A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? - Az uj porosz kereskedelmi törvény

114 A JOG san képezik a számadás tárgyát, mihez képest a számadási per a kezelés alatti bevételek- és kiadásoknak s következőleg a vagyon kezelés eredményének megállapítására irányul. A jelen kereset azonban nem azt célozza, hogy a felhívott cég valamely általa kezelt s felhivót illető vagy vele közös vagyonról, semhogy bei bevételek- és kiadásokról számoljon, hanem azt, hogy a felhívásnak állítólag járó ügynöki jutalék meghatározása végett közölje vele az A) alatt felhívott által csatolt jegyzékben felsorolt, állítólag megkötött biztosítási ügyletek után befolyt első évi biztosítási dijak mennyiségét. Felhívó ebbeli igénye nem vonható a számadási per keretébe, sőt a kereseti kérelem korlátai között felhívottat az 1881. évi LIX. t.-c. 88. §-ának megfelelő számadás előterjesztésére kötelezni sem lehetne. Ezzel szemben nem bir alappal felhívó félnek az az előadása, hogy fent emiitett adatok ismerete nélkül nem képes díjkövetelésének merfnyiségét kimutatni, mert egyfelől ez a körülmény magában véve a felhívott terhére nem állapit meg számadási kötelezettséget, másfelől világos, hogy a számadási per a jelzett irányban nem vezet eredményre, mert ha a felhívott nem veszi fel számadásába azokat az ügyleteket, a melyekről, illetve melyeknek mikénti lebonyolításáról a felhivónak tudomása nincs, akkor a számadások elleni kifogásokat tárgyazó perben felperes tartozik a provízió követelésének megállapítására szolgáló ténybeli adatokat más uton beszerezni s e bíróság előtt bizonyítani. A felhívó által D) és E) alatt csatolt levelekben foglaltak sem állapítják meg felhívottnak számadási kötelezettségét, mert azokban nem a számadások előterjesztését ígéri, hanem, hogy a jutalékjegyzéket elküldik, de ennek megtekintésére is felhívták felhivót, aki azonban a számadások előterjesztését követeli. Ezek alapján felhivót keresetével elutasítani és mint pervesztes felet a polg. törvénykezési rendtartás 251. §-a szerint a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélőtába : az elsőbiróság végzését a benne felhozott indokok alapján helybenhagyta. A m. kir. Curia : az ujabb felebbezést az 1881 : LIX. t.-c. 46. szakasza értelmében visszautasította. (1897. évi 1,090/96.) A részvénytársaság pénztárnokát, mint a kinek kezelése alatt a váltók vannak és a kinél az esedékes fizetések teljesíttetni szoktak, a kinek tehát a fizetések történtéről vagy elmaradásáról tudomással birnia kell, a váltónak a takarékpénztár részére óvatoltatására s a váltó ki nem fizetését tanúsító nyilatkozat adására jogosítottnak kell tekinteni s az óvatolás alkalmával a nyilatkozat adására jogérvényesen szóllittathatik fel. (A m. kir. Curia: 1897. évi május hó 4-én 1189/96. V.) Bűnügyekben. A sikkasztás bűnténye nem volt megállapítható, mert a vádlott jogosan feltételezhette a sértettnek a tárgyaknak elzálogosításába való beleegyezést. A budapesti kir. büntető törvényszék mint büntetőbíróság. (1895. évi október hó 24-én 59,110. sz. a.) Sikkasztás vétségével vádolt A. József elleni bűnügyben következőleg ítél t: Vádlott A. József bűnösnek mondatik ki V. István kárára elkövetett s a btkv. 355. §-ba ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében és ezért a btkv. 358. §-a alapján a btkv. 91. §-ának alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számítandó három napi fogházbüntetésre és ennek kiállásától számítandó egyévi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanannyi időre leendő felfüggesztésére ítéltetik stb. Indokok: Vádlott beismeri, hogy t. é. február havában panaszosnál tett látogatása alkalmával attól kölcsönkapott aranyórát és láncot panaszos engedelme nélkül Pozsonyban 75 frtért elzálogosította. Vádlott ezen beismerése által beigazoltatván, hogy ő a birtokában levő idegen ingó dolgokat jogtalanul elzálogosította — ellenében a panaszolt sikkasztás tényálladéka megállapittatott. A minősítés tekintetében azonban beigazoltnak volt tekintendő azon körülmény, hogy az óra és a lánc értéke az elzálogosításkor a 100 frtot meg nem haladta, minthogy panaszos előadása szerint azok értéke újkorukban 130 frt volt, s tudvalevő dolog lévén egyfelől az, hogy azok értéke huzamosabb használat folytán csökken, másfelől pedig azon körülmény, hogy a zálogba adott tárgyak értéke a zálogösszegnél csak valamivel szokott nagyobb lenni, miután vádlott az órára és láncra csak 75 frtot kapott, ezek értéke a zálogbaadáskor a 100 frtot meg nem haladhatta. Ezek szerint a btkv. 356. §-a alapján a sikkasztás vétsége volt megállapítandó s a vádlott ebben volt az ítélet rendelkező részében hivatkozott szakaszok alapján bűnösnek kimondandó és büntetendő. A büntetés kiszabásánál, azon súlyosító körülménynyel szemben, hogy vádlott panaszos bizalmával visszaélt, enyhítő körülményekül vétettek vádlott büntetlen előélete, őszinte beismerése, a kár megtérítése, valamint az, hogy panaszos maga sem kivánta vádlott megbüntetését és hogy vádlott az ítélet folytán más irányokban is súlyosan bűnhődik; mely körülmények a btkv 91.§-ának alkalmazását indokolttá teszik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi március 31-én 23,926. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir.:Curia (1897. június 1-én 7,187. sz. a.). Mindkét alsóbiróság itéle'tének megváltoztatásával vádlott a sikkasztás vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: Tekintve, hogy V. István sértettnek előadása szerint vádlott készítvén őt elő a m. á. vasúti kalauzi vizsgára, közöttük barátság fejlődött ki s ennek következtében egy hétig folytonosan nála tartózkodott volt vádlott, mikor a kérdéses arany órát és láncot használatul neki átadta. Tekintve, hogy vádlottnak a végtárgyalásnál tett és meg nem cáfolt azon állítása, hogy az általa használatul kért csekélyebb értékű ezüst óra helyett sértett önként ajánlotta fel és adta neki az értékesebb arany órát és láncot, kétségtelenül arra enged következtetni, hogy közöttük bizalmasabb és szorosabb baráti viszony állott fenn. Tekintve, hogy sértett előadása szerint is kifejezetten nem volt meghatározva az idő, melyre az aranyórát és láncot vádlottnak használatul oda adta, s a bűnvádi jelentést azon föltevésből indulva ki, hogy vádlott előle a tárgyakkal megszökött és azokat eltulajdonította, tette meg ellene. Tekintve, hogy sértettnek az 1. napló szám alatt csatolt leveléből és a yégtárgyalásnál tett vallomásából kitetszően vádlott a feljelentéstől számított 15 nap alatt rendezte az ügyet, és a tárgyak elzálogosítása folytán kár nem származott; ily körülmények mellett elfogadhatónak látszik vádlottnak az a védekezése, hogy reménylett pénz bevételeinek nem eszközölhetése folytán szorult anyagi helyzetbe jutva feljogosítva vélte magát az elzálogosításra és hogy őt sem eltulajdonitási sem kárositási szándék nem vezette ténykedésében, amenynyiben meg nem cáfolt állítása szerint a zálogcédulát egy pozsonyi ismerősénél is hagyta abból a célból, hogy elküldvén a kölcsönösszeget az elzálogosított tárgyakat váltsa ki. Ezeknél fogva megállapítható, hogy vádlott jogosan feltételezhette sértettnek a tárgyak elzálogosításába való beleegyezését, és hogy az elzálogosítást a visszaváltás szándékával és jogosult reményével tette, s következően arra a feltevésre sincs bizonyos alap, hogy vádlott a szóban forgó tárgyakat eltulajdonítani akarta volna, vádlottnak cselekménye a btkv 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát nem meríti ki. Ugyanazért mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a terhére rótt sikkasztás vétségének vádja és következményei alól felmentendő volt. A hatóság elleni erőszaknak lényeges ismérve az, hogy a btk. 165. §-ában megnevezett egyének a törvény vagy hatóság meghagyásának végrehajtásában akadályoztassanak meg. A budapesti kir. törvényszék mint büntető bíróság (1895 évi december hó 7-én 69,739. sz. a.) Hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt G. Lipót elleni bűnügyben következőleg ítélt: G. Lipót bűnösnek mondatik ki a btkv. 165. §-ába ütköző s ezen §. szerint büntettet képező, de a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett fogházzal büntetett, s igy a 20. §. értelmében vétséggé minősülő hatóság elleni erőszak vétségében, és ezért az ítélet foganatba vételétől számítandó egyhavi fogházra ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végrehajtás adatai által megállapittatott, miszerint 1894 évi november hó 14-én egy özv. H. Ferenczné nevü asszony bement G. Lipót péküzletébe süteményt vásárolni. Az asszony a süteményt keveselte s ezért vádlott G. Lipót az asszonyt a péküzletből kidobta s az a kövezeten elesett. Ekkor az asszony M. Miksa hit alatti vallomása szerint M. Miksával elment a közelben álló K. János 977. sz. rendőrért, hogy G. Lipótot igazolásra szóllitsa fel. K. János 977. sz. rendőr a sértett özv. H. Ferenczné hívására özv. H. Ferencné kíséretében be is ment és, eskü alatt vallja, hogy nevezett G. Lipót vádlottat az eset körülményeire és saját igazolására kikérdezni akarta és ekkor G. Lipót hivatalos minőségben és hivatalos eljárásban levő rendőrt sértegetni kezdte, kilökéssel fenyegette és a rendőrnek még a nevét sem akarta megmondani, hanem midőn a rendőr nevét kérdezte, gorombán az üzlet előtt levő cimtáblát jelezte meg mint olyat, melyről a nevét megtudhatja. K. János ezenkívül azt is vallja hit alatt, s ezen vallomást G. Lipót tagadásával szemben megerősítik M. Miksa és K. Samu hit alatt kihallgatott tanuk, hogy midőn ő t. i. K. János rendőr kifelé akart menni, vádlott öt meglökte és kétszer hátba ütötte. Ezek szerint meg van állapítva az, hogy G. Lipót vádlott a hivatalos eljárás közben K. János rendőrt tettleg bántalmazta. Vádlott ezen cselekménye a btk. 65. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát állapítja meg, s ezért vádlottat tekintettel enyhitő körülményül büntetlen előéletére s a tett elkövetésekor való felhevült izgatott állapotára a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett a hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek kimondani s az ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sulytani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi március hó 18-án 224. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét felhozott indokai alapján és a felebbezésben elősoroltakra figyelemmel még azért is helybenhagyja, mivel a felszólításra kötelességszerűen eljárt rendőr bántalmazására nézve a vizsgálat során a végtárgyaláshoz meg nem idézhetett L. János is kifogástalan tanúságot tett