A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 33. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [18. r.]

A JOG 131 szerint a csödtörv. 71. §-ban irt viszonosság Franciaország és Magyarország között fennáll. Az alperesi vagyonbukott cég alatt folytatott bécsi s besztercei üzleti társascégnek bécsi és besztercei hit. cégkönyvi kivonatai és az alperesi beismerés szerint eme cégnek tagjai ugyan csak a személyek; tehát ugyanaz a jogálanya: ennélfogva nyilvánvaló, hogy ugyanaz a társaság folytatta, mindakét üzletet: az ugyanazon társaság által folytatott több üzleti telepnél pedig az egyes telepek vagyonjogi viszonyaira vonatkozólag sem maga a társaság sem az egyes telepeknek hitelezői elkülönítési jogot nem gyakorolhatnak. Ennélfogva tehát a besztercei s bécsi telepek nem tekinthetők oly külön jogiszemélyeknek, hogy amit tulajdonosaik egyik cég nevében tettek, azt a másik cég ne tartozzék elismerni, sőt ellenkezően eme kereskedelmi telepek egy vagyontömeget alkottak, ugy hogy az egyiknek hitelezője a másiktól is követelheti a kielégítést. Ezekhez képest nem lehetett figyelembe venni az alperes részéről a cégazonosság ellen emelt kifogást, s a besztercei s bécsi céget egy és azonosnak kellett tekinteni. A kereset alapjául szolgáló három rendbeli váltó külföldön kelt ugyan, de miután eme váltók a magyar váltótörv. 3. ij-ában előirt kellékekkel birnak, s azok a hivatkozott váltótörv. 96. §-a értelmében a váltókölelezettség megállapítására alkalmasak; a vagyonbukott alperesi cég elfogadói aláírása pedig a váltótörv. 21. §-a rendelkezésének megfelel. Jelen esetben az ügynek érdemi elbírálására az elbírálás felett álló ügylet jogi multánál fogva a váltótörvény foglalt anyagi jogszabályok az irányadók. A főeskü bizonyíték alkalmazására nézve pedig a csődtömeg 145. §-ának utótétele értelmében a váltóeljárási szabályrendelet 26. §-a nyer alkalmazást. Ezeket előre bocsájtva: az alperes csődtömeg azt, hogy a kereseti váltókat nem egyáltalában fogadta el a K. Maschler és Comp. cég nem is állítja, e cégnek elfogadói aláírásait határozottan meg nem tagadja s e tekintetbeni kifogásai csak oda iránylanak, hogy az elfogadás csak szívességből és szinlegességből történt, s hogy az elfogadás a bécsi cég részéről történt. Ezen alperesi beismerés és az e tekintetben ingadozó s habozó védelem alapján tekintettel arra, hogy a fenn kifejtettek szerint a bécsi és a besztercei azonos bizonyítottnak kellett venni azt, hogy a kereseti váltókat az alperesi vagyonbukott cég elfogadta. A felperesnek mint a váltók tartalma szerint a váltóösszeg felvételére jogosult váltó birtokosnak tehát kereseti joga van a váltó alapján az elfogadó cég ellen. Az alperesi közadós cégnek a íorgatmány szinlegességére alapított, valamint ama kifogásai, hogy felperes a kereseti váltókra ellenértéket nem adott, maga a felperes tagadásával szemben nem voltak figyelembe vehetők, mert az alperes azt, hogy miszerint az ellenérték adása a felperes részéről a váltó ügylet kikötött előfeltételét képezte, bizonyítani meg sem kísérelte, és igy a kifogás egyáltalában nem jöhet figyelembe. A forgatmány szinlegességére, valamint a váltók ellenértékének a felperes részéről történt megkapására nézve tett alperesi kifogás pedig azért nem vétetett tekintetbe, mert alperes főesküvel, melyet felperesnek kinált, kívánta bizonyítani, felperes azonban a főeskü alkalmazása ellen kifejezetten tiltakozott, tehát a bizonyíték a váltóeljárás 26. §-a értelmében helyet nem foghat. így mindemez alperesi kifogások bizonyitatlanul maradtak. A Il-od és III. rendű alperesek felőli ítélete rendelkezés trts 112. §-án alapszik stb. A kamatok iránti intézkedés pedig a cs.-törv. 64. §-án alapszik. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1895. évi augusztus hó 27-én 3490. sz. a.i Annak előrebocsájtásával, hogy az I. rendű alperes által megfellebbezett ítélet az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §-a értelmében a Il-od és Ifi. rendű alperesek részéről is megfellebbezettnek tekintetik az elsőbiróság ítélete abban a részében, mely szerint a kir. törvényszék a kereseti összeg után 1891. évi január hó 25-ét megelőző időre is 6°'0-os késedelmi kamatot valódinak és fenállónak mondott ki és sorozott mellőztetik, egyebekben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A felperes által beadott zárkérésben a kereseti összeg után 6B/0 kamatot 1891 évi január hó 25. napjától kezdve követelt az elsőbiróság neheztelt Ítéletével a kamatok 1891. évi január hó 2-ától kezdve Ítélvén meg; e tekintetben a fél kérésén túlterjeszkedve itélt, mely okból, tekintettel a trts 248. §-ának rendelkezésére az ítéletnek vonatkozó részét megváltoztatni s e tekintetben a határozást mellőzni kellett. Többi részében az elsőbiróság Ítélete a váltótörv. 96. §-ára fektetett indokolás kihagyásával, megfelelő egyébb indokánál fogva a fellebbezésben felhozott okra tekintettel még azért is helybenhagyatott, mert a védelemmel élt I. rendű alperes a tárgyalás alkalmával nem állította s illetve kifogásul nem hozta fel azt, hogy az A) B) C) alatti Romániában kelt s Bécsben elfogadott váltók a romániai s illetve ausztriai törvények szerint, váltóknak nem tekinthetnek, minélfogva azok a váltók, minthogy azok a magy. váltótörv. 3. §-ban előirt minden kellékekkel birnak és kellő időben és helyen óvatolva vannak az I. rendű alperesnek mint elfogadónak a váltójogi kötelezettségét a magy. váltótörv. 23. §-a értelmében megállapítják:mert a védelemmel élt elsőrendű alperes azt, hogy a vele azonos bécsi «Kauf, Maschler & Co.» cég a kérdéses váltókat a csödnyitás hatálya után fogadta volna el, kifogásul nem hozta, sem azokat a váltókat a csödtörv. 98. §-a értelmében sem egyáltalában a csődtörvény alapjai sem támadván, az e tekintetben csupán a fellebbezésben felhozottak, az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a értelmében figyelembe vehetők nem voltak, különben ; is a G) alatti levéllel bizonyítva van, hogy az I. rendű alperes a szóban forgó váltókat 1891. évi október hó 6-án tehát a csődnyitás előtt fogadta el stb. A m. kir. Curia (1897. évi június hó 18-án 680. sz. a.) A kolozsvári kir. Ítélőtáblának az 1881. évi LIX. t.-cikk 35. §-a értelmében a nem fellebbező alperesek nevében is fellebbezettnek tekintendő ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett megfelelő indokokból és még azért is helybenhagyatik, mert az L r. alperes Franciaországgal a csődeljárásban fenálló viszonosság igazolása tárgyában a felperes által bírói felhívásra bemellékelt az ottani követségnél alkalmazott ügyvéd által kiállított s igy hitelesnek tartandó tanúsítvány hitelt érdemlőségét nem kifogásolhatja, és mert különben is a viszonosság külföldiek irányában csődeljárásban a csödtörv. 71. §-ának 2-ik bekezdése szerint vélelmeztetik, ennélfogva az ellenkezőt az alperes tartozott volna kimutatni stb. Bűnügyekben. A büntetendő bukás egy és ugyanazon bukásnál mindenkor egy és oszthatlan,magában véve mindig csak egy tényálladékkal bir. Vádlott a btk. 414. §-ának 3-ik pontja alá eső bukásban bűnösnek mondatván ki, ellenében a btk. 416. §-ának 4-ik pontjába ütköző vétkes bukás is külön meg nem állapitható. A politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére vonatkozó mellékbüntetés a btk. 415. §-ának 2-dik bekezdése szerint, csak csalárd bukás büntette miatti elitélés esetében állapitható meg. A budapesti kir. törvényszék (1895. május 10. 7,409. sz. a.) M. G. József bűnösnek mondatik ki a btk 444. §. 3. pontja szerinti csalárd bukás bűntettében, továbbá a btk 416. §-nak 1. és 4. pontja szerinti vétkes bukás vétségében és ezért a btk 415. 416. 95. 96. 98. §§. alapján, de mégis a 92. §. alkalmazása mellett 6 havi börtönbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: A hivatalból megindult bünvizsgálat, de az ezt követett végtárgyalás adataival is megállapítva van, hogy vádlott ellenében, ki kereskedelmileg bejegyzett rövidáru üzletét 1890. szept. havában 5,268 frtért sógora L. Zsigmondtól vásárolta,"a csőd 1892. május 16-án saját kérelmére megnyittatván, mivel 8746 frt 90 krt • kitevő cselekvő vagyoni állapotával szemben szenvedő állapota 15,837 írtra rúgott, hitelezői a 7090 frt 58 krban mutatkozó hiány folytán követeléseik tekintetében csak 7'/10 °/0 erejéig nyernek kielégítést. Ami pedig ezen vagyonbukásnak minőségét illeti, a máifentebb jelzett adatokon kivül különösen vádlottnak beismerésével kellőleg bizonyítva van, hogy jóllehet miként vádlott fizetésképtelenségét már az 1892. év elején annál inkább tudta, és tudhatta, mert febr. 1-én a boltbért fizetni képes nem volt, és február — március hónapokban is csak kölcsönök utján volt képes hitelezőinek fizetni, de sőt megperelve is lett, mindezen körülmények dacára ugyanő a fivére M. Simontól kölcsönvett 700 frtból 300 frtot már előbb visszafizetett volt, fizetésének megszüntetése után pedig ezen hitelezőjének nyilvánvalólag a többiek rovására még 350 frtot visszafizetett. Vádlott ezzel szemben különösen M. Simon vallomásával ezen követelésnek letéti jellegét kívánná ugyan igazolni, de figyelemmel vádlott szorult anyagi helyzetére nem különben éppen ezen 700 frtra vonatkozó levelezésre, melyben az összegnek letéti minőségéről egy szó említés sem tétetik, végre még arra, hogy a követelés könyvében tisztán kölcsön címén lett elkönyvelve, bizonyítva van, hogy ez összeg letétet semmi esetre sem képezett. A csalárd bukás bűntettének tényálladéka tehát ezekkel kellőleg bebizonyítást nyert. De e mellett a szakértők, valamint F. Pongrác tömeggondnok vallomásával bizonyítva van, hogy vádlottat az üzletvezetés körül, különösen a hitelbe történt eladásoknál gondatlanság terheli, a mennyiben hanyag és felületes eljárása azt eredményezte, hogy 119 adósa közül fizetésre csak 70 lévén a tömeggondnok részéről felszólítható, az adósoknál, illetőleg azok nagyobbrészénél a követelések oda vesztek, mert többnek nevét és lakását vádlott megmondani nem tudta, sőt többen kifizetést igazoltak, mások pedig olyast, hogy a követelt összegnél kevesebbel tartoznak. Felelősség terheli vádlottat még abban is, mert hasonlag bizonyítva van, hogy annak dacára, miként fizetésképtelenségét már 1892. év elején és február havában tudta, március és ápril havában ujabb adósságokat csinált, árukat rendelt és pedig az előző évnél nagyobb mértékben. Mindezekhez képest vádlottat nemcsak csalárd bukás büntette, hanem a btk 416. §. 1. és 4. pontja szerinti vétkes bukás vétségében is bűnösnek kimondani és az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kimérésénél a cselekmények halmazata súlyosító, mig enyhítő körülményekül a büntetlen előélet és a mellett, hogy vádlott magasabb kereskedelmi ismeretekkel sem bírt, még az vétetett, hogy bizva sógorának jóindulatában, annak selejtes