A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 10. szám - Jóhiszeműség és telekkönyv

A. JO<^ 79 ingatlanra jogszerűen többé zálogjogot sem engedélyezhet. Ennek megfontolásán kell alapulnia a közleményben idézett bírósági határozatnak és bár a felfogás helyessége vila tárgya lehet, szerény véleményem szerint igen szigorú bírálat azt feltételezni, hogy az a határozat ^jogászi gondolkodás nélkül*, csak «ösztönszerü sejtelemmel* keletkezett. Belföld. A bűnvádi eljárás életbeléptetése. A király előzetes jóváhagyása alá a legközelebbi napokban terjesztette föl a kormány, mint értesülünk, az igazságügyministernek azokat a törvényjavaslatait, melyek a mult évben megalkotott bűnvádi eljárás életbeléptetésére vonatkoznak és büntető' ügyekben az esküdtszéki hatáskört állapítják meg. Mihelyt eme törvényjavaslatok a korona előzetes hozzájárulásával ellátva Cap-Szt.-Martinból visszaérkeznek, nyomban leteszi azokat Erdély miniszter a képviselőház asztalára. A kormány terve az, hogy ezek a javaslatok a Ház igazságügyi bizottsága által késedelem nélkül letárgyaltatván, a budgetvitának a befejezésével, de még a húsvéti ünnepek előtt az országgyűlésnek mind a két házában is elintézést nyerjenek. Ausztria és külföld. Tözsdebirósági ítélet végrehajtása Franciaországban. Rendelkezésünkre bocsáttatott a Szajnái Departement Tribunáljának Párisban 189(3. december 24-én hozott Ítélete, melyet időszerűnek tartunk röviden ismertetni. Felperes budapesti gabonabizományos egy Romániában lakó megbízója ellen a megbízás folytán vett, de át nem vett áruk után felmerült árkülönbözeti követelését a budapesti tözsdebiróság előtt érvényesítvén, az ítélet alapján végrehajtást kért, azonban a román bíróság az ítélet végrehajtását megtagadta azon okból, mert a körülményekből látható, hogy az ügylet tiszta árkülönbözeti ügylet volt, mely pedig a Romániában érvényben levő Code Napóleon szerint meg nem ítélhető. Alperes ezután Párisba tévén át lakhelyét, felperes az ítélet végrehajtását most már Párisban szorgalmazta. A fent emiitett bíróság a végrehajthatóságot kimondotta, azon indok alapján, hogy a magyar illetékes bíróság által hozott jogerejü ítélet a Code Napóleon 1,965. §-a alapján vizgálat alá vétetvén, miután alperes nem igazolta, hogy tiszta játékügylet forogna fenn, sőt igazolva lett, hogy az áru rendelkezésére bocsáttatott és neki átvételre felajánltatott; azon körülmény pedig, hogy kiköttetett, miszerint árváltozások esetében az üzlet lebonyolítható, még törvényes bizonyítékot arra, hogy az ügylet nem komoly, hanem csak tiszta játék, azért nem képez, mert vevőnek módjában állott a vételt foganatosítani, miután az ügyletnek álügyleti minősége, különösen felperest illetőleg, bizonyítva nem lett, tekintve, hogy a román ítélet ítélt dolgot nem képez s tekintve végül, hogy e szerint a budapesti tözsdebiróság ítélete törvényeinkkel és a nyilvános jogrenddel ellentétben állónak nem igazoltatott, ezeknél fogva az ítélet a végrehajtási záradékkal elláttatik és alperes a költségben marasztaltatik. Nyilt kérdések és feleletek. A váltóóvás érvényességének kérdéséhez. (Felelet.) I. Arra a kérdésre (a «Jog» 6.jsz.), hogy egy olyan váltóóvás, melyet az a közjegyző vett föl, a ki az óvatoltató intézet igazgatóságának tagja, érvényes-e, más válasz nem adható, mint az, hogy az ilyen váltóóvás föltétlenül érvénytelen. És pedig érvénytelenné teszi az óvást a közjegyzőnek személyes érdekeltsége, a melyet az a körülmény állapit meg, hogy az óvatoltató intézet igazgatóságának tagja. A keresk. törvény tizedik címe negyedik fejezetének rendelkezése szerint az igazgatóság képviseli a részvénytársaságot, intézi annak ügyeit, minélfogva az eljárt kir. közjegyző, mint igazgatósági tag, az intézet ügyeit illetőleg személyesen érdekeltnek tekintendő. Mivel pedig az 1874. XXXV. t.-c. 48. §-ának aj pontja, illetőleg ugyanezen törvény 68. §-ának második bekezdésénél fogva az olyan óvás, a melyet egy személyesen érdekelt közjegyző vett föl, nem közokirat és igy váltójogok föntartására nem alkalmas, nyilvánvaló, hogy az ilyen óvás érvénytelen. Különben a tételes jogból meríthető érveken kívül más okok is javasolják annak elkerülését, hogy a közjegyző mint ilyen ne funkcionáljon annak az intézetnek ügyeiben, a melynek igazgatóságában helyt foglal; p. o. első sorban a közjegyzői hitelesség sértetlen megóvása, a mely ilyen kettős minőségben való eljárás mellett aligha gyarapodik. Egyébként annak, hogy e kérdés más magyarázatot nem is tür, kitűnő bizonyítéka az, hogya a 3,249/1894 sz. igazságügyministeri leirat az igazgatósági tagságot a közjegyző állással inkompatibilisnek nyilvánítja. Dr. Kcvách Elek, kir. közjegyző Nyíregyházán. 1 II. Visszapillantás az «alzálogjog rangsorozata kérdésére* beérkezett válaszokra. A közlött válasz mindenike abból indul ki, hogy X. alzálogos hitelező jogára sérelmesen A. jelzálogos hitelező nem mondhat le elsőbbségéről. Azonban a következményekre nézve, melyeket X-et érdeklőleg az elsőbbség átengedéséből felállítanak, a válaszok nagyon eltérők, ugy az alap és mód tekintetében, mely szerint X. alzálogi követelése a vételárfelosztásnál sorozandó és kielégítendő. Nézetem az, hogy X. alzálogjoga csak a rangsorra nézve áll függetlenül az A. hitelező utóbbi lemondásától azelőtti elsőbbségében, vagyis X. alzálogos követelésének szempontjából A. zálogjoga változatlanul első helyen levőnek tekintendő, de azért az alzálogos követelés nem nyer jogot feltétlenül az ingatlan vételárára való sorozásra és kielégítésre, kanem az alzálogjog kielégittetése függő marad az A. hitelező követelésének a rangsoron kívüli egyéb sorsától, amint abban osztoznia kell vala akkor, ha A. elsőbbsége változatlanul marad. Ebből pedig következik, hogy X. alzálogos követelése közvetlenül a vételárból kielégítést csak ugy nyer, ha A. követelése kifogás nélkül hagyatván, az ezt terhelő X-féle alzálogjog érvényesítése akadályozva nincs, de mihelyt A. követelése ellen kifogás emeltetik s erre nézve perre utasítás szüksége áll be, az X. követelése sem fizethető ki, hanem kielégítése a kifogás jogerejü elintézésétől s a hozandó határozattól válik függővé. X. Irodalom. A bűnvádi perrendtartás magyarázata. írták: Balogh Jenő dr., Edvi Illés Károly dr. és Varga Ferenc. II. kötet. Budapest, 1897. Grill Károly kiadása. Ezen nagyszabásúnak ígérkező mű megjelenésének a jogászvilág méltán nézett elé a legnagyobb várakozással már csak a kiváló szerzőkre való tekintettel is. Ezúttal az első kötetet megelőzve, a második jelent meg, mely egészen Varga, a kitűnő büntető törvényszéki biró tollából került ki. Futólagos tanulmányozása e kötetnek is már világoszá teszi az olvasó előtt, hogy a jogászság várakozásai nem voltak hiábavalók. Mert szerzőnek nagy büntetőjogi tudása — e legújabb dolgozatában is — minden irányban érvényesül. A munka behatóbb méltatását jogirodalmunkra nézve egy behatóbb bírálatnak tartjuk fen, ezúttal csak jelezni kívántuk a munka megjelenését és tartalmát. E kötet tartalmazza a büntető perrend 83—191. §§-ait és pedig tárgyalván a VIII—XII. fejezetekben a nyomozás, a vizsgálat, a terheltnek hatóság elé rendelése és kihallgatása, az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság és végül a lefoglalás, házkutatás és személymotozás intézkedéseinek nagyfontosságú kérdéseit. A művet ajánlani csakugyan felesleges volna. Vargha ismertebb jogi iró, mintsem hogy erre szorulna. Vegyesek. Curiosum. Mily találékony lesz a hátralékok által megtermékenyített elme, mutatják a következő beküldött sorok: «Tény lévén az, hogy Magyarország igazságszolgáltatása a hátralékok folytán közel áll azon veszélyhez, miszerint egyszerűen illuzoriussá legyen, azt pedig, hogy a birák és hivatalnokok száma (ugy mint kellene) megkettőztettessék, az államháztartás meg nem bírná: talán célszerű volna az ügyvédek között a kiválóbbakat, megbízhatóbbakat és azokat, kik tízezer frt óvadékot nyújtani képesek és hajlandók, elsőfokú birói minőséggel felruházni, a felek náluk akár külön-külön, akár együttesen kereseteiket beadhatván, tárgyalhatván, elsőfokú ítéletet kérhetvén. Ezen uton egyrészt circa kétezer bíróhoz jutna az ország, kiket a pertárgynak egy százaléka illetne, tehát az államnak egy fillérébe sem kerülnének, kiknek hivatali helyiséget sem kellene adnia; kiket csupán a nyomtatványokkal kellene ellátnia, és kik a bélyegeket is beszednék; — másrészt sok kitűnő erőt nyerne az igazságszolgáltatás, melynek szervezetében most is jeles birákul mutatkoztak mindazok, kiket a minister az ügyvédek sorából választott. Én az eszmét felvetettem, ajánlom az intéző körök figyelmébe, annál is inkább, mert a mai rendszer mellett folyton szaporodó h^r^'-kok mellett vagyonok pusztulnak el és sok, nagy szeren 'j; nehezül azon boldogtalanokra, kik ügyeiknek gyors A végrea bíróságoktól hiába várják.* n a peres't'^S bizonyára meg nem tagadható ezen eszmefuttatőkeköve{. de azután más is kell, mint eredetiség. át csődtörvény. Horvát- és Szlavonországban egész a nr ,i régi osztrák csődtörvény elavult intézkedései szerint ^z a csődügyekben. Hogy minő hátrányos volt ez eljárás e]j^.oiezőkre nézve, azt eléggé tapasztalták azon magyarországi gyárosok és kereskedők, a kik horvát üzletemberekkel állottak üzleti összeköttetésben. A csőd elrendelése is felette nehézkes volt, de nagyobb hátrány származott a csődök hosszadalmas lebonyolításából és a vagyoneltitkolás nagyszámú eseteiből, melyeket a hiányos intézkedések által megkötözött kezű csődbíróságok nem voltak képesek meggátolni, sőt csökkententeni sem. A közérdek rég fennálló követelményének tesz eleget a horvát tartománygyűlés, midőn uj, modern csődtörvényt alkot s a csődeljárást is reformálja. A vonatkozó javaslatokat most tárgyalja a tartománygyűlés. Horvát- és Szlavonország csődtörvénye majdnem teljesen azonos lesz a magyar csődtörvénynyel s még inkább azonos a csődeljárást tárgyazó második rész tekintetében, melynek szövege majdnem szószerint ragaszkodik a magyar csődeljárás szövegéhez. Ennélfogva mind megszűnnek a különbségek, melyek eddig a magyar és a horvát csődeljárás tekintetében fennállottak, neveze-