A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 38. szám - Igazságügyi politika
Tizenhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. 38. szám. Budapest, UKJ7. szeptember 19 Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (erelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KŐZLŐHT) HETIUP121GAZSÍKÜGT taíEIM KÍPFISEI.KTÉRB A 1A8T1& ÜETTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI 6 ÍÖZJBIJTZŐI KIR t&ZLéHTB Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR üiyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 60 kr Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélsa-.rü'/ben bérmentesen posu 11 italványnyal küldendők. TARTALOM: Igazságügyi politika. Irta: Garai Benő, ügyvéd Budapest. — Az ítéletek indokolása a sommás eljárási törvény rendelkezései alapján. Irta : dr. P 1 o p u György, gyulai kir. törvényszéki biró. — A Contradictorius eljárás. Irta: dr. Schick Ferenc Síndor, budapesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : Polgár József, pestvidéki kir. tvszéki biró. — Belföld. (A «Mensa Academica» érdekében. — A nagyváradi jogakadémia ünnepélyes megnyitása. — A kolozsvári egyete n megnyitása.) — Ausztria és külföld. (A szinészeti jog a német birodalomban. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd.) — Irodalom (A magyarországi katholikus egyház vagyon tulajdonjoga. Irta: Török Kálmán, egri lögymn. aligazgatója.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKI.LÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság! határozatok és döntvények — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Igazságügyi politika. Irta: GARAI BENŐ ügyvéd, Budapest. 1898. évi január 1-én lép életbe az uj osztrák polgári peirendtartás, mely a szóbeliségen alapul. Ez alkalommal azonban nem az uj perrendtartással kívánunk foglalkozni, s azt a mi 1893: XVIIi. t.-cikkeinkel összehasonlítani, hanem az osztrák igazságügyminiszternek az uj perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatos egyik nagyon fontos rendeletéről óhajtunk megemlékezni. Néhány nap előtt jelent meg a «Reichsgesetzblatt»-ban az igazságügyminiszternek egy rendelete, mely a bitói hivatalra előkészítő szolgálatot szabályozza. Ez az előkészítő szolgálat három évig tart és eltöltendő járásbíróságnál, törvényszéknél, ügyészségnél, ügyvédnél, pénzügyigazgatóságnál és főtörvényszéknél. «Az előkészítő szolgálat célja — igy szól a rendelet - hogy a bírói pályára készülő egyének annak felismeréséhez jussanak, miszerint nem az igazságszolgáltatás formái s az előirt ügyrend betartása képezik a bírónak tulajdonképeni feladatát, hanem a bíróság elé terjesztett jogesetnek érdemleges'elintézése, miért is, hogy a biró ezt a feladatot a jogtudományi fejlődés eredményeivel összhangban oldhassa meg, szükséges, hogy szaktanulmánya az előirt iskolai képzettséggel s a bírói vizsgálattal befejezettnek ne tekintessék)-. Előírja továbbá a rendelet, hogy az előkészítő szolgálatban álló egyénekkel október 1-étől május végéig hétenkirit kétszer seminariumszerü gyakorlatok tartandók, melyeknek tárgyai a contradictorius eljárás s a szolgálat jogtudományi része, célja pedig a perek és jogkérdések előadására vonatkozó képességnek — a rendelet művészetének nevezi — elsajátítása. Ily módon gondoskodik az osztrák igazzágügyminiszter arról, hogy az életbeléptetendő szóbeliség intézménye a birói kart készületlenül ne találja, hogy a reform tényleg a jogélet igényeinek és ne csak a divatnak feleljen meg, és hogy az igazságszolgáltatás súlyos hajója zátonyra ne kerüljön. Nálunk az ily előkészülést s a folytatólagos biróképzést nem tartanak szükségesnek. Mi jogásznemzet vagyunk. Elég ha megcsinálták a jó törvényt, majd a jó törvény megcsinálja a jó, az alapos, a gyors igazságszolgáltatást. Vastag tévedés. Jó törvényt, legalább a divatos fogalmak szerint jó törvényt könnyű csinálni, van rá külföldi minta elég, lehet recipiálni, lehet compilálni és ha mindegyik törvényből kiveszszük a legjavát, akkor lehetetlen, hogy az ne legyen jó törvény. Pedig régi igazság, hogy a legjobb törvény sem használ az alkalmatlan biró kezében, mig a helyes judiciummal és képzettséggel biró, magasztos feladata magaslatán álló biró a rossz eljárási törvény mellett is ki fogja elégíteni a jogkereső közönség igényét. Ismerünk bírákat, igaz, hogy keveset, a kik a régi perrendtartás alapján is igen helyesen tudtak sommásan és szóbelileg tárgyalni, a kik meghallgatták a felek összes előadásait, azokat, a mennyiben az ügy lényegére vonatkoztak, röviden jegyzőkönyvbe foglalták és Ítéletet hoztak. Ellenben ismerünk bírákat akárhányat, a kik az 1893 : XVIII. t.-c-ből is alig tudnak egyebet a 64. §-nál, ezt is helytelenül értelmezik, a kik a legképtelenebb bizonyítási eljárásokat rendelik el. a kik még csak annyi önállósággal sem bírnak, hogy megtudnák ítélni, mit kell jegyzőkönyvbe foglalni, s a kik a felek által tollba mondott perbeszédekkel töltetnek meg 2—3 ives jegyzőkönyveket. Ha nem akarjuk ámítani önmagunkat, akkor be kell vallanunk, hogy igazságszolgáltatásunk az 1893 : XVIII. t.-c -kel nem javult meg, legkevésbé pedig abban a mértékben, a melyben azt vártuk. Sőt a régi bajokhoz ujabbak járultak. Sokszor — dehogy sokszor, majd mindennap — megjelenünk pl. a bíróságnál pont 10 órakor, mikor. t. i. 10 órára vagyunk idé/.ve. ott ülünk és várjuk, hogy reánk kerül a sor. De elmúlik 11 óra és elmúlik 12 óra s a biró még mindig a 9 órára kitűzőit pereket tárgyalja, végül két órai várakozás után belátjuk, hogy csak időt vesztegetünk és felveszszük a halasztási jegyzőkönyvet. Ez mindennapos dolog. A régi eljárás szerint ilyenkor legalább felvehettük a jegyzőkönyvet, beírtuk szóváltásainkat, nem zavartuk türelmetlen várakozásunkkal a folyamatban levő tárgyalást s a bíró az elkészített jegyzőkönyv alapján esetleg elrendelhette a bizonyítási eljárást. Négy—öthónapos terminusok, egyéves és másféléves betárgyalásban sommás perek napirenden vannak. Gyorsaság tekintetében tehát alig nyertünk valamit az uj sommás eljárással, — az első instantiában, a mi pedig a jogkereső félre nézve leg fontosabb, bizonyára nem. Hát talán alaposabb lesz az ítélkezés ? Kötve hiszszük. A járásbirósági Ítélkezés alaposságáról világos képet nyernénk egy oly statistikából, mely kimutatná, hogy a járásbíróságok érdemleges ítéletei közül mily százalék került — természetesen a makacsságokat leszámítva — a felebbezési bitósághoz, és mily százaléka az ily ítéleteknek lett a felebbezési bíróság által megváltoztatva. Es ily statisztikából egyúttal igen fontos tanulságot meríthetnénk jogpolitikai tekintetben. Idején vo!na immár, hogy jogszolgáltatási ügyeinkben is saját lábunkra álljunk, és ne kövessük vakon a külföldi mintákat bárminő szépek,kacskaringósak és csábítók legyenek is azok .Nem az anyagi törvények alkotására vonatkozólag mondjuk ezt. A jelenkor hatalmas közlekedési eszközei, az internationalis forgalom kívánatossá, sől szükségessé teszik a magánjogi s a hiteltörvények hasonlóságát. De az alaki törvények megalkotásánál tekintettel kell lenni első sorban a nép jogérzetére s a törvényt alkalmazó bírósági személyekre. Mind a kettőt nevelni kell és pedig évek hosszú során át A jogérzet fej'esztésére még eddig alig tettünk valamit, minden téren ingadozó judicaturánk inkább annak elhomályositására, mint fejlesztésére alkalmas. Az alsó bíróság színvonalának emelésére pedig a jelenleg divó felügyelet absolute alkalmatlan. A mig az igazságügyi administratió felügyelet alatt csak azt érti, hogy megvizsgálja a bírósági könyvvezetést és iratkezelést ; mig az önálló ítélkezésre absolute képtelen albiró ugyanazon egy helyen kontárkodhatik 20 esztendeig az igazságszolgáltatás tekintélyének rovására s a jogkereső közönség sérelmére; mig a formális felügyeletet jelenlegi characteréből ki nem vetkőztetik s azt az érdemleges birói functióra is ki nem terjesztik: addig az egyes birói rendszer mai formájában beválni nem fog. Es addig, a mig igazságügyi budgetünket legalább megkétszerezni képesek nem leszünk ; a meddig a 25 éves bank- vagy magánhivatalnok 3,000 frt évi fizetést kap, a legLapunk mai száma 12 oldalra terjed.
