A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 39. szám - Ráfizetés az ingyenmunkára

154 A JOG végrehajtást szenvedett kötelezettsége teljesítési időpontjának bekövetkezésére az a kérdés, hogy az együtt nem élés melyik félnek a hibája miatt következett be, teljesen közömbös, másrészről végrehajtást szenvedett kötelezettségének teljesítése az együtt nem élés bekövetkeztéhez van egyedül kötve, ennek beállta pedig, mint fentebb előadatott, közokirattal bizonyítva vau, — és mert végrehajtást szenvedett kifogását kifejezetten az 1874. XXXV. t.-c. 113. §. b), d) és e) pontjaira alapítván, annak a tárgyalás folyamán az idézett törvényszakasz f) pontjára kiterjesztése tekintetbe vehető nem volt. Végrehajtató felebbezési költsége végrehajtást szenvedett ellen 15 frt 75 krban állapittatnak meg. Budapest 1897. évi augusztus 23-án 4,863. sz.) Ha a magyar bíróság által elrendelt végrehajtást valamelyik Horvat-Szlavonország területén levő bíróság foganatosította, a magyar bíróság a folytatólagos végrehajtást elrendelheti anélkül is, hogy a megkeresett horvát-sziavon bíróság a végrehajtási iratokat visszaküldje ; csupán az igazolandó a per bíróságánál, hogy a végrehajtási eljárás a megkeresett bíróságnál a követelés kielégítése nélkül befejezést nyert, A nagykanizsai kir. törvényszék 1897. évi július hó 20-án 4,932. P. szám alatt Sz. A. felperesnek R. A. és társa alperesek elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: Folyamodó folytatólagos végrehajtás elrendelése iránti kérelmével elutasittatik és a végrehajtási kérvény összes példányai kezeihez visszakézbesittetnek; mert a végrehajtási törvény 116. §-ának 2-ik bekezdése értelmében, mig a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróság a végrehajtási iratokat az elrendelő bírósághoz vissza nem küldi, folytatólagos végrehajtás elrendelésére a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróság illetékes. Minthogy pedig a végrehajtási iratok ebben az ügyben ide még vissza nem terjesztettek, a kir. törvényszék a folytatólagos végrehajtás elrendelésére nem illetékes. A pécsi kir. ítélőtábla (1897. évi augusztus hó 23-án 2,206/P. szám alatt) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja és Sz. A. felperes részere 132 frt tőke . . . erejéig R. A. és neje R. Sz. alperesek ellen, ezeknek a perlaki és csurgói kir. járásbíróságok területén található ingó vagyonára a íolytatólagos kielégítési végrehajtást elrendeli s a kir törvényszéket utasítja, hogy annak Dr. K. F. felperesi ügyvéd vagy helyettese közbenjötte mellett leendő foganatositáa iránt a további eljárást eszközölje; mert a 3,086/895. számú végzéssel elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosítása iránt a megkeresett kaproncai kir. járásbíróság Horvát-Szlavónország területén van s a végrehajtási eljárás ugyanezen bíróságnál a B. C. D. alatti okmányok szerint befejezést nyervén, az 1881. évi LX. t.-c. 116. g-ának második bekezdésében érintett eset a jelen esetben fenn nem forog; mert továbbá végrehajtató a B. C. D. alatt eredetben és magyar nyelvű hiteles fordításban csatolt okmányokkal kimutatta, hogy követelése a korábbi végrehajtás alkalmával az árverés sikertelen volta miatt fedezetet nem nyert, és mert ennek kimutatásé mellett a hivatkozott törvénycikk 117. §. a. pontja értelmében a folytatólagos végrehajtás elrendelésének helye van. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Óvásfelvétel, midőn a telepes a váltón utca és házszám szerint is megjelölt lakásból elköltözött. A kassai kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. (1896. március 3-án, 1093. sz.) A kassai kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A. V. T. 102. §-a értelmében az óvások, valamint egyáltalában a cselekmények, a melyek a váltótörvény szerint a váltói jogok érvényesítése vagy fentartása végett valamely személynél teljesitendők, ez utóbbinak üzleti helyiségében, ilyennek hiányában pedig annak lakásán eszközlendök és az a körülmény, hogy az üzlethelyiség vagy a lakás kipuhatolható nem volt, igazoltnak csak akkor vehető, ha az óvatoló személy e részbeni tudakozódása a helybeli rendőri hivatalnál sikertelen maradt és ez a körülmény az óvásban kiemeltetik. Tekintettel már most arra, hogy a váltóbirtokos a kötelezettet tartozik fizetés végett felkeresni, a bemutatásnak pedig helyesen csak a kötelezettnek üzletében, vagy ha ilyennel nem bír, lakásában kell lennie, következően csak abban a helyiségben, a melyben a bemutatás idejekor üzlete és illetően lakása van; minthogy céltalan is volna a váltóbemutatás oly helyen, a hol a kötelezett az előtt bírt üzlettel vagy lakott, mert nem lehet feltételezni, hogy az általa elhagyott helyen létezik s tartson készletben fizetési eszközt, következően a váltótörvény 102. §-a, a mikor a váltóbirtokost arra kötelezi, hogy a váltót fizetés végett a kötelezettnek üzlethelyiségében és illetve annak lakásában mutassa be és óvatoltassa, arra kötelezi a váltóbirtokost, hogy a bemutatást és az óvatolást a kötelezettnek a bemutatás idejében tényleg létező helyiségben eszközölje, nem pedig oly helyiségben, a hol senki se, esetleg idegen személy létezik. Abban az esetben tehát, ha az óvásnak azt kell igazolnia, hogy az üzlethelyiség, esetleg lakás nem volt kipuhatolható, nem elegendő ez, hogy az óvatoló személy az óváslevélben feltünteti, hogy a bemutatás a kötelezett részéről előbb bírt, azonban elhagyott helyiségben sikertelen volt . . . Ebben az esetben tehát a kötelezettnek jelenlegi helyiségét kell kipuhatolni és felkeresni, a bemutalást a tényleg bírt helyiségében eszközölni esetleg megkísérlem', vagy ha az sikertelen maradt, a váltótörvény 112. § második bekezdése értelmében eljárni. Ugyanez az eljárás követendő akkor is, ha a váltó nem csupán lakhelyét tartalmazza annak, a kinek vagy a kinél a váltó fizetés végett bemutatandó, hanem annak üzleti helyiségét vagy lakását is feltünteti, minthogy ez a feltüntetés nem képez oly fizetési helyet, a mely helyen a kötelezettnek üzlethelyiségére vagy lakására való tekintet nélkül a fizetés követelendő és teljesítendő, mert a váltótörvény 24. §-a a telephely fogalom alatt közigazgatási közös egységet képező helységet (a fenforgó esetben Budapest) és nem azon belül valamely lakást ért, a telephely m;llett előforduló helyiséget kitüntető hozzátételnek tehát feltétlenül kötelező jogi jelentősége nincs, hanem annak célja, hogy a címzett személye közelébb megjelöltessék és az, hogy annak megtalálása megkönnyítessék. Ennélfogva a váltónak ily tartalma . . . nem menti fel a bemutatót attól, hogy a kötelezettnek a bemutatás idején létező valóságos üzlethelyiségét vagy lakását kipuhatolja, esetleg, hogy azt, miszerint ennek megtudása nem sikerült, a V. T. 10-'. ij-ának megfelelő óvással igazolja. Ezek szerint kétségtelen, hogy a V. T. 102. § második bekezdésének helyes értelme az, hogy a váltó bemutatása a kötelezettnek nem az előbbi, azonban a váltó lejárta idejében már elhagyott, hanem mindig a bemutatás idejében létező valóságos üzleti helyiségében vagy lakásán eszközlendő; és hogy ha a kötelezett a váltóban közelebbről feltüntetett üzleti helyiséget vagy lakását feladta vagy megváltoztatta és az óvatoló személy a valóságos üzleti helyiséget vagy lakást ki nem puhatolta, az óvás felvétele a V. T. 102. §-ának 2. bekezdése szerint eszközlendő. A fenforgó esetben mind a két peresített váltó akként van telepítve: fizetendő W. S.-nél Budapesten. Dob-utcza 24», az óvatoló személy a csatolt óvások szerint ezeknek a váltóknak megóvatolása végett a törvénynyel megszabott időben Budapesten, Dob-utcza 21. szám alatt megjelent és ott a bemutatást az óvások tartalma szerint nem eszközölhette, mert a házfelügyelőtől azt az értesítést nyerte: hogy W. S. onnan elköltözött. Azt azonbanl hogy a telepes üzleti helyisége vagy lakása után a rendőrségné. s illetve a bejelentő hivatalnál siker nélkül tudakozódott, általa az óvásokban kiemelve nincs. Ezek az óvások tehát a V. T 102 , § 2. bekezdésének meg nem felelvén stb. (1896 jun. 1-én, 1,528. sz.) A m. kir. Curia. A másodbiróság Ítélete abban a részében, mely által felperes az 1,350 frtról kiállított D) alatti váltón alapuló kereseti kérelmével elutasittatott, helybenhagyatik; egyéb részeiben azonban mindakét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperesnek az A) alatti váltón alapuló 1,500 frt tőkekövetelése stb. alperesi csődtömeggel szemben valódinak mondatik ki és a csődkövctelésck második osztályába soroztatik. Indokok: Az a körülmény, hogy a B) és E) alatti óvásokat felvevő személy a kereseti váltóknak az azokon telepként kijelölt helyen sikertelenül megkísérelt bemutatása után W. S. telepes lakásának, illetőleg üzleti helyiségének holléte iránt a rendőrségnél nem tudakozódott, magában véve nem képez oly szabálytalanságot, mely miatt az óvások hatálytalanoknak és felperes kereseti joga elenyészettnek volna tekintendő; mert a kereseti váltókon olvasható ezen szavakkal: «Fizetendő W. S.-nél, Budapest, Dobutca 24*, már eleve határozottan meg lévén jelölve azon helyiség, illetőleg az a személy, a hol, illetőleg a kinél a váltónak kij fizetése az intézvényezett által az elfogadás alkalmával igértetett, a fizetés végetti bemutatás csakis a jelzett helyiségben volt eszközlendő s a váltótörvény 102. §-ában előirt tudakozódásnak szüksége fenn nem forgott; ennek hiánya miatt tehát felperes nem volt keresetével elutasítandó. Minthogy azonban az óvatoló személynek az óvásokba felvett az a kijelentése, hogy a telepes a váltón megjelölt számú házból kiköltözött és hogy a váltó neki e miatt bemutatható nem volt, szükségkép csak akkor helyettesíti a váltónak tényleges bemutatását, ha az övatoló személy ezt a tudomását arra illetékes egyéntől nyert értesítésből merítette; minthogy e tekintetben csupán az Ai alatti 1,500 frtos váltóra vonatkozó B) alatti óvás tartalma felel meg a jelzett kellékeknek, a mennyiben a B) alattiban kifejezést nyer az, hogy az óvatoló személy W. S. telepesnek a megjelölt házból történt kiköltözéséről a házfelügyelő — tehát erre illetékes közeg utján értesült; ellenben az E) alatti, amannál 3v2 hóval később és másik közjegyzői helyettes által felvett óvásnak az a tartalma, hogy miután a telepes onnan már elköltözött*, a bemutatás eszközölhető nem volt, kételyt hagy fenn az iránt, hogy az óvatoló ezt a tényt akár a háztulajdonostól, akár a házfelügyelőtől tudta volna meg: ennélfogva csupán azA) alatti 1,500 frtos váltó megkisérlett bemutatásáról felvett Bi alatti óvást lehetett szabályszerűnek tekinteni és az alsóbiróságok Ítéleteinek e részben megváltoztatásával 1,500 frt tőke stb.& erejéig felperes követelését, a csődkövetelések második osztályába sorozva, valódinak kellett kimondani; ellenben a D) alatti 1,350 frtról szóló váltó az Ei alattival fentiek szerint szabályszerűen óvatoltnak tekinthető nem lévén stb. (1897 február 19-én, 1896. évi 1031 v sz)