A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG I HATÁROZATOK ÉS DONT VÉNYEK. Melléklet a «Jog» II. számához. Köztörvényi ügyekben A szegedi kir. ítélőtábla 2-ik számú polgári döntvénye. A kiküldött bírósági végrehajtót 1. abban az esetben, midőn egy napon különböző községben teljesít végrehajtási cselekményt, az 1871. évi LI. t.-cikk 25. §-ában meghatározott napidíj csupán egyszer, megosztva, vagy pedig minden községben teljesített végrehajtási cselekményért külön osztatlanul megilleti-e ? 2. akkor, midőn egy napon székhelyére visszatérés nélkül, egyik községbe, a másik községbe menve, különböző községekben foganatosít végrehajtási cselekményt, ugyancsak a végrehajtót az 1875. évi IX. t.-c. 5. §-ában megjelölt díjszabályzatban megállapított fuvardíj mindegyik végrehajtási cselekményért külön osztatlanul, vagy megosztva illeti-e meg? (A 6,081., 6,082. és 6,083:896. polg. számokhoz) Határozat: A kiküldött bírósági végrehajtót 1. abban az esetben, midőn egy napon különböző községben teljesít végrehajtási cselekményt, az 1871. évi LI. t.-cikk 25. §-ában meghatározott napidíj csakis egyszer, megosztva illeti meg. 2. akkor, midőn egy napon székhelyére visszatérés nélkül, egyik községből a másik községbe menve, különböző községekben foganatosít végrehajtási cselekményt, ugyancsak a bírósági végrehajtót az 1875. évi IX. t.-c. 5. g-ában megjelölt díjszabályzatban megállapított fuvardíj megosztva illeti meg. Indokok: Arra nézve, hogy mit számithat fel a bírósági végrehajtó napidíj és fuvardíj címén, az 1871. évi LI. t.-c. 25. §-a és az 1875. évi IX. t.-c. 5. §-a az irányadó. A törvény eme szakaszai szerint a bírósági végrehajtót a bíróság székhelyén kívül teljesített eljárásoknál 2 frt napidíj és a kir. törvényszéki elnök által megállapított díjszabályzatban meghatározott fuvardíj illeti meg. Az 1875. évi IX. t.-c. 4. g-ának második bekezdése a bírósági végrehajtót arra korlátozza, hogy abban az esetben, ha ugyazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, a napidijat és utazási költséget csak egyszer számithatja fel, mely a végrehajtást szenvedő felek között egyenlően osztatik meg. Az idézett törvényszakasz ezen rendelkezéséből, nevezetesen annak szövegezéséből azonban még nem lehet alaposan arra következtetni, és azt feltenni, hogy tehát az ettől különböző abban az esetben, ha a végrehajtó ugyanazon napon székhelyétől távol, több különböző helyen teljesített végrehajtást, napidiját, s hogy ha egy napon székhelyére visszatérés nélkül egyik községből a másikba menve, különböző községekben foganatosít végrehajtást,fuvardiját külön-külön osztatlanul felszámithatja. Mert az 1871. évi LI. t.-cikk midőn a bírósági végrehajtó dijainak viselését a felekre hárította {% §•) egyúttal ugyanazon törvényben meg is határozta e dijakat és sem abban a törvényben, sem az ezt módosító 1875. évi IX. t.-cikkben és az eme törvényeket kiegészítő 31,158/891. számú igazságügyministeri rendeletben nem foglaltatik a fennebb érintett feltevésnek megfelelő vagy ezzel hasonló értelmű rendelkezés, ilyennek hiányában pedig puszta következtetés alapján a törvénynek olyan értelmet nem lehet tulajdonítani, mely a felekre terhesebb vagy épen kivételes fizetési kötelezettséget ró. Kizárja ez értelmezést a törvény célzata is. Ugyanis az 1875. évi IX. t.-c. 4. §-ának harmadik és negyedik bekezdése azzal az indokolással vétetett fel a törvénybe, hogy a felek biztosítva legyenek a végrehajtási költségek szükségtelen szaporítása ellen. De a napidíjra nézve kizárja ez értelmezést az 1871. évi LI. t.-cikk 25. §-a is, a mely szakasz félremagyarázhatlan módon kiemeli, hogy a bírósági végrehajtót a székhelyen kívül teljesített • eljárásoknál* 2 frt napidíj illeti meg. Ez a törvényhely egymagában véve sem logikai, sem nyelvtani értelmezés szerint nem hagy kétséget arra nézve, hogy a bírósági végrehajtót, tekintet nélkül a végrehajtási cselekmények különböző helyér.?, akárhány végrehajtási cselekményért, ha ezek egy napon teljesíttetnek, csakis egy napidíj illeti meg. Ugyanis az idézett törvénynek ama kifejezése, hogy nem egy, hanem több végrehajtásról tesz említést, továbbá az, hogy nem az egyes eljárásokért, hanem általában ^eljárásoknál* szabja meg a 2 frt napidijat, kétségtelenné teszi, hogy a törvényben foglalt szövegezés szerint a napidíjra való jogosultság nem az eljárások számától, vagy ezeknek egymástól való különböző helyétől, hanem kizáróag attól feltételeztetik, hogy az eljárás vagy eljárások a bíróság székhelyén kivül teljesíttessenek. Budapest, 1897. március hó 14. Végül kizárja az érintett értelmezést a napidíj fogalma is. Ugyanis napidíj fogalma alatt akár kárpótlást értsünk azokért a rendkívüli kiadásokért, melyek az által merültek fel, hogy a kiküldött lakhelyétől távol teljesít hivatalos eljárást, akár pedig napszakra beosztott szolgálatért járó javadalmazást, okszerűen következik az, hogy első esetben a kárpótlást, második esetben pedig a díjazást egyedül arra az egy napra és csak egyszer követelheti a végrehajtó, a mely napon a bíróság székhelyétől távol volt, illetve a mely napon, tekintet nélkül a cselekmények számára, székhelyétől különböző helyen foglalkozott. A fuvardíjra nézve pedig általánosan érvényben levő szabály az, hogy bírósági alkalmazott fuvarköltséget csakis a tényleg tett utazásért számithat fel. Hogy ez az általános szabály a bírósági végrehajtásokra nézve is érvényes, e mellett szól az 1875. évi IX. t.-c. 5. §-ának az a rendelkezése, mely a bírósági végrehajtók fuvardiját már előre külön díjszabályzatban megállapittatni rendeli, mely intézkedéssel a netáni visszaélésnek elejét venni kívánja. Való ugyan, hogy az idézett szakasz a bír. végrehajtó székhelyétől, mint kiindulási ponttól kezdve rendeli el annak díjszabályzat által leendő megállapítását, hogy a végrehajtó fuvardíj fejében mennyit számithat fel, ámde ez intézkedésnek magyarázata feltalálható abban, hogy a törvény e díjszabályzat által csupán a rendszerinti esetekre kívánt előre gondoskodni, ama rendkívüli esetekre azonban nem terjeszkedett ki, midőn a végrehajtó a székhelyéről távozva visszatérés nélkül több községben teljesít végrehajtást, és pedig azért nem, mert tekintettel a községe"k és puszták nagy számára, s ezeknek egymástól való különböző távolságára, különböző utakra, útirányokra, sőt utazási eszközökre, olyan díjszabályzatot összeállítani alig lehetne, mely minden eshetőséget előre felkaroljon, fenn kellett tehát hagyni a bírósági végehajtó részére azt a jogot, hogy ilyen esetben székhelyétől számított fuvardiján felül távolságméret szerint felszámíthassa azt a fuvardijat, mely a valóságban megtett utazásnak megfelel. De hogy az érintett általános szabály a bírósági végrehajtókra is alkalmazandó, a mellett szól az 1875. évi IX. t.-c. 4.. §. utolsó bekezdésének ama rendelkezése is, hogy a bírósági végrehajtó nem számithat fel fuvardijat akkor, ha az utazás a fél alkalmatosságán vagy költségén történt. Ebből a törvényes rendelkezésből és az 1875. évi szeptember hó 10-én 2(5,020 sz. alatt kiadott igazságügyministeri rendelet 25. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a bírósági végrehajtó a fél által felajánlott fuvart elfogadni köteles, okszerűen következik az is, hogy csak a valóságban megtett utért járó fuvardiját jogosult felszámítani; mert fel sem tételezhető, hogy míg egyrészt oly esetben, ha a fél ad fuvart, általában elesik a végrehajtó attól hogy fuvardiját felszámíthassa: másrészt pusztán azért, mert a fél fuvarról nem gondoskodott, neki az a jog adassék meg, hogy nem is a valóságban megtett utért járó fuvardiját, hanem egy reá nézve sokkal kedvezőbb, a felekre pedig súlyos terhet rovó fuvardijat követeljen. Mindezeknél fogva az 1896. évi 6,031,, 6,082. és 6,083. szám alatti polgári ügyekben felmerült elvi kérdés a fentebbiek szerint volt eldöntendő. Kelt Szegeden, a kir. ítélőtáblának 1897. évi február hó 13-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a szegedi kir. ítélőtáblának 1897. évi február hó 20-ik napján tartott polgári teljes ülésben. Berndth Géza s. k. Dr. Krasznay Sándor s. k. a kir. it. tábla elnöke. tanácsjegyző albiró. A peressé vált bánya-jogositvány terjeme hosszúságban s szélességben a kir. Curia jogerős Ítéletében tüzetesen meghatároztatván; s igy ezen mérések természetbeni kijelölésénél az alapot a curiai ítélet szolgáltatván: ki van zárva az, hogy a végrehajtás szabályszerű foganatosítása más mint a Curia által megjelölt alapon eszközöltethessék; nem különösen egymagában a szakvélemény alapján, habár arra a másodbirósági végzésben utalás történt is. A kir. kincstár s a Ferdinánd bányatársulat közt lefolyt bányaperben, melyet már ismertettünk, a nyertes bányatársulat részére a végrehajtás elrendeltetett s a törvényszéki kiküldött által foganatosíttatott. Ennek folyamán a törvényszék 1893. évi 3,734. 3,735. s 3,878. sz. végzései ellen mindkét fél részéről semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodások adattak be. Ezekre vonatkozólag: Kassai kir. tábla 1894. ápr. 23. 2,060. sz. alatt végezte: A kir. kincstár által 3,735. sz. a. beadott semm. panasznak helyt ad; annak folytán a foganatosított végrehajtást minden követkéz-