A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 9. számához. Budapest, 1897. február hó 28. Köztörvényi ügyekben A kolozsvári királyi Ítélőtáblának határozattárba felvett IV. számú polgári határozata. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, T. Zsófia férjezett K. Andrásnénak T. Mária férjezett Cs. Majszáné s társa elleni végrehajtásos ügyében felmerült ama jogkérdés felett, hogy abban az esetben, ha a peresfél, az eskü letételére kitűzött határnap elmulasztása miatt halasztó hatálylyal nem biró igazolással él — a vele szemben elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmából igénybe veheti-e viszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekében az 1381: LX. t.-c. 42. §-ában engedett jogkedvezményt? 22.-897. p. szám alatt kimondotta és határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A végrehajtást szenvedő fél viszvégrehajtási igényeinek biztosítása erdekében azon esetben is élhet az 1881: LX. t.-c. 42. §-ában foglalt jogkedvezménynyel, ha a neki megitélt eskü letételére kitűzött határnap elmulasztása miatt halasztó hatálylyal nem biro igazolást ad be. Indokok: Az 1881: LX. t.-c. 4-2. §-a szerint «Ha a végrehajtást szenvedő azon ítélet ellen, melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett, halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel él, vagy halasztó hatálylyal nem biró igazolást, perújítást, vagy semmiségi pert indít s egyszersmind kimutatja, hogy az itélet megváltoztatása, feloldása, megsemmisítése, vagy hatályon kivül tétele esetében viszvégrehajtási igénye veszélyeztetve van, kívánhatja, hogy a kielégítés, illetőleg a kielégítési végrehajtása végrehajtató által nyújtandó biztosítástól tétessék függővé, ilyen biztosítás nem nyújtása esetén pedig engedtessék meg, hogy a fizetés helyett a végrehajtási összeget vagy a végrehajtás tárgyát, a mennyiben az utóbbi a bíróságnál való letételre nem alkalmas, a bíróság által — szükség esetében szakértők meghallgatásával — megállapítandó készpénzbeli egyenértéket a bíróságnál tegye le.» A törvény ezen intézkedésének nyilvánvaló célja az, hogy a végrehajtást szenvedő viszvégrehajtási igényeit veszély fenforgása esetén biztosítsa, ha oly joglépést tett, a melynek folytán a végrehajtás alapjául szolgáló itélet hatályon kivül helyeztethetik. Ez elvet szem előtt tartva, bár a végrehajtási törvény 42. §. szó szerinti értelmezése mellett azt kívánja meg, hogy a végrehajtást szenvedő azon itélet ellen éljen halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel, vagy indítson halasztó hatálylyal nem bíró igazolást, perujitási pert a melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett; de a törvény rendelkezésének lényegét tekintve, nem zárható ki az ezen §-ban irt jogkedvezmény akkor sem, a midőn a végrehajtás alapját eskütől feltételezett itélet képezi s az illető fél a neki odaítélt eskü letételére kitűzött határnapot elmulasztja, s halasztó hatálylyal nem biró igazolással él. Az igazolás perorvoslatának célja ugyanis abban áll, a mint annak az 1881: LIX. t.-c. 65. §-a kifejezést ad, hogy az a jogi hatály, a melyet az igazolást kérő fél mulasztása előidézett, vétlenség igazolása esetén megszüntettessék, s a per abba az állapotba jusson vissza, a melyben a határnap elmulasztása előtt volt. Ez elvet azon esetre vonatkoztatva, a midőn az esküre kötelezett fél az eskületételi határnapot elmulasztja, azon eredmény fog beállani, hogy az eskületételi határnap elmulasztása esetén beadott igazolás ép oly joghatályt von maga után mint azon itélet ellen beadott igazolás, mely valamely határnap elmulasztása következtében a mulasztó fél hátrányára hozatott. Mindkét mulasztás a peres ügy kedvezőtlen eldöntését vonja maga után a mulasztó féllel szemben; hogy az első esetben utólagos birói kijelentés folytán, utóbbi esetben pedig az előzetes kijelentés folyományaképen ipso facto, — az nem tesz lényeges különbséget. A mulasztó fél ugyanis épen ezt a kedvezőtlen joghatályt kívánja elenyésztetni, a midőn igazolással él. Az utóbb emiitett esetben az igazolás nem irányul ugyan közvetlenül az itélet ellen, a mint nem is irányulhat, hanem a mi vele egyértelmű, az Ítéletből folyó joghatályt támadja meg, a mi lényegileg ugyanegy következményre vezet. Ennélfogva a fent előre bocsátott jogelv alapul vételével a kolozsvári királyi Ítélőtábla az 1881: LX. t.-c. 42. §. alapján kimondandónak találta azt, hogy az eme §-ban adott jogkedvezmény, veszélyeztetett viszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekében megilleti azon végrehajtást szenvedőt is, ki ellen az ő esküjétől feltételezett itélet alapján az eskületételi határnap elmulasztása következtében rendeltetett el a végrehajtás, ha az eskületételi határnap elmulasztása miatt halasztó hatálylyal nem biró igazolást indit, uj eskületéti határnap kitűzése végett. Kolozsvárt, 1897. január 19. Hitelesíttetett, 1897. február 1-én tartott nyilvános ülésben. Fekete Gábor s. k. Veres Gusztáv elnök. tjegyzö. Felperes csak az esetre követelheti a kikötött kötbér megfizetését az alperestől, hogyha bizonyította, hogy az eladott áru tényleg megszerezte, vagy hogy az alperesnek leendő átadásra készen rendelkezésére állott és hogy azt szerződés szerinti minőségben átadni képes és kész volt. A brassói kir. törvényszék (1895. nov. 12. 4,426. sz. a.) dr. F ej érv ár y Adolf ügyvéd által képviselt M. Lajos felperesnek dr. Papp Árpád ügyvéd által képviselt Z. M. B. alperes ellen 1,280 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles 400 frt kötbért felperesnek megfizetni, ha ez pótesküt tesz arra, hogy alperest 1893. augusztus hóban felszólította, hogy a tőle (felperestől) megvett 25 waggon széna préseléséhez szükséges gépet küldje Barátosra és alperes kijelentette, hogy nem küldi a gépet, és hogy a szerződéstől eláll. A 400 forintot meghaladó követelésével felperes feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kötbér fizetése iránti keresetet a következő ténykörülményekre alapítja: Közötte és alperes között 1893. aug. 3-án adásvételi szerződés jött létre, mely szerint felperes eladott és alperes megvett telperestől továbbadási szándékkal 25 waggon száraz szénát, waggonját 100 métermázsába számítva, összesen tehát 2,500 métermázsát, 2 frttal métermázsáját az Imecsfalva és Brassó között levő bármely vasúti állomáshoz szállítva, préselve és waggonokba rakva, továbbá kiköttetett, hogy a széna préseléséhez szükséges gép Barátosra szállíttassák alperes által, és általa ugyanott adassék át a szükségelt drót. A szállítás a préselő gép vétele után kezdendő, de 4 hó alatt feltétlenül bevégzendő volt. Minden alperes által átvett waggon széna az átvétel után azonnal kifizetendő volt. Végül köteles volt alperes minden át nem veendett széna métermázsáért 50 kr. kötbért megfizetni. Miután alperes a szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek meg nem telelt, különösen a préselő-gépet Barátosra nem küldötte és felperesnek e tekintetben még augusztus havában hozzá intézett felnivására határozottan kinyilvánította, hogy a gépet nem küldi el, a szerződéstől eláll: kéri felperes, hogy alperes az általa megvett, de át nem vett 2,500 métermázsáért, metermázsánként 50 kr., összesen tehát 1,250 frt kötbér — illetve 1,230 frt kötbér,— mert csak annyit kiván felperes érvényesíteni — fizetésére elmarasztaltassék. Alperes a felperes által felhozott tényeket és állításokat, kivéve azon állítását, hogy ő a szerződést megszegte, és a szerződéstől elállott volna, helyeseknek elismeri, de tagadja, hogy ő kötbér fizetésére kötelezhető volna, mert a szénaszállitási idő kezdőpontjának meghatározása tetszésére volt bízva és csak ezen időponttól volt a B. alatti kötlevél szerint is 4 hónapban megállapított szállítási határidő számítandó, így tehát a kereset időelőtti, mert ő hajlandó a préselő gépet felperesnek átadni és a négy hónapon belül felperes által szállítandó szénát átvenni. A kötbér magassága ellen még azon kifogással él alperes, hogy tekintettel az egész szállítandó széna 5,000 frt vételárára, a kötbér annak 8%-át, azaz 400 frtot meg nem haladhatja. Tekintve, hogy kétséget nem szenved, miszerint a szerződés szerinti 4 havi szállítási határidő a szerződés kötése napjától 1893 aug. 2-től számítandó, mert a szerződés kötése alkalmával, a mint ezt az alperes részéről is valódinak és helyesnek elismert B. alatti kötlevél igazolja, határozottan kiköttetett, hogy alperes köteles négy hónapon belül az egész szénamennyiséget szállítani; tekintve, hogy alperes, ki a présnek Barátosra leendő szállítására kötelezte magát, tekintettel arra, hogy ő maga is elismeri, miszerint 2,500 métermázsa széna préselésére három hónap igényeltetik, tartozott volna a prést legfölebb szeptember 2. napjáig felperesnek átadni; tekintve, hogy alperes ezen kötelezettségének eleget nem tett, és egy tanú L. Bernát esküvel erősített vallomása szerint kijelentette felperesnek, hogy a prést nem küldi és eláll a szerződéstől; tekintve, hogy ezen nyilatkozata által alperes a szerződés teljesítését lehetetlenné tette, mert felperes a szerződési határidőn belül szénát szállítani képes nem volt, mivel alperes a szerződést megszegte és a prést nem küldötte;