A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 18. számához. Budapest, 1897. május hó 2. Köztörvényi ügyekben A kifüggesztés utján való kézbesítés módja. S. Bódognak A. Károly ellen 11,590 írt s járulékai iránt 2,064/896 sz. a. indított perében a tó'zsdebiróság 1896. október 10-én alperest meg nem jelenés indokából marasztalta. A budapesti kir. itélö tábla alperes felfolyamodása folytán 1896. november Sá-án 2,991. sz. a. következó'leg végze tt: A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét a megelőző eljárással megsemmisíti és ugyancsak a bíróságot utasítja, hogy a kereset tárgyalására tűzzön uj határnapot és alperes szabályszerű megidézése és az ügy tárgyalása után hozzon a kereset felett uj határozatot. Indokok: A budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának szabályai (10. §.) szerint az idéző végzés kézbesítésére nézve a polgári perrendtartás szabályai kötelezők. Az 1868: L1V. t.-c. "265. §-a értelmében, ha első végzés kézbesítése forog fenn, s a kézbesítő nem találná honn az alperest: az idéző végzést köteles két tanú jelenlétében alperes lakásának ajtajára kifüggeszteni, s erről a házbelieket értesíteni. A fennforgó esetben azonban a kereset kézbesítése nem ekként történt. Mert a vonatkozó kézbesítési vevény és a meghallgatott kézbesítő előadása szerint a honn nem levő alperes lakása zárva találtatván, az idéző végzés a házmester, annak neje és egy takarítónő jelenlétében egyszerűen kiíüggesztetett, de azt, hogy a takarítónő alperesnek állandó szolgálatában állana és annak háznépéhez tartoznék, a meghallgatott kézbesítő nem is állítja. A kifüggesztés utján történt kézbesítés azonban az idézett törvényszakasz szerint csak akkor birván foganattal, ha a honn nem talált alperesnek háznépe van s erről a háznép értesíttetik : nyilvánvaló hogy az említett szabály mellőzésével történt kézbesítésnek hatálya nincs. Minthogy pedig a tárgyalás elhalasztása végett a tárgyaláson önként megjelent dr. Misner Ignác ügyvédnek meghatalmazása nem volt és igy alperes a nevezett ügyvéd által képviseltnek nem tekinthető ; minthogy a kifejtettek szerint az idézés szabálytalan és igy az annak alapján hozott Ítélet semmis : annálfogva az elsőbiróság ítéletét az előző eljárással együtt a kir. itélö tábla 1881: LIX. t.-c. 96. §. b pontja alapján megsemmisítette s az elsőbiróságot uj tárgyalási határnap kitűzésére s alperes szabályszerű megidéztetésével ujabb határozat hozatalára utasította. A kisajátitási eljárás elrendelése a keresk. minister hatáskörébe tartozik a kisajátítás elrendelésére tehát a biróság hivatva nincsen. Ez azonban nem áll útjában annak, hogy a kereset, mint kártérítési kereset, el ne fogadtasssk. Az a mulasztás, hogy a közigazgatási tisztviselő az árviz ellen elrendelt védelmi intézkedések által okozott kár kimutatását 1885. évi XXIII. t.-c. rendeletei ellenére az áradás elmultával azonnal és hivatalból össze nem állította, a kiegyenlítést meg nem kísérelte és ezután az iratokat az alispánhoz át nem tette, és igy az alispán a kár összegét meg sem állapíthatta, felperes kártérítési igényének a törvény rendes utján érvényesítésére akadály nem képezhet. A budapesti kir. törvényszék (1896. évi július hó 28-án 21,154. sz. a.). Dr. Hirschler Henrik ügyvéd által képviselt H. Dezső felperesnek a m. kir. jogügyek igazgatósága által védett m. kir. kincstár és dr. Molnár Károly főügyész által védett Bács-Bodrog-megye alperesek ellen 31,525 frt és jár. ir. rendes perében következőleg végzett: A bírói illetékesség elleni kifogás elvettetik és alperesnek meghagyatik, hogy a perfelvételre 1896. évi szeptember hó 28-án d. e. 9 órakor a kebelbéli pertárban megjelenjen. Indokok: Felperes azon kárának megtérítése iránt tette jelen pert folyamatba, mely az által következett be, hogy BácsBodrog-megye alispánja a felperes által haszonbérbe bírt ingatlan védelmére szolgáló töltést átvágatta s a Tisza vizének áradását azon ingatlanra bocsájtotta. Az alperesek által ezen kir. törvényszék illetékessége tekintetében emelt kifogásnak hely adható nem volt s azokat azzal elutasítani kellett, mert a kereseti ügy tárgyánál és minőségénél fogva a biróság hatásköre alá tartozik, ennek a kir. törvényszéknek illetékességét pedig megállapítja az a körülmény, hogy elsőrendű] alperes Budapesten is perelhető. Az a kifogása alpereseknek, hogy felperes kárának megállapítása az 1885. évi XXV. t.-c. 152. §-a értelmében az alispán hatáskörében tartozván, az ezen határozattal meg nem elégedő félnek volna joga orvoslást a törvény rendes utján keresni alaposnak elfogadható nem volt, mert az okozott károk értékéről összeállított kimutatás alapján van joga ahhoz az eljáráshoz az alispánnak, és ha azt nem létesiti: kárt szenvedett az eljárásnak ezen módját bevárni nem köteles, már pedig alperesek maguk sem állítják, hogy ezen eljárás folyamatba téve lenne és annak befejezését felperes akadályozná. Alpereseknek egyéb kifogásai érdembeni védelmet képezvén, az eljárás ezen módjánál figyelembe vehetők nem voltak, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1896. évi november hó 11-én 28,412. sz. alatt). A kir. itélélőtábla az elsőbiróság Ítéletét az azt meglőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti stb. Indokok: Felperes keresetében a 31,525 frt kártérítési követelésétarra alapítja, hogy Bács-Bodrog-megye alispánja, abból a célból, hogy a Tisza vize által elöntött titeli III. öblüzetből az árvíznek lefolyást szerezzen és Mosorin és Klovo községeket a végpusztulástól megmentse az 1885. évi. XXIII. t.-cikkben foglalt vizjogról szóló törvény ellenére a földmüvelésügyi m. kir. ministernek utasítása következtében a vilovói töltést átvágatta és az árvizet a IV. öblözetbe áteresztette miáltal felperes a IV. öblözetben haszonbérben bírt birtokának termése tönkretétetett és gazdaságépületei romba döntettek, Jóllehet felperes a kereset eme tartalma szerint kártérítési követelését a közigazgatási hatóság vizrendőri hatáskörének túllépéséből származtatni látszik, mind a mellett az 1896. évi június hó 20-án történt tárgyálásnál határozottan kijelentette, hogy keresetét egyedül és kizárólag az 1881. évi XLI. t.-cikk 86. §-ának rendelkezésére állapítja és kéri, hogy a kereseti kártérítési összeg részére alpesek ellen mint kisajátitási kártalanítási összeg ítéltessék meg, esetleg ennek megállapítása végett a kisajátitási kártalanítási eljárás rendeltessék el. Minthogy azonban az 1881. évi XLI. t.-c. 86. §-a szerint a kártalanítási összegnek kisajátítás alapján való bírói megállapítása a kisajátitási eljárásnak elrendelésétől és a közigazgatási uton történt előzetes keresztülvitelétől van feltételezve, a fenforgó esetben pedig a kisajátitási eljárás elrendelését az arra hivatkozott törvény, illetve az 1889. évi XVIII. t.-c. által egyedül a kereskedelemügyi m. kir. minister jogosított, ez pedig a felperes részéről tárgyalás alkalmával bemutatott, •/• alatti rendelete szerint a törvényes feltételek hiánya miatt a kisajátitási eljárás elrendelését megtagadta, ennélfogva felperes keresete, a mennyiben azt kizárólag csak az 1881. évi XLI. t.-cikknek 86. §-ára alapítja, a további bírói eljárásra alkalmas nem lévén, az elsőbiróság végzését a megelőző eljárással együtt az 1868. évi LIV. t.-c. §-ának a) pontja és az 1881 évi LIX. t-c. 39. §-ának b) pontja 58. §. alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. A magyar kir. Curia (1897. évi március hó 10-én 855 sz. a.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben oly értelenben, hogy alperesek a bírói hatáskör ellen emelt kifogásukkal elutasittatnak. Indokok: Helyesen mondotta ugyan ki a másodbiróság végzésének indokolásában, hogy a kisajátitási eljárás elrendelése a kereskedelmi minister hatásköréhez tartozik, a kisajátítás elrendelésére tehát a biróság hivatva nincsen, a keresetnek ez a helyt nem fogható része azonban nem áll útjában annak, hogy a kereset mint kártérítési kereset el nem fogadtassék és miután a kártérítési követelés a keresetben előadott alapon azért tartozik a biróság hatáskörébe, mert, mint az elsőbiróság kifejtette, az a mulasztás, hogy a közigazgatási tisztviselő az árviz ellen elrendelt védelmi intézkedések által okozott kár kimutatását az 1885. évi XXIII. t.-c. rendeletei ellenére az áradás elmultával azonnal és hivatalból össze nem állította, a kiegyenlítést meg nem kísérelte és ezután az iratokat az alispánhoz át nem tette és igy az alispán a kár összegét meg sem állapíthatta, felperes kártérítési igényének a törvény rendes utján érvényesítésére akadályt nem képezhet. A bírói hatáskör ellen emelt kifogás elutasításával tehát az elsőbiróság végzése volt helybenhagyandó. Az a kívánság, hogy egyidejűleg folyamatba tett oly ügyekben, melyekben a tényállás teljesen azonos és a felek képiselöi is ugyanazok, a tárgyalás minden ügyben külön-külön tartassék, illetve ugyanazok az előadások a felek által ismételtessenek, a szóbeliség és közvetlenség elveinek oly tulhajtása volna, mely a törvény céljával egyáltalában nem volna indokolható. Nem jogvélelmet, hanem közönséges vélelmet állit fel a biróság ott, a hol nem valamely fennálló jogszabályra, hanem az életből meri-