A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 13. szám - Az uj katonai bűnvádi eljárás

A. JOG 51 bös és mert az. kit a főnök eladási ügyletek megkötésére felhatalmaz, a keresk. törv. 43. §-a értelmében harmadik személyekkel szemben egyúttal felhalmazottnak tekintetik mindarra, ami ily ügyletek kötésével rendszerint jár, tehát a vételárnak s az ügyletek többi feltételeinek megállapítására is, a főnök által meghalmazottjának adott oly utasítások pedig melyek a meghalmazottnak a keresk. törv. 43. §-ából folyó ezen törvényes jogkörét korlátozzák, a korlátozásról tudomással nem biró harmadik személyek irányában joghatálylyal nem birnak. A fenforgó esetben azonban az is közömbös, hogy felperes todomással birt-e Sz. jogosultságának fentemiitett korlátozásáról, mert a nem kifogásolt ) I alatti távirattal bizonyítva van, hogy Sz. alperest az A) alatti okirat szerint 1893. évi július hó 12-én felperessel 37 vaggon csontlisztsuperphosphat és 19 vaggon Thomas-salak szállítása iránt kötött ügyletről előzetesen értesítette s hogy alperes őt a 37 vaggon csontliszt-superphosphat iránti ügylet megkötéssére külön felhatalmazta i «Superphosphatra, ha több el nem érhető megköthető*). Igaz, hogy alperes ezen felhatalmazáshoz azt az utasítást csatolta, hogy Sz. a - szállítási határidőt szeptemberre tolja ki s successiv- rakodást kössön kb>, de hogy ezt az utasítást, mely különben világosan ki sem fejezi, vájjon a successiv-szállitás szeptemberben vagy szeptemberig történjék-e és mikor vegye kezdetét: nem a beleegyezés feltételeként szabta meg, azt az I) alatti távirat szóhangzásán kivül az is bizonyítja, hogy 2/., 6"/. és 17-/. alatti levelei szerint az A) alatti kötlevelet, melynek értelmében a szállítás 1893. évi augusztus hó 14-étől szeptember hó l-ig részletekben volt eszközlendő, a szállítási határidő szempontjából egyáltaián nem kifogásolta, sőt 17 '. alatti levelében a szállítási határidő megállapítását felperes tetszésére bízta, ellenben utólag a 37 vaggon csontliszt-superphoszphátra nézve kötött ügylet elintézését a vételárra s a szállítási költségekre vonatkozó oly feltétélek megállapításától akarta függővé tenni, meh ékről I) alatti táviratában említést sem tett. Alperesnek ezen utólagos kívánalmai azonban, melyekhez íelperes hozzá nem járult, az Ii alatti távirati felhatalmazás alapján megbízottja által már megkötött üzlet érvényét nem érinthették, és pedig annál kevébbé, mert alperes a táviratban a megbízottja által kötendő szerződés jóváhagyását magának fenn nem tartotta; és mert még ha Sz. nem közölte volna is vele előzetesen az A) alattiban megállapított összes feltételeket,' alperes meghatalmazottjának ezen mulasztásából felperessel szemben kifogást nem meríthet. Igaz továbbá, hogy az I) alatti távirat Sz-t. csak a csontliszt superphosphat, de nem a Thomas-salak iránti ügylet megkötésére hatalmazta fel s hogy e szerint Sz. utasitásellenesen járt el, midőn a táviratban kilátásba helyezett ujabb értesítés bevárása nélkül «salakra délután sürgönyzök, alig lesz kivihető» felperesnek az A) alatti okirat szerint egyúttal 19 vaggon Thomas-salakot is adott el. Azonban feltéve bár, hogy felperes az A) alatti szerződés megkötésekor Sz. ezen eljárásának utasitásellenességéről tudomással bírt, alperes ezen esetben is csak a Thomas-salakra vonatkozó ügyletet, illetve az A) alatti kötésnek erre vonatkozó részét utásithatta vissza, de nem a 37 vaggon csontliszt-superphosphatra nézve utasitásszerüen kötött ügyletet ; mert a két eladási ügylet csak annyiban függ össze, a mennyiben mindkettőről egy okirat állíttatott ki, máskülönben azonban mindegyik külön feltételek, jelesül más-más vételár mellett jővén létre, sem természeténél fogva, sem az A) alatti kötlevél rendelkezései szerint oly összefüggésben nincs a másikkal, hogy az egyiknek érvényessége szükségkép a másiknak érvényétől volna feltételezve vagy egyik a másik nélkül teljesíthető nem volna; és mert habár felperes a 3-/., 4'/. és 5 '. alatti levelekben kijelentette is az egész kötéshez való ragaszkodását, ő sem tett a bemutatott levelek szerint oly kijelentést, hogy a Thomas-salak nélkül a csontlisztphosphátot nem fogadja el, sőt M) alatti levelében ez utóbbinak szállításánál egyebet nem is követelt; alperes tehát a Thomas-salak iránt kötött ügylet érvénytelenségétől nem származtathatottjogot arra, hogy a csontliszt-superphosphat iránti ügylettől is elálljon. Felperesnek ezek szerint a keresk. törv. 353. §-a értelmében joga van a 37 vaggon csontliszt-superphosphat iránt kötött ügylet nem teljesítése miatt alperestől kártérítést követelni s ezt a jogát az által sem vesztette el, hogy 1893. évi augusztus hó 14-én kelt Mi alatti levelében még teljesítést követelt, arról pedig, hogy kártérítést fog követelni, alperest csak 1893. évi augusztus hó 23-án kelt D) alatti levelével értesítette, mert az M) alatti felhívással felperes csak azt fejezte ki, hogy a szerződéshez ragaszkodik s az utólagos teljesítést elfogadni kész, de nem jelentette ki, hogy a felszólítás sikertelensége esetén a keresk. törvény 353. §-ában vagylagosan meghatározott jogai közül a teljesítés követelését fogja választani. Alaptalan tehát alperesnek az az állítása, mintha felperes az M) alatti levéllel választási jogát már gyakorolta és kimerítette volna, és mert abból, hogy felperes alperest nem azonnal a késedelem beálltával, hanem csak 1893. évi augusztés 23-án értesítette arról, hogy kártérítést fog követelni, csak az következik, hogy alperes a D) alatti levél vételéig, mulasztását utólagos teljesítés által még jóvátehette volna, amit azonban meg nem tett. Kártérítési követelését felperes jogosítva van azon fedezeti vételekre alapítani, melyeket az alperes által nem szállított áru részbeni pótlására az E) és F), illetve R) és Sj alatt csatolt kötlevelek szerint a kőolajfinomitó gyár részvénytársasággal 1893. évi augusztus hó 14-én 20 kocsirakomány csontliszt-superphosphatra a «Sz. Miksa és Mór» céggel pedig 1893. évi szeptember hó 5-én 9 kocsirakomány ilyen árura kötött. Tekintve ugyanis, hogy az A) alatti kötlevélben a szállítás megkezdésének időpontjául 1893. évi augusztus hó 14-ike ki volt kötve és alperes, habár az A) alatti kötlevelet a csontliszt-superphosphatra nézve is kifogásolta, 1893. évi július hó 17-én kelt 2y. alatti és 1893. évi július hó 22-én keit 6/. alatti leveleiben ezen árunak szállítását mégis kilátásba helyezte, 1893. évi augusztus hó 18-án kelt N) alatti levelében az M) alatti felhívásra való nyilatkozhatás végett azon hó 0-ig halasztást kért s a szállítást határozottan csak 1893. évi augusztus hó 21-én keltés 23-án felperes birtokába jutott C) alatti levelével tagadta meg; Tekintve továbbá, hogy oly törvényes rendelkezés hiányában, mely a fedezeti vételek megkötésének időpontját és módját ellenőrzi, a vevőtől e tekintetben egyéb nem követelhető, minthogy a rendes kereskedői gondosság által követelt körültekintéssel járjon el, alperes pedig, mig egyrészt maga sem állította, hogy a kérdésben forgó áru rendes piaci vagy tőzsdei árral bírna és tetszésszerinti mennyiségben bármikor kapható volna, másrészt mi adatot sem hozott fel arra, hogy felperes korábban és kedvezőbb feltételek mellett is fedezhette volna magát, mint a hogy azt az R) és S) alatti kötlevelekkel tette: az 1893. évi augusztus 14-én és szeptember 5-én kötött fedezeti vételeket elkésetteknek tekinteni nem lehet, hanem a kárkiszámitás alapjául el kellett fogadni. Hogy pedig e vételek tényleg megköttettek és foganatba mentek, ezt — habár alperes elleniratában tagadta —valónakkellett elfogadni, nemcsak K. Zsigmond és S. Miska tanuknak vallomása alapján, de már azért is, mert alperes elleniratának és viszonválaszának egyéb helyein, valamint 7,388/895. sz. felebbezésébcn ezen vételeket maga is mint tényleg megtörténteket említi, tagadását tehát elejtette. A különbözet azonban, mely az Aj a. kötlevélben meghatározott szerződési ár és az R) és S) a. kötlevelekkel igazolt beszerzési ár közt mutatkozik, nem 1,364 frL 08 krt, hanem felperes saját bizonyítékai szerint helyes számítással csak 1,170 frt 28 krt tesz ki. AzE) illetve R) alatti kötlevélből ugyanis kitűnik, hogy felperes részére ezen fedezeti vételnél szintúgy, mint az A) alatti kötelvélben 2 <y0 cassasconto volt kikötve, ellenben az F) illetve Sj alatti kötés szerint a vételár levonás nélkül volt fizetendő. Ha tehát felperes az A) alatti kötlevél alapján járó szerződési vételár kiszámításánál, mely 2,900 métermázsa után 4 frt 76 krjával számítva 13,804 frt tenne ki, a 2«/o cassasconto fejében 276 frt 08 krt levon s ezt a vételárt csak 13,527 frt 92 krral veszi számításba, akkor az R. alatti kötlevél alapján (2,000 m. mázsáért 4 frt 84 V2 krjával) járó 9,690 frtnyi vételárból is levonandó 2« 0-ka, vagyis 193 frt 80 kr. s a beszerzési ár ezen kötés alapján csak 9,496 frt 20 krral az S) alatti kötés alapján 5,202 frttal, összesen tehát nem 14,892 frttal, hanem csak 14,689 frt 20 krral veendő számításba. Az előadott okokból a másodbiróság ítéletét, a mennyiben alperes 1,170 frt 28 kr. tőkének stbnek fizetésére köteleztetett, helyben kellett hagyni, ellenben kereseti követelésének 193 frt 80 krnyi részével felperest mindkét alsóbirósgi ítélet megváltoztatásával el kellett utasítani stb. A bejegyzett kereskedő csak abban az esetben perelheti könyvkivonati követeléseit az 1868. évi LIV. t.-c. 35. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a kereskedelmi könyvek vitelének helyére nézve illetékes bíróság előtt, ha az tekintettel az 1868 évi LIV. t.-c. hatályban fentartott 173. és 174. §§-ainak kivételes intézkedéseire, kereskedelmi ügyletből és a kereskedő üzleti viszonyából származik, és igy ezen természeténél fogva képezte bejegyzés tárgyát, miután az idézett törvényszakasznak nem adható oly tágkörü értelmezés, hogy a kereskedő az abban alkotott kivételes jogot bármily magánjogi és nem csupán a kereskedői üzletkörében felmerülő jogviszonyból eredő követelésére nézve, amennyiben azokat a kereskedelmi könyvébe bevezette is, sikeresen igénybe vehetné. (1895. E. 37.) Bűnügyekben. Vádlott az akaratának nyilvánítására képtelen egyénen fajtalanságot követvén el, a btk 233. §-a alá eső szemérem elleni erőszak bűntettét követi el. A pozsonyi kir. törvényszék (1895. szept. 21. 5,519. sz. a.) Sz. János (36 éves, nőtlen, vasúti munkás) vádlottat a btk 232. §-ának 2. pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért őt a btk 232. és 250. §§-ai alapján, tekintettel a btk. 91. §-ára, kétévi fegyházbüntetésre és 5 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Vádlott a végtárgyalás során önmaga beismerte, hogy f. é. június 30-án ittas állapotban lakása udvarán hanyatt fekve, a vele egy házban lakó L. András 7 éves leányát, Alexát magához hivta s hogy azon célból, hogy vele nemileg közösüljön.