A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bérből való kimozditás kérdéséhez

90 A JOG A. élet és járadékbiztosító társaság alperes ellen 2,000 frt töke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta : Alperes köteleztetik hogy a kereseti 2,000 frt tökéből 1,600 frt tőkét stb. kiskorú Sch. Tamás, István, József és Teréz javára Baja sz. kir. város árvaszékéhez, 400 frt tőkét pedig V. Józsefné sz. Sch. Ilonának fizessen stb. Indokok: Alperes társaság azt vitatja, hogy a biztosítási szerződés a kir. törv. 475. §. szerint érvénytelen, mert a biztosított a biztosítási szerződés alapját képező és 1893. évi május 12-én kiállított ajánlat és bevallás alkalmával tudva hamis adatokat mondott be, a mennyiben elhallgatta azt a biztosítási szerződés megkötésére befolyással biró fontos körülményt, hogy a bevallás előtt gyógykezelés alatt állott. Igaz ugyan, hogy a 2 • . alatt csatolt orvosi bizonyítvány tartalma szerint a biztosított 1890. és 1891. évben, tehát a biztosítási ajánlat tétele előtt gyógykezeltetett és ezt a körülményt elhallgatta, azonban a betegség dr. H. József gyógykezelő orvos vallomása szerint jelentéktelen volt és így ezen jelentéktelen betegségben való gyógykezelés sem képez fontos, a biztosítás elvállalására befolyással biró körülményt. Ennél fogva ezen alapon a szerződés érvényessége meg nem támadható. A 87,, alatt csatolt és dr. K. Bálint orvos által kiálitott bizonyítványban foglaltak pedig, a melyek szerint a biztosított 1893. év tavaszán sulyosi scorbutlsüly fekélyek ellengyógykezeltetett, figyelembe azért nem vétetik, mert felperesek tagadásával szemben alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a dr. K. Bálint által teljesített gyógykezelés az ajánlat és bevallás előtt történt, ezt a döntő körülményt pedig alperes nem bizonyította, a mennyiben a felhívott K. Bálint tanú a gyógykezelés idejét meghatározni nem tudta, ha pedig a gyógykezelés az ajánlat és bevallás tétele után történt, akkor ez a biztosítási szerződés érvényességére befolyással nincs. Minthogy ezek szerint nincs bizonyítva az alperes által vitatott az a körülmény, hogy a biztosított az ajánlat és bevallás tételekor oly fontos körülményt hallgatott volna el, a mely a biztosítási szerződés elvállalására nézve befolyással lehetett volna: ugyanazért a biztosítási szerzőilés érvényessége ellen tett kifogásaival alperest elutasítani kellett, mert hogy a biztosított 1895. évi november 19-én elhalt és igy a fizetési kötelezettség beállott, alperest a kereseti tőke és kamatai megfizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1891). szept. 30. 1,485. sz. a. az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket kereseti követelésükkel elutasítja stb. Indokok: A felperesek beismerése szerint a biztosított néh. Sch. József által aláirt /, alatt csatolt ajánlatban, annak IV. kérdésére: «Volt ön már beteg?* az a válasz foglaltatik: «Emlékezetem szerint soha*; a VII. kérdésre pedig: cKi gyógyította önt az utolsó betegségében és jelenlegi házi orvosát hogyan hívják? az a felelet: «senki; nincs házi orvosom* ? Felperesnek az a védekezése, hogy a ', alatti ajanlatot nem a biztosított sajátkezüleg, hanem a szerződést közvetítő ügynök töltötte ki és hogy az ajánlatban foglalt kérdések a biztosított előtt fel nem olvastattak, nem jöhet figyelembe; mert a biztosított mint irni és olvasni tudó, az ajánlatot aláírván az abban foglalt adatok valóságáért ő felelős, mivel a biztosítottnak kötelessége arról gondoskodni, hogy az általa aláirt s a szerződés alapját képező ajánlatban a valóságnak megfelelő adatok vétessenek fel. Már pedig az alperes által tanúul felhívott és kihallgatott dr. H. József orvosnak vallomása szerint a nevezett biztosított 1890. dec. 18-tól 1891. nov. 22-ig letelt időben, tehát a 2 /. alatti ajánlat tételét megelőző, nem egészen másfélévi időtartam alatt, a kalocsai fogházban hörghurut, fej és szájfájás, valamint vértolulás miatt több izben vett igénybe orvosi segélyt; ennek a tanúnak, mint állásánál fogva teljesen hitelt érdemlő egyénnek vallomásával tehát, különös tekintettel arra, hogy az orvosi segélyt a biztosított milyen körülmények között vette igénybe, bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a /. alatti ajánlatban foglalt az a felelet, hogy a biztosított emlékezete szerint soha sem volt beteg és hogy őt orvos nem gyógyította, a valóságnak meg nem felel, mert ép elméjű egyénnél az ki van zárva, hogy másfél évi időtartamon belül őt ért betegségre és többszöri orvosi segély igénybe vételére vissza ne emlékezzék és mert biztosított az érintett idő alatt beteg volt, betegnek kellett éreznie magát, mivel orvosi gyógykezelést vett igénybe. Minthogy pedig a biztosított a szerződés megkötésekor a fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehető, előtte tudvalevő körülményeketa biztositóval közölni tartozik és a biztosító részéről elébe terjesztett kérdőívben foglalt kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős; (ker. törv. 474. §.); minthogy az, hogy valaki orvosi gyógykezelés alatt állott, minden esetre fontos és a biztosítás elvállalására befolyással bírható körülményt képez, mely körülménynek,illetve az ez iránt a biztosítotthoz intézett kérdésre adott valótlan felelet már magában is maga után vonja a szerződés érvénytelenségét, eltekintve attól, hogy mily mérvűek voltak ama betegségek, a melyek miatt a biztosított orvosi gyógykezelés alatt állott s hogy a halált okozó és ama betegség közt, melyet a biztosított elhallgatott vagy a melyben a gyógykezelés alatt léteit hallgatta el, összefüggésben van-e? mert P.7 elhallgatás által elvonatott a mód, hogy a biztosító társaság a biztosított egészségi állapotára nézve kellő meggyőződést szerezhessen és minthogy az a körülmény, hogy a biztosító a biztosítottat orvosa által megvizsgáltatta, biztosítottat fel nem menti ama kötelezettsége alól, hogy a biztosítás elvállalására befolyással bírható körülmények tekintetében hozzá intézett kérdésekre a valósághoz hiven feleljen: alperes kifogása folytán a k. t. 475. §. alapján a felperesek kereseti alapját képező biztosítási szerződést érvénytelennek tekinteni és az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felpereseket alap nélküli kereseti követelésükkel elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1897. áprilisi. 1,374. sz. a.). A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A k. t. 474. §. első pontja értelmében a biztositótt az előtte tudvalevő azokat a körülményeket, a melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztositóval közölni tartozik; ugyanannak a szakasznak utolsó pontja szerint pedig oly esetben, midőn a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosítani kívánó fél a biztosító részéről elébe terjeszett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős. Az emiitett 464. §. most idézett rendelkezésének egybevetéséből kétségtelen, hogy csak a biztosítás elvállalására fontossággal biró tények elhallgatása vagy a fontossággal biró kérdésekre adott válasz valótlansága esetén támadható meg sikerrel a biztosítási szerződés érvénye. A kir. Curia nem teheti magáévá a kir. ítélőtáblának azt a megállapítását, hogy /. alatti ajánlatban foglalt kérdések IV. és VII. pontjaira a biztosított által adott feleletek a valóságnak meg nem felelnek ; a IV. kérdés tekintetében azért, mert eme kérdés nem egyes részeiben, hanem egészében jöhetvén csak megbirálás alá, tekintve, hogy az általános ezen kérdés mellett : »valjon a kérdezett volt-e már beteg ?» a kérdés folytatása gyanánt súlyos természetű betegségek vannak felsorolva, a kérdezett részéről adott az a válasz: emlékezetem szerint soha,» nyilván a súlyos természetű bajokra vonatkozóan adottnak tekintendő és pedig annyival inkább, mert a kérdést megelőzően egy két évvel előfordult csekélyebb mérvű egészségi zavarok a kérdezett fél egészségi közérzetére kihatással nem lehetvén, az ajánlattevő egészséges ember tudatával bírhatott ; a VII. kérdés tekintetében pedig, mert az ajánlatot közvetlenül megelőző időben a biztosított beteg nem volt, házi vagy kezelő orvossal nem bírt, a kalocsai fogház orvosa által a 2 /. alatti bizonyitványnyal és az orvos tanúvallomásával bizonyított az a gyógykezelés pedig, melyben a biztosított mint fogoly a fogházi orvos által részesittetett, minthogy ez hivatalból és nem a beteg kívánatára történik, az orvosi segély igénybevételével egy tekintet alá nem vonható és igy akkor sem mondott valótlant a biztosított, midőn azt lelelte, hogy: < senki sem gyógykezelte, háziorvosa nincs.> Ezeknél és az elsó bíróság ítéletében kifejtett egyéb okoknál fogva alperesnek a biztosítási szerződés érvényessége ellen emelt kifogás alaptalan lévén, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróságnak az alperest marasztaló ítéletét helybenhagyni kellett stb. A mennyiben valamely zsákkölcsönzési ügylet évekig függőben maradt, a kereskedelmi szokás szerint a kölcsönadót a zsákkölcsöndijak legfeljebb a zsákok értéke erejéig, esetleg azon év végéig illethetik meg, a melyben az ügylet köttetett. IA m. kir. Curia 1897. április 14. 4,527. sz. a.) Az, a kit a főnök eladási ügyletek megkötésére felhatalmaz, a kereskedelmi törvény 43. §-a értelmében harmadik személyekkel szemben egyúttal felhatalmazottnak tekintetik mindarra, a mi ily ügyletek kötésével rendszerint jár, tehát a vételárnak és az ügyletek többi feltételeinek megállapítására is. A főnök által meghatalmazottjának adott oly utasítások pedig, melyek a meghatalmazottnak a kereskedelmi törvény 43. §-ából folyó ezen törvényes jogkörét korlátozzák, a korlátozásról tudomással nem biró harmadik személyek irányában joghatálylyal nem birnak. Azon tény mellett, hogy valakinek hatásköre ügyletek kötésére kiterjedt, jogi állásának megítélésénél az ügynöki elnevezés s a szolgálati javadalmazásnak mikénti szabályozása közömbös. Abból, hogy a szerződéshez hü fél a késedelmest nem azonnal a késedelem beálltával, hanem csak későbben értesítette arról, hogy kártérítést fog követelni, csak az következik, hogy a késedelmes fél az értesítő levél vételéig mulasztását utólagos teljesítés által még jóvátehette. Oly törvényes rendelkezés hiányában, mely a fedezeti vételek megkötésének időpontját és módját előírná, a vevőtől e tekintetben egyéb nem követelhető, minthogy a rendes kereskedői gondosság által követelt körültekintéssel járjon el. (A m. kir. Curia 1897. január 27. 402. sz a) A megtámadási kereset, mint valamely dologi jognak általában való érvényesítésére vagy érvénvtelenitésére nem irányulható személyes kereset, a birtokbiróság hatáskörébe nem tartozhatik.