A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 22. szám - Egy módositás a 16. § 2. pontjához
Tizenhatodik évfolyam. 22. szám. Szerkesztőséi: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Budapest, 1897. május 80 Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 8 « — « HETILAP ÍZ IfilZSÍCÜGY ERWEINEK EÉPílSELOTBRE A MA6TAR ÜSY7RDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS ÍÖZJECTZÖI KAR ifÖZLŐN¥R. Egész " ~ 6 , _ « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR üfjvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postHiitalványnyal küldendők. TARTALOM : Egy módositás a 1G. §. 2. pontjához. Irta: dr. Ödönfy Miksa hpesti ügyvéd. — A bérletből való kimozditás kérdéséhez. Irta: dr. G I ü c k Lipót, ügyvéd Kassa. — A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozású rendelkezései. Irta : T ó t h Gáspár bpesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József pestvidéki kir. tszéki biró. Belföld. (Az epuráció.)— Nyilt kérdések és feleletek. (Marasztalható-e alperes költségben a felebbezés folyamán visszavont beismerés esetén ? Irta : Po p o v i c s Miklós, verseci ügyvéd.) — Sérelem. (A kir. törvényszék végső fokon való bíráskodásáról. Irta : X.) — Irodalom. (Magyarország közjoga (államjog). Irta : Nagy Ernő jogakadémiai tanár. Nagyvárad. — A pónzügv közigazgatási bíróság döntvényei. Összeáll Érdek y Boldizsár, m. kir. adópénztáros Cegléden.— Telekkönyv. Szerk. K á p1 á n y Géza. kir. táblai biró Szegeden.) Vegyesek.— Curiai és táblai értesitések Hirdetések. MK1.LÉK1.ET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok). Egy módositás a 16. § 2. pontjához. Irta: dr. ÖDÖNFY MIKSA, bpesti ügyvéd. Közvéleményt és sajtót. — politicust és békés polgárt, irót és laicust a bűnvádi prts. életbeléptetéséről szóló törvény 16. §-a foglalkoztatja. Magán és köz-, vagy mint a szabadelvű pártkörben mondják közfunctionarins elleni becsületsértés; ezen vitatkoznak a politica emberei. Miután az ellentétek oly erősek s a harc oly hevesnek ígérkezik, hogy félő, nehogy az életbeléptetési törvény körüli nagy ellentét és vita késleltesse a bűnvádi prts életbeléptetését, azt hiszem kötelessége főkép a gyakorlati jogászoknak feltárni azon eszméket, melyekkel a javaslat és a sajtószabadság úgynevezett védői közti ellentét áthidalható. A törvény hoz módositványokat és uj §§-at indítványozni csak a törvényhozó testületek tagjairak lehet. Nem vélek azonban teljesen felesleges munkát végezni, ha azon ellentét kiegyenlítésére, mely a minister és a 16. § 2-ik pontjának ellenzői között van, — egy megoldási módot keresek. Mert bármennyire legyen is valaki a sajtószabadság barátja, annyi kétségtelen, hogy a sajtóvétségeknek esküdtszék elé utalását nem az tette szükségessé, hogy a sajtókrakkélereknek privilégiumokat osztogasson a törvény, hanem hogy maga a sajtószabadság legyen megvédve. Az is kétségtelen, hogy Francia- és Olaszországban, a német birodalom több államában, de nálunk a Horvát-Szlavon társországokban is a sajtó utján elkövetett magánbecsületsértés nem mind tartozik esküdtszék elé, pedig főkép Franciaországban elég féltékenyen őrzik a sajtó szabadságát s ha a szakbiróság veszélyeztetné annak függetlenségét, a francia törvényhozás nem bizott volna reá sajtóügyben Ítélkezést. E tekintetben tehát egy sajtó-delictumnál, ha annak a rendes büntető bíróság vagy az esküdt bíróság elé leendő utalásáról van szó, az elfogulatlan szemlélőt csak azon kérdés vezetheti, vájjon meg van-e a sajtószabadság ezen hires 16 §. 2. pontja által támadva, vagy sem. En kijelentem, hogy ha a tárgyalás alatt levő javaslat 16. §-át egybevetem a btkv. Ifi2. §-ával, nem feltem a sajtószabadságot ezen 16. $-tóI ugy sem. a mint a javaslatban van Mert a mint közhivatalnok vagy a btk. 262. §-ában jelölt személy a panaszos, már ugy sem tartozik szakbiróság. hanem az esküdtszék elé, a panasz elbírálása. Ez egyéni nézetem. A közvélemény azonban mégis aggodalmat táplál a kérdéses §. iránt s a törvényhozás kötelessége a «videant consules» elvére helyezkedni; az aggodalmakat eloszlatni s a közvéleményt megnyugtatni. Hogy tehát a sajtó utján elkövetett s a btkv. 259. és 261. §-ába ütköző becsületsértés és rágalmazás ne adjon a bűnösnek J * Lapunk mai száma mindig privilégiumot s ne is foglalkoztasson mindig egy oly nehéz apparátussal mozgó esküdtszéket, a 16. $ után beszúrandó következő 17. $-al vélem a kérdést megoldhatónak, melyet a S szövege után leszek bátor röviden indokolni, miután e lap terjedelme nem engedi meg a hosszasabb indokolást, — és különben e kérdés már hónapok óta bőven pertraktáltatik. 17. §. Az ezen § 2. pontjában jelzett, a kir. törvényszék hatáskörébe utalt vétségek esetében a panaszlott, vagy a mennyiben a feljelentés a terhelt megnevezése nélkül s a felelős személy megállapítása végett a lap szerkesztője, kiadója vagy a nyomda tulajdonosa ellen tétetik meg, — mind a terhelt, mind pedig a fentebb elősorolt személyek az első birói végzés, vagy az idézés vételétől számított H napon belül írásban, — első ízben történt kihallgatásuk alkalmával pedig szóval jegyzőkönyvbe mondva: hatásköri kifogást emelhetnek azon alapon, hogy a feljelentő a közleményben nem mint magánszemély lévén megtámadva, az ügyben Ítélkezésre egyedül az esküdtbíróság bír hatáskörrel. A mennyiben ezen hatásköri kifogást tevő fél közokirattal igazolj,i. hogy a feljelentő nyugdíjazott udvari, közigazgatási, községi vagy állami hivatalnok, valamely törvényhatósági bizottság tagja ; bármely fegyvernemhez tartozó közöshadseregbeli katona, honvéd, csendőr, pénzügyőr; az országgyűlés valamely házának, valamely külállam képviseletének tagja; az osztrák császárság vagy valamely idegen állam tényleges udvari, állami vagy közigazgatási hivatalnoka; az osztrák-magyar banktisztviselője vagy bármely belföldi részvénytársaság igazgatója, vezértitkára vagy igazgatósági tagja; a tőzsde vagy birói functiót teljesítő kereskedelmi bíróság elnöke vagy bírája; pap ; továbbá, hogy a nyomdai közlemény tárgyát képező ügyben mint a pts szerint alkotott választott bíróság tagja működött ; képviselői, megyei, városi, községi választásoknál hivatalos szereppel biró személy ; egyetemi tanfolyamok bevégzése után elnyert oklevél birtokosa vagy tanitó s a közlemény ezen oklevél alapján betöltött hivatására vonatkozik; továbbá valamely rendjel vagy királyi kitüntetés birtokosa, ipar és kereskedelmi, kamarai vagy ipartestületi tisztviselő vagy a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokkal biró egylet és társulat elnöke, igazgatója, parancsnoka és tisztviselője, — és a közlemény ezen minőségét támadja meg; — a vizsgáló biró. illetve a törvényszék minden további vizsgálat nélkül az ügyet az esküdtbirósághoz tartozik áttenni. De kifogást emelhet a közlemény írója a törvényszék hatás köre ellen azon a címen, hogy a közleményben a feljelentő nem mint magánszemély lett megtámadva, — hanem a közügyek és a társadalom terén kifejtett tevékenysége képezte a közlemény bírálatának tárgyát; ha a fent elősoroltakat közokirattal nem is képes igazolni, vagy ha a fent előadottakon kívül is, más köz- vagy társadalmi tevékenység képezte a közlemény tárgyát. Ha a terhelt ugyanezen, vagy bármely más alapon hatásköri kifogást tesz, de annak alapját közokirattal nem igazolja, a vizsgálóbíró a hatásköri kifogást tartalmazó kérvényt vagy jkvt. a törvényszék vádtanácsához teszi át, mely nyilvános tárgyalás és bizonyítás felvétele után dönt a hatásköri kifogás tárgyában. A vádtanács a kifogások tárgyalására a feleket megidézi, de meg nem jelenésük a határozathozatalt nem akadályozza A tárgyaláson csak okirat általi bizonyításnak van helye, azonban az ilyenképen nyújtott bizonyíték kiegészítésére a felek által, magukkal hozott tanukat a vádtanács kihallgatja. Tanuidézés a tárgyalás elnapolása vagy felfüggesztése helyet nem foglalhat. A felek maguk nem bírnak szólási joggal, azonban a védők mindenike a tárgyalás befejezése után egy ízben szólási joggal bír. A vádtanácsnak a tárgyalás folyamán hozott határoza12 oldalra terjed.
