A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 32. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Rendes perekben a másodbirósági végzés ellen felfolyamodás hány nap alatt adandó be?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 32. számához. Köztörvényi ügyekben A hűtlen és nem igazolt tehát jogos ok nélkül való elha- | gyásnak esete kétségtelenül fenforogván, ez okból felperes kérelmére a h. t. 77. §-a a) pontja értelmében a házassági kötelék felbontandó volt. Az újvidéki kir. törvényszék (1896. július 20. 290. sz. á.) H. Bernát felperesnek K. Regina alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét a házasági törvény 77. §. a) pontjára alapítja. Miután pedig a tárgyalás folyamán kitűnt, hogy maga felperes volt az, a ki a közös lakhelyről eltávozott, nyilvánvaló, hogy alperes hűtlen elhagyónak nem tekinthető s hogy felperes a hivatkozott törvényszakasz alapján a házassági kötelék felbontását nem követelheti, minélfogva őt keresetével elutasítani kellett; annál is inkább, mert azon körülmények fennállását, melyek folytán más törvényszakasz alapján esetleg kérhette volna a válást, mivel sem tudja bizonyítani stb. A szegedi kir. ítélőtábla. (1896. okt. 26. 4,765. sz. a.) Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A házassági életközösség megszakításának fogalmi meghatározásában egyenlő tekintet alá esik ugyan, ha a házastársak egyike a másikat a közös lakásból távozásra kényszeríti, vagy ha a házastársak egyike abból önként s a házas együttélés állandó megszakítására irányuló szándékkal eltávozik: mindazáltal az életközösség megszakításának ténye tekintetében minden esetben szükséges, hogy bizonyittassanak azok az okok, melyek a különvállást előidézték és azok a körülmények, melyek között az történt, hogy megállapiható legyen, mikép az életközösséget melyik házasfél fosztotta meg és hogy ez alapon a másik házasfél jogosítva van-e a házasság felbontását kérni, minthogy a jelen perben felperes, aki keresetét az 189-4: XXXI. t.-c. 77. §. a.) pontjára alapította, azt állította, hogy ő a közös lakást elhagyni kényszerült, mert abból kitiltatott, azokat a körülményeket, melyeket a házassági életközösség megbontása tekintetében felhozott, alperesnek e részbeni tagadásával szemben mivel sem bizonyította, sőt a 6,039. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben kijelentette, hogy azokat tanukkal bizonyítani nem is tudja, de egyéb bizonyítékra sem hivatkozik: ezen okoknál fogva az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia (1897. május 18. 290. sz. a.) mindkét alsóbíróság Ítélete megváltoztatik s a H. Bernát és K. Regnin között O-Becsén 1878. évi május 21-én az izraetiták szertartása szerint kötött házasság felbontatik stb. Indokok: Felperes a D. és F. a. okiratokkal bebizonyította, hogy ő alperes nejétől 1895. január 11 óta külön válton él. Ezen okiratokból nem tűnik ugyan ki, hogy e különélés annak következménye, hogy alperes felperest hűtlenül elhagyta, sőt inkább azt lehet következtetni, hogy a felek a házassági együttélést kölcsönös beleegyezéssel szakították meg; ez a körülmény azonban felperest nem zárta el attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse; mihez képest tekintve, hogy felperes egy évet meghaladó idő multával nejét a házasélet visszaállítására felhívta, sőt alperes erre az 1896. február 17-én 1,423. sz. a. kelt törvényszéki végzéssel is köteleztetett, alperes azonban ezen kötelezésnek eleget nem tett, sőt a V. Károly közjegyző által 1896. május 11-én 276. sz. a. kiállított tanúsítvány szerint a házasélet helyreállítását megtagadta s a törvényszék előtti tárgyalás alkalmával s akként nyilatkozott, hogy férjéhez visszatérni nem fog: ennélfogva a hűtlen és nem igazolt, tehát jogos ok nélkül való elhagyás esete kétségtelenül fenforog s ez okból felperes kérelmére a h. t. 77. §. a) pontja értelmében a házassági kötelék felbontandó volt stb. Lakásfelmondás érvénytelenségének kimondása iránt indított ügyben a törvényszék ítélete ellen nincs helye a felülvizsgálatnak. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: A felperes felülvizsgálati kérelme hivatalból visszautasittatik s 5 frt pénzbirsággal büntettetik, a melyért a felelősség elsősorban a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédet terheli. Indokok: A felperes keresetét az alperestől teljesített lakásfelmondás érvénytelenségének kimondása iránt indítván, a kir. törvényszéknek, mint felebbezési bíróságnak ítélete ellen további felülvizsgálatnak helye nincs, mert a m. kir. igazságügyministernek a S. E. 233. §-ban nyert felhatalmazása alapján 1894. december 23-án kelt 4,873. Budapest, 1897. augusztus hó 8. sz. a. kibocsátott rendelete 17. §. 1. bekezdése 2. pontja szerint az olyan perekben, a melyekben a kereset a felmondás érvénytelenségének kimondása iránt indíttatott, e rendelet 5. és 12— 15. §-ai rendelkezéseinek megfelelő alkalmazása kötelezően van előírva, a 14. §. szerint pedig csupán az elsőbiróság Ítélete ellen a kir. törvényszékhez felülvizsgálatnak van helye, a kir. Curiához azonban jogorvoslat nem használható. A felülvizsgálati ' kérelem beadása a törvény erejével biró rendelet által ki lévén zárva, annak következtében a S. E. 205. §. értelmében pénzbírság volt alkalmazandó (1897. június 22-én, I. G. 215. sz.) Abban az esetben, ha valamely végrehajtást szenvedőnek olyan pénzbeli követelése, melyet közpénztárból vehet fel, az 1881: LX. t.-c. 184. §-a értelmében kiküldött mellőzésével lefoglaltatik, az utalványozást a foglalás jogerőre emelkedése után az idézett t.-c. 133. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teljesiti. A m. kir. Curia (1897. május 21. 2,394. sz. a.). Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely a nyíregyházai takarékpénztár végrehajtatónak N. Károly végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a budapesti V. ker. kir. járásbíróság és a nyíregyházai kir. törvényszék közt felmerült, a végrehajtást szenvedő N. Károly budapesti lakos postatiszti fizetésből a budapesti posta- és távirda-igazgatóság pénztáránál lefoglalt összeg utalványozására a bpesti V. ker. kir. járásbíróságot mondotta ki illetékesnek. Mert abban az esetben is, ha valamely végrehajtást szenvedőnek olyan pénzbeli követelése, melyet közpénztárból vehet fel, az 1881: LX. t.-c. 184. §. értelmében kiküldött mellőzésével foglaltatik le, az utalványozást a foglalás jogerőre emelkedése után az idézett t.-c. 133. §. értelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teljesiti jelen esetben pedig a végrehajtás foganatosítására az 1881: LX. t.-c. 18. §. éltelmében, tekintettel arra, hogy az illető pénztár, melyből a végrehajtást szenvedő fizetése kijár, Budapesten van és hogy a Budapest főváros balparti részét illetőleg felmerült végrehajtás foganatositási teendőkre a most idézett törvényszakaszban nyert felhatalmazásnál fogva a m. kir. igazságügyminiszter által a budapesti V. ker. kir. járásbíróság van megbízva és hogy a felterjesztő kir. járásbíróság által az az ellenvetés fel nem hozatott, hogy a nevezett pénztár Budapestnek nem balparti részén van, a most említett kir. járásbíróság illetékes, az utalványozásra is tehát ugyanennek a kir. járásbíróságnak illetékességét kellett megállapítani stb. Ha valamely épületnek tűzkár elleni biztosítása következtében a biztosító társaság által fizetendő összeg lefoglaltatik, a foganatosítandó felosztási eljárásra nézve a járásbíróság illetékes, nem változtatván ezen azon körülmény, hogy az illető ingatlan jelzáloggal van terhelve. A m. kir. Curia (1897. május 19. 2,116. sz. a.). P. Leib végrehajtatónak B. Mihály elleni végrehajtási ügyében a kolozsvár városi kir. járásbíróság és a besztercei kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság közt felmerült illetőségi összeütközés elintézése tárgyában következő határozatot hozott: A kielégítési sorrend megállapítására a kolozsvári városi kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az iránt, hogy épületeknek tűzkár elleni biztosítása következtében a biztosító társaság által fizetendő összeg mikép foglaltassák le, az 1881: LX. t.-c. II. Címének «a végrehajtás ingóságokra felirattal biró I. rész 66. §-a intézkedik, kétségtelen tehát, hogy a biztosító társulatok által lefizetett összegre nézve a felosztási eljárás is az ezen I. Részben az ingóságokra nézve megirt szabályok szerint történik; ezen mitsem változtat az, hogy az» illető ingatlan jelzáloggal van terhelve, mert a jelzálogos hitelező az idézett 66. §. értelmében a végrehajtásról értesítendő lévén, ennek a szakasznak utasítása nyomán jogosítva van elsőbbségét, avagy egyéb az ezen szakaszban megengedett jogát érvényesíteni s a telekkönyvi bejegyzések nyomán a kielégítési sorozatot az ingókra vezetett végrehajtás foganatosítására az 1891: LX. t.-c. 18. §-a szerint illetékes bíróság ép ugy megállapíthatja: a mikép ezt a 126. §. 4. bekezdése fenforgásának esetén eszközli; ellenben a felosztás a telekkönyvi hatósághoz nem utasítható, mert a végrehajtást szabályozó 1881: LX. t.-c. szerint a 135., 136. §§. és a 208., 211. §§. szerint foganatosított végrehajtási eljárásban befolyt összegek felosztására van hivatva a telekkönyvi hatóság stb.