A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

Ezután Erdély Sándor igazságügyminister állott föl szóra s a következő beszédet mondotta: Nagyságos polgármester ur! Nagyságod Debrecen sz. kir. város nevében e fényes palotát, amelyet a vezetése alatt álló város áldozatkészsége emelt a magyar igazságszolgáltatás céljaira, átadta nekem mint aki ma az ország igazságügyét vezetem. Ez az ünnepélyes tényt ékes szavakban nyilvánuló, szép gondolatokban bővelkedő beszéddel kiséri. Beszéde a város közönségének, a város polgárának gondolatait, érzelmeit tolmácsolja. Az, amit nagyságod szabad királyi Debrecen város nevében most tett és mondott, szivemet és lelkemet hazafias örömmel tölti el, mert arról győz meg, hogy e város közönsége az ország erkölcsi érdekeiért anyagi áldozatoktól, bármily nagymérvűek legyenek azok, vissza nem riad. Azt, hogy a magyar nép nagy eszmékért, nagy elvekért, a kultúra nemes vívmányaiért s mindenért, ami erkölcsileg nemes és szép, ami hazájának jó és hasznos, lelkesülni tudott, és tud, nem vonta kétségbe soha senki, szivében a lelkesültség nemes tüze mindenkor fennen lobogott, de a tagadás szelleme, a guny ráfogta, hogy lelkesültsége szalmatüz, s hogy lelkesültsége tárgyának megvalósításánál a szükséges anyagi áldozatoktól visszariad. Soha ennél alaptalanabb, soha ennél méltatlanabb rágalom nem érte édes magyar népünket. Igen, volt idő és nem is igen régen, midőn nem volt egyebünk, mint szivünkben a lelkesülés minden szépért és jóért és ereinkben az élet és a vér, akkor nem adhattunk egyebet, mint életünket és vérünket. De hála a magyar nép jó sorsának, a viszonyok megváltoztak: elhagyott hazánk polgárai egy bölcs, népét szerető fejedelem (Éljenzés) vezetése alatt dolgoztak s emberi erőt felülmúló munkájukkal értéket szereztek hazájuk nyugvó kincseinek. Vagyonosodtunk és ki meri ma azt állítani, hogy annak, amiért lelkesedtünk, megvalósítását az anyagi téren cserben hagyjuk. Alig néhány éve hogy nagyszellemü közvetlen elődöm ajkairól elhangzottak az országszerte lelkesült örömmel fogadott szavak: hogy a reform korszaka megkezdődött. E szavakat az igazságügy terén is nyomban követte az erélyes tett. A vésztjósló nagy ellenkezés dacára reformáltuk a középkorból ránk maradt birói szervezetünket, mely eddig útjában állott minden gyökeres igazságügyi reformnak. A törvény végrehajtása alkalmával nem volt az országnak egyetlen számbavehető városa, mely ki ne fejezte volna óhajtását és latba ne vetette volna minden befolyását azért, hogy kebelében egy királyi tábla legyen elhelyezve; pedig jól tudta mindenik, hogy a városnak, a város polgárainak anyagi haszna nem lehet, hiszen százezrekre menő anyagi áldozatokat kellett megajánlaniok; áldozatkészségükben nem ismertek határt, pedig a cél nem volt egyéb, mint egy szép eszmének megvalósítása. A város kulturális nívójának emelése. Ho gyan lehet az ilyen minduntalan fölmerülő jelenségekkel szemben azt állítani, hogy Magyarország népe, Magyarország városai kicsinyes anyagi érdekeikért meggyőződésüket áruba bocsátják? Az áldozatra kész nemes versenyben Debrecen sz. kir. város elől járt. Lelkesültségének müve be van fejezve. És én hálás köszönetet mondok az igazságszolgáltatás szent és nagy érdeke nevében e város közönségének. Az önök áldozatkészségének a magyar igazságszolgáltatás a debreceni kir. ítélő tábla egy magasztos hivatásának és méltóságának megfelelő fényes palotát köszön; de egyszersmind jelezni fogja a város polgárainak azt a nagy erényét, melynél fogva, hol a város, az ország kulturális céljainak megvalósításáról van szó, nemcsak lelkesülnek, de erejüket is felülmúló anyagi áldozatokra is készek. Legyen ez önöknél állandó! Áldozatkészségüket az ország igazságügye iránt ne tagadják meg soha, mert hiszen az, aki az igazságszolgáltatás oltárán áldozik, hazájának építi legbiztosabb védbástyáját, «justitia regnorum fundamentum.* Az emberiség sok ezer éves története bizonyítja a tétel igazságát, a létért küzdelemben megtört roskadó emberbe bizalmat s uj erőt önt az igazság jótékony melege. Az igazság, ha sujt, sem pusztít, melegágya a hazaszeretetnek. Van-e magasztosabb hivatás, mint a fáradt ember istápolása, van-e magasztosabb hivatás, mint a honpolgárok millióiban az igazságszeretetet, a hazaszeretetet ébren tartani. Ez a hivatása azoknak, kik az igazságszolgáltatás terén működnek. Ez a hivatása az ország bíráinak, — önökhöz szólok volt birótársaim — a nemzet törvényhozása a birót egy magas piedesztálra helyezte, a törvények rendelkezésein átcsillámlik a nemzet parancsa: tisztelet a bírónak! A biró fölött nem áll semmi más hatalom; az igazság mondása van reá bizva. De ne feledjük soha, hogy az igazság nagyon kényes, minden földi indulat meghomályositja. Az isten irgalmassága és igazságossága kell, hogy a birói Ítéletben megnyilatkozzék. (Zajos éljenzés.) Jól tudom, hogy csaknem emberfeletti, amit embertől kivánok, de jól tudom azt is, hogy nem lehetetlen. Ez ünepélyes pillanatban, midőn az igazságszolgáltatásnak emelt palotát, a debreceni kir. Ítélőtábla használatába bocsátom, arra kérem a nagyérdemű testület minden bíráját, hogy a midőn e fényes termekben birói székét elfoglalja, tegye azt templomi ihlettséggel, bontakozzék ki minden világi kötelékből, szűnjék meg rá nézve létezni hatalom, barátság és gyűlölet, emelkedjék az istenhez, legyen igazságos, mint ő. (Zajos éljenzés.) Az igazságos "birói működésnek nyomában fakad az ország népeinek igazságérzete és hazaszeretete. Isten áldása lebegjen a magyar nép alkotó erejének ez ujabb vívmánya fölött. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) A minister után Puky táblai elnök szólott. Megköszönte a ministernek hogy személyesen jött le a palota átvételére. Átveszem ez épület gondozását - ugy mond - azzal a kívánsággal, hogy álljon szilárdan az épület nemzedékről nemzedékre, hirdesse az adományozó áldozatkészségét, a tervezők szakértelmét és az alkotó munkáskezek szorgalmát. Álljon szilárdan, jelképéül a törvény erejének, a jog hatalmának és állandóságának. (Zajos tetszés ) Beszédét a legújabb és tervbe vett jogreformok méltatásával és a király éltetésével fejezte be. (Zajos éljenzés.) Ezután az elnök a kir. tábla ünnepélyes ülését befejezettnek nyilvánította, mire a miniszter a közönség lelkes éljenzése közt fogadószobájába vonult a küldöttségek fogadása végett. A küldöttségek a következő rendben voltak a ministernél: a tiszántúli ev. ref. egyházkerület, a debreceni ev. ref. egyház és főiskola Kiss Áron vezetése alatt, a debreceni r. kat. egyházközség, iskolaszék és tanítótestület dr. Wolafka Nándor vál. püspök vezetése alatt; az ágostai ev. egyház Ma ternyi Lajos lelkész vezetése alatt; az izr. hitközség elöljárói Krasz Vilmos főrabbi vezetése alatt; az autonóm orthodox izraelita hitközség Stark Ignác rabbi vezetése alatt; a helyőrség tisztikara Jekeifal ussy Lajos tábornok vezetése alatt; Hajdú vármegye törvényhatóságának küldöttsége gróf D ége n f e I d József főispán vezetése alatt; Szabolcs vármegye törvényhatóságának küldöttsége Mikesz alispán vezetése alatt; Szatmár vármegye törvényhatóságának küldöttsége Nagy László alispán vezetése alatt; Debrecen sz. kir. város tanácsa S i m o n f f y Imre kir. tanácsos polgármester, a debreceni kir. törvényszék és birói kar Puky táblai elnök, a debreceni és máramarosszigeti ügyvédi kamara dr. Kola János, a debreceni közjegyzői kamara Nánássy László, a debreceni pénzügyigazgatóság Szunyogh Sándor, az államvasutak debreceni üzletvezetősége Dobieszky Sándor lovag, a tanári kar Géressy Kálmán főigazgató, a kataszteri felügyelőség Miskolcy Jenő felügyelő, a kereskedelmi kamara küldöttsége s kereskedők társulata, Szabó Kálmán elnök, a posta- és távírda hivatal Csatth Zsigmond főnök, a néptanítók Eötvös Károly tanfelügyelő, a gazdasági tanitézet Szüts Mihály igazgató, a főreáliskola tanári kara Fazekas Sándor igazgató, a kath. gimnázium tanári kara Cserhalmy József igazgató és a debreceni szabadelvű párt intéző bizottsága Lengyel Imre vezetése alatt. A küldöttségek mindegyike hangsúlyozta a szabadelvű eszmékhez való ragaszkodását. Erdély minister a küldöttségek mindegyike iránt köszönetét fejezte ki. — A szabadelvű párt intéző bizottságának fogadásakor hangsúlyozta a minister, hogy nem erőszak, hanem az elvekhez való kitartó ragaszkodás vitte győzelemre a szabadelvű pártot. A párt tagjait további kitartásra hivta föl. (Lelkes éljenzés.) A minister azután még több magánkihallgatást adott s résztvett a Puky táblai^elnök által adott reggelin. Sérelem. Vidéki állapotok. (A kun-szentmártoni kir. járásbíróság. Gyakran megtörténik, hogy egyik-másik vidéki kartárs ur a lapokban feljajdul azon tűrhetetlen állapotok miatt, melyek egyik-másik vidéki bíróságnál tapasztalhatók. Ezen panaszok közül aligha lesz egy is alaposabb ennél, melyben a ku n-s z en t-mi klósi kir. járásbíróságnál mutatkozó misériákról szól az ének. Hogy hosszadalmas ne legyek, ezúttal csak két körülményre utalok, melyekből azonban következtetni lehet a többire. Az egyik az, hogy a telekkönyvi osztálynál, — bár az ügyforgalom az évenkénti 4,000 számot sem éri el, — tovább, mint félévig kiadatlanul hevernek a darabok. Hogy concrét példával szolgáljak: a 2,396/96. sz. zálogjogbekeblezési kérvény beadatott 1896. július 25-én, a referens biró elintézte július 26-án és a darab még ma sincsen kiadva. Tessék elképzelni ily körülmények között a jelzálogkölcsönre szoruló közönség helyzetét, ha a pénzintézet — szokás szerint, — csak a bekeblezési járadékkal ellátott eredeti kérvény ellenében folyósítja a kölcsönösszeget. A polgári osztálynál meg olyan furcsa szokások vannak, hogy az ügyvédek részére a keresetért költséget nem ál lap i t meg a b iró ság. Továbbá oly egész napot (reggel 9-től este 6| óráig kénytelen a székhelytől távol lenni) igénybe vevő vidéki eljárásért (pl. végrehajtás foganatosítása, árverés stb.) melynél a XI. fizetési osztályba tartozó irnok részére is csak útiköltségben 5 frt 60 kr jár az épen nem bőkezű ministen szabályzat szerint: az ügyvédek részére 100 frton felüli ügyekben ut i k ö 1 tség, na pi d i j és közbenj árási dij fejében summa summarum 4 frtot, mond négy frtot állapit meg rendszeresen a bíróság. Erre is szolgálhatok akár tucatszámra concrét példákkal. Miután a törvényszéki elnök urnái állítólag több ízben tett panaszok eredményre nem vezettek, — ne legyünk indiscrétek és hallgassunk arról, hogy miért nem, — kénytelen vagyok a magasabb felügyefő .hatóságok b. figyelmét ezekre a plusquam ázsiai állapotokra felhívni. Kun-Szent-Miklóson, 1897. január 7 én. Egy ügyvéd.