A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 13. szám - Bünvádi eljárás és esküdtbiróság. Törvényjavaslat a bünvádi perrendtartás életbeléptetéséről

A JOÜ 99 a tettesnek értelme van, mit bizonyos jelek által kitudhatni, akkor elítéltetése igazságos s az Ítélet rajta végrehajtandó. \Y ü c h te r-nek «Deutsches Strafrecht* 55. §-ában (133. lapi röviden szintén megemlékszik a siketnémák btó'jogi beszámithatóságáról, s ott, a hol a beszámithatlanság eseteit felsorolja, véleménye a következőkben culminál: <Die Zurechnungstáhigkeit ist bei dem Menschen ausgeschlossen, so lange er sich noch gar nicht zur Freiheit entwickelt hat, wie ein Kind(infansi oder ein von Geburt an Blödsinniger; ferner so lange er noch nicht so weit entwickelt ist, um Recht und Unrecht überhaupt oder das in Frage stehende l'nrecht als solches unddie Verantwoitlichkeit (ürein begangenes Unrecht überhaupt begreifen zu können, wie ein ganz ununterrichteter Taubstummer; ferner ein getrennt von aller menschlichen Gesellschaft /\ufgewachsener». Dr. Rinding Károly «Die Normen und ihre Übertretung* cimü hires munkájában (II. kötet 466. lapján) azt mondja: «Bei taubstummen Personen wírd zum Verbrechensvorsatz vorhandene Erkenntniss der Stratbarkeit nicht verlangt, das Gesetz erfordcrt nichts anderes, als die Erkentniss der Zurechnungstáhigkeit*. A magyar büntetötörvénykönyv VII. fejezete a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokkal foglalkozva 88. §-ában rendeli: hogy • siketnémák, ha cselekvésük bűnösségének felismeréséreszükséges belátással nembirnak, bűntett vagyvétség miatt nem büntethetők*. A magyar btkv. ugyanis a siketnémákat akifejletlen értelmi tehetséggel biró egyének közé sorozza ugyan, mindazonáltal a siketnémaság a beszámítást a priori nem zárja ki, mert a mennyiben a siketnémák cselekvésük bűnösségének felismerésére szükséges belátással birnak, büntetendő cselekményeik miatt ép ugy vonandók felelősségre, mint más teljesen ép és egészséges egyének. Az erre vonatkozó ministeri javaslat (Anyaggyüjt. I. kötet 530. lapján) a büntethetőségnek a 16. éven alóli egyénekre nézve megállapított enyhébb mértéket kívánta alkalmazni a siketnémákra, a képviselőház igazságügyi bizottsága azonban más véleményben volt s indítványa folytán a mir.isteri javaslat nem is lett törvénynyé. S lássuk legujabbi törvényünket, bűnvádi perrendtartásunkat, a mely a siketnéma tanút nem nyilvánítja a priori képtelennek arra, hogy eskü alatt tanúskodjék, sőt a tanuk vallomásának megesketéséről szólva a 218. §-ban akként rendelkezik: hogy a siketnéma tanuk, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláírásával teszik le, s ha irni és olvasni nem tudnak, előlegesen megesketett tolmács közreműködésével, jelbeszéddel esküsznek. A jelbeszéd igen csalékony s ennélfogva, ha a bünperrendtartásunk 218. §-a második bekezdésére megjegyzést nem teszünk, mellőzzük ezt csak azért, mert tudjuk, hogy a biró a mindjárt meg is esketett siketnéma tanú vallomásának csak olyan értéket tulajdonit, a milyent az a vizsgálat és a bizonyítási eljárás egyéb körülményeivel egybevetve érdemel. Ezen kérdést illetően azonban egyedül a bírói cognitio dönt, álljon a szerencsétlen siketnéma akár tanú, akár terhelt minőségben a bíróság előtt. Mindezeket egybevetve véleményünk az: 1. Hogy a siketnémát, mielőtt azt a vádlottak padjára ültetnök, tolmács igénybevételével orvosszakértőleg kell megfigyeltetni s még pedig miután ilyen egyén beszámithatóságához kétely fér, mellőzhetlen két orvosnak hosszabb időn át tartó megfigyelés alapján adott véleménye. 2. Hogy még azon esetben is, ha a szakértői vizsgálat a siketnéma terheltet beszámithatónak nyilvánítja, ennek beszámithatósága minden esetre a rendesnél kisebb fokú: — ezt a humánus felfogást valljuk mi s kell hogy oszsza velünk az enyhítő körülményeket kellően méltató biró is, mert számolni kell a siketnéma terhelt szerencsétlenségével és végül, mert kétes marad mindig azon kérdés: vájjon állapota, mely például a terhesség által még kivételesebbé válik — nem hatott-e zavarólag eszméire akkor, a midőn a terhére rótt bűncselekményt elkövette?! Bűnvádi eljárás és esküdtbíróság, Erdély Sándor igazságügyminister f. hó 20-án nyújtotta be a képviselőházban azt a két törvényjavaslatot, amelynek egyike a már törvénynyé vált bűnvádi eljárás életbeléptetéséről, másika pedig az esküdtbiróságok hatásköréről és szervezetéről szól. Az előbbeni javaslatnak 16. §-a tartalmazza az 1848-dik évi sajtótörvénynek előre hirdetett azt a módosítását, amely szerint a nyomtatvány utján magánegyén ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségét a királyi törvényszék hatáskörébe helyezi át. E két nagyjelentőségű törvényjavaslat oly nagy érdekkel bir, hogy azokat egész terjedelmükben közöljük. I. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről. 1. §. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének napját az igazságügyi minister rendelettel állapítja meg. 2. §. A bűnvádi perrendtartásnak, az esküdtbiróságokról rendelkező törvénynek és ezen törvénynek hatálya a magyar állam egész területére kiterjed, Horvát- és Szlavonországok kivételével. 3. §. A bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve a 15., 16. és 17. §-ok szerint a királyi bíróságok hatáskörébe utasított büntettek, vétségek és kihágások miatt megindítandó bűnvádi eljárásban a bűnvádi perrendtartás szabályait kell alkalmazni. 4. §. A már megindított eljárást is a 15., 16. és 17. tj-okban meghatározott bíróságok előtt és a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint kell folytatni. Azokat az ügyeket azonban, melyekben az elsőfokú bíróság a bűnvádi perrendtartás életbelépése napját megelőzőleg megszüntető, illetőleg abbanhagyó il853. évi osztrák büntető perrendtartás 198, 289. §-ok) vagy vád alá helyező, vagy főtárgyalásra közvetlenül idéző, vagy tárgyalásra idéző határozatot hozott, az eddig illetékes bíróságok előtt és az eddigi eljárási szabályok szerint kell befejezni. Ha azonban a felsőfokú bíróság, az emiitett határozatnak egészben vagy részben való megsemmisítésével vagy feloldásával, az elsőfokú bíróságot ujabb eljárásra utasítja, az ujabb eljárást a 15., 16. és 17. §-okban meghatározott bíróságnak a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint kell teljesíteni. 5. §. Ha valamely ügyben a bűnvádi perrendtartás életbelépése napján az újra felvétel birói határozattal már el van rendelve, az eljárást az eddig illetékes bíróságok előtt és az eddigi eljárási szabályok szerint kell befejezni. 6. §. A büntetéseket a bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint kell végrehajtani. 7. §. Á királyi járásbíróság büntető ügyekben is mint egyes bíróság jár el. A királyi törvényszék három tagu; a királyi Ítélőtábla öt tagu tanácsban határoz. A királyi Curia, ha a jogegység érdekében használt perorvoslat felett dönt, továbbá, ha az esküdtbiróságnak vagy a kir. Ítélőtáblának határozata ellen használt semmiségi panaszt vizsgálja felül, két tagu tanácsban; minden más esetben öt tagu tanácsban határoz. 8. §. A királyi törvényszék vádtanácsa az elnökből és két bíróból áll. A királyi törvényszék elnöke minden év november havának végén meghatározza, hogy a következő évben a királyi törvényszék birái közül ki lesz a vádtanács elnöke s kik lesznek tagjai; egyúttal előre kirendel egy helyettes elnököt s egy helyettes birót. Ha az év folyamán az utóbbiak is akadályozva vannak, a további helyettesítés iránt esetről-esetre a királyi törvényszék elnöke intézkedik. 9- §• Ügyészségi megbízott az lehet, a ki az 1883. évi I. törvénycikk 1. §-ának a) és b) pontjaiban meghatározott általános minősítéssel bir, a jogi tanfolyamot valamely hazai jogi tanintézetben bevégezte s az állam nyelvét szóban és Írásban bírja. Ügyészségi megbízottul a fenti minősítéssel biró köztisztviselő, továbbá gyakorló ügyvéd is kirendelhető. 10. §. Az ügyészségi megbízottat az igazságügyi minister rendeli ki és tőle a megbízást bármikor elvonhatja. 11. §. Az ügyészségi megbízott a szolgálat megkezdése előtt hivatali esküt tesz. Az ügyészségi megbízottnak rendes fizetés nem jár; azonban az államkincstárból megfelelő díjazásban részesül. E díjazás részleteit az igazságügyi minister állapítja meg. 12. §. Az ügyészségi megbízott ebben a minőségében közvetlenül annak a királyi ügyésznek van alárendelve, a kinek kerületébe kirendelése szól. 13. §. Az ügyészségi megbízottak teendőit a királyi főügyész és helyettese, királyi ügyész és királyi alügyész is végezhetik. 14*. t;. A mennyiben alkalmas egyének hiányában ügyészségi megbízott kirendelhető nem volna, addig míg a hiány pótolható, a királyi járásbíróságoknál a tárgyalás, a bűnvádi perrendtartás 539. §-a első és 6itt. §-a ötödik bekezdésének rendelkezéseitől eltérőleg, ügyészségi megbízott jelenléte nélkül is megtartható. Ily esetben a királyi ügyészség a királyi járásbíróság előtt a vádat az ügyészségi utasításban megállapítandó módozatok szerint képviseli. 15. §. Esküdtbiróságok előtt tartandó meg a főtárgyalás: I. az 1878. évi V. törvénycikkben meghatározóit büntettek miatt, ha a vád tárgya: 1. felségsértés a 126. és 127. §-ok eseteiben, továbbá a 130. §. 2-ik s a 13Í. §. 1-ső bekezdése esetében, végre a 131. §. első bekezdésének 2-ik és második bekezdésének 2-ik eseteiben; 2. király bántalmazása a 139. §-ban körülirt esetben; 3. hűtlenség a 142. §. esetében, továbbá a 143. §. 1. bekezdése szerint és a 144. §. 1., 3., 4, 5. és 6. pontja szerint büntetendő esetekben, valamint a 144. §. 8. pontja esetében, a mennyiben ez a most emiitett §. 1., 3., 4., 5. és 6. pontjaira vonatkozik végre a 148. §. 2-ik s a 149. §. eseteiben; 4. lázadás a 152—155. §-okban meghatározott esetekben, a mennyiben a törvény öt évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést állapit meg, — továbbá a bűntettekre vonatkozólag a 158. §. első bekezdése esetében: 5. személyes szabadság elleni bűntett a 195. §. 3. bekezdése szerint büntetendő 2-ik esetben; 6. gyilkosság a 278. §-ban foglalt esetben; 7. szándékos emberölés a 179. és 280. §§-ok szerint, továbbá a 281. §. 1. és 3. bekezdése szerint büntetendő esetekben;