A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - Szolgalom a sommás visszahelyezési perben - A hagyatéki ügyekben előforduló telekkönyvi bejegyzési illetékekről

242 A JOG a birói funktió zajtalan, csendes mederben folyik, melyről a nagy világ vajmi keveset tud s csak a szorosan arra hivatottak képesek helyesen megjelölni: hol foglalja magában a legjobb erőket f Igazságügyipolitikánk — hála istennek — sokkal szélesebb látókörre vall és sokkal magasabb szárnyalású, sem hogy jogosan állíthatnék, hogy politikai szolgálatok megjutalmazása, vagy illetéktelen befolyásolások hozzáférése által bármi részben vezettetik. S kérjük szépen, ha egy jó ügy mellett ajánlat tétetik, az talán csak még nem befolyásolás? Nézetünk szerint ezzé csak akkor válnék, ha az ajánlat minden oldalú, szorgos megvizsgálása nélkül érné el célját. Az idő, a melyben az emiitett momentumok szerepet játszottak s a melyben azigazságügylegfényesebbszervételhomályositották, elmúlt és helyökbe az emberileg elérhető ideális célok megvalósítása iránti komoly és őszinte szándék éstörekvéslépett: tegyük fel tehát a legkevesebbet, hogy azoknak onnan még az árnyéka is ki van küszöbölve. Hogy nem minden áthelyezés és kinevezés kivétel nélkül «szerencsés», annak okát ne a hihetetlenségekben, hanem abban keressük, hogy csak a római pápa csalhatatlan. Nem tartjuk opportunusnak annak felhozását, hogy a vidéken a birák az ügyvédekkel jó viszonyban lévén, azoknak a kezére «járnak», mert ügyvéd és biró egymásra és vállvetett működésre van utalva, s kölcsönös kötelességük a jó viszony ápolása és fenntartása; már hogy ez a nemes verseny és egymásra utaltság oda fajulhatna, hogy az «egymás kezére járásw válogatott kifejezés quadrálna és reájok alkalmazható volna — megjegyezvén, hogy egyes betegségi tünetek még járványt nem jelentenek — abban tisztelettel tamáskodunk. A vidéki bíróságokon ejtett csorbát ezek szerint némileg kiköszörülvén, egyébként magunkévá tesszük a dr. Ö d ö nf i Miksa ur szépen megirt cikkében kifejezett azt az óhajt, hogy a fővárosi birák — hozzá teszszük : igaz — sérelmei orvoslást nyerjenek! II. Irta: dr. ÖDÖNFI MIKSA bpesti ügyvéd. A jóllakott ember soha sem tudja, mi az: éhezni. Ez jutott eszembe, midőn «egy fővárosi biró»-nak fenti cim alatt megjelent, közleményemre irt sorait olvastam. S bárha nincs szerencsém személyesen ismerni, de soraiból arra lehetne következtetni, hogy talán szintén egyike azon mások mellőzésével áthelyezett bíráknak, s ha ítélkezésében és birói functiójában is oly következetlen és elfogult, modorában annyi a praepotentia és elbizakodottság, a mennyi ezen soraiból kirí, ugy joggal következtethetném, hogy talán épen egyike azoknak, kik miatt a panasz és lehangoltság uralkodik régi, kipróbált, szorgalmas és dolgos bírákban, némely vidéki bíráknak érdemesebbek mellőzésével való áthelyezése miatt. A fenti cim alatt megjelent közleményemnek alapgondolata, ha «egy fővárosi biró» azt elolvasta volna, az, hogy némely előléptetésbe és áthelyezésbe a főváros birói karának egy része nem tud belenyugodni, mert azok minden érdem mellőzésével ugylátszik politikai vagy más szolgálatok jutalmául helyeztettek át és léptettettek elő. «Haegy fővárosi biró» saját megelégedett énjén kívül fáradságot vett volna magának, néhány fővárosi albirót megkérdezni, kik 6—10 évig dolgoznak a fővárosi járásbíróságoknál, naponta 25—40 tárgyalásttüzveki, segy évben 20— 25,000 számot intézve el, ugy meggyőződött volna arról, hogy bizony azon «egy fővárosi biró» által is elismert tömeges vidéki áthelyezések bizony lehangoltságot keltettek a főváros régi birói karában, még pedig épen azokban, a kik hosszú idői szorgalmas munka után remélt előléptetésüket látják veszélyeztetve ezen tömeges vidéki előléptetések és áthelyezések által, söt némely része által már mellőzve is lettek. Egy fővárosi biró azon conclusióra jut, hogy ha az érdemes, tehetséges vidéki bírákat áthelyezik, ez helyes, és e miatt nem lehet panasza senkinek. Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus. Hisz az én egész közleményem célja az volt, hogy csak ilyeneket helyezzenek át a fővárosba, nem pedig «protektionskindeket». A többi általános recriminatiójára nem óhajtok reflektálni, mert hiszen «egy fővárosi bíró* sehol sem bizonyít, s a hol bizonyít, ugyanazt bizonyítja, mit már előző közleményemben segélye nélkül is beigazoltam, s igy csak azt nem tudtam felfogni, hogy mi volt közleménye megírásának célja, hacsak nem az, hogy kijelentse, mikép csak a törvényszéki birák áthelyezése nem helyes, mert ilyen áthelyezés által esetleg «egy fővárosi biró> érdekei is csorbát szenvedhetnek. Mint az irótoll mellett felcseperedett embertől fogadjon még egy tanácsot «egy fővárosi biró>: a kinek nem kenyérkeresete az irás, csak akkor vegyen tollat a kezébe, ha tényleg valami mondani valója van; s mindég szokja meg, hogy: magát tiszteli ki mást tisztel; ha pedig támadni akar, nyilt sisakkal és saját nevével álljon elő. Szolgalom a sommás visszahelyezési perben. Irta: GÖLDNER KÁROLY brassói tvsz. biró. Annálfogva, mert a tulajdonjogot alkotó jogosítványok összfoglalatja, azon teljességében nem mindig és feltétlenül öszpontosul a tulajdonos személyében, egész csoportja a jogilag jelentős viszonyoknak állhat elő, midőn a különben csak a tulajdonost illető jogosítványok egyikét vagy másikát más személynél találjuk, ki aztán tényleg, vagy egyúttal jogszerint, ideiglen vagy azt a tulajdonostól függetlenül gyakorolja. Ily jogalakulatot észlelünk például az idegen dologbeli jogok, s nevezetesen a szolgalmi jogok eléggé gyakori fennállásában; azoknak egyszerű gyakorlata megfelelő jogcim nélkül, szintén mindennapos jelenség. Jogok birtoka s illetve gyakorlata egyéb u. n. testi dolgok birtokával egyenlő védelemben részesülvén, megháboritásuk esetében sommás visszahelyezésnek épugy van helye. Jelen fejtegetésünk során vizsgáljuk a dolgok birtokától eltérő sajátosságát, s ennek gyakorlati jelentőségét. Szolgáljon példa gyanánt, hogy X. birtokháboritásért panaszol s kéri, hogy a szomszédja telkére nyiló ablaka előtti kilátás vagy a szomszéd kutjáról vaió vizhordás vagy végül idegen telken való úthasználat elzárása miatt, annak gyakorlatába visszahelyeztessék. Vájjon azért, mert X. igazolja, hogy az ablaknyílás, a vizhordás vagy az úthasználat megelőzőleg több éves, forog-e fenn birtokháboritás ? kérheti-e visszahelyeztetését ? Nem; X. ezen előbbi állapot bizonyításával célt érni nem fog. Ezek az esetek a testi dolgok birtokától lényegesen különbözők; ott a külsőleg félreismerhetlenül nyilvánuló egyszerű hatalomban tartásban, birtoklásban meg van az alap, melynélfogva további bizonyítás nélkül a sommás visszahelyezési kereset eredményes lesz. Mig a jogok birtokánál, midőn szerzésmód vagy jogcim hiányában valamely tényleges előző állapot megháboritásáról van szó, azonfelül még az is bizonyitandó, hogy a tényleges gyakorlat a jogigény külszinében, vagyis ennek igénybevétele célzatával és tudatában folytattatott, midőn X. a tulajdonos irányában félreismerhetlen jelét szolgáltatta abbeli szándékának, hogy vele szemben jogot gyakoroljon, s ne tűrje ablaka elsötétitését, a kuttól vagy az úthasználattól való eltiltását s a tulajdonos ily nyilvánvaló igény dacára tulajdonosi jogát korlátozni engedte s az igénynek útjába állani nem törekedett. E nélkül azonban, ha bármily huzamos időn át elnézte a tulajdonos X.-nek ablaknyilását, kútra járását, úthasználatát, felperes megháboritás miatt nem panaszolhat, sommás visszahelyezéssel nem nyerhet. S pedig azért, mert senkire abból, hogy aziránti jogi indok és szükség hiányában, saját jogával bármily hosszas időn át nem élt, joghátrány vagy kár nem származhatik, s a tulajdonos a pusztán tetszésére vagy elnézésére támaszkodható korlátoztatását, a jogigény nélküli gyakorlatot bármikor meg is szüntetheti, s ha az ablaknyilást, a kut- vagy úthasználatot többé már nem türi, bizonyos tényleges állapotot megháborít ugyan, de ez nem birtokháboritás, s alapját nem képezheti sommás visszahelyezési keresetnek sem. A hagyatéki ügyekben előforduló telekkönyvi bejegyzési illetékekről. Irta: ZÁDOR MÓR, m. k. pénzügyi segédtitkár Rimaszombaton.*) Számtalan vidéken az az eljárás divik, hogy a hagyatékokra kötött egyezségeknél az egyik örökös avagy a hátramaradt özvegy átveszi az egész hagyatékot és a többi örökösöket osztályrészük arányában kielégíti, és ezen osztályrészek a kifizetés megtörténtéig telekkönyvileg biztosittatnak. Ha az osztály nagykorúak és kiskorúak között történik és ezek beleegyezésüket adják abba, hogy a követelésük csak a hagyatéki vagyonra biztosittassék telekkönyvileg, a bejegyzés illetékezés tárgyát nem képezi, de nem ugy van az, ha az kiskorúak között történik, mert ez esetben az árvaszék által ugy hagyatik az egyezség jóvá, ha a követelés teljes biztosítása végett nemcsak a hagyatéki vagyon hányadrésze, hanem az átvevő más tulajdonához tartozó ingatlanán is fedezetet nyer. Ezen eljárásból kifolyólag felmerült az a kérdés, hogy ha az örökösök illetőségi részei az átvevő örököstárs más vagyonára a járásbíróság átadó végzése folytán hivatalból telekkönyvileg biztosittatnak, van-e helye a bekebelezési illeték lerovásának? és ha igen, mily módon rovandó le a bejegyzési illeték? Ezen kérdés szerény nézetem szerint szakszerű elbírálásra vár, mert ugy pro mint contra lehet mellette és ellene érvelni és miután számtalan helyen hason esetek a telekkönyvi hatóságok által figyelmen kívül hagyatnak, a kir. adóhivatalok bokros teendői pedig nem engedik, de nem is áll jogában a telekkönyvi hatóságokat az esetleges lelet felvételére utasítani, a hagyatéki illeték megszabásánál pedig, ha a bejegyzési illeték 28 forintot meg nem *) Szívesen vesszük, ha közleményeivel máskor is felkeres. A szerkesztőség.