A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - Az ügyvédi kar helyzete

95 Belföld. /\Az ügyvédi kar helyzete. A temesvári ügyvédi kamara évi jelentéséből. Megdöbbentően szomorú és méltán komoly aggodalmat keltő az a kép, melyet az ügyvédség terén a lefolyt évben tett tapasztalataink elénk rajzolnak. A magyar ügyvédség helyzete mostoha, állapota tarthatatlan, érdekei védtelenek. Az ügyvédi pálya maga tultömött, mely tultömöttség napról-napra aggasztóbb mérveket ölt. Alapos kilátás a helyzet javulására még sincs. Sem az igazságügyi kormányzatban, sem a törvényhozás termeiben nem láttunk oly komoly törekvést, mely megnyugtató lenne, mely a fonák állapot megváltoztatását célozná, sőt lépten-nyomon az ügyvédség megélhetését megnehezítő rendszabályokkal találkoztunk. Az ügyvédkedési hatáskör folyton nyirbáltatik, az ügyvédek keresetforrásai mesterségcsen mindinkább apasztatnak, az ügyvédi jogsegély az embernyuzás szempontjából biráltatik el fent és alant; törvényeink az ügyvédek bírságolásai és büntetéseitől hemzsegnek minden irányzatot az ügyvédellenesség szelleme leng át. Hová fog ez vezetni ? A kamarák évi felterjesztései, melyek az ügyvédség helyzetének törvényhozási uton való javítását a társadalmi reformok elutasithatlan exigentiájának szempontjából sürgősen megoldandónak jelzik, épp ugy mint az ügyvédgyülések megújuló panaszai is meghallgattatásra nem találnak sehol. A zugirászat a biróságok és ügyvédség szemeláttára — sőt a szabadalom örve alatt — szabadon és büntetlenül garázdálkodik folyton és tartja bő aratását a tisztességes ügyvédi kereslet mezején s nem jön intézkedés sehonnan, mely ezen aljas merényletet megfékezné. A tultömöttség meggátlására mi sem történik. Uj közjegyzőségek nem szerveztetnek: az ország nagyobb városaiban, a melyekben a folyton növekvő lorgalom ezt nemcsak megbírná, de követelné is, a közjegyzői állasok nem szaporittatnak — minden a régiban marad s a bírói sürübb kinevezések, nem tudni mi okból, szünetelnek. Az uj ügyvédi rendtartás, mely üdvös reformok által az ügyvédség helyzetén javítani lenne hivatva, a törvényjavaslat tervezeti stádiumában megfeneklett és el nem képzelhető okokból törvénynyé csak nem válik. A birák, különösen a felsőbb biróságok az ügyvédi tevékenység megszokott alacsony, silány díjazásában versenyt folytatnak s az ügyvédi hivatást nem az igazságszolgáltatás szükséges egyenrangú tényezőjének és a bírói túlkapások védgátiának tekintik, — mely nélkül a birói ítélet hatalomszóvá, a birói eljárás pedig önkénynyé fajulna — hanem az igazságszolgáltatás testén élődő oly parasitának, mely ennek egészséges vérkeringését furfanggal megakasztja és az igazságkereső közönség vagyonából táplálkozik. A biró az ügyvédi munkát, fáradságot sem polgári, sem bűnügyben nem becsüli s ha az ügyvéd ügyfele igazáért nagyobb készültséggel lép sorompóba, biró és bíróság mosolyog felette, hogy tanítani akar, ha pedig munkáját a szokásos sablonnal végzi, tucatembernek tartja. A birói karban — tisztelet a kivételnek — megrögzött balfelfogás, mely nemcsak mereven tartja magát a felszínen, de mindig jobban és jobban tért hódit, átharapódzik a társadalomra is, mely az ügyvédi állással szemben ma még csak a bizalmatlanságban nyilvánul, de már-már azon pont felé közeledünk, hogy lenézéssé csúcsosodjék ki. A törvények megalkotásánál az ügyvédség érdeke sohasem tartatik szem előtt, a nem ügyvéd meghatalmazott általi képviselet a törvény oltalma alatt áll s mindinkább kibővittetik, az ügyvédség működési köre nem tágittatik, hanem ellenkezőleg megszorittatik, a peren kivüli ügyek a zugirászat szabad martalékát képezik egészen, még a válóperek — a melyek a rendes bíróság előtt folynak s szövevényes voltuk határozott törvényismeretet tételez fel — sincsenek ügyvédi kényszer alatt. A szegényjogon való perlekedés napirenden van, mig a hivatalból kirendelt bűnügyi védelem teljesen díjtalan. A tömeggondnoki dijak után az ügyvéd külön megadóztatás alá esik s keresete, mely a legnagyobb fluctuatiónak van alávetve, bizonytalan és sokszor még a megélhetésre is alig elég — teljes egészében adóalapul vétetik. Költségeire megtartási jogát az ügyvédnek a biróságok rendszerint el nem ismerik és sokszor a perekbe fektetett készkiadásai is, a munkáját és fáradságát nem is számítva, veszendőbe mennek. A panaszokkal szemben védtelenül áll s kamarája, mely felette itél, az alaptalan perlekedővel szemben tehetetlen. Ha a birói pályára lép, az igazságszolgáltatás szolgálatában töltött évei az előléptetésnél figyelembe nem vétetnek és a nyugdíjazásnál számításba nem jönnek, miért is a hosszas gyakorlat iskolájában megállapodott judicium vagy nagyobb képzettségre szert tett ügyvéd államszolgálatra ritkán vállalkozik. Lehet, hogy az ügyvédi állás kültekintélyének ijesztő hanyatlásában része van magoknak az ügyvédeknek is, kik között ezen állásra nem egészen rátermett tagok is szerepelnek; lehet, hogy a létért való küzdelem heves tusájában olyanok is akadnak, kik állásukkal össze nem egyeztethető eszközöket is használnak s ez által az ügyvédi tekintélyt aláássák, de az is kétségtelen, hogy ezen állás tekintélye hanyatlásának egyik okát közállapotainkban, az egyetem termeiben és ügyvédi vizsgáló bizottságok eljárásában is kereshetjük, hol nagyobb szigor lenne azért helyén. Kamaránk a maga részéről mindent megtett, minden rendelkezésre álló eszközt az elmúlt évben is megragadott, hogy a hanyatló ügyvédi tekintélyt emelje s a hajdan nagy tekintélynek örvendett karunkat az eltekintélytelenedés veszedelmétől megvédelmezze. Azon tagjait, kik hivatásbeli kötelességöket megszegték, megfenyítette, azokat pedig, kik az ügyvédi tisztességgel össze nem férő tettet követtek el, kérlelhetetlen következetességgel sújtotta. De mindez az egészségtelen állapot megszüntetésére elegendő eszközül nem jelentkezik és a helyzet javulása csakis alapos, gyökeres oly reformtól várható, mely az ügyvédi állást a törvény különös védpajzsa alá helyezi sa tisztességes megélhetést az ügyvédi kar tagjainak biztosítja s a vizsgák szigorítása által a gyöngébb elemeket a testületbe való belépéstől visszatartja. Ily reformokra pedig csakis az igazságügyi kormányzat, a parlament lehetnek hivatva, mely két tényező azonban eddig az ügyvédi érdekek iránt magát érzéketlennek mutatta. Vájjon ezen állapot soká tart-e még, nem tudjuk; de hogy ez igazságszolgáltatásunk rovására megy, kétségtelen s azért a helyzet megváltoztatása sokáig magára már nem várathat. Sérelem. Közjegyzői kérdés Maros-Vásárhelytt. (Az igazságügyminister figyelmébe.) Városunkban nagy a felháborodás, hogy a második közjegyzői állás egy évi késedelem után sincs még, bár ideiglenesen is betöltve. Egy éve mult, hogy Vitályos Samu kir. közjegyző meghalt és azóta helye betöltetlen. Ez előtt két közjegyző volt Maros-Vásárhelytt: az elhalt Vitályos Samu és dr. K á b d e b ó Ferenc. Egy év óta dr. Kábdebó van egyedül ezen nagy intelligens városban, melynek 15,000 lakosa és három annyit számláló környéke van. Maros-Vásárhely a székelység szive, van nagy kereskedelme, három nagy takarékpénztára, a vidék minden községének községi hitelszövetkezete, néhány nagy gyára és iparvállalata, a hagyatéki ügyei rendezetlenek s nem is lehet azt csodálni, mivel lehetetlen egy közjegyzőnek az összes ügyeket ellátni. Illustrálásául e nyomorúságnak — melyet felhozok — az. hogy a hagyatékok java részét facér kereskedősegédekből lett 70—80 kros napidijasok tárgyalják a jog ismeretében járatlan örökösök kimondhatatlan kárára. A második közjegyzői állás betöltésének halogatásába belejátszik illetékes embernek is — nem várt — befolyása, a személyi rokonszenv kérdése is, mely okból a közönség nagy része sürgeti a második közjegyző kinevezését s annak sürgetésére kényszeríti a már tűrhetetlenné válni kezdett helyzet. Mese az, a mit ezen közjegyzői állás betöltésének halogatása okául beszélnek, hogy t. i. két közjegyző nem tud megélni; s mese, mert Vitályos Samu tiz évi közjegyzősége után több mint 100.000 frt tiszta vagyon hátrahagyásával halt el és dr. Kábdebó öt év alatt köztudomás szerint 50,000 frt értékű tiszta vagyonnál többet szerzett. Pedig ketten voltak. A székelység szive a magyar eszme keleti védbástyája, rossz politika — még ebben is — keseríteni e népet holmi lokális politikai okokból vagy egy ember iránti rokonszenvből. Különben is ily fontos kérdésnél az érzelmeknek és érzelgéseknek teljesen háttérbe kellene vonulnia. — Y. Irodalom. A bűnvádi perrendtartás és magyarázata (1896: XXXIII. t.-cikk). Irta: dr. Perjés sy Mihály, fehértemplomi kir. ügyész. Ara 3 korona. Előre látható volt, hogy ezen uj szerves nagyjelentőségű törvény megjelenését csakhamar követni fogják a commentárok. Szerző müve, melynek első kötetét bocsájtja közre, szintén ilyen természetű. Bevezetésül a törvény történeti előzményeit ismerteti, mig azután rátér magára a törvényre és annak egyes szakaszait az indokokból vett, és az általános bűnvádi eljárási elvekből vont magyarázatokkal látja el. Elismeréssel kell megemlékeznünk, hogy a magyarázat mindenütt a gyakorlati büntetőjogi jogászra vall. A bölcsészeti jogtudomány kézikönyve. Irta dr. Esterházy Sándor kassai jogtanár. Ezen munka második kötetét, mely már előbb jelent meg, annak idején elismerőleg ismertettük. A most megjelent első kötet első fele szerzőnek igen alapos jogbölcsészeti tanulmányairól tesz tanúságot nemcsak, de önálló bölcsészetileg iskolázott gondolkodásról is. Szabadalmi naptár 1897. Szerkeszti Bergl Sándor hites szabadalmi ügyvivő Budapest. A naptár tartalmazza a naptári részen, jegyzéknaplón és lejárati táblázatokon kivül az összes külföldi és hazai szabadalomvédjegy- és mintavédelem megszerzésére vonatkozó tudnivalókat; a m. kir. szabadalmi hatóságokat; az 1895. évi uj szabadalmi törvényt dr. Neuman Ármin, országgyűlési képviselő, egyet, tanár jegyzeteivel állátva, továbbá a múltévben engedélyezett összes szabadalmak osztályozott jegyzékét. A tetszetős külsejű naptár kizárólag akiadótulajdonos: Bergl Sándor, szabadalmi ügvvivő irodájában (Budapest, VII., Erzsébet-körut 8. sz.) kapható. Ára: 1 frt, postán küldve 1 frt 10 kr.