A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [15. r.]

188 A JOG ennek folytán C. alperesnek fizetési kötelezettsége annyival inkább bíróilag megállapítandó, mert a háztartás berendezésé­hez megkívánt bútorok oly szükséges tárgyaknak tekintendők, hogy ezek által az illető egyén vagyonilag gyarapodik. Eltekintve a most kifejtett indokoktól s feltéve, hogy C. alperest a szóban forgó ügyletben, melynek létrejöttekor még kiskorú volt, ügyleti félnek tekinteni nem lehet, s feltéve, hogy őt az adásvétel jogcímén perbe vonni sem lehetne, fizetési köte­lezettsége, az ország némely részén érvényben levő s a magyar judikaturában általánosan elfogadott oszt. plg. trkv. 953. §. alapján, mégis a feníorgó körülmények között megállapítandó volna. Hogy ez elbírálható legyen, első sorban az a kérdés: hozományt vagy ajándékot képez a házasulandó gyermeknek adott bútor ? Hozománynak ugyanis az tekintetik, ami a nő által, vagy neki egy harmadik személy által a férj részére a háza­sági költekezés könnyítése végett adatik. A Curia ismételten kimondotta már, hogy a szülők által leányuknak férjhezmenetele alkalmával adott bútorok hozo­mánynak nem tekintendők, mert azok nem a házassági költe­kezés könnyítése végett adatnak. Ha tehát ez hozomány nem lehet, akkor ezen adásnak más jogcím mint ajándékozás nem adható. Ugyanis az aján­dékozás megbirálásánál jogilag véve az a lényeges körülmény, hogy a megajándékozottnak ne legyen sem szerződés, sem törvény által biztosított joga az ajándékot képező tárgyra és ahhoz egészben vagy részben visszteher nélkül jusson. Miután pedig a bútorok hozományt nem képeznek s igy ennek adására a szülők nem kötelezhetők, miután a gyerme­keknek ezt a szülőktől nincs is joguk követelni s amennyiben a szülők a házasuló gyermeküknek bútort adnak, ez csak jó szántuknak kifolyása, igy tehát ebbeli cselekményük a gyerme­kekkel szemben ajándékot képez s ajándéki minőségét akkor vesztené el, ha a gyermek a szülők által haláluk után csak is az őt a törvénynél fogva megillető törvényes osztályrészre korlátoztatnék s az előre kapott érték a törvényes osztály­részbe beszámíttatnék. Ez azonban csak kivétel, midőn a gyermek örökösödési joga a törvényes osztályrészre korlátoz­tatik, mely esetben természetesen megszűnik ajándék lenni a kiházasitás alkalmából adott bútor, hanem ez már törvényes osztályrészt képez. Látjuk tehát, hogy addig, míg a gyermeknek a szülő utáni örökösödési joga a törvényes osztályrészre nem korlá­toztatik — mely esetben az előre kapott érték beszámítandó — a leány részére férjhez menetele folytán a szülő által adott bútor ajándékot képez s a felhozott esetben is ezt ajándéknak kell venni. Már most, minthogy a szülők, azaz B. alperesek ez idő szerint vagyonilag tönkre mentek, minthogy akkor, midőn a szóban forgó bútorokat leányuknak, C. alperesnek ajándékoz­ták. A. felperesnek, mint a B. alperesek által előbb megvett bútorok hitelezőjének követelése már fennállott, minthogy ily esetben az oszt. polg. trvk. 953. §. alapján a hitelező jogosítva van az ajándék erejéig a megajándékozottól, azaz jelen esetben C. alperestől kielégítést követelni: ennek folytán ezen alapon is C. alperes fizetési kötelezettsége megállapítandó, amin azon körülmény sem változtat, hogy a perlés idejében bir-e már az illető alperes önképviseleti joggal vagy sem. \ A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga. Irta : CSAPLAKY LIPÓT ungvári kir. albiró. A «Jog» 17. számában hason cim alatt megjelent cikkemre a <Jog> 19-ik számában felelni szívesek voltak Dr. Borsitzky Imre, S t é p á n László kollegáim és Dr. Acél Béla ügyvéd ur, mivel az ö véleményük az én véleményemmel ellentétes, bátor vagyok azokra néhány megjegyzést tenni. Az adott esetben A. haszonbérlő teljesen tönkre ment és B. foglaltatóra nézve nagyon is sérelmes lett volna, ha a bútorok vételára nem neki jut. A haszonbérlőnek semmiféle vagyona nem maradt, B. foglaltató tehát eredménytelenül vezetett volna ellene végrehajtást ; a haszonbérlethez tartozott lakóház nem feküdt kies helyen, és oly körülmény, a melyből vélelmezhető volna, hogy a haszon­bérlet a lakás kedveért jött volna létre, fenn nem forgott; a lakóház bérértéke aránytalanul csekély volt a több 100 hold föld haszonbéréhez viszonyítva. Mivel az általam vitatott jogi tétel helyessége, az általam első izben adott tényállásból is megállapítható, azért hallgattam el a mellékkörülményeket, ezeket most azért hozom fel, hogy azon urak, kik cikkemre felelni szívesek voltak, egyes kérdéseikre és feltevéseikre határozott választ kapjanak. Igen nagy élvezettel olvastam a megjelent cikkeket, sok szépet és jót tanultam belőlük, különösen dr. Borsitzky Imre kollegám cikke nagyon tetszett, de azért engem még sem győz­tek meg, most is kénytelen vagyok álláspontom helyességét vitatni. Igaza van Stépán László kollegámnak, hogy a bérlet és a haszonbérlet különböző jogi fogalmak, különböző szerződések, igaznak kell lenni tehát annak is, hogy a két különböző szerző­désre különböző törvényes rendelkezésnek kell fennállnia, amint hogy tényleg fenn is áll és én épp abból tudom kimagyarázni azt, hogy a cikkíró urak velem ellentétes állásponton állanak, hogy ők a két törvényes rendelkezés közötti ellentétetnem mél­tatták kellő figyelemre. Nem oszthatom dr. Acél Béla ügyvéd ur ama véleményét, hogy az 1881: 60 t.-c. 72. §-a nem taxatíve sorolná fel ama dol­gokat, a melyekre a bérbeadó és haszonbérbe adó törvényes zálogjoga kiterjed, nem pedig azért, mert ha a törvény a haszon­bérletnél is az összes «invecta et illataira akarta volna a törvényes zálogjogot biztosítani, az esetben nem mondotta volna azt, hogy a haszonbérbe adó törvényes zálogjoga a terményekre, gaz­dasági felszerelvényekre és lábas jószágokra terjed ki, hanem egyszerűen azt mondotta volna, mint a bérletnél, hogy a haszonbérbe adó törvényes zálogjoga az összes ingóságra kiterjed és a törvényszakasz nem ugy szóllana mint jelenleg, hanem körülbelül igy: ^Törvényes zálogjog illeti a bérbe adót és haszonbérbe adót, a bérlet vagy haszonbérlet területén lévő összes ingókra* s ha exemplicativ felsorolást akart volna — a mint azt a tisztelt ügyvéd ur véli — oda tette volna, «mint pl. a termények, gazdasági felszerelések, lábasjószágok stb> de mivel az összes ingóságok helyett felsorolja a terményeket stb. és az összes ingóságok kifejezését mellőzi és a «pedig» szóval az ellentétet é esen felállítja, világos, hogy csak az ott felsorolt ingókra kivánta a törvényes zálogjogot biztosítani és másra nem, ebből azt vélem megállapíthatni, hogy a felsorolás taxativ, az esetben pedig kétségtelen, hogy a haszonbérbe adónak a házi bútorokra törvényes zálogjoga nincs. Alapos tudást tételez fel Dr. Borsitzky Imre kollegám cikke, elismerem, hogy a történeti fejlődésre való indokolás nagyon erős, azt hiszem azonban, hogy az 1881. 60. t.-c. 72. §-a mármagyar jog és hogy ha a kollegám az osztr. polg. törvénykönyv 1,101. §-ának szellemét akarta volna reprodukálni és nemcsak ama két sort, a mit idéz, az esetben ő sem állítaná oly határozottan azt, a mit mond, mert már az osztr. polg. törvénykönyv 1,101. §-ában is világos és éles külömbség van a bérbe adó és haszonbérbe adó törvényes zálogjoga között, mert kimondja, hogy a lak kiadójának zálogjoga van a bevitt bútorokra és ingóságokra, azután később ponttal elválasztott mondatban folytatja: «Valamely telek haszon­bérbeadóját ellenben a haszonbéri jószágon létező marhákra, gazdasági eszközökre és még rajta található terméseikre zálogjog illeti». Mivel e szakasz az «ellenben» szóval a bérbe adó és a haszonbérbe adó zálogjoga között világos és éles ellentétet állapit meg, — ennélfogva azon ellentét — a tisztelt kollegám által elő­adott történeti fejlődést alapul véve — feltétlenül jelenleg is fenn áll. Ezeket szükségesnek tartottam a cikkíró urak által felhozott érvekre megjegyezni, most pedig a midőn nekik köszönetet mon­dok azért, hogy cikkemre felelni szívesek voltak, engedjék meg nekem, ne vegyék elbizakodottságnak, ha azt hiszem, hogy az én álláspontom helyesebb, mint az övéké. J. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 475. §. A peres eljárás félbenszakadásának második oka az ügyvédi képviselet hiánya mellett a fél perbeli cselekvőképességének elvesztése, a törvényes képviselő elhalálozása, vagy a képviseleti jogosultságnak elvesztése. Mi ezekhez még hozzáveendőknek tartjuk: 1) ha a perben az tűnik ki, hogy a törvényes képvisel ő érdeke a képviselt fél érdekével ellen­kezik, 2) ha a fél a per folyama alatt börtönbünte­tésre, illetve hosszabb ideig tartó szabadság­vesztés büntetésre ítéltetik, vagy vizsgálati fog­ságban tartatik. 5 A_ tervezet akként véli ezt a kérdést megoldandónak, hogy az eljárás mindaddig szüneteljen, mig a törvényes képviselő ille­tőleg az uj törvényes képviselő az ellenfelet, vagy az ellenfél a képviselőt értesíti, hogy az eljárást folytatni akarja. Ha az elhalt, vagy a képviseleti jogosultságot elvesztett törvényes képviselő helyébe, vagy ptdig a perbeli cselekvőképes­séget elvesztett fél részére az illetékes hatóság hivatalból és nyom­ban képviselőt rendelne ki, a contemplált szakasz megfelelne a perjogi követelményeknek. 20. ésí^Sot1897 ^ l- 3- *- 5-6"8 ' 9- ». 12 ' 15-18" 19-

Next

/
Oldalképek
Tartalom