A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 29. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [18. r.]

Tizenhatodik évfolyam. 29. szám. Budapest, 1897. július IS. Szerkesztősé $: TT X f\ fi Előfizetési árak: V^udolf-rakpart 3. ez. ZX T| ( ) l T "^JS£Z - Negyed évre _ 1 frt M kr. Kiadóhivatal: («rt,6tt ÖGTVÉDIÍÖZLÖÍÍT> Féi « _ s« - « _ _ „ „ , „ HETIL1P iZKlKiCÜST ÍRDEÍEM rirftmirfU1 U6TU ÜSTTÉDI, BÍRÓI, ÜGífeZ! 6 ífeJffiTZfll ÍAR ihlífiTÍ. E eM , 6 € _ « v., Rudolf-rakpart 3. sz. ., , ... . „ .... B ™" r Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ütyyédek. |«»céls*r^ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr STILLER MÓR. |J.«utalvényayal Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők TARTALOM: Egy kis statisztika. Irta: Kovács Réla, karánsebesi kir. járásbiró. — Illetőség a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt perekben. Irta: Stépán László, kir. albiró Munkácson. — Közegészségügyi törvényhozási kérdések. Irta: dr. Gáspár Izsó, bpesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki törvényszéki biró. — Belföld. (A minister és a szegedi ügyvédek.) — Irodalom. (A kegyúri jog. Irta: Dr. Mihalovics Ede Nyitra.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MK1.LÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Egy kis statisztika. Irta : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Mennyiben felel meg valamely állami intézmény az eszménynek, a mely végrendeltetését képezi, a statisztika feladata kimutatni. így tanítja ezt Paulaer Tivadar, a «Jog- és Államtudományok encyclopaediájaa cimü jeles művében. Talán nem hiába való : levonni ebből a bölcs útmutatásból a következtetést s a minden szónál, minden írásnál beszédesebb statisztikát venni elő a végből, hogy jogintézményeink igaz képe legyen megalkotható árny- és fényoldalaival együtt. Természetesen csak egy bíróság legutóbbi félévi statisztikáját adhatjuk közre ; óhajtandó azonban : vajha igénytelen kezdeményezésünk követőkre találna minél több társbiróságnál. Midőn a részletes statisztika tükrével mely nem ámíthat — világítjuk meg gyakorlati jogszolgáltatásunkat, sokkal fontosabb célnak teszünk szolgálatot, semhogy annak a szemrehányásnak volnánk kitehetők. hogy kötelességszerű, szerény munkánkat hánytorgatjuk. Ezt különben már maga az a körülmény cáfolja meg, hogy azokból az adatokból se vettünk el semmit, a melyek hátrányunkra válnak. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-cikk okozta, meglepően nagynak mondható munkaszaporulatra gondolunk, mely bizonyára közös bajunk a legtöbb bíróságéval. Annyi áldozatot hozott igazságügyünkért kormány és törvényhozás, hogy igazán hálátlanság volna ennek tagadása, de talán megszívlelhető a gyakorlat által megérlelt az az igaz szó, hogy a hivatkozott t.-cikk életbeléptetésénél nem számoltunk eléggé meglévő erőinkkel. Innen van az örökösödési ügyek vontatottsága, a közigazgatási közegek nagy megterheltsége — a mivel a menthetetlen hanyagságot védeni éppen nem akarom — s a valósággal háborúsdi számba menő torzsalkodás, különösen a 20-ik és 48-ik §-ok utolsó bekezdései folytán, melyek a hagyatéki biró kezébe olyan fegyvert adnak, a mellyel a legjobb jegyzőt is — pláne ha hozzá még körjegyző — minduntalan a legérzékenyebb anyagi veszteséggel sújthatja, mert a törvény nem fakultative, hanem imperative rendelkezik, s a törvényes álláspont száz eset közül kilencvenkilencben a biróé, a ki az előterjesztésekkel ugy bánhat el, a mint neki tetszik, lévén ezeknek teljhatalmú ura. A felfogás s az egyéni nézet — a rendbirságolás módját és mérvét értve — a bíráknál is külömbözők; arra kellene valamiképp garantiát nyújtani, hogy a bíró csalhatatlan is legyen, a mi azonban utópia ! Még csak arra mutatok rá, hogy a vezetésem alatti kir. járásbíróság folyó évi polgári iktatói-ügy bejövetele a tavalyival szemben legalább 4000 emelkedést ígér, a mi egyes-egyedül az örökösödési ügyek mesés szaporulatának (1895-höz képest 500 I) tulajdonitható. Fájdalom, lehetetlen a kezelési hátralékokat teljesen kiirtani akkor, midőn éppen csak az örökösödési ügyek miatt / Lapunk mai száma egy Írnoknak egyik évről a másikra csupán a nyilvántartási teendője ezrekkel szaporodott és akkor, a midőn a 80 kros oláh gyerekek (vulgo : dijnokok), sajnos, valami nagy csudát nem tehetnek. S ha az egyik évben 11.000 hold földet ennyi, meg ennyi emberrel munkáltatunk, rá két évre pedig még 6000 holdat veszünk hozzá, de csak egy ideiglenes munkással emeljüka munkaerőt: akkor bizonyakinem elégítő aratásnak magunk vagyunk az okai! így aztán a tisztelt közigazgatási közegek a saját fogyatkozásaikat takarandó, kigyót-békát kiálthatnak a kir. járásbíróságokra, a mi ugyan vékony takaró, de közigazgatási szemüvegen át nézve (honny sóit, qui mai y pense!) mégis csak takar, legalább addig, mig egy alkalmatlan kéz fel nem lebbenti. Tanúság: a s z e m é 1 y s z a p o r i t á s aggályos és veszedelmes lejtőjén tovább nem haladhatván. A 1 aj s t r o m r e n d sz e r behozatalától reméljük a jobb fordulatot, a melynek bárcsak f. évi október hó 1-jére bekövetkeznék az ő országa! Ezután, az egyetlen reális mentő-horgony után annál forróbban epekedünk, mennél inkább csaknem elviselhetlenné kezd válni a járásbirósági szolgálat és bíráskodás s mennél fájóbb érzelmekkel szemléljük, hogy egyes bíráink ilyetén súlyos hivatása kellő oltalomban és méltatásban nem részesül. (A kir. ítélőtáblához járásbiró csak elvétve lép elő ; hát arra ugyan hány eset volt, hogy a b. ü. sz. 86. §-ának 1. pontja alkalmazást nyert volna!) Nem akarunk, de nem is volna ildomos recriminálni, mert hiszen számot kellett vetnünk a múltban, s számot kell vetnünk a jövőre nézve is az állam pénzügyeivel, ám éppen azért ismételten sem fojthatjuk el azt a buzgó fohászkodást: ha már mást nem adhatsz, add Uram a lajstromrendszert, de hamar! Valahányszor ezek felett az egyes bírósági misériák felett, melyek mint megannyi vigyorgó ördög-poronty az óhajtott kifogástalan mintaszerüségnek a szemébe nevetnek és azt meghiúsítják, tűnődünk, mindannyiszor önkénytelen tollúnk hegyére tolul az akut kérdés : miért is kell háttérbe szorulniok anyagi javadalmazás, előléptetés tekintetében a vizsgálóbirák és kir. ügyészek, de előléptetés tekintetében még a tszéki birák előtt is a járásbiráknak, a kiknek pedig minden percét épp ugy igénybe veszi a hivatalos elfoglaltság s idegeiket aligha jobban ki nem meríti az elintézendő ügyek ezernyi sokasága, sürgőssége, az administrátió és a felekkeli személyes érintkezés forgataga, mint amazokét ?! Ezek után Tekintetes Szerkesztő ur engedelmével hadd beszéljen statisztikánk. Szebbet, jobbat produkálhat számtalan más kir. járásbíróság, de azt, hogy a legbecsületesebb törekvés eredménye, nem vonhatja kétségbe senki ! A karánsebesi kir. járásbíróság 1897. évi I. félévi tevékenységi kimutatása. 1) A kir. járásbiró elintézett 2,940 polgári, 6 bftő, 39 régi kpp., 92 A) naplós, összesen 3,258 iktatói számot. Felvett 19 vétségi és kihágási panaszt, 184 polgári keresetet. Tartott 774 polgári tárgyalást, melynek eredménye : 378 contr., 8 egyszerű halasztási, 121 per befejező, 189 egyéb végzés, 49 egyesség, 8 rész-, 102 meg nem jelenési, 160 érdemleges ítélet, 159 egyéb eredmény. Kiosztatott neki 432 uj per, befejezetlen maradt nála a mult évről 54 régi per. Ezekből befejezett 31 szünetelővel együtt 448-at, befejezetlen pere van összesen 38, melyekből 8 folyó évi június hó 25-ike óta folyt be. A folyó évi június hó 25-ig átvett pereket még ugyanazon hónapban tárgyalással ellátta; a 432 uj keresetre tárgyalást tűzött 24-ben 21, 318-ban 14, 90-ben 8 napon belül, 8-ban a beérkezés napjára; a 92 A) naplós ügyben kivétel nélkül 4—5 napra tűzött ki terminusokat; az A) 8 oldalra terjed.