A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 40. szám - Igazságügyi politika
Tizenhatodik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1897. október 3. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ez*lótt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HKTIUP miGlBÍRÜSf ÓUOTM KKPTISEi.KTÉRS 1 lAfiTÍR OCTVÉDÍ, BIRÖl, ÜGífeZI fc ÍÖZJEGTZŐ! M ífóliNTÍ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják E>r. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küidve : Negyed évre _ 1 frt 60 kr Fél - _ 3 « — « Egész « _ 8 « — • Megjelen minden vasárnap. Az eWfizetési pénzek legcélszeríí'/ben bérmentesen poat» i ] talványnyal küldendők. TARTALOM: Igazságügyi politika. Irta: dr. Csaplaky Lipót, ungvári kir. járásbirósági albiró. — Adalék a szabad királyi városok kegyúri jogához. Irta: T o 1 d y József ügyvéd, Budapest szék- és főváros tiszti főügyésze. — A KBTK. -it',. S-a mely esetekben alkalmazható ügyvéd irányában? Irta: Lehoczky Sándor, eperjesi kir. tvszéki biró. — Az örökösödési eljárás gyakorlati alkalmazása. Irta: B e kk e r István, közjegyzőjelölt Nagyvárad. — Ausztria és külföld. (A »revisió» jogorvoslatának korlátozása a német birodalomban.) — Sérelem. (Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél. Irta: Harmat h Lajos, ügyvéd Brassó.I — Irodalom. (Reformok és íeformtörekvések a külföldi házassági vagyonjogok terén. Irta; dr. Kolosváry Bálint.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Régi jogi élet Lőcsén. Irta: Eiserth István, kir. ügyész Lőcsén. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság] határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok.) Igazságügyi politika. Irta: dr. CSAPLAKY LIPÓT, ungvári kir. járásbirósági albiró. A «Jog» 38 ik számában hason cim alatt megjelent cikkre néhány megjegyzést kívánok tenni, mert azzal legnagyobbrészt egyet nem értek. Ugy látszik a cikkíró ur helyesnek tartja az osztrák igazságügyministernek ama rendeletét, a mely a bírói hivatalra előkészítő szolgálatot szabályozza és tovább azt mondja, hogy nálunk ily előkészülést és folytatólagos biró képzést nem tartanak szükségesnek. Mindkét irányban téved a cikkíró ur, — mert azon előkészítő szolgálat, melyet az osztrák igazságügyminister rendeletileg megállapított, és a melyet cikkíró ur cikkében előad, talán nem fog a célnak teljesen megfelelni, mert azon idő — összesen 3 év — a melyet a jbiróságnál, tszéknél, ügyészségnél, ügyvédnél, pénzügyigazgatóságnál és főtörvényszéknél kell eltölteni, oly rövid, hogy az alatt az előkészítő szolgálaton levő egyén vagy semmit, vagy igen keveset fog megtanulhatni, a 3 évet hat helyen kell eltöltenie, mindegyik helyen tehát 6 hóig marad, ez idő alatt kellene elsajátítania a jbirósági ügyekbeni jártasságot, a tszéki ügyekbeni jártasságot és igy tovább, azt hiszem azonban, nem lesz senki, a ki állítaná, hogy ezen idő alatt még az eró'sebb tehetséggel megáldott egyének is képesek lennének a szükséges dolgokat mind elsajátítani. Az idő igen rövid ahhoz. Nálunk is szabályozva van az előkészítő szolgálat, még pedig talán jobban, mint a hogy azt az osztrák igazságügyminister elrendelte, e tekintetben hivatkozom a 4,192/1. M. 91. sz. rendeletre, s bár nálunk csak jbiróságnál, tszéknél és ritkán a táblán, tehát kevesebb helyen több ideig töltik el az előkészítő szolgálaton lévő' egyének a 3 évet, mégis, mint cikkíró ur maga állitja, találkozni gyenge albirákkal, a folytatólagos biró-képzés megvan az albirák és birák tanácsjegyzői szolgálatra való berendelésében. Egy dolog hiányzik nálunk, ami az osztrákoknál meglesz, — az október 1-től május végéig tartani rendelt gyakorlatok — mindenesetre ennek behozatala nagyon hasznos és üdvös ujitás, de csak ott vihető keresztül, a hol többen vannak előkészítő szolgálaton, oly helyen, a hol csak egy biró és egy előkészítő' szolgálaton lévő egyén van, ott ennek behozatala lehetetlen volna. Azt hiszem bátran mondhatjuk, hogy az oszt. igazságügyminiszter előkészítő' szolgálatra vonatkozó rendelete mellett is lesznek Ausztriában jövőben is gyenge birák és majd ha valaki ott az igazságügyi politikáról fog irni, szintén ama tételt állithatja mjad fel, a mit a cikkiró ur, hogy az igazságszolgáltatás nem javult meg. Nem osztom a cikkiró ur ez állítását, mert nem felel meg a viszonyoknak, nem felelhet meg a valóságnak, eltekintve attól, hogy általában mindenki a cikkiró úrral ellentétes nézetet vall, csak arra akarok utalni, hogy jelenben sokkal több pert és sokkal gyorsabban fejeznek be a birák, mint az 1893 : XVIII. t.-c. életbe lépte előtt. Ha netalán a cikkiró ur ez állítás valódiságában kételkednék, ugy felkérem, nézze meg az Igazságügyminiszter müköLapunk mai száma déséröl kiadott jelentésben foglalt statisztikii adatokat, és meg fog győződni állitásom helyességéről. A cikkiró ur uj bajnak tekinti, hogy a tárgyalások alkalmával 10 órától kell várnia és kénytelen 12 órakor a tárgyalást elhalasztani, — ez mindenesetre igen nagy baj volna, ha általában minden bíróságra állana, megengedem, hogy ily esetek léteznek, de azok csak oly bíróságnál fordulhatnak elő, a hol a birák száma csekély, az ügyforgalom pedig igen nagy, a hol egy biró naponként 40—50 tárgyalást kénytelen elvégezni, de ennek nem az a biró az oka, végre ember lévén, mindent el nem végezhet, a nagy elfoglaltság lehet az oka annak is, — hogy a birák 4—5 hónapos határidőket adnak, bár ez sem áll általában — sőt nagyon kivételes bíróságnál van igy, — mert ha a statisztikai adathoz csatolni rendelt «melléklajstrom» a perek tartamáról jegyzéket megtekintjük, azt látjuk, hogy a legtöbb per 3 hónapon belül fejeztetett be, csak elvétve találunk olyanokat, a melyek hat hó vagy egy év alatt fejeztettek be, vannak tehát oly bíróságok is, a hol a kitűzött tárgyalásokat rendesen befejezik és a pereket 3 hónapon belül végleg el is látják, — s mivel több pert látnak el mint az előtt, minden esetre gyorsabb munkát végeznek, mint az 1893: XVIII. t.-c. életbe lépte előtt. Nem értem mit gondol az igen tisztelt cikkiró ur «az érdemleges birói functióra kiterjedő felügyelet* alatt, talán azt, hogy a tszéki elnökök az évi vizsgálatok alkalmával vizsgálják meg azt is, hogy jók-e az albirák Ítéletei vagy sem, eltekintve attól, hogy ily vizsgálat teljesítése hónapokba kerülne, mert minden egyes biró minden egyes rendelkezését át kellene nézni, célra nem vezetne, mert ha fel is tesszük, hogy mindegyik tszéki elnök az igazságszolgáltatás minden ágában egyenlően jártas, mégis magánjog hiányában és a birói gyakorlat változósága mellett, oly mértéket, a melyet meg lehetne határozni, hogy valamely ítélet jó-e vagy rosz, nem mindig lehetne találni, ugy tudom felsőbb bíróságainknál jegyzéket vezetnek arról, hogy kik azon albirák, a kiknek Ítéletei általában jók és ezzel a birói functióra kiterjedő felügyeletet és ellenőrzést gyakorolják, különben ezen ellenőrzést nálunk leginkább az ügyvédi kar gyakorolja; számos kiváló tagja lévén, oly helyzetben van, hogy azt megteheti, sajnos azonban, ha teszi is, vajmi ritkán ad kifejezést az ellenőrzés eredményéről. Az igaz, hogy a magyar birói kar igen gyengén van fizetve, hogy fizetésével arányban nem álló nagy munkát végez, és hogy a munka évről-évre szaporodik, ezen bajon azonban nem igen segíthet az igazságügy miniszter, hanem leginkább a pénzügyminiszter segíthetne — ha volna pénz ? Azt mondja a cikkiró ur, hogy fejlődésünk mostani stádiumában ritkán nyugszik meg a magyar ember — ez igaz — hanem felebbez azért, mert a felebbezési társasbiróság Ítéletét inkább elfogadja, — sajnos azonban éppen nem igy áll a dolog, — tudvalevőleg a magyar ember perlekedő természetű, felebbez tehát perlekedési viszketegségből, felebbez, hogy a pert húzza — ha lehet, és igen sok ügyvéd csak költséggyártásból felebbez, ezek leginkább az okai a felebbezéseknek, de hogy nem áll a cikkiró ur nézete, azt leginkább onnan láthatjuk, ha a felebbezések arányát tekintjük, mert a cikkiró ur állításának valódisága esetén a felebbezések számának aránytalanul meg kellett volna nőniök, pedig általában és üdvösen azt tapasztalhatjuk, hogy a felebbezések száma csökkent. Azt megengedem, hogy a társas bíróságoknál a per tárgyalása bizonyos «imponáló ünnepélyességgel* folyik le, mert a külsőségek ehhez hozzá járulnak, de azt kétségbe vonom és ez állítás helyességét kereken tagadom, hogy csak a felebbezési bíróságok ítélkezése volna alapos és meggyőző, a járásbíróságok Ítélkezése pedig nem. Igen sajnálom, hogy cikkiró ur csak oly járásbíróságok előtt tárgyalt, a hol ezt tapasztalhatta, mert bátran állithatom, hogy Magyarország összes jbiróságai közül nincs olyan 2—3, a melyre a cikkiró ur által mondottak reá illenének; nem állanak rendelkezésemre adatok más bíróságokra vonatkozólag — mert azok gyűjtése elrendelve nincs — arra nézve, hogy hány ítéletet felebbeztek és azok mily eredménynyel lettek elintézve, e tekintetben csak az én ítéleteim ellen beadott felebbezéseket és azok eredményét hozhatom fel; 1896. évben contradictorius tárgyalás után 171 ítéletet hoztam, ezek közül 24 ellen éltek jogorvoslattal, a tvszék helybenhagyott teljesen 19-et, feloldott 5-öt, egészben megváltoztatott 3-at, részben szintén 3-at. 1897 szept. 20-ig contra12 oldalra terjed.
