A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 22. szám - Magyarország közjoga (államjog). Irta: Nagy Ernő, Budapest, 1897

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» '22. számához. Budapest, 1897. május hó 30. Köztörvényi ügyekben. A szolgáló területként megjelölt ingatlan városi közteret képezvén, annak magántulajdon és forgalom tárgyaként való felvétele es alperes telekkönyvében való előfordulása kétségen kivül csak téves felvétel lehet, már pedig téves felvétel az arról tudomással biro fél által jogok szerzésére fel nem használható. A nagyszebeni kir. törvényszék il89b' február 20-án 363. szám a.i F. L. és B. A. házastársak felpereseknek R. A. alperes ellen tkönyvi szolgalom elismerése és annak bejegyzése iránti perében következőleg itélt: Felperesek: F. Lajos és neje szül. B. Anna 7,277/894. polg. sz. a. a keresetük azon kérelmével: «Alperes R. Adolf, mint a nagyszebeni 494. hr. sz. a. telek tulajdonosa, köteles annak elismerése mellett, hogy a nagyszebeni 2,730. sz. tkjkvben A + 1 rd. 493. hr. sz. a. felvett ingatlan, mint uralgó telek javára a nagyszebeni 1,579. sz. telek jegyzőkönyvben A + 1 rd. 494. hr. sz. a. felvett ingatlanra, mint szolgáló telekre nézve az ajtóbejárási, egyúttal a szolgáló telken való átjárási szolgalmi jog fenn áll és hogy ezen szolgalmi jog gyakorlása a felpereseket, miiit a 493. hr. sz. a. uralgó telek tulajdonosait megilleti — eltűrni, hogy ezen szolgalmi jog az uralgó 493. hr. sz. alatti ingatlanra, mint kedvezmény a nagyszebeni 2,730. sz. tkjkvbe, — a 494. hr. sz. a. ingatlanra nézve pedig terhelőleg a nagyszebeni 1,579. sz. tkjkvbe bekebelezés utján nyilvánkönyvileg kitüntettessék és alperes legyen köteles a perköltségeket megfizetni;* — elutasittatnak, és köteleztetnek arra, hogy alperesnek 74 forint 25 krban megállapított perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessenek meg, stb. Indokok: Felperesek, mint a nagyszebeni 2,730. számú telekjkvben A 4- 1 rd. 493. hr. sz. a. házasfeleknek telekkönyvi előző G. Zsófia után a vele kötött adás-vevési szerződés alapján jelenlegi tulajdonosai, alperest, mint a nagyszebeni 1,579. számú tkjkvben A + 1 rd. 494. hr. sz. a. foglalt belső házastelek nyilvánkönyvi tulajdonosát a keresethez A •/. a. mellékelt vázrajzban A\ B\ Q-és D> pontok által határolt területre nézve a saját házukból e térre nyiló a), b), c) és d) alatti ajtón át a járásbeli szolgalom jogának elismerésére és ezen jog bekebelezésének tűrésére kérik bíróilag kötelezni. Az érvényesített jog szerzését felperesek a nyilvánkönyvi előzőjük G. Zsófiától 1850. évtől kezdően és az általuk folytatva 30 évet meghaladó gyakorlat alapján bekövetkezett elbirtoklásra alapították. Alperes e kereset ellen lényegileg azt hozta fel, hogy az A •'. alatti vázrajzon A), B), C) és D) a. kimutatott terület, melyre nézve az a), b>, ci és di pontokkal jelelt ajtón az átjárás szolgalma felperesektől irányában érvényesíttetni szándékoltatik, nem képezi az ő, hanem mint nyilvános, mindenki használatára álló köztér, Nagy-Szeben város közönségének tulajdonát; következésképen felperesek alperes, illetve alperes 494. hr. sz. a. foglalt háztelke terhére, mindenki irányában határos telki szolgalmi jogot nem igényelhetnek annál kevésbé, mert az állított jogot a fennebb előadott ténykörülmény folytán irányában és telkére nézve felperesek meg nem szerezhették, perbe vonása tehát alaptalan. A kereset alperes irányában telki szolgalom elismerésére és a bekebelezés tűrésére lévén irányozva, alperes előadott védelmére való tekintettel, mindenek előtt és első sorban azon döntő körülmény vizsgálandó, hogy a szolgáló telekként megjelölt vázrajzban Ai, B), Ci és Di által határolt terület, alperest, mint kötelezettet illeti-e; mert a telki szolgalom két telekbirtokost tesz fel, kiknek egyikét, mint kötelezettet a szolgalmi, a másikat, mint jogosítottat, az uralgó jószág illet és ezen telkek tulajdonosai állhatnak csak kötelezettségi viszonyban egymás irányában. Erre nézve, minthogy felperesek a válasziratban maguk elismerik, hogy azon tér, melyre a felperesek ajtója nyilik, nem alperes, hanem tényleg Nagy-Szeben város tulajdona; minthogy az alperestől az ellenirathoz 6. '. a. egyszerű másolatban bemutatott felperesi jogelőd G. Zs. fellépése folytán hivatalosan teljesített helyszíni szemléről 1850 július 18-án a városi tanácsnak tett jelentés és ez alapon a 7. /. alatti felperesektől valódinak szintén elismert 5,523,850. sz. a. tanácsi végzéssel bizonyítva van, hogy nevezett azon engedélyt, miként az utca levágásával többé nem használható utcai ajtója helyett egy, az alperes háza előtti járdára felperesek beismerése szerint a vázrajz Aj, B1, C) és Dj-vel megjelölt térre nyiló ajtót, vázrajz szerint a), bj, c) és d)-vel jelölve, a két ház közös bolthajtásos falában újonnan nyithasson, Nagy-Szeben várostól nyerte; elfogadandó tényül, hogy a jelzett tér alperest nem illeti és minthogy továbbá a felhozott tényre való tekintettel felperesek az alperesi telek mindenkori tulajdonosával jogi viszonyba nem léphettek, a várostól nyert engedélyalapján pedig a perbe vont alperes ellenében jogokat a maguk részében általában nem is származtathatnak: felperesek keresete alperes irányában a jogalapot nélkülözi és ezért a keresetet elutasítani kellett; törvényszerint indokolttá felperesek keresetét azon állított alperestől tagadott, a nagyszebeni 1,579. számú tkjkv. és a tkvi vázrajz által nem bizonyított körülmény sem teheti, hogy a beismerten harmadik, perben nem álló személyt illető A), B), C) és 1)1 alatti tér, mint az alperes 494. hr. sz. a. ingatlanának tartozéka alperes nevére volna telekkönyvezve, mert a felek maguk beismervén, hogy a szolgáló területként megjelelt ingatlan NagySzeben város közterét képezi, annak magán tulajdon és forgalom tárgyaként való felvétele és alperes telekkönyvében való előfordulása kétségen kivül csak téves felvétel lehet, már pedig téves felvétel, az arról tudomással bíró fél által jogok szerzésére fel nem használható. Ezek szerint felperes keresete alperes irányában alaptalan lévén: felpereseket a tkrdts. 251. §-a értelmében az alperesnek okozott költségek megfizetésére is kötelezni kellett. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. (1896 április 14-én 1,027. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, alperes R. Adolf, mint a nagyszebeni 494. hr. számú háztelek tulajdonosa annak elismerése mellett, hogy a nagyszebeni 2,730. sz. tkjkvben A -f- 1 rsz. 493. hrsz. alatt felvett épületes ingatlan, mint uralgó telek javára a nagyszebeni 1,579. sz. tkjkvben A -+- 1 rsz. 494. hrsz. a. felvett épületes ingatlanra, mint szolgáló telekre nézve a fel- és az alperes közös falán az ajtótartási s azon ki- és bejárási szolgalmi jog fennáll, s hogy ezen szolgalmi jog gyakorlása felpereseket, mint a 493. hrsz. ingatlanra mint jog, — a nagyszebeni 2,730. sz. telekjkvbe a 494. hrsz. alatti ingatlanra nézve pedig terhelőleg a nagyszebeni 1,579. sz. telekjegyzőkönyvbe bekebelezés utján nyilvánkönyvileg kitüntettessék; továbbá köteleztetik, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 8 L- frt 20 kr. per- és 27 forint P)5 kr. felebbezési költséget felperesnek megfizessen stb., stb. I n d o k o k: Felperesek a nagyszebeni 2,730. sz. tkjkvben felvett 493. hrsz. ingatlannak a tkv. szerint tulajdonosa lévén, az ahhoz tartozó minden jogoknak is tulajdonosai, s mint ilyenek alperest, mint a nagyszebeni 1,579. számú tkjkvben A + 1 rsz. 494. hrsz. alatt foglalt belső háztelek tulajdonosát a keresethez A •/. alatt csatolt vázrajzon A), B), C) és D) pontok által határolt, szintén alperes tulajdona gyanánt a tkjkvben felvett, a 494. hrsz.-hoz tartozó területre — a saját házukból a térre nyiló a), b), c), d) alatti ajtón át a járási szolgalom jogának elismerésére, s minthogy eme szolgalmi jog bejegyzése a helyszínelés alkalmával peres felek tkjkveiből kimaradt, ezen jog bekebelezésének tűrésére kérik bíróilag kötelezni. Felperesek a peressé tett szolgalmi jog megszerzését arra alapították, hogy G. Zs. ezt a jogot 1850. évtől kezdve s azután ők folytatva, 30 évet meghaladó időn át alperes és alperesi jogelőd tudtával s a nélkül, hogy azt akadályozta volna, gyakorolták részint maguk, részint bérlőik által, s igy azt el is birtokolták. Alperes felperesi kereset ellen azt hozta fel, hogy a vázrajzon A), B), C), D)-vel jelzett terület, melyre az a), b), c), d) pontokkal jelölt ajtón át az átjárás szolgalma felperesek által érvényesíttetni céloztatik, nem az ő tulajdonát képező 494. hrsz. beltelek területéhez tartozik, hanem az, mint járda, nyilvános tér, Nagy-Szeben város tulajdonát képezi s e szerint felperesek vele szemben e perrel fel sem léphettek, minthogy az általa 4—7 alatt az ellenirathoz csatolt okiratok tanúsítása szerint, ha szereztek valami szolgalmi jogot, azt a várossal és nem vele, illetően jogelődével szemben szerezték, azt különben, hogy a felperesek, illetve G. Zs. 1850. évtől fogva a 7. alatti engedélynél fogva a vázrajzon a), b), c), d)-vel jelölt ajtón lakásából az A), B), C), D) térre s arról lakásába szakadatlanul járt és járt hozzá mindenki, nem tagadta s csak azt tagadta, hogy ez által az ő telke terhére s a felperesek telke javára szolgalom gyakoroltatott volna. Tekintve azonban azt, hogy az alperestől 6. •/. alatt az ellenirathoz másolatban csatolt, de a felperes által nem kifogásolt és G, Zs., a felperesi jogelőd fellépése folytán hivatalból teljesített szakértői szemléről 1885. évi július 18-án felvett és a nagyszebeni városi tanácsnak tett jelentés s ennek alapján a városi tanácstól kiadott 7. a. az ellenirathoz csatolt, felperesektől valódinak elismert 5,523/1850. számú tanácsi végzéssel bizonyítva van, hogy a felperesi jogelőd arra nyert engedélyt, hogy az utca levágásával liasználhatlanná vált utcai ajtója helyett, egy, az alperesi ház előtti járdára és pedig felperesek beismerése szerint a vázrajzon A), B), C), D)-vel megjelölt boltíves csarnokot képező térre nyiló ajtót a vázrajz szerint a), b), c), d)-vel jelölve a felperesi jogelőd