A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - Törvényszékeink mint polgári felebbviteli biróságok

A JOO sebb, mint 1894 nov. 1-je előtt a táblákhoz ugyanazoktól fellebbvitt peres ügyek száma volt. de a törvényszéki döntés alól a járásbirósági ügyekben a legkonokabb perlekedőnek is csak ott van kibúvója, a hol a szorosan meghúzott értékhatárok azt megengedik. Csak például hozom fel, hogy a vezetésem alatti járásbíróságtól 1894 nov. 1-seje óta egyetlen egy peres ügy vitetett a kir. ítélőtáblához, pedig volt közöttük számos 250 frtos. 500 frtos stb. A járásbirósági hatáskörbe utalt birtokperek továbbá sohasem kerülnek a Tábla elé. mert ezt az 1893 : XVIII. t.-c. 180. §-ának a) pontja és a 181. § kizárja. Szemben a kir. tszékek ezen rendkívül fontos perjogi állásával, közel három évi tapasztalat után ideje, hogy hozzá szóljunk: mennyiben feleltek meg tszékeink a rájok ruházott uj szerepkörnek s mennyiben járultak és járulnak a magyar igazságügyi palota cikkünk elején emiitett betetőzéséhez a maguk részéről ? Vizsgálódásunkban vezéreszméül dr. Schwarcz Gusztáv gyönyörű szavai szolgálnak: «Ki ítélkezésünk gyűjtésén, rostálásán, az iránta való figyelem ébresztésén és szellemének emelésén dolgozik, szükséges és hasznos munkát végez». (« Magánjogi fejtegetések» XXIII. oldal.) A mi tszékeink II. fokú bíráskodását általában illeti, jogászi tudás s okos igyekvés : a lehető legjobbat adni, jellemzik azt, tehát általában alig lehet nyomós észrevételünk ellene. Több kir. tszék, mint II. fokú polg. felebbezési bíróság határozata van kezünkben; örömmel constatálhatjuk ezekből, hogy feladataik magaslatán állanak, sőt némelyikök qualitás tekintetében a magasabb bíróság enunciátióival vetekedik. Ez pedig annál örvendetesebb jelenség, mennél inkább tudnivaló, hogy az uj sommás törvény rövid idejű alkalmaztatása óta kellő számban nem képződhettek megfelelő kipróbált erők. Ide vonatkozólag óhajtandó volna elvül szem előtt tartani, hogy az arra alkalmas egyének a járásbíróságoktól a tszékeknek megnyeressenek. Járásbiráinknak a kir. ítélőtáblákhoz miért, miért nem — ugy sincs meg az egyenes utjok, de még az administrativ magasabb állásokra is csak nagy ritkán jutnak ! Attól, hogy a jbiróságok színvonala szenvedné meg azt az elvet, nem kell tartani, mert a jbiróságok, mint a legsűrűbb produktív munkásság izzó kohói, képetek és alkalmasak erős birói individuumoknak olyan számban való nevelésére, hogy a tapintatos osztókéz megtarthat azokból ugy le, mint juttathat eleget felfelé is. S azok az egyes birák. a kik ilyeténképp kiválasztatnának, bizonyára becses és dus tapasztalatokat vinnének oda magukkal s ezeket annál eredményesebben érvényesítenék, mennél kevésbbé éreznék onnantul a járásbirósági hajsza-munka nyűgét. Ezek a jellegzetes vonások, azt hisszük, a legtöbb vidéki járásbíróságokra is állanak. A legutóbbi igazságügyi budget országgyűlési tárgyalása alkalmával ugyan egy honatya akkép stygmatizálta a vidéki bíróságokat, hogy restantiájok oka a «kényelmes munkarendszer». Ez a nyilatkozat azonban, habár az ország színe előtt történt, puszta egyéni véleménynyé törpül azzal a ténynyel szemben, hogy bizony nem ismerik a kényelmet azok a vidéki bíróságok, a melyeknél a segédszemélyzet hiánya érezhető s a melyeknél a birák bizony szakadatlanul és tandem restantia nélkül dolgoznak. Sajnos, hogy igazságügyünk Argus-szemü legfőbb őre nem szállította le azt a nyilatkozatot kellő értékére, szokásos találó közbeszólásával! Szívesen meghívjuk a kételkedőket, jöjjenek, pillantsanak be az ócsárolt vidéki bíróságok működésébe, majd látni fogják, hogy hangya-szorgalmú munka folyik azoknál is, s hogy a kényelemből vajmi kevés jut osztályrészükül. Nem volna álláspontunkkal összeegyeztethető: párhuzamot vonni a fővárosi és vidéki bíróságok közt, abból kiindulva, hogy tulszárnyalja-e egyik a másikat u «kényelmetlen munkarendszerben)), de talán annyit a kérdés kiélezése nélkül felemiithetünk, hogy ma már vidéki biróságaink tevékenységének erőssége is a bíróságot alkotó egyes tagok individuális garantiáiban rejlik; ezek pedig magukban véve élő tiltakozást és cáfolatot képeznek ama, méltán zokon vehető vád ellen. Incidentáliter helyén valónak vélvén ezeket előadni, térjünk át a részletekre, melyekben az adott viszonyoknál fogva természetesen már több kívánni valót hagynak fenn tszékeink. mint II. fokú polgári felebbezési bíróságok. Mi a lefolyt idő rövidségében, mely minden kívánni valót kizáró routin megszerzésére nem volt elég és — a mivel azonban, mint a dolog érdemi oldalával, máskor fogunk foglalkozni — a magánjogi törvénykönyv hiányában keressük ezeknek a magyarázatát s mindenesetre helyes nyomon járunk. Hogy a példák beszéljenek, vegyünk néhány perjogi kérdést bonckés alá : A. keresetet indit a jbiróságnál B. ellen ingatlanok birtoka iránt. A tárgyalásnál alperes pergátló kifogást emel az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §-ának 3. pontja, jelesen annak alapján, hogy ugyanannak a jognak érvényesítése iránt megelőzőleg egy más bíróságnál a kereset már kézbesittetett s a korábban megindított per itt még folyamatban van. A biró erről a korábban indított kereset egyidejűleg bemellékelt példányából meggyőződvén, a pergátló kifogásnak helyt adott s a pert abból az okból is megszüntette, mert a eriterium : az ugyanazon jog iránti korábbi per folyamatban léte, nem pedig az, hogy a korábbi és későbbi perekben a felperesek különböző személyek — s pedig különböző személyek azért, mert a korábbi felperes a későbbi felperesnek ugyanazon pertárgyat időközben eladta - és hogy az egyik perben csak egy alperes, a másikban ellenben ennek neje is, tehát két alperes szerepel. Az illető kir. tszék polg. felebbezési tanácsa az alperesi pergátló kifogásokat «elvetette» a következő indokokból : «Felperes saját szerzésen alapuló kizárólagos tulajdonjoga érvényesítését célozza a keresettel; viszont M. F. (korábbi perbeli felperes) felperesi jogtól külön álló saját tulajdonjoga érvényesítése végett indított keresetet, ennélfogva eme két különálló tulajdonjog ugyanazonosnak egyáltalában nem tekinthető. Ezek szerint tekintettel arra, hogy alperesi kifogásoknak helye csak akkor volna, ha felperes ugyanannak a jognak érvényesítése végett indította volna keresetét, a mely iránt M. F., a mi nem az eset, az I. bír. végzés megváltoztatásával alperesi kifogást elvetni kellett.» A sommás eljárásról szóló ministeri javaslat ide vágó megokolása ez: «A javaslat 23-ik §-a azon a felfogáson alapszik, hogy az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt legelőbb is azt a kérdést kell tisztába hozni, vájjon az adott körülmények között a per maga létre jöhet-e? A mily természetes e sorrend, ép oly célszerű is, mert elejét veszi annak, hogy az érdem hiába tárgyaltassék akkor, a mikor a bíróság a pert utóbb mégis kénytelen megszüntetni)). (Javaslat 75. lap.) Minthogy a korábbi felperes a későbbi felperes által egy más bíróság előtt folyamatba tett per dacára keresetéhez ragaszkodik s a peres eljárást a korábbi perben folytatja: kérdjük, létre jöhet-e a jbiróság érdemleges tárgyalására utalt per akkép. hogy az ítélet végrehajtható legyen ? Ugy a korábbi, mint a későbbi felperes tkvi tulajdon alapján keresi ugyanazon ingatlanra vonatkozó birtokjogát s így feltehető, hogy mind a kettő pernyertes lesz, miután a korábbi per bírósága a korábbi per folyamatba tételekor létezett állapotból kell, hogy kiinduljon, de ha nem csupán ebből indul ki, hanem a közbejött tkvi tulajdon-változást is figyelembe veszi, ugy a későbbi per éppen n :m jöhet létre. S ha már most mind a két ítélet egyszerre kerül végrehajtás alá : melyik felperest, a korábbit, vagy későbbit helyezze-e birtokba a végrehajtó ? De ha nem találkozik egy időben a két ítélet végrehajtása a bír. végrehajtónál, mit tegyen ez abban az esetben, ha valamelyik felperest már birtokba helyezte ? O a kiküldő bírósághoz való jelentéssel szabadul ugyan a probléma alól, de utoljára is az egyik ítélet végrehajthatlan marad. Ha A. hitelező megperli az egyenes adóst az egyik bíróságnál s azután ezt a pert folytatva, engedményezi követelését B.-nek, a ki nem tudva semmit a korábbi perről, beperli A. készfizető kezesét egy másik bíróságnál: vájjon elutasitható-e a későbbi perbeli alperes által az 1893. évi XVIII t.-c. 27-ik §-ának 3. pontjára alapított pergátló kifogás csak azért, mert a két különböző perben két különböző személy a felperes ? Vagy ha pl. 150 frtot meghaladó értékű talált kincs 1ji részére ketten tartanak igényt s a két igénylő két külön keresetet tesz folyamatba: vájjon a későbbi perbeli alperes által ugyanolyan pergátló kifogását el kell-e vetni ismét csak azért, mert a két perben felperesek különböző személyek ? A. a birtok physikai uralma, B. animus rem sibi habendi alapján (lásd: Windscheid Pandekten 411. 1. s Magyar Gyakorlat) sommás visszahelyezési pert adnak be különböző időben ugyanazon bíróságnál: nem helyesen támadja-e meg alperes a későbbi keresetet pergátló kifogással ? Az 1893. évi XVIII. t.-c 43-ik íját, azt hiszszük, ellenvetni nem lehet, mert a perek egyesítése a bírónak fakultatív joga, következőleg a felvetett eshetőségekkel számolnunk kell. A kiemelt II. fokú határozat a két különböző kereseti birtokjog ugyanazonosságát nem látja fenforogni. mert arra helyezi a súlyt, hogy két physikailag különböző személy