A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - Az uniformis

Tizenhatodik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1897. január 17. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. HETILAP AZ A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) A MAGYAR JfiTTÍM. BÍRÓI, ÜGYÉSZI & KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr, STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr Fél « _ 8 « — « Egésí' .<r.; _ e . — « Az e'-^zetési pénzek legcélsz/ "/ben bérmentesen post • i . talvénynyal küldendők. TARTALOM: Előfizetési felhívás. — Értesítés. — Az uniformis. Irta: I. Se ver us. — II. X. Y. — A biztosítási ügylet érvényessége és a biztosítás kezdete. Irta : dr. Bernát Samu. Budapest. — Árverésen megvett ingóknak kiskorúak részére való ajándékozása. Irta : dr. S z a k o 1 c a i Árpád budapesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : P o 1gá r József pestvidéki tszéki bíró. - Belföld. (A bűnvádi eljárás életbeléptetése. — A Curia és Tábla teljes ülései. — M&gyár törvények Fiaméban.) — Irodalom. (A magyar köz- és magánjog folyóirata. Szerk : dr. S g a 1 i t z e r Gyula és dr. S z a k o 1 c a i Árpád bpesti ügyvédek. — Megjelentek: 18!)ü. évi törvények.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság! határosatok és döntvények —Kivonat a«Budapesti Közlöny»-bÖl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhivás ! Január hó i-ével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése mult hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megujitani. Az előfizetések a *Jog» kiadóhivatalához : Budapest, V., Rudolfrakpart 3. szám alá küldendők. Ertesités. «Mai számunkhoz van mellékelve Ráth Mór könyvkereskedésének megrendelési bárcáj a a «Jog tör vény es rendeletek tárának* 1896 és 1897. évfolyamaira, melyeket a -Jog előfizetői re n d ki vüli k e dv ezm é ny árakon szerezhetnek meg». Az uniformis.*) I Igen sok a megoldásra váró kérdések száma, melyek a birói kar jólétével, mondhatni existentiájával, annak függetlenségével, s igy magával az igazságszolgáltatásérdekével állanak közvetlen kapcsolatban. Avagy nem elég fontos és agyonhallgatott kérdés az, hogy a birói kar megfelelő létszáma évente mért nem soroztatik az első fizetési fokozatba, holott erre vonatkozólag immár szentesitett törvény létezik Magyarországon (1893. évi III. törvénycikk) s kérdés: ha váljon majd 50 év múlva hajtat'k végre a törvény, nyernek-e kártérítést az időközben nyugdíjazott birák vagy halálozás esetén a szegény özvegyek ? Nem elég fontos-e, hogy az előléptetéseknél egyáltalában és különösen pedig a helyi előléptetéseknél, m i nden esetben a méltánylandó objectiv és subjectiv szempontok döntenek-e az elhatározás mérlegében! Ha váljon joga van-e s kötelessége-e a legilletékesebb fórumnak, a nagy birói testületnek, hogy koronkint ebben a kérdésben is hallassa a maga véleményét ? Van-e fontosabb kérdés, mely annyira összeforrt a birói függetlenséggel mint a szolgálati pragmatika? Sürgetjük-e ezt? követeljük-e ezt? avagy hallunk-e véleményt karunkból, bár ritkaságképpen, hogy legalább tudják, hogy itt is egy jogos követelés várja a tovább immár el nem odázható megoldást? Gondol-e valaki arra, beszél-e valaki karunkból arról, hogy ha a mai birói létszám ma-holnap kidől, a birói pályára vállalkozó uj nemzedékből nem íogiuk pótolhatni a kidőlt veteránusok sorát? Nem megdöbbentő-e, hogy a hivatalos lap, nap-nap után tele van olyan pályázati hirdetésekkel, melyekre nem akad pályázó? Végzett jogászok sietnek más pályára, minek oka nem kereshető egyébben *) Ezzel az eszmecserét ezen tárgy elett befejezettnek nyilvánítjuk Szerkesztőség. Lapunk mai száma I • mint abban, hogy az ifjú nemzedék irtózik a birói pálya töviseitől és az avval összekötött anyagi nyomortól. Látja-e valaki s nem megdöbbentő-e, hogy még egyetemi székhelyen sem kerül annyi joggyakornok, a mennyi a birák száma? A vidéken pedig egyáltalában hiába szól a verbunkos! Kérdi-e valaki, hogy ha e helyzeten nem javítunk, honnan vesszük jövőre a birót, kölcsön kérjük-e külföldről, avagy pótoljuk a kidőltek sorát fináncokkal? A nyilvánosság szine előtt kérdi-e karunkból valaki, hogy hát micsoda is tulajdonképen az a birói függetlenség? Hányféle törvény nyirbálta meg és hány rendelet, egészen a s z emélyi táblázatig? Beszélünk-e arról, hogy a személyi táblázatot, ezt a néhány rubrikás papírlapot minő mystikus titok leple borítja ? I Ez sokszor a kegyhajhászók lelépő jegye lehet, ha lelkiismeI rétien főnökök kezelik és polypja a valódi független bírónak, akárhogy megfelelt kötelességének. A mesterségesen előidézett setétségben nem látjuk a hydrát. De fájdalmas szorításától néha egész életen át nem tudunk szabadulni. A bakának is van személyi táblázata, a fináncnak is van, a zsandárnak is van, és igy tovább. De csak a biró személyi táblázatába lehet büntetlenül sőt felelősségrevonás nélkül beirni esetleg olyan valótlanságot, mely előléptetését gátolja. Mert a független biró sorsa felett döntő rubrikák, a liberális aerában, autokrátikus, hogy ne mondjuk despotikus rendszer szerint kezeltetnek. Mélyen hallgatunk tehát, midőn ezekkel és sok más ezekhez hasonló kérdésekkel kellene a nyilvánosság elé hozakodnunk. Azt hihetné a ki a karunkon kivül áll, hogy teljesen megvagyunk elégedve, hogy nincs semmi kívánni valónk. Vagy ha nem: mindnyájan tatalisták lettünk, megadjuk magunkat a kérlelhetlen sorsnak és teljes bizalommal tekintünk ügyünk letéteményeseire. Még akkor sem emeljük fel szavunkat, midőn a politikai situációban legkedvezőbb alkaI lom kínálkozik a jogos önvédelemre; a mit különben nem I gáncsképpen emlitek föl, mert ezt ama komoly testület mélj tósága sem engedné meg. Most azonban, ime fölszinre kerül egy kérdés és ekkor, | mód felett nagy mozgalom indul meg karunkban és nagy buzgósággal vitatkozunk pro és kontra, mintegy demonstrálásaként, hogy nem riadunk vissza a szabad vélemény nyil1 vánitásától és birói függetlenségünk tudatában bátran a nyilvánosság szine előtt is kimondjuk véleményünket. Es mi ez a fontos kérdés ? A birák uniformisa. Ez a legújabban fölvetett nagyszabású reformterv. Tehát megszólalunk akkor, a mikor arról van szó, hogy a bíráknak legyen-e uniformisa, vagy maradjunk a katonai disciplinában kevésbbé bővelkedő, polgári ruhába öltözött szolgái Themisnek. Függetlenségem erős védbástyája mellé vonulva, ebben a szerfölött fontos és sorsunkra döntő befolyást gyakorló, korszakot alkotni hivatott kérdésben bátorkodom én is vakmerően véleményt nyilvánítani. Gyermekéveimnek rövid életpályámon nagy kort alkotó boldog napjait idézi ez föl emlékembe. Hát én, mint a birói kar egyik, dicsekvéssel mondhatom, fiatal tagja, a magam szempontjából alig várom, hogy felköthessem a hosszú spádét és pofonütött, kakastollas kalappal meg pléhgallérral végig mehessek az Andrássy-uton és még a hivatalban is bizonyosra veszem, hogy illetékes helyen elérhettem azt a hatást, a mire való törekvésemben erős támaszom és biztosítékom fiatalságom és nőtlenségem, s ebben a tekintetben, kétségenkivül fölényben leszek az idősebb, bár csillogó, aranygalléros táblabírák felett is, a kik kötelezve lesznek arra, hogy hajukat is beporozzák mint a francia tógás birák, hogy feltétlenül vértezve legyenek mindennemű illetéktelen hatás ellen. 12 oldalra terjed.