A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetekre - Még egy nehány szó a vevő rosszhiszeműségének kérdéséhez

!>-» A JOG a próbaidő tartamán belül, annak lejárata előtt, időközben történt elbocsátás esetén, a próbaidő hátralevő részére a fizetéshez való igény meg nem illeti s alperest e részben kötelesség nem terheli. Nincsen törvényszerű alapja a felperes részéről vitatott azon felfogásnak, mely szerint ilyen esetben a munkaadó a próbaidőre eső egész fizetést kiszolgáltatni köteles; mert a próbaidő jogi természete csak az lehet, hogy a munkaadó a próbaidő tartamán belül, annak lejárata előtt is szerzett tapasztalása szerint határozhat a felett, hogy a munkást visszatartsa vagy elbocsátsa. Ez neki kizárólagos joga s a próbaidőre alkalmazott munkás ki van téve annak, hogy a próbaidő tartama alatt bármikor elbocsáttatik. Ugyanis azonnali elbocsátás esetén csak kötelező munkabéri szerződés alapján lehet a munkásnak igénye a törvényszerű esetekben a fizetéshez, a törvényszerű időre. Már pedig próbaidőre való alkalmazásnál az 1874. évi XVIII. t.-cikk 88. §-a értelmében a munkaadó és munkás közötti szerződés csak a' próbaidő lejártával válik kötelezővé. Jelen esetben felperes a próbaidő lejárata előtt elbocsáttatván, a szerződés tehát kötelezővé nem válván, peres felek között nincsen olyan kötelező szerződés, a mely a kereseti követelés érvényesítésére jogszerű alapot szolgáltatna. Ennélfogva a kereset alperes ellen jogszerüleg megállapítható nem lévén, azt el kellett utasítani. A budapesti kir. törvényszék mint felébb, bíróság 1897. II. E. 74. szám: A felülvizsgálati kérelemnek hely adatik, ennek következtében az első bíróság ítélete megváltoztatik s köteles alperes íelperesnek 30 frt tőkét megfizetni. Indokolás. A felülvizsgálati kérelem anyagi jogszabály megsértése alapján támadja meg az első bíróság ítéletét, amely abból indul ki, hogy a próbaidő eltelte előtt is a főnök alkalmazottját tetszés szerint bármikor elbocsáthatja. Alperes választ nem adott. A panasz alappal bír, mert a bizonyos időre kötött próbaszerződést a főnök a próbaidő eltelte előtt egyoldalúan csakis törvényes okok alapján bonthatja fel. Próbaidőre kötött szerződésből csak az következik, hogy ennek leteltével, a mennyiben a felek végleges szerződés megkötése iránt nem határoznak, a próbaidő elteltével a szerződés a felek között azonnal megszűnik minden további felmondási igény nélkül; a próbaidő tartama alatt azonban a szerződés fenn áll s erre nézve szintén azok a jogszabályok állanak fenn, a mik a kötelmi viszonyból származó' egyéb szerződésekre nyernek alkalmazást. Minthogy pedig az első bíróság ítéletében megállapított s a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint (S. E. T. 197. §-a) felperes az 5 frt fizetése alkalmával végleg kielégítettnek nem tekintette magát s igényéről le nem mondott; minthogy továbbá alperes az elbocsátás okául csak azt hozta fel, hogy felperesnek munkájával nem volt megelégedve s fel nem hozott olyan okot, hogy felperest teljesen képtelen volt használni, sem pedig egyéb törvényes okra nem alapította kifogását: ilyenek hiányában a próbaidőre kikötött munkabért, a felperesnek megtéríteni köteles. (189 7. május 7.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a körülmény, hogy a kereseti váltón kibocsátói és forgatói minőségben előforduló cégaláíráshoz az ezen cég alatt fennálló közkereseti társaságnak együttes képviseleti joggal biró tagjai a saját névaláírásaikat nem csatolták, mint a cégjegyzékben elő van irva; a teljes cégszöveget tartalmazó aláírásnak érvényét és a közkereseti társaságra kötelező voltát abban az esetben, ha az aláírás tényleg mindkét társassági tagtól ered, meg nem szünteti, mert az említett cégjegyzési mód, bár ez a cégjegyzékbe be van vezetve, a cégaláírás érvényességi kellékéül nem tekinthető, hanem egyedül azt van hivatva jelezni és bizonyítani, hogy a cégaláírás tényleg az együttes képviseleti joggal biró mindkét cégtagtól ered a nélkül, hogy e körülménynek egyéb módon való bizonyítása ki volna zárva. Ha tehát megállapítható, hogy az illető cégaláírást mindkét cégtag közösen vagy az egyik cégtag a másiknak határozott felhatalmazásával vagy egy harmadik személy mindkét cégtag megbízásából irta a váltóra, az aláirás az alperesként perbe vont közkereseti társaságot váltóilag kötelezi. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1894. nov. 30. 88,592. sz. a.j Dr. Hermann Lajos ügyvéd által képviselt R. Henrik felperesnek dr. Deutsch Simon ügyvéd által képviselt M. J. társai cég alperes ellen 500 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1894. évi okt. 1-én 75,766. sz. a. hozott sommás végzés oly kiigazítással, hogy az nem a «M. J. és társai» cég ellen kibocsátottnak tekintendő, hatályában fentartatik és ehhez képest «M. J. és társai« cég a Budapesten 1894. május 27-én 500 frtról kiállított váltó alapján, mint kibocsátó és forgató köteleztetik, hogy felperesnek 500 frt váltóösszeget stb. fizessen. Indokok: kifogásokat benyújtott M. J. és társai cég azt, hogy a váltón látható «J. M. et Comp.» kibocsátói aláirás a kifogásoló cégtől eredt s illetőleg annak nevében vezettetett a váltóra, nem tagadta, hanem védekezésében csak arra támaszkodott, hogy a váltón látható kibocsátói aláirás, minthogy mellette a cégtagok neve kitüntetve nincs, a kifogásoló cég cégjegyzéséhez megkívánt alakszerűség hiányában van, azonban ezen utóbbi körülmény mell lékes, s a váltókötelezettség érvényére befolyással nincs, mert ha a váltón látható s a cégjegyzés módjára nézve meghatározott alakszerűségnek nem mindenben megfelelő aláirás a cég nevében s erre jogosított egyén által történt, mely körülményeket a kifogásokkal élő cég nem tagadott, akkor a váltón levő s bár hiányos aláirás által még is a kifogásokkal élő cég van kötelezve. Ezeknél fogva a kibocsátott 75,766/94. sz. sommás végzést a kifogá; sokkal élő «M. J. és társai cég irányában hatályban tartani, ezen céget a sommás végzés értelmében . , . marasztalni kellett. A marasztalásnak nem szolgálhatott akadályául az, hogy felperes keresetében alperest «M J. és társai* cég helyett «M. J. és társa* cégnek nevezte, mert felperes azon közelebbi meghatározás által, hogy a keresetet M. János vagy V. Lehel cégtagok kezéhez kéri kézbesittetni, kétségtelenné tette, hogy perét a kifogásokat benyújtott cég ellen, melynek tagjai M. János és V. Lehel, kivánja intézni, aminthogy akifogásoknak beadása bizonyítja, hogy a kifogásokkal élő cég is, az egy belső hiányán alapuló eltérés dacára ugy a keresetet mint a sommás végzést maga ellen intézettnek vette; továbbá mert ezen kir. törvényszéknél csakis a kifogásokkal elő «M. J. és társai cég lévén bejegyezve, ellenben M. J. és társa cég bejegyezve nem lévén, ezen körülmény is azt mutatja, hogy felperes keresetét a kifogásokat benyújtott cég ellen kívánta intézni. Egyúttal azonban, minthogy a most felsorolt adatok által igazolva van, hogy azon cégnek mely ellen alperes a pert folytatja, neve nem «M. és társa*, hanem «M. J. és társai*, a sommás végzést a perelt cég neve tekintetében megfelelőleg kiigazítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1895. okt. 9. 280. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, az 1894. okt. 1-én 75,766. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kívül helyezi, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereskedelmi törvény első része, a nyilvános cégjegyzékek és a cégvezetők intézményével tüzetesen meghatározza a kereskedelmi forgalom és hitel biztonsága szempontjából rendkívül fontos azt a módot, melyen kereskedelmi társaságok harmadik személyekkel szemben jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Annak a kérdésnek megoldásánál tehát, hogy valamely társas cég mint ilyen kötelezettséget vállalt-e ? a törvény értelmében vezetett cégjegyzéknek az a tartalma irányadó, mely a cégnek mi módon történendő érvényes jegyzése iránt intézkedik. A fentorgó esetben a 3 •/. alatt csatolt hiteles cégjegyzék kivonatból kétségtelen, hogy a a «M. J. és társai » közkereseti társaság cége érvényesen akként vezettetik, hogy a cimbélyegzővel előnyomott vagy eló'irott céget M. János és Lehel társtagok együttesen, mindketten teljes polgári nevükkel aláírják, a céget kötelező aláírásnak tehát csak az ily módon eszközölt cégaláírás tekinthető. Minthogy azonban a keresethez A. alatt csatolt váltón látható «J. M. et Cornp.* cég alatt a nevezett társtagoknak fenn jelzett aláírásai elő nem fordulnak, ez a cégaláírás alperes ellenében kötelezettséget meg nem állapit; minélfogva stb. A m. kir. Curia. (1896. dec. 18.1,737. sz. a.) a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Okok: Az a körülmény, hogy a kereseti váltón kibocsátói és forgatói minőségben előforduló «I. M. et Comp. cégaláíráshoz az ezen cég alatt fenálló közkereseti társaságnak együttes képviseleti joggal biró tagjai M. János és V. Lehel a saját névaláírásaikat nem csatolták, mint a cégjegyzékben elő van irva, a teljes cégszöveget tartalmazó aláírásnak érvényét s a közkereseti társaságra kötelező voltát abban az esetben, ha az aláirás tényleg mindkét társasági tagtól eredne, meg nem szüntetné, mert az emiitett cégjegyzési mód, bár az a cégjegyzékbe be van vezetve, a cégaláírás érvényességi kellékéül nem tekinthető, hanem egyedül azt van hivatva jelezni és bizonyítani, hogy a cégaláírás tényleg az együttes képviseleti joggal biró mindkét cégtagtól ered, a nélkül, hogy e körülménynek egyéb módon való bizonyítása ki volna zárva. Ha tehát meg volna állapitható, hogy az «J. Moreili et Comp* aláírást mindkét cégtag közösen vagy az egyik cégtag a másiknak határozott felhatalmazásával, vagy egy harmadik személy mindkét cégtag megbízásából irta a váltóra, az aláirás az alperesként perbe vont közkereseti társaságot váltóilag kötelezné. Minthogy azonban alperes a kifogásokban foglaltakkal és kijelentésével, hogy az aláirás őt nem kötelezi, mert nem cégjegyzése, nem az ő aláírása, megtagadta, hogy az aláirás, a társasán képviseletére jogosított személytől ered, és minthogy felperes ezzel szemben meg sem kísérletté annak bizonyitását, hogy az a fentemiitett valamelyik módon mindkét cégtag által vezettetett a váltóra, sőt azt a fizikai személyt, a kitől az aláirás ered, mégsem jelölte: ezen aláirás alapján alperest fizetésre kötelezni nem lehet stb. Midőn felperes az áru rendelkezésre bocsátását nemcsak elismerte és elfogadta, hanem alperesnek azt az ajánlatot is tette, hogy a kifogásolt árukat kész egy meghatározandó árleengedés mellett az alperesnek átengedni, — alperesnek azon eljárása, hogy ezen ajánlatnak megfelelően az árut megtartotta és egyrészét feldolgozás alá is vette, nem fosztja öt meg attól a jogától, hogy felperes ajánlatának megfelelően a szakértők által megállapított értékcsökkenésnek arányában árleengedés iránti követelését sikeresen ne érvényesíthesse.