A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 11. szám - Az első folyamodásu birák helyzetéről
Tizenhatodik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1897. március 14 Szerkesztőség: JT T f*i Előfizetési árak: V., Rudolf-rakpart 8.« i\ II lj "»*JZ£ * JL. W ^B^i Hegyed _ j frt 50 k,.. Kiadóhivatal: (Me,ótt MAGTAR ÜGTyÉDI K0ZLÖírr> Fél « _ s« - « r OJ' , „ HETILAP ÍZ IG1ZSÍGÜGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE 1 HAQTiR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ÍÍR ÍÖZLÖNY8. r é . ««-« V., Rudolf-rakpart 3. sz. tgesz « _ o Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják , . ' , Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR Az e^fizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ücwédek ., .... L, ugyveaei. eecé sstrü'/ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. K ' , , „. Megrendelések, felszólalások a poatía 11 talványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Az első folyamodásu birák helyzetéről. Irta: Egy biró. — Ügyvédi honorárium. Irta: dr. Ödön fi Miksa, budapesti ügyvéd. — A fővárosi lakbérszabályzat 38. §-ához. Irta: dr. M e ssinger Simon, budapesti ügyvéd. — Az 1893. évi 18. t.-cikk 214. §-áról. Irta: Stépán László kir. aljbiró Munkácson. — A hagyaték átadó végzés jogerőre emelkedéséről. Irta: dr. Rónai Sándor, budapesti albiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : Polgár József, pestvidéki kir. tszéki biró. — Belföld. (Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. — A keieskedelnii tengerészeti rendtartás a képviselőház igazságügyi bizottságában. - A magyar jogászegyesület ülése.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában. Irta : X.) — Sérelem. (Vidéki törvényszékek elleni panaszok. L Irta: A 1 i q u i s. — II. Irta: J á z o n.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvé nyek —Kivonat a«Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok) Az első folyamodásu birák helyzetéről Irta : Egy biró. A lezajlott fényes millenniumi év után, — melyben helye nem volt panaszokkal előállni, mert mindenki jobb jövő reményében bizott és a panaszok a millenniumi ünnepségekben csakis disharmonia előidézésére lettek volna alkalmasak, — most. azt hissszük, már időszerű az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák helyzetével foglalkozni. Szívesen concedáljuk azt, hogy a jogszolgáltatásunk az utolsó 10 év alatt nagyot haladt, a mi természetesen első sorban az igazságügyi kormány vezetőinek, de másodsorban tagadhatatlanul a magyar birói kar ernyedetlen, önfeláldozó munkálkodásának az érdeme, sajnálattal azonban vagyunkkénytelenek constatálni egyúttal azt, hogy az első folyamodásu birák helyzete a mai kor kívánalmaihoz képest kedvezőtlen s állásuknak anyagi oldala nincsen arányban a birói kartól megkívánt magasabb qualiíicatióval. A mi a birák helyzetének anyagi oldalát illeti, e tekintetben az 189:1 évi IV. t.-c. megalkotása előtt számtalan s minden tekintetben indokolt panasz hallatszott. Ezen törvény megalkotása után ritkán olvasható, akár a politikai napilapok, akár a jogi szaklapokban, valamelyik bírótól eredő egy-egy panasz s pedig nem azért, mert a birák helyzetükkel ezen hivatkozott törvény által megelégedve volnának, hanem azért, mert a hivatásuk magaslatán álló magyar birói kar tövises pályáin tűrni és hallgatni tanult s mert bizott az igazságügyminiszternek a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával több izben tett ama kijelentésében, hogy gondját fogja viselni a birói karnak. Mit is adott ezen 1893. évi IV. t.-cikk az első fokon alkalmazott bíráknak? Azt. hogy a IX. díjosztályban lévő albirák s a VIII. díjosztályban lévő birák évi fizetését 1,000 frtról, illetve 1,500 frtról, 1.100 frt. illetve 1,600 írtra emelte, tehát évi 100 frttal javította a birói fizetést. Nem is említve azt, hogy az államtisztviselök fizetését keresetiadó s nyugtabélyeg is terheli, dacára annak, hogy az említett törvény tárgyalásakor az akkori pénzügyminiszter kilátásba helyezte a tisztviselői fizetések után járó kereseti adó s a bélyegköltség megszüntetését, a mint ez a katonai pályán is megvan, és ha figyelembe veszszük még azt is, hogy a birák, különösen a vidéken, kiválóbb állásuknál fogva a köz- s társadalmi életben is köteleztetnek részt venni, és nemzetiségek által lakott vidéken a hazafiság címén fizetésükkel arányban nem álló áldozatokat is kénytelenek hozni, hogy továbbá saját önképzésük okából a drága áron kapható jogi irodalom ujabb termékeit beszerezni kénytelenek : jogosan állithatjuk, \ Lapunk mai száma hogy ezen 100 frtnyi fizetési többlet oly csekély összeg, hogy a bíráknak nyomorult anyagi helyzetén, a fenforgó drága megélhetési viszonyok között, főképen akkor, ha valamelyik biró több tagu családdal is bir. egyáltalában nem javított. Az 1871. évi XXXI. t.-c. biztosította a bíráknak a 10 illetve az 5 éves pótlékot, azonban ezen törvényes intézkedés is, amint azt a «Jog»nak egyik legutóbbi számában egy panaszos biró kimutatta, illusoriussá vált az 1893. évi IV. t.-c. 6. §-ának ujabbi magyarázata által, mely szerint, ha a biró a magasabb fizetési fokozatot eléri, pótléka megszűnik, vagyis a mint ez a hivatkozott esetben történt, az illető panaszos albiró részére 10 éves pótlék cimén 100 frt lett utalványozva, későbben azonban a IX. díjosztály II. fokozatába soroltatott s miután ezáltal 100 frttal emelkedett a fizetése, a pótlék címére előbb utalványozott 100 frtnak további folyósítása meg lett szüntetve, azaz, a mit a tisztelt kormány az egyik kezével a bírónak adott, azt a másik kezével visszavette. A mi az első folyamodásu birák előléptetési viszonyait illeti, az igen kedvezőtlennek mondható. A birói pályán a IX. díjosztályban levő albirói állást jelenleg könnyen elérheti a pályázó, mert hiány van a szükséges birói qualiíicatióval biró segédszemélyzetben, és ez az oka annak, hogy több törvényszéknél és járásbíróságnál a rendszeresített s birói qualificatióhoz kötött jegyzői állások be sem tölthetők, hanem azokra rendszerint qualifikált pályázó hiányában aljegyzők neveztetnek ki. A VIII díjosztályban lévő birói állást elnyerni már nem könnyű feladat, különösen akkor, ha a pályázó tekintélyes protectióval nem rendelkezik s hogy valamelyik első folyamodásu biró a VII., esetleg a Vl-ik díjosztályba felkerülhessen, akár címmel s jelleggel, akár mint valóságos táblabíró, ehhez már nagyon is szükséges, hogy az illető biró a szerencse csillagzata alatt szülessen. Ezen állításoknak illustrálására szolgáljon a következő: Az 1896. évre az igazságügyministerium által kiadott összlétszám szerint — az ügyészeket bele nem számítva, mert ezek a 300 frtnyi évi pótlék által a bíráknál úgyis kedvezőbben vannak díjazva — az első folyamodásu birák közül 73 biró tartozott a Vl-ik, 62 bíró a VH-ik, 990 biró a Vili ik s 925 biró a IX-ik díjosztályba, vagyis 1896. évben az első folyamodásu birák létszáma 2,050-et tett ki. Az előléptetés pedig az emiitett év folyamán a következő volt: A VI. díjosztályba 31 biró, a VII. díjosztályba 30 biró s a VIII. díjosztályba 54 bíró neveztetett ki, tehát az első folyamodásu s 2,050 birót kitevő állományból 115, mondd száztizenöt lett magasabb díjosztályba kinevezve. De nemcsak a g> éren előforduló kinevezések ellen van panasza a birói karnak, a mi pedig kikerülhető volna már az által is, hogy az állások betöltése ne húzatnék annyira a végtelenbe, hanem az állásoknak gyorsabban történő betöltése által a kinevezések száma is főkoztatnék. de maga a kinevezési rendszer is szerfelett sérti a jobb sorsra érdemes s igen gyakran mellőzéseknek kitett birói karnak a zömét. Ugyanis csak a legutóbbi időben történt kinevezési esetekre hivatkozva, előfordult, hogy a VIII. díjosztályba tartozó birák közül 300—400 biró átugrásával kapták egyesek a kir. ítélőtáblai birói cimet s jelleget, tehát az előttük lévő hosszú szolgálati idővel s ez alapon mindenesetre nagy tapasztalatokkal s gyakorlattal rendelkező 300—400 biró közül bizonyosan több olyan mellőztetett, kik bizonyára annyira érdemesek a táblabírói címre, mint a kinevezettek. Ugyanezt tapasztaljuk az alsóbb rangban lévő birói előléptetéseknél. Mivel tűntek ki annyira a IX. díjosztályban lévő s rangban az 500 — 600 között sorozott albirák a többi előttük lévő hivatali társaik fölött, hogy őket a közel múltban 3—4 évi albirói szolgálati idő után a VIII. díjosztályba kinevezni s ez által 500—600 albirót mellőzni kellett ? 12 oldalra terjed.
