A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 27. szám - Végszó a bérletből való kimozditás kérdéséhez - A megtámadási perek birói illetősége

A JOG Minthogy pedig a cs.-t. 27. §, 2. pontja értelmében megtámadható a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett ama jogcselekménye, a mely által a másik fél kielégítést vagy biztosítás nyert, föltéve, hogy annak elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomással bírt és minthogy a fenforgó esetben a közadós részv. társ. igazgatóságának panaszolt jogcselekménye volt a közvetlen és egyedüli oka annak, hogy alperes 818 frt 59 krt tevő követelésére, amelyre nézve különben, mint külön kielégítésre nem jogosított hitelező csak a csődtömeg arányában igényelhetett volna kielégítést, leszámítás utján teljes fedezetet s illetve kielégítést kapott, dacára, hogy annak elfogadása alkalmával a fizetések megszüntetéséről már tudomása volt, mellőzve annak a cs.-t. 27. §-nak 2 pontja szempontjából közönbös kérdésnek az elbírálását, vájjon alperesnek a beszámítás időpontjában csupán a váltók természetben való kiadására avagy azok értékének megfizetésére volt-e igénye: felperes keresetének a cs.-t. 29. §-ának 2. pontja alapján helyt adni, a vb. részv. társ. igazgatóságának többször megjelölt jogcselekményét a csődhitelezőkkel szemben hatályon kivül helyezni s alperest a cs.-t. 33. §. értelmében a megtámadott jogcselekmény által a közadós vagyonából elvont és összeg szerint nem vitás értéknek valamint törvényes kamatainak a csődtömeg részére való megtérítésére kötelezni kellett. Nem lehetett alperesnek azt az érvelését sem figyelembe venni, hogy a vb. részv. társ. igazgatósága az alperes részéről eszközölt beszámítást utóbb, jelesül 1895. március 20-án kelt 8 7a. levelében tudomásul vette, mert a megtámadott jogcselekménynek hatálytalanítása folytán a közadósnak az érintett jogcselekmény következményét elismerő nyilatkozata tárgytalanná válik és külön megtámadást nem igényel, stb. A kassai kir. ítélőtábla 11896. nov. 2. 3185. sz. a.) az első bíróság Ítéletét annak megfelelő indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia 11897. évi május 7. 10. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: felperes csődtömeggondnok a közadóssá lett részvénytársaság volt igazgatóságának azt a jogcselekményét kéri hatálytalannak nyilvánítani, a mely szerint az 1895. évi február 26. kelt B. a. számlában részletezett lisztáruk alperesnek az ellenérték egyidejű lefizetése nélkül kiadta s akként intézkedett, hogy alperes a vételárt a felperes javára irja. Ugy a kereset tartalma mint a tárgyalás folyamán felperes által előterjesztettekből kétségtelen, hogy felperes a jogcselekmény hatálytalanítását a csődtörvény 279. § ára alapította, a mely szakasz második pontja szerint megtámadhatók a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azok a jogcselekményei, melyek által a másik fél kielégítést vagy biztosítást nyert. A volt igazgatóságunk azonban, tekintettel a megtámadott jogcselekmény alapjául szolgáló vételügyletre, ily megtámadható jogcselekménye fen nem forog, nem pedig azért, mert a volt igazgatóság a lisztet nem az alperes esetleg fenálló követelésének a kielégítése céljából vagy biztosítására szolgáltatta ki, hanem a létesült vételügylet folytán meghatározott vételár fizetése ellenében azzal az utasítással, hogy a megfelelő összeget a gőzmalom javára irja. Ennél a kétségtelen vételügyletnek tekintendő jogügyletnél tehát a megfelelő vételárt a perben kifejtettek szerint különben is csupán elnézéséből hitelező igazgatóság szándéka nem arra irányult, hogy alperes esetleges követelésére a küldemény értékével kielégítést nyerjen, hanem hogy a megfelelő vételári összeget alperes vevő a gőzmalomnak befogja szolgáltatni, a minek követeléséhez egyéb iránt felperes csődtömegnek joga van. Felperes csődtömeg ezek folytán a vevőtől csak is a vételár követeléséhez nyervén jogot, ez a vételügylet, illetve az igazgatóságnak ebből levont jogcselekménye meg nem támadható és nem hatálytalanítható. Nem adja meg ezt a jogot a csődtömeg részére az sem, hogy az igazgatóság az árut alperesnek a megállapodottól eltérőleg a vételárnak postai megbízás utján való előzetes beszedése nélkül küldte, mert az igazgatóságnak ebbeli mulasztása, a mennyiben a csődtömegre káros volna, csakis arra jogosítaná a csődtömeget, hogy a terhelt igazgatósági tagok ellen forduljon, de ez a körülmény a vételügylet illetve az igazgatóság erre vonatkozó jogcselekményének hatálytalanítását nem eredményezheti. De nem teremt jogalapot a kérdéses jogügylet hatálytalanítására az sem, hogy alperes a liszt vételárára megtartási avagy beszámítási jogot kíván érvényesíteni, mert ezek a kérdések a megtámadási per keretébe különben sem vonhatók és el nem bírálhatók, hogy pedig a vételár követelése iránt indítható perben ily jogokat alperes érvényesíthet-e sikerrel, a fenforgó jogcselekmény hatálytalanítására indokul nem szolgálhatnak. A kifejtettekhez képest a csődtörvény értelmében megtámadható és hatálytalanítható jogcselekményt a kereset alapjául vett jogügylet nem képezvén, felperes csődtömeget alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. Bűnügyekben. A kir. Curiának ao. sz. döntvénye szerint a büntető biró állapítja meg azt, vájjon az esküben foglalt ténykörülmény a polgári perben lényeges volt-e vagy nem. Az alább közölt esetben a kir. Curia felmentette vádlottat, ki olyan körülményre tette le az esküt, melynek ellenkezőjét a polgári perben beismerte, mert ez a tény a polgári perben nem volt vitás, következőleg ama eskü nem volt megítélhető. (B. T. K. 219. §•) A budapesti kir. törvényszék: Vádlott E. Ferenc bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében és ezért a B. T. K. 57., 216., 219., 6:23. §§-ai alapján a B. T. K. 91. §-ának alkalmazása mellett az ítélet foganatba vételetol számítandó hat havi börtönbüntetésre, az 1892 : XXVII. t.-c.-ben megjelölt célokra fordítandó s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján további két napi börtönbüntetésre átváltoztatandó 20 forint pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: A bizonyítási eljárás adatai szerint sértett V. József és vádlott 1890. évet megelőzőleg üzleti, összeköttetésben állottak egymással, a mennyiben vádlott sértettnek lakatos munkákat végezett. Sértett 1890. év tavaszán kárpitos üzletét felhagyta, s az elszámolás megejtésekor 39 frttal, illetve a sértett által elfogadott kerekösszeggel, 40 frttal tartozott vádlottnak. Minthogy sértett tartozását készpénzzel kiegyenlíteni nem tudta, vádlott 1890. év tavaszán rendelt egy divánt sértettnél — az üzlet akkor még nem oszlott fel teljesen. Vádlott megrendelésében — mint ezt a 7. a. megrendelő könyv 12. lapján foglalt megrendelés igazolja — pontosan, részletesen körülirta, hogy minő divánt kivánt s e diván árát kialkudták 55 írtban, s a megrendelést vádlott sajátkezüleg aláirta. Hogy a megrendelés tényleg igy történt, azt V. József, továbbá a megrendelésnél jelen volt K. Tivadar hit alatti vallomása is bizonyítja, de vádlott maga is beismeri. Tehát midőn a sértett a megrendelésnek megfelelő divánt szállította vádlottnak, akkor nemcsak 40 forintnyi tartozását egyenlíti ki, hanem ugyanakkor 15 frt követelése keletkezik vádlottal szemben. Sértett 1890. június havában a megrendelésnek megfelelő divánt szállította vádlottnak egy 55 frtról szóló számla kísérletében, melyre vádlottnak természetesen csak 15 frtot kellett fizetni. Vádlott azonban e 15 frtot ki nem fizette, mert védekezése szerint ő írásbeli megrendelését hatályon kivül helyezte, megsemmisítette, uj divánt rendelt 40 frt értékben s V. neki nem is az első megrendelésnek megfelelő, hanem a második megrendelés szerinti 40 frtos divánt szállította s igy a neki szállított diván ára nem 55 írtban lett kialkudva. Midőn azután sértett V. követelése érvényesítése végett polgári pert indított a vádlott ellen, a VII. ker. elöljáróság mint községi bíróságnál s felebbezés folytán a VII. ker. járásbírósághoz került az ügy, e polgári perben vádlott ama körülményre, hogy nem való az, hogy a neki szállított diván ára 55 írtban lett kialkudva, 1893. március 18-án a főesküt letette. Minthogy azonban sértett hit alatti vallomása szerint nem való vádlott azon védekezése, hogy Írásbeli megrendelését megsemmisítette, s szóbelileg uj 40 frt értékű divánra tett megrendelést ; minthogy sértett fél hit alatt vallotta, hogy az Írásbeli megrendelésnek megfelelő 55 frt értékű divánt szállította, egyedül azon különbséggel, hogy két párna helyett ruganybetétet adott hátába, e változtatást pedig vádlott nem kifogásolta, mert hiszen ez még emelte a diván értékét; minthogy továbbá az Írásbeli megrendelésnél jelen volt K. Tivadar tanú is hit alatt vallotta, hoz ezen 55 frt értékű divánt készítették s szállították vádlottnak s hogy ezen diván a megrendeléstől csak abban tért el, hogy háta két párna helyett ruganybetéttel volt ellátva, ez ellen pedig vádlott kifogást nem tett, mert hiszen e ruganybetét még emelte a diván értékét; minthogy K. Tivadarnak semmi tudomása sincs arról, hogy vádlott Írásbeli megrendelését később szóbeli megrendeléssel hatályon kivül helyezte volna ; minthogy vádlott ezen védekezését puszta állításon kivül semmivel sem tudja még csak valószinüsiteni sem, mert az általa hivatkozott Sch. tanú vallomása oly aggályosnak mutatkozott, hogy a kir. törvényszék nevezett tanút még esküre sem bocsátotta s igy vallomását figyelembe nem vehette ; minthogy végül fel nem tételezhető, hogy vádlott mint üzletember meg ne semmisítette volna az általa aláirt megrendelést akkor, ha később azt egy szóbeli megrendeléssel hatályon kivül helyezte volna : mindezeknél fogva a kir. törvényszék bebi zonyitottnak vette, hogy sértett az 55 frt értékű divánt szállította vádlottnak, vádlott tehát akkor, midőn főesküt tett arra, hogy «nem való az, hogy a neki szállított diván ára 55 írtban lett kialkudva* hamis főesküt tett, ennélfogva őt a B. T. K. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél a kir. törvényszék figyelembe vévén vádlott büntetlen előéletét, hogy csekély kárt okozott, mint enyhítő körülményeket s azt, hogy súlyosító körülmény nem forgott fenn : indokoltnak találta a törvényszabta büntetés minimumával sújtani vádlottat. (1895. június 19-én, 35,731. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek ítéletét megváltoztatja, vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Midőn a kir. törvényszék a. n. II. sz. a. elfekvő megrendelésre fektette büntető Ítéletét, figyelmen kivül hagyta a 7. v. n. sz. a. elfekvő polgári pernek ténybeli adatait. Az, hogy vádlott sértettnél egy 55 forintos divánt rendelt, a polgári perben is előfordult. Ennek a megrendelésnek valóságát vádlott a polgári perben is kifejezetten elismerte, de arra hivatkozott, hogy sértett azt a divánt nem szállitván, vádlott későbben egy más divánt rendelt sértettnél 40 forint vételárban, melyet sértett szállított is. A tárgyalásnak ezen eredménye alapján Ítéltetett meg vádlottnak a főeskü arra, hogy az A) alatti számlában kitüntetett diván vételára nem 55 forintban lett kialkudva, a melyet vádlott 1893. március 18-án le is tett. Ezzel szemben a vádnak nem azt