A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 20. szám - Magyar - horvát jogviszony. (Az 1868: 30. t.-c. és az 1868 : 54. t.-c illetve az 1868: 18. t.-c. közötti viszony) - A közigazgatási bíróságról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 20. számához. Budapest, 1897. május hó 16. Köztörvényi ügyekben A szegedi kir. ítélőtábla 3-ik számú polgári döntvénye. (Vonatkozással a pozsonyi kir. ítélőtábla 2-ik számú polgári döntvényére. 1,138/p. 897. számhoz.) Szabados János ügyvéd, mint C. Gyula csődtömege tömeggondnoka végrehajtatónak — G. Mór végrehajtást szenvedett ellen folytatott végrehajtási ügyében a szabadkai kir. törvényszéknek 1896. évi 22,846 szám alatt kelt végzésének felülvizsgálata alkalmából felmerült ama jogkérdés felett, hogy: <a végrehajtási eljárásban, ide nem értve a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő pereket, — tartoznak-e a felek magukat ügyvéd által képviseltetni, ha a végrehajtási ügyben a kir. törvényszék van hivatva intézkedni,* a szegedi kir. ítélőtábla kimondotta a döntvénytárba felveendő következő Határozatot: A végrehajtási eljárásban, ha a végrehajtási ügyben a kir. törvényszék van hivatva intézkedni, s a kir. törvényszék nem mint a végrehajtás foganatosítására megkeresett telekkönyvi hatóság jár el, — a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniök. Indokolás: A törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. t.-c. abban az időben, midőn az a 85. §-ban a felek képviseltetéséről rendelkezett, a végrehajtási eljárás szabályait is magában foglalta. A törvénynek ez a beosztása, hogy a második cím harmadik fejezetében előbb általában a képviseletet, utóbb pedig az előző címekkel összefüggően a nyolcadik cím alatt a végrehajtást szabályozta, s az eljárás némely eltérő módjáról csakis a kilencedik cim alatt intézkedik, azt tünteti fel, a mi a íennállott semmitőszéknek 1876. évi november hó 28-ik napján 19,911 szám alatt kelt teljes ülési megállapodásában is kifejezésre jutott, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 85. §-ának rendelkezése a végrehajtási eljárásra is kiterjedt. Ha pedig ez igy volt, akkor az 1881. évi LIV. t.-c. 12. §-a rendelkezésének is ki kell terjedni a végrehajtási eljárásra, mert ez a szakasz az 1868. évi LIV. t.-c. 85. §-a helyett vétetett fel a törvénybe. Azzal, hogy jelenleg a végrehajtás többé nem a törvénykezési rendtartásban, hanem külön törvényben van szabályozva, az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-ának a végrehajtási eljárásra is kiterjedő hatálya meg nem szűnt. Ezt mutatja a két törvény közt általában létező szerves összefüggés, mely különösen abban is jelentkezik, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 34. §-a a felfolyamodásra nézve a törvénykezési rendtartás általános rendelkezéseire utal, és hogy a sommás és rendes perekből eredő végrehajtási ügyekben a végrehajtási eljárásról szóló törvény mindaddig, mig az ügy a végrehajtás foganatosítására hivatott bírósághoz ál nem tétetik, az eljárás nemének a megkülönböztetését lentartja. így, mig rendes perekben a végrehajtás elrendelését az 1881. évi LX. t.-c. 6. §-a értelmében mindig írásbeli beadványban kell kérni, addig sommás perekben a 7. §. értelmében, ingatlanokra vezetendő végrehajtás kivételével, a végrehajtás elrendelése szóval is kérhető. Ilyen megkülönböztető rendelkezést tartalmaz ugyanama törvénynek 10. §-a, a 236. §. negyedik bekezdése, a 249. és 251. §. valamint a 2. §. által fent'artott 1874. évi. XXXV. t.-c. 116. §-a, melyekben az eljárásra hivatott bíróság minőségéhez képest a feleknek szükséges meghallgatása céljából sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás tartása rendeltetik. A jegyzőkönyvi tárgyalás pedig, melyről a végrehajtási törvény rendelkezik, ha mindjárt nem is peres tárgyalás, még sem lehet más, mint az a jegyzőkönyvi tárgyalás, melyet az 1868. évi LIV. t.-c. 144. §-a a rendes eljárás egyik ágaként jelöl meg. Ez kitűnik nem csak abból, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 10. és fennebb megjelölt szakaszai a jegyzőkönyvi tárgyalást a sommás tárgyalással szembeállítják, nemcsak abból, hogy a végrehajtási eljárásban a jegyzőkönyvi tárgyalás külön szabályozva nincs, de különösen abból, hogy a felek a kir. törvényszék előtt közvetlenül szóval a végrehajtási eljárás során sem tárgyalhatnak, hanem csakis a pertárban, a mi pedig a rendes eljárásnak egyik megkülönböztető fővonása. A sommás és rendes perekből eredő végrehajtási ügyekben tehát az eljárás nem mindenben egy és ugyanaz, hanem a peres eljárásban előforduló sommás és rendes eljárásbeli megkülönböztetés átvonul a peres eljárással szerves összefüggésben álló végrehajtási eljárásra is, és ekként, valamint a perbeli rendes eljárásban az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-a értelmében ugy a végrehajtási eljárásban is, — mely a kereset folytán keletkezett törvénykezési cselekményeknek utolsó alkatrésze, — mindaddig, mig a végrehajtási ügy a kir. törvényszéknél van folyamatban, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniök. Kelt Szegeden, a kir itélő táblának 1897. évi április hó 24-ik napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1897. évi május hó 1-én tartott teljes ülésben. Bernáth Géza sk. Dr. Longauer Ferenc sk. a kir. it. tábla elnöke. tanácsjegyző-albiró. A kolozsvári kir. Ítélőtáblának 6-ik számú polgári döntvénye. «A hagyatékhoz nem tartozó, de az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös által osztály alá bocsátott ingatlan az 1894. évi XVI. t.-c. X. fejezetében szabályozott eljárás mellett az osztályba bevonható-e, s az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérvény visszautasitható-e azon okból, hogy ily ingatlan is bevonatott az osztályba.Vonatkozással a 2,508- és 2,509—1896. és 436—1897/1. számok alatti polgári ügyekben felmerült kérdésre. Határozat. «A hagyatékhoz nem tartozó, de örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös által osztály alá bocsátott ingatlan az 1894. évi XVI. t.-c. X. fejezetében szabályozott eljárás mellett is az osztályba bevonható, illetve kiegyenlítési értékül átadható.* Ebből folyóan az 1894. évi XVI. t.-c. X. fejezetében szabályozott eljárásnak akkor is helye van, ha az örökhagyó házastársa vagy valamelyik örökös a hagyatékhoz nem tartozó saját ingatlan rész jutalékát osztály alá bocsátja s az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem azért, mert ily ingatlan is osztály tárgyává tétetett, nem utasítható vissza, hanem az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti eljárás folyamatba teendő és az örökösödési bizonyitványnyal együtt az osztályt magában toglaló s az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-ában körülirt alaki kellékeknek megfelelő okirat is a hagyatéki bíróság által, annak idején a telekkönyvi hatósághoz átteendő. Indokok. Előre bocsátva azt, hogy bár az 1894. évi XVI. t.-c. a X. fejezetben a rendes hagyatéki eljárástól eltérő, ennél gyorsabb eljárást szabályoz az esetre, ha az örökösök mind nagykorúak, de ez esetben is a rendes hagyatéki eljárásra vonatkozó alapelvek alkalmazást találnak ott, hol a X. fejezetben foglalt s az örökösödési s hagyományi bizonyítvány speciális természetére vonatkozó szabályok azt ki nem zárják. Az 1894 : XVI. t.-c. egyik főcélja az, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok telekkönyvileg is a tényleges állapotnak megfelelően szabályoztassanak, illetve a telekkönyvben kitüntettessenek; ez a cél lebegett, mint a törvényjavaslat indokolásából látszik, a törvényhozó előtt akkor, midőn az ingatlanokra nézve, a hagyatéki tárgyalási kényszert életbe léptette. Ennek a sarkalalos alapelvnek adott kifejezést akkor, midőn a 60. §-ban azt rendeli: «ha az örökös társak között az osztály oly módon jön létre, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örökösök közül egy, vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül átadják, az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli jogügyletekről szerkesztett és bemutatott okiratokat, a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell csatolni .... a bemutatott okirat .... alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzés véget a hagyatéki bíróság, az áttételi végzés áttételével egyidejűleg keresi meg a telekkönyvi hatóságot, hacsak az érdekeltek másként nem állapodtak meg.» Ez esetben is a hagyatéki átadás tárgyát csupán a hagyatéki ingatlanok képezik; a hagyatéki bíróság érdemlegesen csupán ezek felett intézkedik; a létrejött osztályos egyezséget pedig egyszerűen a telekkönyvi hatósághoz átteszi. Minthogy az 1894: XVI. t.-c. X. fejezetének egyetlen intézkedése sem zárja ki a hagyatéki osztálynak, a fenti módon való keresztülvitelét, a törvény ezen helyen e kérdésről egyszerűen nem intézkedik, ez esetben a joghasonlatosság szabályai az irányadók, erre való tekintettel, minthogy ezen esetre a rendes hagyatéki eljárás keretén belül az idézett 60. §. intézkedést tartalmaz s ezen intézkedés, mint fennebb mondva volt, ép a törvény alapelvéből folyik, az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-a megfelelően alkalmazandó lesz az esetben is, midőn a X. fejezetben szabályozott eljárás mellett az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös a hagyaték tárgyát nem képező saját ingatlanait is az osztályba bevonatni akarja.