A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséről

A JOG 7 elintézésére nem nagy súlyt fektettek, oka az, hogy az iparnak sok ága részéről a balesetbiztosításnak az egyes foglalkozási ágak különlegességeire tekintettel levő reformálása nem tartatott sürgős szükségnek és hogy szükségesebbnek vélik a betegség és aggkor elleni biztosítás revisióját. A balesetbiztosításra vonatkozó törvényekhez készülő novella időközben majdnem elkészült. Sérelem A m.-szigeti kir. törvényszék egyik felebbezési polgári tanácsának egyik döntvénye. S. I. és neje a rahói kir. jbiróság előtt 1896 évi április hó 20-án K. H. ellen keresetet indítván, előadták: miszerint a bogdáni 14. számú tjkvi 28 hr. számú birtokrészlet a II. r. felperes néh. anyja tulajdonát képezte s azt életében az ő anyja és alperes használták. II. r. felperes anyja — úgymond — ezelőtt 2 évvel elhalván, az emiitett ingatlanból a II. r. felperesi, mint egyik j örököst illető egyötöd részt a birtokban maradt alperes átadta a I 11. r. felperesnek használni, a ki azt férjével az 1. r. felperessel az 1896. év tavaszáig használta s birtokolta, a mikor is alperes az említett egyötöd részt visszafoglalta és használatába vette, a minek folytán kérték alperest a keresetbe tett bogdáni 14. számú tjkvi 23. hr. számú ingatlan egyötöd részének tettleges birtokába leendő visszabocsátására, az elvont évi haszon és a perköltség megfizetésére kötelezni. A felperesek keresetére kitűzött tárgyaláskor alperes egész határozottan megtagadta a felperesek keresetét s különösen azt, hogy ő a bogdáni 14. számú tjkvi 23. hr. számú ingatlanság egyötöd részét felperesnek használni átengedte volna, s hogy felperesek a per alatti földterületet az állítólagos megháboritást ! megelőzőleg 1 év és 1 napon keresztül folyton és békésen tettleg birták és használták volna, s habár a bizonyítási kötelezettség őt mint alperest nem terhelte, ö tanura hivatkozott annak az igazolására nézve, hogy felperesek a keresetbe helyezett földterületen 1 év és 1 napon keresztül a békés, folytonos és tettleges birtokában nem voltak. Felperesek ezzel szemben 4 tanura hivatkoztak azon ténykörül- j mény igazolására, miszerint ők a szóban levő földterületet több mint 1 éven keresztül birtokolták és hogy alperes a földterületet II. r. felperesnek örökségi jutalékba adta. Alperes a felperesi állításokat s kiváltképen azt, hogy ő a kérdéses földterületet II. r. felperesnek örökségi részül átengedte volna, megtagadta. Az 1-ső folyamodásu bíróság ugy a fel- valamint az alperesi tanukat kihallgatván, ezek vallomásaival az nyert beigazolást, hogy alperes 1895 évi május hó 3-kán a keresetbe tett földterületet, a melyet annak előtte évek hosszú során keresztül folyton békésen és tettleg birt és használt, felszántotta, felperesek pedig azt birtokba vették és 1895-ik év nyarán használták, azonban ezt egy ] éven keresztül nem birtokolták, mert alperes 1896 évi április hó j 14-én újból tettleges birtokába és használatába vette. Azon körül- i ményt, hogy alperes a peres területet II. r. felperesnek örökségi jutalék fejében átadta volna, a kihallgatott tanuk igazolni nem tudták. A tanuhallgatás befejeztével felperesek magukat eskü alatt kérték kiüallgatni annak az igazolásául, hogy alperes a peres földterületet II. r. felperesnek örökségi jutalékul engedte át, a mi ellen alperes tiltakozott azon okból, mivel a bogdáni 14. számú tjkvben foglalt összes ingatlanoknak végrendelet szerint a néh. neje az örököse, a ki után nagykorú leszármazók maradván, ő nem is lett volna jogosult a más vagyonából elidegenítéseket tenni, ezenkívül pedig — úgymond — a hagyaték még nincs letárgyalva s akár az örökösödési akár pedig a tulajdonjog egy sommás visszahelyezési per keretébe egyáltalán nem tartozik. Mindennek dacára az 1-ső folyamodásu bíróság felpereseket a jelzett ténykörülményre eskü alatt kihallgatván, alperest a felperesi keresethez képest a 6,486'96 szám alatt meghozott Ítéletével elmarasztalta, a mely itélet ellen alperes indokolt felebbezést adván be, a m.-szigeti kir. Törvényszék mint felebbezési bíróság az 1896. D. 214. számú ítéletével az 1-ső bíróság ítéletét, habár felperesek a kitűzött szóbeli tárgyalásra nem jelentkeztek, a mi kell, hogy hátrány nyal járjon a felperesekre nézve, mert különben a szóbeli tárgyalás egészen illusoriussá válik, indokaiból helyben hagyta. Az előadottak szerint most ugy áll a dolog, hogy a sommás visszát,elyezési per bírósága az örökösödési per bíróságának praejudikált, mert oly alapon és jogcímen döntötte el a kérdést, a melynek megvitatása kizárólag csakis az örökösödési perben nyerhetne megoldást. De tegyük fel, hogy alperes a peressé tett földterületet felpereseknek 1895-ik év nyarára s igy ideiglenes használatul minden ellenszolgáltatás nélkül átengedte. Váljon birtokháboritást követett-e el akkor alperes, a mikor az egyévi használati idő lejárta előtt az általa ideiglenes használatul átengedett ingatlant, a melyet annak előtte éveken keresztül folyton tettleg birt és használt, az átengedéstől számitólag egy évi időközön belül ismét tettleges birtokába és használatába vette?! Erre nézetem szerint csakis határozott nemmel lehet felelni, mert törvény és törvénykezési gyakorlatunk szerint egy sommás visszahelyezési keresetnek első és legfőbb alapja felperesi részről az egy éves , folytonos és békés tettleges birtoklás, alperesi részről pedig az önhatalmú elfoglalás. Már pedig, hogy ha feltéve, meg nem engedve, alperes a kérdésben levő földterületet felpereseknek nem csak 1895-iki év nyarára, de hosszabb időre is használatul átengedte volna, azon tényével, ha a szóban levő földterületet a használatbani átengedéstől számitólag egy évi határidőn belül ismételten birtokába veszi, még a legkevésbé sem szolgáltat okot a sommás visszahelyezési per megindítására, nem pedig egyrészt azért, mert felperesek nem csak hogy nem igazolták, de nem is állították, hogy például bérbe vették volna ki s pláné egy évnél hosszabb időtartamra alperestől a per alatti földterületet, avagy pedig, hogy az bírói árveréseni vétel folytán nekik tettleg átadatott volna; másrészt azért, mert egy évi és egy napi szakadatlan és békés tettleges birtoklást igazolni nem képesek. Az előterjesztettekből nyilvánvaló tehát, hogy a m.-szigeti törvényszék ítéletének meghozatala alkalmával szerfelett helytelenül alkalmazta a törvényt, s hogy a törvényhozás is mily tévesen járt el akkor, a midőn az 1893. évi XVIII-ik t.-c. 182. §-ában kimondotta azt, miszerint sommás visszahelyezési perekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye, mert az adott esetben a kir. itélő-tábla mint felülvizsgálati bíróság bizonyára kimondaná, hogy alperes egyáltalán nem követett el birtokháboritást akkor, a mikor a felperesek által tőle elfoglalt földterületnek tettleges birtokába az egy évi határidőn belül magát bíróság közbenjötte nélkül visszahelyezte. Hostsuk János, ügyvéd M.-Szigeten. Irodalom. A bölcseleti jogtudomány kézikönyve. Irta: dr. Esterházy Sándor jogak. tanár Kassán. A második kötet első fele. Ezen munka, melynek első kötete meg nem jelent, de mint szerző irja sajtó alatt van, nagyobb alapvető munkának ígérkezik a bölcsészeti jogtudomány terén. A rendszer megítélését; mely uralja majd az egészet, egyelőre nem adhatjuk, mert be kell e tekintetben várnunk az első kötet megjelenését. Azonban az anyag különös részének feldolgozását tartalmazván a megjelent rész, bátran elmondhatjuk, hogy azt ugyanazon lelkiismeretes elmélyedés a kérdésekbe, ugyanazon világos kifejezési módja a gondolatoknak és alaposság jellemzik, melyeket szerzőnél eddig megjelent dolgozataiban, melyiket lapunk ismertetett, az olvasó feltalált, és azért különösen a fiatal tanuló nemzedéknek, melynek a bölcseleti jog tanulmányozását eléggé nem ajánlhatjuk, kitűnő kézikönyvül bizonyára be fog válni. Közigazgatási bíráskodás. A magyar kir. közigazgatási bíróságról szók') 1896. évi XXVI. t.-c. magyarázata. (A végrehajtási rendelettel.) Irta : Dr. Falcsik Dezső, jogtanár. — E címen hagyta el a napokban a sajtót egy időszerű munka, mely a pár nap múlva nálunk is életbe lépő közigazgatási bíráskodás intézményével foglalkozik. Tartalma : 1. A közigazgatási bíráskodás elmélete ; 2. a külföldi (angol, olasz, osztrák, porosz, francia stb.) közigazgatási bíráskodási intézmények ismertetése; 3. a közigazgatási bíráskodás megalkotása hazánkban ; 4. a magyar közigazgatási bíróságról szóló 1896. XXVI. t.-c. beható) magyarázata, a törvény teljes és hibátlan szövegével ; 5. a törvény végrehajtása tárgyában kiadott minisztériumi rendelet, teljes szövegben. — A 208 lapra terjedő, szép kiállítású munka jó szolgálatot tesz mindazoknak, a kik e nagy fontosságú intézmény alapos megismerésére s a törvény megértésére törekszenek. Egerben Szolcsányi Gyula bizományában jelent meg s 1 frt 80 krért minden hazai könyvkereskedésben megszerezhető. Döntvények a felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai jegyzetekkel ellátva. Kiadja a jogtudományi közlöny szerkesztősége. Harmadik folyam, 4 és 5 köt. Franklin társulat kiadása. A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata cimü munkára hirdet előfizetési felhívást dr. Némethy Károly belügyministeri titkár. A mii f. é. dec. havában fog megjelenni a Pesti könyvnyomda-részvénytársaság (Hold-utca 7. sz.) kiadásában. Előfizetési ára 3 frt. A műre megjelenése után visszatérünk. Vegyesek. A budapesti kir. törvényszék polgári osztályánál az elhunyj elnök B o g i s i c h Lajos helye már be van töltve. Értesülésünk szerint ezen ép oly diszes, mint fontos állásra Horváth Ferenc curiai bíró van kiszemelve, kinek kinevezése már a legközelebbi napokban várható. Az uj elnök már eddig is curiai biróvá történt kinevezése után, egy vidéki törvényszék élén közmegelégedésre működött és igy jogosult a remény, hogy polgári törvényszékünk nemcsak jeles jogászszal, de jó adminisztrátorral is kezdi az uj aerát. Működését élénk, de jóakaró figyelemmel fogjuk kisérni. Gyors igazságszolgáltatás. A gyönki kir. járásbíróság mint telekkvi hatóság 1896. nov. 3-án 2,628/1896. sz. alatt következő végzést hozott: Polányi Jánosnak Barbácsy György elleni telekvi végrehajtási ügyében 5,480/891. sz. alatt beadott előterjesztés feletti tárgyalásra határnapul folyó évi december hó 15. d. e. 9 órája kitüzetik. Szép idő 1891-től 1896-ig. (Beküldetett t. Ügyvéd kerestetik. Egy salgó-tarjáni polgár a budapesti ügyvédi kamarához azon kéréssel fordult, hogy hivja fel tagjait, nem akadna-e közülök valaki, a ki Salgó-Tarjánban kívánna letelepedni. A város 13,000 lakossal bir s nincsen benne ügyvéd, a mi a nagy forgalmú helyiségben a jogkereső közönségre nagy