A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Fővárosi birák sérelme

Tizenhatodik évfolyam. 34. szóm. Budapest, 1897. augusztus 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V.t Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz inté/.endök. A JOG (ezelőtt MAGTAR CGYVÉDI KŐZLŐNT) HETILAP ÍZ IGlffiífiOG? ÍRDÍÍEIM rtPTBEUrfU 1 1A6T1R ÜGTTÉDI, BÍRÓI. flGYfcZl fc ítaTZÓI m lh\MU Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOP ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre _ 1 frt 50 kr Fél t _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postán talványnyal küldendők. TARTALOM : Fővárosi birák sérelme. Irta : Egy fővárosi biró. — Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. S-s az igénykeresetre, [rta: Rutkay Aladár kir. járásbiró, Szepes-Szomhat. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: P o 1 g á r József, pestvidéki tvszéki biró. — Belföld. (Adakozzunk könyveket a rabkönyvtár számára. Irta : Kisfaludy László, budapesti kir. fogházfelügyelő.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A bagatel törvény gyakorlatához. (Kérdés.) Irta : A 1 i q u i s.) — Irodalom: Dárday Közigazgatási könyvtára. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök — Pályázatok ) Fővárosi birák sérelme. Irta : Egy fővárosi biró. E cim alatt dr. Ödön fi Miksa fővárosi ügyvéd a «Jog» idei 33. számában a fővárosi birák oly sérelméről emlékezik meg, a melyekre vonatkozólag találóan idézhetők Könyves Kálmán királyunk geniális szavai: «de s t r i g i s, quae non s u n t, nulla mentio fiat.» Mert ha az igazságügyi kormányzatnak a fővárosi birói állások betöltése körüli eljárása igazságos kritika tárgyává tétetik, ugy egyes birák számba vehető panaszai figyelmet érdemelhetnek is ; de általános sérelmekről és lehangoltságról szó sem lehet; s a tevékenységével kellőleg elfoglalt fővárosi birói karról fel sem tételezhető, hogy némely előléptetési aspiratio teljesülésének azonnali be nem következése miatt magát általános panaszokra és lehangoltságra engedné ragadtatni. Tény az, hogy a legutóbbi két igazságügyi minister kormányzata alatt a vidéki bíráknak a fővárosba áthelyezése rendszeressé vált; de ezen rendszer, szerény nézetem szerint, főkép az albirák áthelyezésénél és egyáltalán túlzásba nem vive nemcsak hogy sérelmesnek és hátrányosnak be nem bizonyult, de a fővárosi birói karnak felfrissítése folytán a modern igazságügyi alkotások czélszerü megvalósításának s az ujabb törvények és eljárások nagyobb megrendülés és ingadozások nélküli életbeléptetésének fontos tényezőjévé vált. A fentebb hivatkozott cikk irója meglehetős felületes és téves adatokból s feltevésekből indulván ki, — természetesen az ezekből levont következtetései sem állhatnak meg. A cikk írójának kiindulási pontja ugyanis azon állítás, hogy a vidéki birák nincsenek munkával megterhelve ; hozzá vannak szokva dolgaik komótos és megerőltetés nélkül való elvégzéséhez; mig ezzel szemben a fővárosi bírákra oly szakismeretet és buzgalmat igénylő munkateher nehezedik, a melylyel járó tevékenységet a vidékről áthelyezett biró nagyobb nehézségek nélkül és a jogkereső közönség megelégedésére kifejteni alig képes, a bíróság vezetésére pedig a fővárosba áthelyezett biró egyáltalán képtelen. Ezen állítás azonban minden alapot nélkülöz. Bár nem igényel bizonyítást azon köztudomású tény, hogy a fővárosi bíróságok bármelyikénél minden törekvő és ambitiosus biró megtalálja az idejét és figyelmét teljesen kimeritő munkakört, mégis a vidéki bíróságok működésének cikk író urnái alaposabb ismerői is megerősíthetik azon tapasztalatból folyó véleményemet, hogy a vidéki elsőfokú bíróságok birói kara semmivel sem fejt ki könnyebb és kicsinylendőbb tevékenységet a fővárosi birákénál. A dkk irója nem igen vette figyelembe, hogy az általa különösen kicsinylett tevékenységű vidéki járásbíróságoknál a birói ':rők jelentékeny részét a telekkönyvi, hagyatékügyi, bünvizsgálati, büntető ítélkezési, fogházkezelési, anyakönyvi kiigazítási, közjegyző-helyettesítési, tehát oly teendők veszik igénybe, a melyek — a hagyatéki ügyek kivételével — a Lapunk mai száma fővárosi polgári kir. járásbíróságok hatásköréből ki vannak zárva; e szerint 3 —4 albiróval biró járásbíróságoknál, hol az uj sommás és hagyatéki eljárások életbelépése óta a polgári beadványok száma a 10,000-et meg szokta haladni, vagy legalább is közelíteni, helyes munkabeosztással a bíróság vezetőjén kivül még egy biró alig foglalkoztatható kizárólag polgári perek elintézésével; hanem a polgári ügyek ezen második előadójának rendszerint a fizetési meghagyások vagy egyéb inellék-referáda elintézése is van kiosztva; a többi birák tevékenységét a fentebb felsorolt egyéb szakmák ellátása veszi igénybe. Nagyobb vidéki járásbíróságoknál a polgári beadványok száma is megfelelőleg nagyobb, kisebbeknél pedig a birák száma oly mérvben csekélyebb, hogy ugyanazon birák több szakmával is foglalkoznak. E szerint téves azon adat. mikép egy-egy vidéki biróra vidéki járásbíróságoknál átlag csupán 1—2000 érdemleges beadvány elintézése esnék; a statistikai adatok figyelembe vételével a birák tevékenységének helyes aránya oda módosítandó, hogy mig a fővárosi járásbíróságoknál a birák évenként 7~ 10.000 számot intéznek el, addig a vidéki bírákra, az összes szakmák számai összegének egyénenkinti megosztása mellett 4 6,000 beadványszám esik. Sőt ha ezen arány felállítása a vidéki bíróságokra nézve optimistikus volna is, a vidéki birák tevékenysége még sem nevezhető komótosnak és minden megerőltetést nélkülözőnek. Merőben helytelen ugyanis a birák tevékenységének pusztán az elintézett beadványok számának összehasonlítása által való mérlegelése ; mig egyfelől ugyanis a fővárosi bíróságok megfelelő segéd- és kezelőszemélyzettel többnyire el vannak látva, addig a vidéki bíróságok az ily segéderőket rendszerint nélkülózni kénytelenek. Megdöbbentő dolog ugyan, de tény, hogy egyrészt megfelelő állások rendszeresítése hiányában, másrészt qualifikált pályázók nem létében a vidéki bíráknak csak kivételes része rendelkezik szakképzett személyzettel ; minek következménye természetesen az, hogy a vidéki biró a képességeihez mért érdemleges munkán kivül sok időt igénylő s lélekölő blanquette munkát, naplók vezetését, sőt olykor kezelési teendőket is személyesen és sajátkezüleg kénytelen végezni. Kiemelendő még az is, hogy a fővárosi bíróságoknál előforduló ügyek közt, bár ha a legszebb és bonyolultabb jogesetek fordulnak is elő, mégis a sablonszerű egyszerű ügyek is aránylag nagyobb számot tesznek ki, mint vidéken, hol a számlabeli követeléseket tárgyazó s gyakran makacssági ítélettel befejezést nyerő perek helyébe a birtok és telekkönyvi állapotok rendezetlenebb voltából előálló bonyolultabb birtokperek lépnek. A vidéki birák tevékenysége tehát egyáltalán kicsinylést nem érdemel; s a helyes elv. a mit az igazságügyi kormányzat is szem előtt látszik tartani, akkép formulázható, hogy «azon biró, ki v i d éken jól megállotta helyét, azt a fővárosban is meg fogja állán i.» Legalább is tájékozatlanságot árul el tehát a cikkíró ur, midőn a vidékről fővárosi bírósághoz került bírákra nézve csaknem legyőzhetlen akadály gyanánt tünteti fel naponként 1—1 pergátló kifogás és 4—5 érdembeni kérdés eldöntését és főleg a kereskedelmi jogi viták helyes megértését és elbírálását; holott a fővárosi járásbíróságok jelenleg is működő birói karának fiatalabb, jelentékeny része a vidékről áthelyezett erőkből került ki; hogy pedig ez által e bíróságok színvonala alábbszállt volna, annak hangoztatása jogászkörökben és szaklapokban tudtommal eddig nem fordult elő. Teljesen egyet kell érteni tehát a cikk írójának azon óhajával hogy a vidékről való áthelyezések csak kiváló munkásság és tevékenység jutalmául szolgáljanak; de 8 oldalra terjed.