A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - A bűnvádi eljárás életbeléptetése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ' Jog» 3. számához. Budapest, 1897. január hó 17. Köztörvényi ügyekben Az öröklési jog nem tartozik azon jogok közé, melyek a tlkvi rendtartás 63. §-a szerint tlkvi bejegyzés tárgyát képezhetik. Ipolysági kir. törvényszék (1894. febr. 27. 1,267. sz. a.) J. József kérvénye elutasittatik s mint ilyen az a. palojtai 136., 137. és 138. sz. a. tjkvben feljegyeztetik. A kérvényhez hiteles kiadványban csatolt közjegyzői okirat tartalma szerint J. Józsefné szül. M. Erzsébet az a. palojtai 136. sz. tjkben tulajdonául jegyzett összes ingatlan vagyonát s azoknak tartozékát, melyek az a. palojtai 317. és 318. sz. tjkvekben vannak felvéve, előbb való elhalálozása esetére örökösödési jogcímen férjére J. Józsefre intézte; tekintve, hogy jelen jogügylet egyoldalú örökösödési szerződés, mely a hazai joggyakorlat szerint J. Józsefnek előbb bekövetkezendő halála esetére, kinek javára az intézkedés tétetett, megszűnnék, s tekintve, hogy az öröklési szerződés az élők közötti szabad rendelkezést sem gátolja s tekintve, hogy az vissza is vonható: oly jogcímnek melynek alapján tlkvi tulajdonjog szerezhető, volna, nem tekinthető s a kérvényt elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla 11864-. június 7. 5,679. sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja ekképen, hogy a b.-gyarmati kir. közjegyző előtt 1892. április 26-án 137. sz. a. létesült öröklési szerződés alapján az öröklési jogot J. József javára az a.-palojtai 136. sz. tjkben M. Erzsébet J. Józsefné tulajdonául bevezetett ingatlanokra és járulékaira bekebelezni rendeli; mert fentidézett közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés külalakjára nézve az Í874:XXXV. t.-c. VI. fejezetében és 77. 88. §§-aiban, valamint az 1876: XVI. t.-c. 33. £-ában előirt föltételeknek teljesen megfelel; a szerződés L. pontjában pedig a bejegyzett tlkvi tulajdonos M. Erzsébet kifejezetten megengedte, hogy az öröklési jog férje J. József javára bekebeleztessék az a. palojtai 136 sz. tjkben foglalt összes ingatlanaira s ezek járulékaira és a most idézett, valamint az a. palojtai 317. és 318. sz. tjkvek egybevetése mi kétséget sem hagy fenn abban az irányban, hogy az utóbbi tjvekben bejegyzett közös legelők részben a 136. sz. tjkben foglalt ingatlanok legelőjárandósága is. Mert igaz ugyan, hogy j. József a fentidézett közjegyzői okirat alapján tulajdonjogi bekebelezést nem kérelmezhetett a szóban levő ingatlanokra s igy e kérelmet törvényszerűen tagadta meg az első bíróság, de mivel a tulajdonjog bekebelezése iránti kérelemben a kisebb t. i. az öröklési jog bekebelezése iránti kérelem benfoglaltatik és a mely megtagadására fentiek szerint törvényes ok nincs, folyamodót teljesen elutasítani nem lehetett. A m. kir. Curia. 11895. dec. 4. 1,306. sz. a.) a másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első bíróság végzése hagyatik helyben; mert a telekk. rendts 63. §. szerint ingatlan javakra csak azon jogok kebeleztethetnek be vagy jegyeztethetnek elő, a melyek törvényes fogalmuknál foga dologi jogok, vagy melyek a kötelmi jogok közé tartoznak ugyan, de a telekkönyvi bejegyzés által a törvény által meghatározott dologi jogok minőségét nyerhetik, ezek közé a jogok közé azonban az öröklési jog mint az a jog, a melynél fogva valakit elhalt személynek hagyatéka egészben vagy bizonyos részben megillet, nem tartozik; és mert egyébként is a fennálló jogszabályok szerint az öröklési szerződésekből származtatott igények első sorban a hagyatékbiróságnál érvényesitendők. Kiskorú részéről kötött visszterhes szerződés érvényeségéhez nem elegendő az anya beleegyezése, hanem az életben levő apáé nélkülözhetetlen. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság. íl<S93. évi december hó 20-án 58,213. sz. a.) Dr. Láng Gyula ügyvéd által képviselt O. és L. cég felperesnek dr. Garai Sándor ügyvéd által képviselt G. Róza, illetve a per során beidézett G. Adolf mint kiskorú G. Irma (művészi nevén Fritzi Ferry) törvényes képviselője alperesek ellen 200 frt tőke és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Felperest a járásbíróság keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes arra állapítja keresetét hogy kisk. G. Irma i F. Ferry 1 énekesnővel szerződést kötött, mely szerint nevezett énekesnő az esetre, ha a szerződés értelmében 1891. évi december hó 1-én a Folies Caprice-ban fel nem lépne, birság fejében 200 frtot köteles felperesnek fizetni. Minthogy pedig a szerződést a kisk. G. Irmán kivül annak anyja mint kiskorúnak t. és t. gyámja is aláirta, minthogy továbbá G. Irma 1891. évi december hó 1-én fel nem lépett, eszerint ezen szerződésszegés folytán a 200 frt birság esedékessé válván, felperes a kiskorú anyját, mint ennek t. és t. gyámját a fenti összeg megfizetésében marasztalni kéri. Alperes tagadta, hogy leánya képviseletében perbe vonható volna, tagadta hogy leánya a keresetben emiitett szerződést megkötni saját magát terhelőleg jogosítva lett volna. Előadja, hogy kiskorú atyja életben van, s igy a szerződés csak ennek beleegyezésével lett volna megköthető s csak ennek személyében perelhető. Ezen körülményt felperes nem tagadván, illetve a tárgyalás folyamán felperest perbe idézte, a kiskorú atyját is — ki — magát képviseltetvén — 3 7. alatt becsatolt egy levelet, melyben tiltaI kozását fejezte ki, hogy leánya a felperesi színpadon fellépjen. Minthogy pedig hazai törvényeink és joggyakorlatunk szerint a kiskorú terhes szerződéseket törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül nem köthet: jelen esetben pedig az anya —tekintve, hogy az apa is él, mint törvényes képviselő perbeidézhető az apa mellőzésével nem volt; az apa utólag perbevonatván, tagadta beleegyezését s tiltakozott a kereshetőségi jog ellen — ennélfogva felperes, ki nem igazolta, hogy a kiskorú atyja valamely hatósági intézkedés folytán a törvényes képviselettől elmozdittatott s azzal az anya ki perbe vonva nem lett,kizárólagosan felruháztatott volna,— keresetével, minthogy a törvényes képviselőt, jelen esetben az apát mellőzni jogosult nem volt, az eskübizonyitás, mint felesleges mellőzésével elutasítani kellett (stb.) annál is inkább, mert a hazai törvényeink értelmében joglemondás — melyhez a kiskorú törvényes képviselője hozzá nem járul, érvényesnek el nem ismerhető, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. évi január hó 16-án 781. sz. a.) A királyi ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest 200 frt tőkének, ennek 6 7- kamatának stbnek leendő megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: Annak előrebocsájtásával, hogy a hiány, mely szerint a kiskorú alperes édes anyja, nem pedig az édes atyja mint törvényes képviselője idéztetett meg a tárgyalás során utólagosan pótoltatott, alperes nem vonta kétségbe, hogy neki mint énekesnőnek saját keresete van, alperes tehát eme keresményére nézve önállóan kötelezettséget vállalhat, következőkép a B) alatt csatolt szerződés ellen kiskorúságára sikerrel nem hivatkozhatik. Tekintve, hogy alperes a B.) alatti szerződés valódiságát kétségbe nem vonta, annak 12. pontja szerint pedig az esetre, ha 1891. évi december hó 1-én a felperes társaságnál nem lépne fel, magát 200 frt megfizetésére kötelezte, tekintve továbbá hogy alperes nem is állította, hogy a kikötött időben a felperes társaságnál állását elfoglalta volna: kétségtelen, hogy a szerződést megszegte, következéskép felperes jogszerűen követeli alperestől, hogy ez a szerződés megszegése esetére kikötött s a B.) alatti szerződési viszony természete szerint kötbérnek tekintendő 200 frtot fizesse meg. Ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, alperest a kereseti tőkében s mint fizetésben késedelmest a kereset beadása napjától számítandó kamatában stbben el kellett marasztalni. A magyar királyi Curia. (1896. évi május hó 27-én 3,181. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság i ítélete hagyatik helyben. I n d o ko k: Habár az a hiány, mely szerint a kiskorú alperes ' az édes anyja s nem az édes atyja, mint törvényes képviselője által idéztetett perbe, mint ez a kir. tábla ítéletének indokaiban már megjegyeztetett, a tárgyalás során utólagosan pótoltatott és igy az elsőbiróság által a kereset elutasításra felhozott ezen indok a per adataival megcáfoltatik, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával mégis az elsőbiróság ítéletét kellett helybehagyni, mert felperes cég nem bizonyítván, sőt nem is állítván, hogy a kiskorú életpályája megválasztásánál az atyát megillető intézkedési jog az 1877. évi XX. t. cikk 27. §-ának értelmében korlátoltatott és igy a kiskorú alperesnek a felperes cég vállalatánál leendő közreműködése csak is alperes anyjának beleegyezésével történhetvén meg, abból következik, hogy a kiskorú által a fellépés elmulasztásához kötött birság elfogadásának érvényéhez is a törvényes képviselő vagyis alperes atyjának beleegyezése mellőzhető nem volt és minthogy a kérdéses B.) alatti szerződés a kiskorú törvényes képviselőjének mellőzésével köttetett, ezen szerződésből felperes cég a kiskorú ellenében jogot nem érvényesíthet.