A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

252 A JO'J védi kamarához átiratot intézett, hogy . . . panaszlott ügyvéd 1897. évi február 8-án a módosi kir. járásbíróság hivatali helyi­ségeinek folyosójába nyiló gépszobában, egy hivatalszolga felügye­lete alatt, a másoló gépen foglalatoskodó P. Vásza vizsgálati fo­golylyal, vizsgálóbírói engedély nélkül érintkezett és vele magának mint védőügyvédnek meghatalmazást íratott alá. A szegedi ügy­védi kamara panaszolt ügyvédet vád alá helyezte, indokul a többi között a következőt hozván fel: Minthogy bizonyíthatónak mutat­kozik, hogy panaszlott ügyvéd vizsgálóbírói engedélyt nem is kérve, ennek hiányában érintkezett egy vizsgálati fogolylyal a célból, hogy a maga részére ügyvédi meghatalmazást állíttasson ki, holott a családtagoktól nyert megbízás folytán erre szüksége nem is volt, mert bármely tárgyú és irányú előterjesztést Írásosan a vizsgálati fogságban levő egyén érdekéből az annak neje által kiállított meghatalmazás alapján is benyújthatott volna; bárpanasz­lottnak azon védekezéséből, hogy a meghatalmazást a fennálló rendeletek megkerülésével ily módon azért volt kénytelen meg­szerezni, mert védence érdekében arra halaszthatatlan szüksége volt, az tűnik ki, hogy elkövetett cselekményének horderejét ne m ismerte; tekintettel arra, hogy a fennálló szabályok megkerülése által ily módon az ügyvédi kar tekintélyét sértő cselekmény el­követésének jelenségei látszanak fenforogni, panaszlott ügyvédet az ügyv. rendtartás 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt vád alá helyezni kellett. A m. kir. Curiaa szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozatát helybenhagyta. (1897. július 29-én 373/fegy.) Bűnvádi felebbezés alakszerűsége. A m. kir. Curia sikkasz­tás vétsége miatt elitélt Sz. Béla ügyében a következő végzést hozott: Habár az elitélt nevében beadott felebbezés ügyvéd által ellenjcgyezve nincs és külső alakjánál fogva nem is látszik az el­itélt kézírásának; mindazáltal az alakszerűségtől eltekintve, mint­hogy az elitéltnek javára szolgál, a formai hiányok pótoltatását mellőzve, a felebbezés elfogadtatik és a kir. itélő táblának fent idézett keletű és számú végzése vizsgálat alá vétetvén, ugyanaz az abban felhozott indokokból helyben hagyatik. (1897. június 30. 4,801. sz. a.) A «nagyobb mennyiségű terménykészlet» fogalma a gyuj­togatásnál. A főváros közelében tetten értek egy napszámost, midőn egy szabad téren fekvő, tulajdonosa által husz forintra becsült szalmakazalt szándékosan felgyújtott. A sértett fél e miatt nem indítványozta a bűnvádi eljárást. Minap tartották meg a budapesti törvényszéknél ezen bűnügyben a főtárgyalást. A fogva levő vádlott a Btk. 422. §-ának 2. pontja alapján gyújtogatás ' 'in­tette miatt helyeztetett vád alá. A tárgyalás befejezte után a köz­vádló elejtette a vádat cs vádlott felmentését és annak .^."Dad lábra való helyezését indítványozta azon indokolással, hogy a csak 20 frtra értékelt terménykészletet nem lehet oly «nagyobb mennyi­ségű* terménykészletnek tekinteni, mely a Btk. 422. §-a alkalma­zásának előfeltételét képezi. Az idegen ingó dolognak szándékos és jogtalan megsemmisítése miatt (í 18. §.) a vádlottat azonban a jogosított fél indítványának hiánya miatt szintén nem lehet bün­tetni (110. §.;. Ily körülmények között a bíróság csakugyan nem lehetett mást, mint a vádlottat a közvádló indítványának meg­felelően felmenteni. Hatáskör megállapítása hagyatéki ügyben felmerült kir. közjegyzői dijak tárgyában. A királyi minisztérium, az idősb és ifjabb H. Jon hagyatéki ügyében a lugosi királyi járásbíróság és Krassó-Szörény vármegye árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközés esetét, 1897. évi április hó 23. napján tartott taná­csában az 1809. évi IV. törvénycikk 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg határozott; A jelen hagyatéki ügyben a közjegyzői dijak megállapítása a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik. Indokok. Krassó-Szörény vármegye árvaszéke. 1895. de­cember hó 28-án 29.578. szám alatt idősb és ifjabb H. Jon hagya­tékának tárgyalásával a lugosi kir. közjegyzőt bizta meg. A lugosi kir. közjegyző a hagyatékot 1896. évi február hó 21-én tárgyalta és a hagyatéki iratokat 189(5. évi március hó 6-án (5,184/96. sz. ikt.) az árvaszékhez beterjesztette, megjegyezvén, hogy felszámított dijait a felek nem fizették meg. Krassó-Szörény vármegye árvaszéke 1896. évi március hó 30-án 5184. szám alatt hozott végzésével a néhai öreg H. Jon és fia, ifj. H. Jon hagyatéki ügyében létrejött egyezséget gyámható­ságilag jóváhagyta és az iratokat további intézkedés végett a lugosi kir. járásbírósághoz átküldte. A lugosi kir. járásbíróság 1896. évi június hó 11-én 9,321. szám alatt kelt végzésével, miután a kir. közjegyző dijai megálla­pítva nem lettek, erre pedig az árvaszék illetékes, az iratokat ezen hiánynak pótlása végett Krassó-Szörény vármegye árvaszé­kéhez visszaküldötte, s midőn az árvaszék 1896. évi július 28-án 15,123. számú végzésével hivatkozva arra, hogy az 1894: XVI. törvénycikk alapján letárgyalt hagyatéki ügyben az idézett törvény 121. §-a értelmében a közjegyzői dijak megállapítása kizárólag a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik, az iratokat ismét áttette, a járásbíróság 1896. évi október hó 14-én 15,997. polg. számú végzésével az iratokat újból visszaküldte az árvaszékhez, mert a kir. közjegyzőnek a tárgyalásra a megbízást az árvaszék adta s ennélfogva az 1895. évi október hó 11-én 43,195. számú igazság­ügyministen rendeletre való tekintettel is az árvaszéket tartja illetékesnek a kir. közjegyző dijainak megállapítására. Kzek szerint a jelen hagyatéki ügyben azon kérdésre nézve, hogy a kiküldött kir. közjegyző dijainak megállapítása melyik hatóság hatáskörébe tartozik, a hagyatéki biróság és az árvaszék között hatásköri összeütközés esete merült fel. Minthogy a jelen hagyatéki ügyben a hagyatéki tárgyalás az 18E4. évi XVI. törvénycikk hatálybalépte előtt még befejezve nem volt, abban az 1894. évi XVI. törvénycikk életbeléptetése es az átmeneti intézkedések tárgyában 43,195/95. szám alatt kiadott igazságügyministeri rendelet 3. §-a értelmében a tárgyalásra es a további eljárásra a most hivatkozott törvénycikknek szabályai alkalmazandók. Ennélfogva alkalmazandó abban a hivatkozott törvénynek 121. §-a is, melyszerint a kiküldött kir. közjegyzőnek dijait a hagyatéki biróság állapítja meg. Azt, hogy azon hagyatéki ügyekben, melyekben a hagyatéki tárgyalás az 1894. évi XVI. törvénycikk hatályba lépte előtt még befejezve nem volt, a kiküldött kir. közjegyzőnek dijai nem a meg­bízó hatóság, hanem a hagyatéki biróság által állapitandók meg, trmogatja a hivatkozott ministeri rendeletnek 8. §-a is, melyszerint ilyen ügyekben a kir. közjegyző a tárgyalás befejezése után az iratokat nem a megbízó hatóságnak, hanem a hagyatéki biróságnak tartozik bemutatni és mely szerint a kir. közjegyző csak azon esetekben tartozik az iratokat az árvaszékhez áttenni, melyek­ben a hivatkozott törvény értelmében gyámhatósági jóváhagyás­nak szüksége forog fenn. Ezen intézkedésekből nyilvánvaló, hogy azon hagyatéki ügyekre, melyek az 1894. évi XVI. törvénycikk hatályba lépte előtt folya­matba tétettek; de melyekben a kir. közjegyző a tárgyalást ezen törvénynek hatályba lépte előtt be nem fejezte, ugyanazon eljárási szabályok alkalmazandók, melyek alkalmazandók azon hagyatéki ügyekre, melyekben az eljárás azon törvény hatályba lépte után tétetik folyamatba; vagyis hogy azon hagyatéki ügyekben is minden eljárási cselekmény a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik, kivéve azon cselekményeket, melyeket az idézett törvény kifeje­zetten más hatóság hatáskörébe utal. A felhozottak alapján jelen hagyatéki ügyben a kiküldött kir. közjegyző dijainak megállapítását a hagyatéki biróság hatás­körébe kellett utalni (22,101/1897. I. M. sz.). Az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztett jogi képviselő a sommás tárgyalásnál. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa : Az elsőbiróságnak neheztelt Ítélete feloldatik s a kir. járásbíróság az alperes saját kezéhez kézbesítendő idéző végzés kibocsátása mellett, uj tárgyalási határnap kitűzésére s azután a további eljárásrautasittatik. Indokolás: Az elsőbiróságnak, az első érdemleges tárgyalás elmulasztása alapján hozott Ítélete ellen alperes felebbezett abból az okból, hogy részéről mulasztás esete fenn nem forgott, mert jogi képviselőjét a bíróság, az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztése miatt, el nem fogadván, a tár­gyalás elhalasztásátkellett volna elrendelni. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 128. §. 1. és 2-ik pontján alapuló eme panasz folytán ez Íté­letet fel kellett oldani s uj tárgyalási határnap kitűzésével, a to­vábbi tárgyalást kellett elrendelni ; mert a kir. járásbíróságnak 18^)7. évi június hó 20-án 107,768. szám alatt tett nyilatkozatából kitűnik, hogy a felperes jogi képviselője az 1897. február hó 25. tárgyalásra megjelent, azonban a biróság őt meghatalmazottul el nem fogadta, miután hivatalos értesítést kapott a felperesi képviselőnek az ügyvédi gyakorlattól ideiglenesen való felfüg­gesztéséről, a kir. járásbíróság tehát a fenforgó esetben, a mikor arról győződött meg, hogy a felperes helyett olyan meghatalma­zott lépett fel, a ki őt törvény szerint nem képviselhette, az 1893: XVIII. t.-c. 8. §. végbekezdésének megfelelően, a tárgyalást elhalasztani s erről a felperest a saját kezéhez adandó végzéssel értesíteni volt köteles és a mennyiben ezt nem tette, eljárása az 1893: XVIII. t.-c. 165. §. 4. pontjában irt feloldási esetet állapit meg. (1897. jul. 14. III D. 233.) Curiai és táblai értesítések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levzlezést téve- > dések kikerülése végett kérjük mindig kia ióhivatalnnkhos. Brassó H. L. Ifj. Rab J. és társa — Prázmár község érk. 8H/1897. urb. sz. a. n. e. eld. Gyárfás. — Török J. — Prázmár község érk. 84/97. urb. sz. a. n. e. eld. Gyárfás. — Dáviu M. — Pázmár község érk. 85/97. urb. sz. a. n. e. eld. Gyárfás. — Cs.-Somorja dr. P. K. Bazsó V. - özv. Csomor J.-né 5,001/96. sz. a. C. m. hó 31. hh. — Eger dr. U. Y. Paulovich A. f. ü. érk. 9,706/97. sz. a. n. e. eld. Kállay. — Fogaras dr. R. J. Fulicea S. — Popa J. 5,839/97. sz. a C. f. hó 1. hh. — Hódságh dr. L. F Taubner — Taubner érk. 838/97. sz. a. n. e. eld. Gruber. — Rozenzweig — Szentivánszky érk. 3,941/97. sz. a. n. e. eld. Kársa. — Kassa H. L. Hoffmann - Gábriel 5,228'96. sz. a C. m. hó 31. hh — Moór Sz. M. Szőke M.-né — Berger J. és Bende D. érk. 3,154/97. sz. a. n. e. eld. Németh. — Temesvár N. Gy. Nikolits J. — Nikolits M. s tsa érk 3,871/97. sz. a. n. e. eld. Ruby. — Pechen I. K. — Szeimann K s tsa érk. 4.388/97. sz. a. n. e. eld. Gottl. — Dimstei J. — Mayer J. s tsa érk. 2,341/97. sz. a. n. e. eld. Gottl. Pap Sándor szász-régeni ügyvéd irodájában gyakorlott esetleg ügyvédi irodát önállóan is vezetni képes ügyvédjelölt azonnal alkalmazást nyerhet. Német és román nyelvben jártasok előnynyel birnak. j ^ PALLAA RÍAZvéHrTÁMASAI NYOMDÁJA 8UDAPC8TFI1

Next

/
Oldalképek
Tartalom