A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Osztrák összeférhetetlenségi törvényjavaslat

100 A JOG tisztének gyakorlása közben védence érdekében követett eljárásáért felelősségre vonhassa. I. A feljelentés első része, hogy panaszlott az eljárási szabályok megkerülésével beszélt volna négyszemközt védencével, a feljelentéshez csatolt jegyzőkönyv tartalma által teljesen megcáfoltatik. Ezen jegyzőkönyv szerint ugyanis a biró engedte meg panaszlottnak a védencével való bizalmas értekezést; tekintve, hogy panaszlott a vádhatározat hozatala és kihirdetése után beszélt bizalmasan védencével és ehhez az ügy ilyen stádiumában az eddigi állandó gyakorlat és különösen az ügy természetéből kifolyóan joga volt; és tekintve, hogy a feljelentésben emiitett rendelet kizárólag a fogházszabályokat tartalmazza és igy ez azon esetre, a midőn vádlott illetékes birája előtt áll, nem alkalmazható: ennélfogva az erre vonatkozó vád kellő alappal nem bir és a fegyelmi eljárásra okul nem szolgálhat. II. De meg kellett szüntetni a fegyelmi eljárást azon második vád tekintetében is, a mely szerint panaszlott védencét a vizsgáló biró előtt tett vallomásának visszavonására rábírta volna, mert eltekintve attól, hogy egy elitélt egyénnek saját érdekéből büntetésének enyhítése reményében tett nyilatkozata vagy teendő vallomása magában véve bizonyítékul nem szolgálhat és ha az elrendelendő vizsgálat során ugyanezen vallomását ismételné is, ez az illetőnek helyzetét tekintve, megbízhatónak nem volna elfogadható, és igy a további eljárásra ezentúl sem szolgálhatna alapot; panaszlottnak eljárása még ugy is, miként ez feljelentetett, nélkülözi a büntethető minőségét. Ugyanis az 1874 : 34-. t.-c. 49. §-ának azon rendelkezéséből, hogy az ügyvéd titoktartással tartozik, önként következik, hogy az ügyvédnek a féllel való bizalmas értekezése, a mennyiben az az ügy vitelére vonatkozik, nem képezheti bármely hatóság elbírálásának tárgyát, ezen értekezés minden körülmények között titokban tartandó és ennek feltárása a törvény szerint nincs is megengedve. Azontúl a beismerés a büntető perben oly bizonyíték, a melyet a vádlott fél belátása szerint önként szolgáltat a vád részére; ezen bizonyítékot a helyes büntető eljárás szerint kicsikarni, de még csak követelni sem szabad. A vádló tartozik a vádját támogató bizonyítékok megszerzéséről gondoskodni és ebből következik, hogy ellenfele, a vádlott, nem köteles ebben neki segédkezet nyújtani, teljesen szabad jogában áll tehát az utóbbinak vallomását megtagadni, már tett beismerő vallomását módosítani, kiegészíteni, vagy egészben visszavonni és ezen ténye nem lehet befolyással a hozandó Ítéletre, ezzel semmi tiltottat nem követett el, hanem csak vele született azon jogával élt, a mely szerint mindenkinek szabadságában áll magát védelmezni. A védőügyvédnek szintén nem az a feladata, hogy a vád bizonyítékait megszerezze, vagy pedig arról gondoskodjék, hogy a beismerő vallomás által szerzett bizonyítási eszköz mindvégig megóvassék, a vád részére. Neki első kötelessége védencének érdekét megóvni és a mennyiben ezen kötelességéből folyólag védencét azon törvényadta jogára, hogy magát vádolni nem tartozik, a bünper bármely stádiumában figyelmezteti, ez által nem követ el oly cselekményt, és nem tanúsít oly magaviseletet, a mely által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértené és a mely ezek szerint az 1874: 34. t.-c. 68. §. 61. pontja szerint minősülő fegyelmi vétséget megállapítaná. «A vádlottnak mindenkor meg kell engedni, hogy védelmezhesse magát; mivel azonban a vádlott nem bir mindig kellő értelemmel arra, hogy védelmét előadja, a védelmi jogból azon szükségesség következik, hogy szabadon választott törvénytudó védő álljon mellette.> «A bűntett bizonyítása a vádló és nem a védő kötelezettsége.» Ezen szabatos elvek, valamint az 1874: 34. t.-c. 49. §-ánakazon meghagyása, mely szerint az ügyvéd az elvállalt ügyekben köteles hiven eljárni és a képviselt fél érdekében a törvényes intézkedéseket szorgalommal és pontossággal megtenni, elég világosan megszabják a védő ügyvéd jogainak és kötelezettségeinek körét. Ha ezentúl kellő figyelemre méltattatik még az is, hogy az eddigi bűnvádi gyakorlat szerint a fogva levő terhelt csak is a vádhatározat meghozatala után vehette igénybe a védő ügyvéd segélyét és ezen időpontig a vádló felügyelete és a vádló által ellenőrzött vizsgáló biró hatalma alatt állott és ezen időn át senki őt arra nem figyelmeztette, hogy törvény szerint magát vádolni nem tartozik, de sőt az eddigi vizsgálat a fősúlyt arra fektette, hogy őt beismerő vallomásra birja és ez átal a vádló helyzetét könnyítse, a védő ügyvédnek ily esetben tett azon figyelmeztetése, hogy magát vádolni nem tartozik, nem csak hogy nem kötelességszegés, hanem tisztéből kifolyó kötelesség. Miként a kir. ügyészség által felcsatolt jegyzőkönyvből kitűnik, panaszlott ügyvéd nem is beszélte rá védencét, még ennek saját szavai szerint sem, beismerő vallomásának visszavonására, azon figyelmeztetés: «azt nem muszáj megmondani*, nem azonos a beismerés visszavonására irányuló rábeszéléssel; ez tehát nem állapithatja meg a tisztességtelen eljárást. Csak akkor lehetne szó fegyelmi vétségről, ha az ügyvédnek törvény szerinti kötelessége volna a vádhatóság segítségére lenni s ennek részére bizonyítékokat beszerezni; ugy de a védő kötelessége egészen más és ez akárhányszor juthat azon helyzetbe, hogy meggyőződve arról, miszerint védence magát alaptalanul vádolta, őt beismerő vallomásának visszavonására rá bírni törekszik, sőt még a végtárgyaláson is ezen beismerés ellen küzd és ennek igaz voltát megdönteni iparkodik. Ezen eljárását az ügy tanulmányozása következtében nyert meggyőződésével fogja mindenkor indokolni, az ily meggyőződéséből származott eljárás is tehát ép oly kevéssé lehet fegyelmi elbírálás tárgya, a mint ezen meggyőződés nem képezheti büntetés okát vagy tárgyát sem. A fegyelmi eljárás megszüntetését támogató ezen indokok dacára a fegyelmi biróság hangsúlyozni kívánja, hogy a maga részéről ethikai szempontból nem helyeselheti az igazságszolgáltatásban való közreműködésre hivatott ügyvédnek azon eljárását, mely szerint beismerésben levő vádlottat vallomásának visszavonására birja, akkor amidőn e vallomás a büntető per többi adatai által is támogatást nyer. De éppen a fentebb felhozott indokok,jelesül, hogy egy részről a meggyőződés nem képezheti Ítélkezés tárgyát, másrészről pedig, hogy az ügyvédi titoktartásra vonatkozó törvényes rendelkezés figyelmen kívül hagyása törvénysértést képezne, kizárja az ily alapon indított fegyelmi eljárás lefolytatását. A m. kir. Curia (1897. március 20-án 75. sz. a.) az első fokú fegyelmi biróság határozata abban a részében, mely által dr. B. Ármin ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás megszüntettetett, helyesebben az eljárás megindításának hely nem adatott, ama panasz tekintetében, mely szerint a nevezett ügyvéd, mint gyilkosság büntette miatt vád alá helyezett B. Ferencné, szül. T. Zsófia védője a védencével négyszemközt történt értekezését az 1860. évi 2,106. számú igazságügyministeri rendelet 14. §-ában előirt eljárás mellőzésével eszközölte ki, — helybenhagyatik; ellenben azon további panasz tekintetében, hogy a nevezett ügyvéd azon alkalommal védencét a vizsgálat folyamán tett beismerő vallomásnak visszavonására vette reá, az első fokú fegyelmi bírósági határozat vonatkozó részének megváltoztatásával nevezett ügyvéd ellen az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §-ának a.) és b.) pontjaiban meghatározott fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárás megindítása és ezzel kapcsolatosan a vizsgálat teljesítése rendeltetik el. Indokok: Azt a panaszt illetőleg, hogy B. Ármin ügyvéd védencével, a gyilkosság büntette miatt vád alá helyezett B. Ferencné, szül. T. Zsófiával a négyszem közötti értekezést a fent idézett szabályrendeletben előirt eljárás mellőzésével eszközölte ki: az első fokú fegyelmi biróság határozatának a fegyelmi eljárás mellőzését kimondó része helybenhagyandó volt azért, mert a panaszfeljelentéssel bemutatott jegyzőkönyvből kivehetőleg a panaszolt értekezés a kérdéses bűnvádi ügyet előadó kir. tszéki biró engedélyével történvén, a miatt panaszlott ügyvéd felelősségre nem vonható; ellenben, a mi azt a további panaszt illeti, hogy dr. B. Ármin védő ügyvéd azon alkalommal védencét a bűntett elkövetését beismerő vallomásának visszavonására reá birta: jóllehet nem feladata a védő ügyvédnek, hogy a vád bizonyítékait megkeresse, vagy pedig arról gondoskodjék, hogy a beismerő vallomás által szerzett bizonyíték mindvégig megóvassék, tekintve azonban, hogy más szempont alá esik a védő által védencének adott olyan tanács, miszerint bűncselekményét ne ismerje be és ilynemű tanács, bebizonyítás esetében — alkalmas a fentidézett törvény által meghatározott fegyelmi vétség megállapitásásra; tekintve, hogy B. Ferencné szül. T. Zsófiának jegyzőkönyvi vallomása alapot nyújt a fegyelmi eljárás megindítására, a jelen határozat rendelkező részében idézett törvényszakaszban, meghatározott fegyelmi vétség jelensége miatt: ezen okoknál fogva, — mellőzésével a kir. ügyész által a fegyelmi biróság tagjai ellen tett kifogásnak, — az utóbbi panasz tekintetében az első fokú fegyelmi biróság határozatának megváltoztatásával a fegyelmi eljárás megindítása s a tényállás kiderítése végett egyszersmind a vizsgálat teljesítése volt elrendelendő. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Groszmann Betti e. Szentpéter, miskolci tszék, bej. juli 29., félsz. aug. 31.. csb Hudák Andor. tmgg. Vattay Bertalan. — Bozsik György e. Nyitra, nyitrai tszék, bej. jul. 27., félsz. aug. 27, csb. Névery Ignác. tmg. dr. Kasparek Károly. - Deutsch Ernő e. Temesvár, temesvári tszék, bej. aug. 1., félsz. aug. 7., csb. Kirvay Döme, tmg. Ardelean György. — Nevelits Jakab e. Felvinc, tordai tszék, bej. aug. 12., telsz, szept. 7., csb. Pozsoni Antal, tmg. Czakó László. — Grosz Dávid e. Sz.-Somlyó, zilahi tszék, bej. aug. 25., félsz, szept. 16., csb. dr. Ujfalussy Dezső. tmg. LukácsfTy Ödön. — Schőn Sándor e. Esztergom, komáromi tszék, bej. jul. 4, félsz. jul. 12., csb. Skoday László, tmg. dr. Vipplinger Ödön. — Klein Bernátné e. Debrecen, debreceni tszék, bej. aug. 11., félsz. aug. 25., csb. dr. Vass Antal, tmg. Sáray Bertalan. — Illias Lajos e. Veszprém, veszprémi tszék, bej. aug. !)., félsz. aug. 25., csb. dr. Illés Dezső. tmg. dr. Spitzer József. — Lipták Lajos e. Besztercebánya, besztercebányai tszék, bej. jul. 30 , félsz. aug. 3., csb. Traeger Zsigmond, tmg. Porges Samu. — Koscherák Ignác e! Budapest, bpesti tszék, bej. jul. 20., félsz. aug. 18., csb. Hajdú Imre, tmg. Borbás Gáspár. — Spiegel Bernát e. Eperjes, eperjesi tszék, bej. jul. 15.. félsz. jul. 22.. csb. dr. Körtvélyessy Dezső, tmg. Boross Zsigmond. Pályázatok: A kőrösbányai járásbíróságnál albirói állás jun. 27. — A brassói tszéknél b i r ó i áll. jun. 27. — A mármarosszigeti jbiróságnál albirói áll. jun. 27. — A temesvári tszéknél bir ói áll. jun. 27. — Az alibunári kir. jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 1. — A temes-rékási kir. jbiróságnál albirói áll. jul. 1. — A billédi kir. jbiróságnál albirói áll. jul. 1. — A győri kir. Ítélő táblánál több díjas joggyakornoki áll. — A halmi-i kir. jbiróságnál albirói alias július 1. 6 PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*