Ha pedig egyik kamara sem bocsátkoznék ez ügybe, ugy mi egyesek, egy véleményen levők folytatnók a mozgalmat. A községi jegyzők e tekintetben praktikusabbak, évenként gyűléseznek, küldöttségeket menesztenek a ministerhez és már sokat lendítettek sorsukon: emeltetett fizetésük a maximumig, megkapták az anyakönyvvezetést, meghagyták nekik perenkivüli ügyekben a képviseletet stb. Mi ügyvédek 1874. évtől semmiben sem voltunk képesek sorsunkat javítani sőt még elviselhetlenebbé tettük azt, ugy hogy már felmerült a «Numerus clausus» kérdése és sok egyéb panasz; 1891. évtől pedig folyton gyakrabban piszkáljuk e cikk tárgyát képező ügyet és mai napig még rontottunk rajta inkább, mintsem javítottunk azon. TJe ha így sem lehetne célt elérni, akkor azügyvédi kamaráknak és bíróságoknak kell hivatalból gondoskodniok a zugirászat üldözéséről; amazoknak joga és kötelessége az ügyvédi rendtartás 39. §-a, emezeké pedig a Curia többrendü határozata értelmében. A járásbirósági, telekkönyvi, árvaszéki, szolgabirósági stb. hivatalok iktatói jól ismerik a zugirókat és beadványaikat, ezeket (az iktatókat hónapi kimutatásokra kellene szorítani a nem ügyvédi vagy közjegyzői beadványokról és nemcsak a zugirót, hanem a feleit is büntetni kellene. I la az iktatók —esetleg — nem tudnának megbízható kimutatást adni, van arra sok egyéb rnód, csak akarat kell hozzá, hogy a törvénynek érvény szereztessék, persze nálunk jelenleg a törvénytelenségek korszaka virágzik. Fő-fő dolog ez ügyben az, hogy a községi jegyzők tiltassanak el az őket nem illető jogtól, a többi magától megszűnik, a mig ez meg nem történt, addig e téren való minden erőlködésünk hiába való, mert paktumok is létesülhetnek a jegyző és zugiró között. Ha netalán ezt sem lehetne keresztül vinni — a mi azonban igen szomorú dolog volna — akkor legalább oly helyeken, a hol ügyvéd vagy közjegyző van, és ettől a helytől 20—30 kilométernyi távolságban fekvő helyekre, be kellene hozni az ügyvédiközjegyzői kényszert. A községi jegyzőknek még mindig maradna elég magánügy1 kereset — különben mindig panaszkodnak, hogy sok a dolguk, nem birják elvégezni, de azért a magán megbízásokat a hivatalos órákban teljesitik, erre, valamint anyakönyvvezetésre (fizetés mellett) és vadászatra s egyéb tisztségek betöltésére szintén van idejük és pedig a hivatalos órákban. Akármelyik községi jegyzőnek — kevés kivétellel — van legalább annyi telekkönyvi ügye, mint egy ügyvédnek — jelenleg pedig a fizetési meghagyásokból kifolyó beadványok is az övék, sőt merem állítani azt, hogy ezen kir. jbiróság területén illetve az én helyemmel szomszédos községek jegyzőinek telekkönyvi peres és egyéb beadványainak száma többre megy fel, mint az enyém s igy több magán keresetük is van mint nekem ügyvédnek és ezen keresetüktől egy krajcárnyi adót sem fizetnek, reám meg 120—136 frt adót vetettek ki (III. oszt.), a melyet nagy nehezen 35 frtra kireklamáltam és még most is sokat fizetek. No de talán elég lesz a jóból. Hát ezt a «kenyér kérdést* — mert részben, vagy ha ugy tetszik egészben az is — egyszer mindenkorra és ma-holnap meg kell oldani és pedig egész világosan és egész határozottsággal. A nábobok szerénységére nem adhatunk semmit, a kiket bátor vagyok figyelmeztetni a protestáns egyházi és iskolai lap ez idei egyik számának alábbi cikkrészleteire, a melyből kitűnik, hogy siklósvidéki ref. lelkészek mozgalmat indítottak az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása iránt, mert a felekezetnélküliségi törvény híveiket, gyülekezeteiket és igy jövedelmüket veszélyezteti. (Az anyakönyvvezetési lelkészi dijak szinte a jegyzők zsebébe mentek át.) Ezen törvénynek az egyházaknak a lelkészek fizetéseinek emelésére vonatkozó részét már a generális gyűlésen is erősen döngették, most a nevezett cik ezt mondja: «a terjedő baj ellen mindent meg kell tenni. Követelni az 1848-iki trv. életbeléptetését (nálunk még ilyet is kell kierőszakolni!) nem az eddig ismeretes türelemmel, alázatos instantiával, nem kopogtatva: hanem semmitől vissza nem riadó erélylyel zörgetve, döngetve, követelve mint | jogost, méltányost és igazságost. Eleget vártunk nyomorogva.* Belföld. A magyar jogászegyletben f. hó 16-án dr. Fodor Ármin bpesti kir. tszéki biró «ajogügyletek értelmezéséről a fölül vizsgálati eljárásban* cim alatt egy felette érdekes és érvelésben gazdag előadást tartott. Az ülésen dr. Be ck Hugó curiai biró elnökölt. A számosan megjelent hallgatók az érdekes felolvasást megéljenezték. Az igazságügyminiszteriumban — mint megbízható forrásból értesülünk — lázas tevékenységgel dolgoznak az uj bűnvádi eljárás életbeléptetése előkészítésén. A törvényszékek uj hatáskörei és az ügyészségek uj teendői folytán nemcsak a bírósági de az ügyészi ügyviteli szabályok is lényeges módosításokat fognak szenvedni, mi iránt a rendeletek elkészítendők. Számos törvényszéknél az esküdtszéki tárgyalásokra nincs elég helyiség. Ezek előteremtése is nem csekély munkába kerül. Az esküd ti névjegyzékek összeállításának módozatai és az összeíró bizottságok eljárása tekintetében körülményes rendeletet és utasítást kell kiadni, a mi nagy nehézségekkel jár, mert csak ennek helyes összeállításától függ nagyrészt az esküdtszék helyes és akadálytalan működése. Óriási statistikai anyag feldolgozandó ez irányban, e felett a közi gazgatási hatásköröknek bizonyos uj elhatárolása lesz szükséges az uj bűnvádi eljárás szempontjából. Mint értesülünk, nemcsak ezen munkálatok foglalják el ez idő szerint az igazságügyministeriumot. Az uj büntető novella, amegtámadási eljárás rendezése, a szövet-