A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Osztrák összeférhetetlenségi törvényjavaslat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. számához. Köztörvényi ügyekben A györi kir. Ítélőtábla 20. számú polgári határozata. (Polg. 1,493/1897.) B. Andrásnak özv. U. Jánosné ellen folyamatba tett végrehajtási ügyének a kir. ítélőtáblánál történt felülvizsgálata alkalmából, a mely ügyben a tatai kir. járásbíróság felperest a részben elmarasztalt alperes ellen az ítélet marasztaló részének végrehajtása iránt beadott kérvényével elutasította azért, mert felperes az ítéletnek öt keresete egy részével elutasító része ellen felebbezéssel elt, a györi kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő Határozatot: A sommás bíróságnak részben való marasztalást tartalmazó olyan ítélete alapján, a mely ellen csak a követelésének egy részével elutasított fél élt az elutasítás miatt felebbezéssel, ha az ítélet marasztaló része az 1893. évi XVIII t.-c. 117. §. alapján a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak ki nem mondatott, a míg a végrehajthatóságot a felebbezési bíróság az idézett törvény i5g. §-ához képest ki nem mondja, a marasztaló részre kért végrehajtás elrendelésének helye nincs. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 138. §-ának rendelkezése szerint a felebbezési határidőig bejelentett felebbezésnek a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésére és a 117. §. eseteit kivéve, végrehajtására nézve halasztó hatálya van. Hogy ennek a törvényszakasznak idézett rendelkezése a felebbezésnek feltétlen ^absolut), az egész ítéletre kiterjedő halasztó hatályát állapítja meg, vagyis hogy ez a hatály az ítéletnek elmarasztaló ama részére is kiterjed, a mely ellen az elmarasztalt fél felebbezéssel nem élt, — az a fentebb idézett törvényszakaszra vonatkozó ministeri indokolásból kétségtelen, a mely szerint ez az intézkedés «természetes folyománya annak, hogy a felebbezési kérelem még a szóbeli tárgyaláson is módosítható s hogy a felebbezés folytán az ellenfélnek is alkalma nyílik, hogy csatlakozási kérelmét előadja*, a minek ismét következménye az, hogy az ítéletnek az elsőbiróságnál felebbezéssel meg nem támadott része is változást szenvedhet, illetve hatályát vesztheti. A 138. §-nak csakis ilyen értelmezése mellett van értelme a 159. §-ban foglalt ama rendelkezésnek, hogy a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét azon részeiben, a melyek a szóbeli előadáson előadott felebbezési és csatlakozási kérelmekkel megtámadva nem lettek, kérelemre a felebbezési tárgyalás folyamában is végrehajthatónak nyilvánítja. Ugyanis, ha az elsőbirósági ítéletnek felebbezéssel meg nem támadott marasztaló része — a felebbezési határidő lejártával jogerőre emelkednék, illetve végrehajtható volna, a most emiitett rendelkezésre szükség — nem lett volna; s ezt az intézkedést éppen az tette szükségessé, hogy a nyertes félnek a 138. §-ban foglalt rendelkezéssel szemben mód nyujtassék arra, — hogy az ítélet ama részének, mely sem felebbezéssel, sem csatlakozási kérelmekkel megtámadva nem lett, a melyben tehát minden érdekelt fél végleg megnyugodott, végrehajtását kieszközölhesse, mielőtt még maga a per a felebbezési bíróság részéről érdemleges eldöntést nyer. Ebből a két rendelkezésből (138. és 159. §§.) azután önként következik, hogy az elsőbiróságnak elmarasztalást tartalmazó ítélete alapján, habár abban az elmarasztalt fél megnyugodott s csak a részben vesztes fél élt az elutasító rész ellen felebbezéssel, a marasztalt fél által meg nem támadott részre nézve csak akkor rendelhető el a végrehajtás, ha a felebbezési bíróság az ítéletnek ezt a részét az 1893. évi XVIII. t.-c. 159. §-a alapján végrehajthatónak nyilvánította. Győr, 1897. évi június hó 2-án. Vági M., s. k. Szabó György, s. k. elnök. előadó. Az alkuszdij rendszerint akkor fizetendő, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált. Az ingatlanra vonatkozó ügylet azonban csak akkor tekintendő létrejöttnek, ha a felek nem csupán az adásvétel feltételeit tárgyazó pontozatokat, hanem a tulajdonjog bekebelezésének megengedését magában foglaló szerződést aláírják. — Ha tehát a végleges szerződés nem annak hibájából hiúsult meg, ki a közvetítési dijat kötelezte, ugy közvetítési díj tőle nem követelhető. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Budapest, 1897. június hó 20. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében azért támadja meg, mert az alkuszdij akkor fizetendő, mikor a közvetített ügylet megköttetett. Minthogy pedig az M. a kötelező levéllel alperes és G. Hinkó között az adásvevési jogügylet megköttetett, a felebbezési bíróság helytelenül utasította el felperest keresetével. Felperesnek panasza figyelembe nem vehető. Az kétségtelen ugyan, hogy az alkuszdij rendszerint akkor fizetendő, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált. Valamint kétségtelen az is, hogy a M. a. kötlevél szerint az abban foglalt jogügylet alperes és G. Hinkó között véglegesen feltétlenül köttetett meg, ami akötlevél ama rendelkezéséből is kitűnik, hogy arra az esetre, ha a szerződő felek valamelyike a jogügylettől visszalépne, az a másik félnek az 50,000 frtban meghatározott bánatpénzt megfizetni köteles. A jelen esetben azonban az képezi a döntő kérdést, hogy az A. a. dijlevélben az alperes már az M. a. kötlevélben foglalt kötelező szerződés megkötése, avagy pedig csakis az adás-vétel tárgyát képező ingatlanok tekintetében a tulajdonjog bekebelezésének megengedését magában foglaló végleges szerződés megkötése esetére kötelezte-e a 15,000 frt alkuszdij fizetését? Az M. a. kötlevélben benfoglaltattnak ugyan az adás-vételi szerződés főbb pontjaira vonatkozó megállapodások, azonban az adás-vétel főcélját képező tulajdonjogi bekebelezést az eladó ebben az okiratban nem engedte meg, hanem az erre vonatkozó végleges szerződés az abban foglalt megállapodás szerint későbben volt volna megkötendő, sőt az M. a. kötlevél még arra nézve is tartalmaz intézkedést, hogy visszalépés esetében a felek mily összegű bánatpénzt tartoznak egymásnak fizetni. Az A. a. dijlevél értelmében pedig alperes a 15,000 frt. alkuszdijat az ügylet létrejötte esetén íführ Ihre Vermittelung ara Zustandekommen des Gescháftes) kötelezte s tekintettel ennek a kifejezésnek értelmére, jelen esetben a jogügylet csak akkor tekintendő létrejöttnek, ha a felek nem csupán az adás-vétel feltételeit tárgyazó pontozatokat, hanem a tulajdonjog bekebelezésének megen gedését is magában foglaló szerződést irják alá. S minthogy ily szerződés alperes és G. Hinkó közt létre nem jött s abban az irányban, hogy az alperes volt volna oka annak, hogy ez a szerződés meg nem köttetett, a felebbezési bíróság ítéletében foglalt, illetve az elsőbiróság ítéletéből elfogadott tényállásban semminemű ténykörülmény megállapítva nincsen, helyes a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy miután az a feltétel, amelynek bekövetkezése esetére az alkuszdijnak fizetése igértetett, be nem állott, felperesnek sem lehet az alkuszdijra igénye. (1896. évi 284. sz. a.) Azok közül a házasfelek közül, a kik a korábbi jogszabályok szerint oly tények alapján ágytól és asztaltól jogszerüleg elválasztattak, melyek az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint bontó-okul szolgálnak, az idézett t.-c. 107. §-ában meghatározott határidő letelte után bármelyik házasfél kérheti ugyan, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet a 141. §. alapján felbontó ítéletté átváltoztassék, de ez a §. nem zárja ki, hogy bármelyik házasfél a házasság felbontását az előzően keletkezett ágytól és asztaltól elválasztó ítéletre való tekintet nélkül az idézett t.-c. egyéb §§-ai alapján önállóan szorgalmazhasson; ebből pedig önként következik, hogy midőn a házasfelek az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek átváltoztatását egyáltalán nem kérelmezik, a bíróság ily esetben nincs hivatva arra, hogy a külön bizonyítást igénylő bontó okoknak önálló vizsgálata helyett az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek átváltoztatása iránt hivatalból rendelkezzék és illetve, hogy a házasság felbonthatása céljából az idézett t.-cikk 141. §-át hivatalból alkalmazza. A budapesti kir. törvényszék (1896. nov. 10. 28,773. sz. a.) az esztergomi érseki főszentszéknél 1891. évi szept. 18-án 1,911. sz. a. kelt és a győri püspöki szentszék mint pápailag delegált másodbiróság 1891. dec. 18-án 253. sz. a. kelt Ítéletével helybenhagyott, a feleket mindkét fél hibájából ágy és asztaltól elválasztó ítélet, a felek közt fenálló házassági köteléket felbontó Ítéletté átváltoztattatik és ennek folytán a peres felek közt Budapesten 1892. július 12-én a krisztinavárosi r. kath. plébánia lelkésze előtt létrejött házasság mindkét fél vétkességéből telbontatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. január 27. 8,713. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Curia (1897. ápr. 7. 625. sz. a.) mindkét alsóbíróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik s az elsőbiróság a házasság felbontására, a felek kérelmének megfelelő uj határozat hozatalára utasittatik.