A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 22. szám - Marasztalható-e alperes költségben a fellebbezés folyamán visszavont beismerés esetén? - A kir. törvényszék végső fokon való biráskodásáról

17 i A JOG van az országban testület, a melynek aránylag több tagja lenne fegyelmi esetekbe keveredve. Ha aztán a különböző retortákon átesett ügyből kitűnik, hogy a panszlott méltatlan arra, mikép továbbra is tagja maradjon a karnak s a kamara felemeli a műtő kést, hogy a beteg tagot eltávolítsa, akkor a Curia megragadja az orvosló kart s megkegyelmez a vádlottnak, mert nem akarja kivenni a falatot a szájából. Azzal persze nem törődik, hogy a mikor kegyelmet osztogat az egyesnek, sérelmet szenved az egész kar, a melyre nézve ily módon átmegy a köztudatba az a meggyőződés, hogy a tisztesség nem is előfeltétele az ügyvédségnek, hisz ez a pálya tényleg már oda sülyedt, hogy a refugium peccatorum szerepét játsza a diplomatikus emberek világában. Ne a tevékenységükben megbénított ügyvédi kamarákat vádoljuk tehát, hogy a törvényben előirt feladataikat nem teljesitik, hanem minden erőnket, minden befolyásunkat concentráljuk oda, hogy a törvényhozás bizalmatlansága által ránk rakott békóktól szabaduljunk, hogy az ügyvédi kamaráknak a kezébe is szolgáltassa a törvény azokat az eszközöket, a melyek nélkül azok az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyét meg nem óvhatják, az ügyvédek jogait meg nem védhetik s a kart nem epurálhatják. A felvételnél adja meg a törvény a jogot a kamaráknak, hogy a jeleni kezőnek necsak az előképzettségét, hanem előéletében nyilvánuló egész erkölcsi egyéniségét is vizsgálat tárgyává tehessék s ennek eredményét nem rideg paragrafusok, hanem legjobb erkölcsi meggyőződésük szerint mérlegelhessék. A bizalmatlanságnak az a nyilvánulása, a mely attól tart, hogy ily módon a kenyéririgység, ellenszenv vagy klikkuralom megfosztana olyanokat is a karba való belépés lehetőségétől, a kik méltók lennének abban helyet foglalni, a mily méltatlan,anynyira igaztalan is. Hisz már husz éves tapasztalat bizonyítja, hogy a kartársak bizalma mindenkor és mindenütt valóban a kar eli t jét ülteti a kamarák választmányába, a kikről fel nem tehető, hogyilyen életbevágó, tehát tisztességes emberre nézve súlyos lelkiismereti felelősséggel járó kérdésben más vezérelje őket, mint a kar erkölcsi reputátiójának ideális szempontja. Egyszerüsittessék a fegyelmi eljárás és adassék meg a karnak teljes autonómiája, mert addig, míg a Curia marad a döntő fórum, a kamarák fegyelmi bíróságai csak előkészítő s átmeneti informáló közegek szerepét fogják játszani. Sürgessük tehát az ügyvédi rendtartás reformját minden alkalommal és szünetlenül, mert az nem igaz, hogy a törvényhozás nem ér rá velünk foglalkozni, hisz csak legutóbb is, az appropriationális vita előtt és után oly sovány volt a képviselőház napirendje, hogy abba bizony elfért volna az ügyvédi törvény revíziója. Csak akarni kell tehát s a magyar ügyvédi kar elég hatalmas arra, hogy erre az akarásra a kormányt is rávegye. NyiJt kérdések és feleletek. Marasztalható-e alperes költségben a fellebbezés folyamán visszavont beismerés esetén ? A fehértemplomi kir. törvényszék az alább közlött ítéletében mint felebbviteli hatóság kimondotta és ez döntvény számba megyén, hogy az első folyamodásu bíróság előtt alperes által vett és jegyzőkönyvbe foglalt beösmerés, ha alperes azt a felebbezés folyamán visszavonja, avagy módosítja, semmis ésez esetben alperes költségben sem marasztalandó el. 899/1897. polg. () felsége a király nevében. A verseci kir. jbiróság I)r. Popovics Miklós ügyvéd kirendelt ügygondnok verseci lakos felperesnek Sztoin Ilia kis-gáji lakos alperes ellen az 1896. évi november hó 5-ik napján 14,111 sz. a. indított keresettel 100 frt tőke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében a szóbeli tárgyalásnak az 1897. évi január hó 19-ik napján történt befejezése után az alól kitett napon következő Ítéletet hozott. Alperes Sztoin Ilia a felebbezésre való tekintet nélkül köteles 1UU frt tőkét, ennek 1890. évi november hó 5-ik mint a kereset beadása napjától számítandó 5°/o kamatát és 14- frt 65 kr. perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes l)r. Popovics Miklós ügygondnoknak megfizetni. Felperes ügygondnoknak munkadija és költsége 14 frt 65 krban áilapittatik meg saját fele irányában. Indokolás: Felperes ügygondnok keresetet indított mint Morovan Jaca adósa ellen végrehajtásiig Kis-Gáj gör. kel. hitközsége javára lefoglalt 100 frt vételár követelés és jár. megfizetése iránt. Alperes a peres követelést elismerte. Az ítélet előzetes végrehajthatósága az 1893. évi XVIII. t.-c. 117. §-ának 3. pontja alapján lett kimondva. Kelt Versecen 1897. évi január hó 19-én Mikler s. k. kir. albiró. D. 20 sz./2 1897. O felsége a király nevében! A fehértem plomi kir. törvényszék I)r. Popovics Miklós ügyvéd mint a kisgáji gör. kel. hitközségnek Mo róván Jaca elleni kielégítési végrehajtási ügyben a követelések behajtására bíróilag kirendelt ügygondnok felperesnek Osztoics Iván ügyvéd által képviselt Sztoin Ilia kis-gáji lakos alperes ellen 100 frt és jár. iránt a verseci kir. jbiróság előtt folyamatba tett és ugyanolt az 1897. évi január hó 29 napján 899. sz. alatt hozott Ítélettel befejezett sommás perében alperesnek az 1897. évi január hó 20. napján 1,004. sz. a. közbetett felebbezése folytán az 1897. évi február hó 24-én befejezett szóbeli tárgyalás alapján az alól kitett napon következő Ítéletet hozott: az első bírósági Ítélet megváltoztatik, felperes keresetével mint idő előttivel elutasittatik és az első és 'a felebbezési biróság előtti perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Dr. Popovics Miklós ügyvéd ügygondnok felebbezési eljárási költsége és dija az általa képviselt végrehajtási tömeggel szemben 10 írtban, Osztoics Iván alperesi ügyvédé 19 frt 65 krban állapittatik meg saját feleikkel szemben. Indokok: Alperes az őt marasztaló i. bir. ítéletet felebbezi és ennek megváltoztatásával felperes keresetének elutasítását kéri az alapon, mert bár igaz, hogy a Morovan Jacának ingatlan vételára fejében nem 100 frt, hanem 130 frttal tartozik, ezen tartozása a nevezettel 1893. évi szeptember hó 24-én kelt közjegyzői szerződés 3. pontja értelmében még le nem járt, a mennyiben ezen hátralékot csak akkor köteles megfizetni, ha az általa néhai Mo róván Vikentie hagyatékából megvett ingatlan alperes nevére tehermentesen átírva lészen, ez pedig még meg nem történt s igy a kereset idő előtti. Felperes az I. bir. ítélet helybenhagyását kéri, mivel alperes, kinél a Morován Jaca követelése betiltatott, az 1881. LX. t.-c. 122. §. ért. eszközölt felhívására nem nyilatkozott, sem pedig nem mutatott oly okiratot, mely szerint ezen követelés le nem járt, a végrehajtató hitelező pedig nem várhat, mig az ingatlan alperes nevére telekkönyvezve lesz. A felebbezési biróság a tényállás tekintetében az I. bir. iratokban foglaltakra való hivatkozással az alperes elismerése alapján azt marasztaló I. bir. ítéletet megváltoztalandónak és felperest keresetével mint idő előttivel elutasitandónak tartotta. Mert egyrészt alperes által az I. biróság előtt tett elismerés csakis a követelés fenállására vonatkozik, de nem egyúttal ennek lejáratára, minek állítása a keresetben nem is foglaltatik, tehát ezen elismerés ugy a mint van, marasztalásra alapot nem nyújt. Mert továbbá alperes a bemutatott közjegyzői szerződés 3. pontjával bizonyította, hogy a Morovan Jacával szemben fenálló 130 frtnyi tartozása még le nem járt, felperes pedig nem is állítja, hogy ezen feltétel, melyhez a fizetés köttetett t. i. a telekkönyvi aláírás már megtörtént. Mert ekkép a feltétel nem teljesittetvén és a végrehajtási törvény 124. §. alapján felperesi ügygondnok nem bírván több joggal mint mennyivel Morován Jaca bir, a követelés idő előtt érvényesíttetett, melyen azon körülmény, hogy alperes a végr. törv. 122. §. ért. 8 nap alatt nem nyilatkozott, miután a törvényekhez t. i. a nem nyilatkozáshoz mi sanctiót sem kötött, épen nem változtat. Az első és a felebbezési biróság előtt felmerült perköltségek kölcsönös megszüntetése pedig azon oknál fogva indokolt, mert alperes a felebbezésben érvényesített okirati bizonyítékot az I. bir. előtt alkalmazni elmulasztotta és ez által a jóhiszeműen fellépett felp. ügygondnok védekezése elől az alkalmat elvonta és igy perköltség megtérítésére igénye nem lehet, az eljárt ügyvédek felébb, dija és költsége az 186S évi IV. t. c. 152. §-a értelmében volt megállapítandó. Fehértemplomban a kir. törvényszék polg. felebbezési bíróságnál 1897. évi február 24-én (P. H) Paszt Vilmos s. k. a polg. feleb. tanács elnöke. Nézetem szerint ez nem helyes, mert alperes minden esetre költségeket viselni köteles, miután ő adott okot a 'perre, nem élvén a végrehajtási törvény 122. ij-ában jelzett jogával, sem pedig a tárgyalás során nem védekezvén. Az ügygondnok egészen törvényszerűen járt el és igy költségeitől meg nem fosztható. De azonkívül a törvényszék egészen jóhiszemüleg vette alperes által a felebbvitel alkalmával felhozott állításait és nem gondolta meg, hogy azok esetleg fen nem állhatnak. Kitűnik ugyanis a telekkönyvi állapotból, hogy az alperes által megvett ingatlan, melyért ő a végrehajtást szenvedettnek 100 frttal tartozik, még 1896. évi január hó 31-én beadott kérvénye alapján nevére telekkönyvileg átirva lett. Nem-e könyedén járt el a törvényszék, mely ily esetekben végérvényesen itél, midőn nem kötelezte alperest, hogy a telekkönyvi lapot mutassa meg hiteles másolatban? Én nem vagyok képes felfogni, miért utasíttatott el felperesi ügygondnok keresetével, midőn azt törvényre alapítva indította meg. Felkérem kartárs urakat ez ügyben hozzászólni. Popovics Miklós verseci ügyvéd. Sérelem. A kir. törvényszék végső fokon való biráskodásáról. Hogy nem voltak alaptalanok a sok oldalról felhangzott aggodalmak, melyek a sommás eljárás behozatala alkalmából a kir. törvényszékeknek a perek jelentékeny részében a végső döntés jogával történt felruházásának, a birói szabad mérlegelés decretálásának s más gyökeres reformálásnak gyakorlati következményeitől az arra kellően előkészült birói kar hiánya miatt tartottak, annak illusztrálására szolgálhat az alábbi törvénykezési eset: R. F felperes birtokháboritásért panaszolván, kérte Z. K. alperest birtokháboritásban és az által okozott 26 frt kártérítésben elmarasztaltatni, mert alperes 50 frton felül értékelt burgonya földjéből a burgonyát önhatalmúlag kiásta, s elvitte. Alperes magát a cselekményt beismervén, azt a kifogást érvenyes.tette, hogy közte és felperes közt a községi irodában egyezség tortént, mikor felperes belegyezett, hogy alperes a burgonyatermest kiszedje, tehát nem önhatalmúlag cselekedett