A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bérből való kimozditás kérdéséhez

92 A JOG adatainak megfelel és Cs. Györgyné tanúvallomásával is támogatva van, a vádlottnak csupán a végtárgyaláson felhozott az az állítása pedig, hogy a sértettet tolvajnak vélte és ezért akarta letartóztatni, mint a tényállás adataival, ugy a vádlottnak előzetesen tett beismerő vallomásával nyilván ellentétben álló, figyelmet nem érdemel. Sértett beismeri, hogy a kérdéses alkalommal tényleg a vádlott teleségével volt és a vádlott által a lakásban találtatott; határozottan tagadja azonban, hogy ő a vádlottat megtámadta és bántalmazni akarta volna, ellenkezőleg a vádlott hazajövetele után onnan menekülni akart; a sértettnek ezzel a fenforgott körülmények által is támogatott vallomásával szemben, vádlottnak a sértett tanú vallatására vonatkozó állítása az eljárás folyamán bizonyítva mivel sem lett és vádlott maga sem állítja, hogy sértett bántalmazása folytán bárminő sérüléseket szenvedett volna; miután pedig vádlottnak a tényállással egyező beismerésével bizonyítva van, hogy a feleségével talált sértettet tettlegesen bántalmazta és annak az orvosi látleletben feltüntetett 8 napon tul, de 20 napon belül gyógyuló sértéseket okozott és hogy ezen bántalmazással meg van elégedve, a sértettet erőszak alkalmazásával összekötözte és 2 órai idő alatt megkötözött állapotban magánál visszatartva, személyes szabadságától megfosztotta; tekintve, hogy a jogos védelem fenforgása a vádlott javára meg nem állapitható, az a helyzet pedig, a melyben a sértettet lakásán találta és az erre alapított gyanúsítás csupán a vádlottnak jogos felháborodását és nagyfokú ingerültségét indokolja, de őt a sértettel szemben tanúsított eljárásra fel nem jogosítja, vádlottat az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a fentiek szerint bűnösnek kimondani kellett stb. A m. kir. Curia (1897. május 5. 5,877. sz. a.) Tekintve, hogy az a helyzet, a melyben vádlott haza érkeztekor az ő feleségét és a sértettet bezárkózva találta, előtte nem hagyhatott fenn kétséget az iránt, hogy kettejük között tiltott szerelmi viszony áll fenn ; s tekintve, hogy az ilyképen egész váratlanul és hirtelenül tudomására jutott, meggyaláztatása és családi élete nyugalmának megrontása és elveszte fölött lelkében támadt nagymérvű felindulás és rendkívüli izgatottság alkalmasak voltak arra, hogy a vádlott elmetehetségét megzavarják és vádlott e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt, az ilyen állapotban véghezvitt cselekmény pedig a btk. 76. §: szerint elkövetőjének be nem számitható ; vádlottra vonatkozólag a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, ebből az okból az elsőbiróság felmentő Ítélete hagyatik helyben. Kautio-szédelgés nem sikkasztásnak, hanem csalásnak vétetett. (A m. kir. Curia 1897. április 29. 10,569. sz. a) Ha vádlott oly időben gyújtotta fel a szölő-házat, midőn azt lakatlannak gondolhatta, nem a Btk. 423 §., hanem a 422. §. alkalmazandó. A m. kir. Curia (1897. április 29. 6.UG0. sz. a.) A büntető eljárás nem a vádhatározattal indíttatik meg, hanem az ezt megelőző eljárás is már büntető eljárást képez. (A m. kir. Curia 1897. április 27. 1529. sz. a.) Halmazatot képez, midőn vádlott ugyanazon egyénnek több izben ad kölcsönt uzsora kamatra. ( uria 2,753/1895.) Midőn vádlott egy szabadságvesztés és egy csak pénzbüntetéssel büntetendő cselekményért (súlyos testi sértés büntette és becsületsértés vétségért; mondatik ki bűnösnek, ez esetben összbüntetés kiszabásnak a Btk. 102. §. értelmében nincs helye. (Curia 3.998/1895. B ) A vádlott neve alatt, azonban káros részére kötött vállalati ügyben bebizonyitottan káros tulajdonát képező s általa vádlottnak csupán biztositékként való letétel végett átadott összegnek káros tudta és beleegyzése nélkül a letétben tartó vármegyei pénztártól való felvétele, annak jogtalan megtartása és a visszaadás megtagadása a sikkasztás tcnyálladékát megállapítja (Curia 1,701'1896. B.) Vádlottnak azon ténye hogy ö magát egy íj méteres nagy^igu bunkós bottal ellátva sértettre várakozott és találkozva vele, fejére nagy erővel oly számos ütést ejtett, hogy ennek következtében meghalt, a Btkv. 279 g-ban irt szándékos emberölés bűntettét képezi. (Curia 6,154/1896. B.) A cég könyveinek viteléért kizárólag a cégtulajdonos lévén felelős, az általa a cégjegyzésre felruházottak ellen a meghatalmazás tartama alatti időben a tudomásával bíró szabálytalan könyvvitelért, valamint azon cselekményért, hogy a cégjegyzök valódi lejárt követeléseket kifizettek, a bűnösség meg nem állapitható ; mert a Btkv. 416. ij. 4. pontja szerint nem a követelések kifizetése, hanem csak a zálog vagy megtartási jog szerzésének tűrése büntetendő, mig a követelés kifizetése csak akkor, ha az a többi hitelezők megkárosítása céljából történt, de eme ténykörülmény nem forog fenn. (414. §. 3. pont; Curia 1,817/1896. B.) Tettes társaknak csupán biróságon kívül tett ama vallomásai alapján, hogy a büntettet vádlott társuk felbujtása következtében ennek előleges tudtával, beleegyezésével és segitségéP ÁLLAS HÉSZV£NYT;a8A8ÁO vei követték el, egyéb bizonyíték hiányában, utóbbi nem a Btkv. 96. §. 1. pontja alapján, mint felbujtó, hanem a 2. pont alapján, mint bűnsegéd mondható ki bűnösnek. Sajtó ügyekben. Az elj. szab. 69. §-a szerint: «a végszó mindig a vádlottat és védőjét illeti,' tehát mind a kettőt és pedig, a védelem szabadságának megfelelő birói gyakorlat szerint a vádlott tetszésétől függő sorrendben. A védelem szabadságánál fogva még akkor is kell vádlottnak a végszót engedni, ha a végszó jogáról minden kétséget kizárólag lemondott, mert a védelem ily sarkalatos jogáról előre le sem mondhat, mert nincs kizárva az a lehetőség, hogy a vádlott védőjének végszava előtt szükségtelennek tartva a személyes felszólalást, ezután szükségesnek találja. A m. kir. Curia (1897. ápril 27. 3,232. sz. a.) a semmiségi panasz 5. pontjának hely adandó és az esküdtszéki főtárgyaiásnak P. Mihályra vonatkozó eredménye megsemmisítendő volt ; mert a védelem szabályellenesen korlátoztatott. Ugyanis az elj. szab. 69. §. szerint: «a végszó mindig a vádlottat és védőjét illeti,* tehát mindakettőt és pedig, a védelem szabadságának megfelelő birói gyakorlat szerint, a vádlott tetszésétől függő sorrendben, az a körülmény tehát, hogy a vádlott a végszó előadásával a védőjét bizta meg, nem akadályozhatja meg a vádlottat abban, hogy védője után személyesen is felszólalhasson. Igaz ugyan, hogy az elnöknek, halmazottan és az elj. szab. 69. §-a ellenére vagylagosan feltett kérdésére a vádlott olyforma feleletet adott, mintha a végszó személyes előterjesztéséről lemondott volna, azonban védőjének beszéde után nyomban kérte, hogy személyesen is szólhasson, a mit a védelem szabadságánál fogva még akkor is meg kellett volna engedni, ha a végszó jogáról minden kétséget kizárólag lemondott ; mert a védelem ily sarkalatos jogáról előre le se mondhat s mert nincs kizárva az a lehetőség, hogy a vádlott védőjének végszava előtt szükségtelennek tartott személyes felszólalást azután szükségesnek találja. Sajtótermék elkobzása a Btk. 62. §-a alapján nem rendelhető el, ha a megindított sajtóeljárás birói intézkedés hiánya folytán elévült (Btk. 62. §.) (A m. kir. Curia 1897. március 18. 1,811 sz. a) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A folyón nsztaiott fáknak ellopása iránt indított ügy elbírálása nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1896. évi november 2(>-án hozott határozata.) Közigazgatási tisztviselők elleni bitnfenyitő iigyekhbh hozott marasztaló vagy megszüntető határozatok csak akkor küldendők meg a közigazgatási bizottságnak, ha azok jogerőre emelkednek. A bünfenyitöügynek jogerős ítélettel befejezése előtt a hivatalától felfüggesztett közigatási tisztviselő állásába vissza nem helyezendő. (A m. kir. belügyminiszter 1896. évi 107,ö(>7 sz. határozata.) Az engedély nélküli házalás által elkövetett kiltágásmiatt történt elítélés a házalást engedély kiadhatásának akadályul nem szolgálhat. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 75,801-. sz. határozata. 1 Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Pongrátz Kristóf e. Kibéd, marosvásárhelyi tszék, bej. ml. b félsz, aug. 10.. csb. dr. Tolvaly Benedek, tmgg. Dósa Lajosi - Bernad Samu e. Beszterce, besztercei tszék, bej. jun. 10., felsz. jun. 18. csb. dr. Z. Bodolla Béla tmgg. dr. Láng Gusztáv. - László István NdíSl tSZrék',beJ- i^1- felsz- JuL 84, csb. dr. Pajor Kálmán, tmgg iNabracky Gyula. - Bernád Sámuelné szül. Danziger |uli e. Beszterce, besztercei tszek, bej. jun. 10 , felsz. jun. IS , csb dr. Z Bodolla Bela tmgg. dr. Lang Gusztáv. - Weisz' Adolf e. Német-Bogsán lúgos, tszek bej. ,ul 16., felsz. jul. 30.. csb. Havas Antal Wg S Fscher Beno. - Salamon Izsák e. Nagy-Bárod, nagyváradi 3' tS jul. 26., felsz. aug. 24 , csb. Geleta Géza.-tmgg. Ficek Lajos - Haas József e Jaszenovác, pozsegai tszék. bej. jun 14 felsz - csb SütStó^f ,H°r°TÍtZ B^át" - NagyÍomkut, La,! dt Mari Céz ^ ,UIT • f V„l 29" Csb' dr' Dez*0 tszék bei tt f ,gar éS ,e>lb' 7 BudaPest- bpesti keresk. és váltó* ^SíJ^^^l^^1^^^ Dénes, tmgg. d, váltó tszék, bej jun S fel? inn an V?udad,aP^ bPcsU keresk- & László rJX hIÁ , XT- 30- felsz Jul. 2!).,csb.dr. Tomcsányi í^aszio tszek biro tmgg. dr. Nvin István. szomba^áeMáH,at°k-: ^ sáfd' Jóságnál j birói áll. jun. 13. - A nél a Heg vz fii ^F^5^1 Al^yészi áll. jun. 13. A lugosi íszékáll jun 13gy A,í TC-Vi-^ AZ aknai'ahói jbiróságnál aljegyzői áll: jun.J?7. -V^esSn'SS'f i o'g gy a kJo r n o k i Uélőtábla területén 4"o g g yafo r no k^fí " 1 S"jU"' í7' ~ A ' tszéknél aljegyzői áll iun 17 A ,aL Jun 17 ~ A ™SY™raiil —- r L^I^l^Jw^JJ^^^ tszéknél birói áll. jun. 17.