A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában

70 A JOG Legcélszerűbb és ennek van ratiója, a peres felek ebbeli jogát a legkivételesebb, vagyis azon esetekre szorítani, a midőn attól tarthatni, hogy a magával hozott tanukat a fél későbben vagy épen nem, vagycsaknagynehéz­s é g g g e 1 és költséggel volna képes előállítani. Mert az már csakugyan alkalmas a biróság tevékenységé­nek megbénítására, ha a szóbeli tárgyalások kitűzése alkalmával az elnöknek mindig azon eshetőségeket is számba kellene vennie, hogy minden egyes tárgyalásra kitűzött ügyben a felek tanúikat magukkal hozzák. Indokoltnak tartjuk mindezek alapján a szakasz szövegének olykép leendő módosítását, hogy a fél a mennyiben attól tart, hogy valamelyik tanuját később kihallgatás végett vagy épen nem. — vagy csak nagy nehézség- és költséggel volna képes előállítani, jogosítva van ezen tanuját a szóbeli tárgyalásra magával hozni stb. A mennyiben pedig ez el nem fogadtatnék, ugy a tanú kihallgatásának csak lehetőségét vagyis azt kell megállapítani, hogya biróság a tárgyalás folyamán kihallgathatja. 298. §. A szakasz harmadik pontja szerint a biróság a tanú kihall­gatását kiküldött, vagy megkeresett biróra bizhatja, ha a tanú a biróság székhelyétől nagyobb távolságban lakik. A német birod. prts. 340. §-ában is benfoglalt ezen megha­tározás, ez a feltétel a mai közlekedési viszonyokra való tekintet­tel legalább is relatív, mert egyes esetekben a tanú ugyan távolabb lakhatik a biróság székhelyétől, mint a megkeresendő bíróságtól, de a vasúti közlekedés folytán mégis kényelmesebb és olcsóbb lehet a tanúnak a biróság székhelyére való utazása. Ennélfogva a szakasz ezen pontját kiegészitendőnek véljük és pedig azzal: és haatanunak aperbiróságaáltalközvetlen leendő kihallgatása aránytalanul többköltséget okozna, kivévén ha a fél ennek dacáratanunaka perbíró­sága által leendő kihallgatását kívánja. Mindezt különben már a 15. §-nál, a hol a birói cselek­mények foganatosításáról volt szó általában, javaslatba hoztuk. Végül a tervezet kifejezetten nem intézkedik arról, hogy a biróság a tanút a szomszédos járásbíróság területéről is maga elé idézheti, különösen, ha a tárgy megszemlélése is szükséges, vagy ha a közvetlen kihallgatás idö és költségkímélés tekintetéből cél­szerűnek mutatkozik. Az ennek megfelelő rendelkezés a prrdttsba szintén fel­veendő. 300. §. A tanú idézése a tervezet szerint külön idéző irattal törté­nik és ennek lényeges alkatrészét képezi az is, hogy az idézésnek magában kell foglalni a ténykörülményeknek a szükséghez képest tájékoztató megjelölését. Ezen intézkedésnek célját a tervezet abban találja, hogy a tanú a kihallgatásra elkészülhessen, nehogy tájékozatlansága halasz­tásokra vezessen. Ha eltekintünk is azon indokoktól, amelyek ezen intézmény ellenében felhozatnak, nevezetesen, hogy a ténykörülmények előze­tes közlése folytán a fél a tanúval összejátszhat és így vallomásá­nak hitelt érdemlősége iránt alapos kételyek merülhetnek fel, mert hisz ezen összejátszás és az hogy a tanú megtudhassa azt, hogy mire lesz kihallgatandó, nyilvános szóbeli eljárás mellett e nélkül is lehetővé van téve, ki nem kerülhető: mindazonáltal nem tartjuk feltétlenül szükségesnek, hogya biróság minden esetben kivétel nélkül köteles legyen az idéző végzésben a ténykörülményeknek a szükséghez képest tájé­koztató megjelölését közölni. Nem tartjuk szükségesnek pedig egyszerűen azon okból, mivel a gyakorlati jogi életben, a törvénykezés terén általánosan azt tapasztaljuk, hogy elenyészőleg csekély azon eseteknek száma, a midőn a tanúkihallgatást azért kellene a bíróságnak elhalasztani, mert a tanúval a ténykörülmények, a melyekre kihallgatandó lett volna, előzetesen nem közöltettek és igy tájékozatlansága folytán a kellő vallomást elő nem adhatta. S mivel ezen ritka kivételes esetek nem indokolhatják kellő­leg azt, hogy a biróság minden egyes tanúval legyen köteles közölni a szükséges adatokat, s mivel ezen intézmény nemcsak az itélő biró, hanem a jelenlegi rendszer mellett is már túlterhelt bírósági segédszemély­zet munkája és teendőjét, tekintettel arra, hogy egy ügyben 5—6 tanúnak s mindegyiknek más-más ténykörülményekre leendő k ihallgatása i s kéretik, oly nagy mérvben s zaporitaná, hogy ez okvetlen előbb­utóbb ismét személyszaporitásra vezetne, — azért a szakasz ezen intézkedését helyesnek nem tartjuk. A kötelező és minden esetben alkalmazandó szabály helyett, véleményünk szerint már az ügymenet egyszerűsítése szempont­jából is sokkal helyesebb, teljesen a bíróságra bizni annak elbírá­lását, hogy mikor tartja szükségesnek az adatokat a beidézendő tanúval közölni és a biróság minden imperativ intézkedés nélkül is meg fog felelni ebbeli hivatásának és kötelességének. 303. §. Hogy rendszerint a per bírósága állapítsa meg az összeget, mely a tanuk illetményének fedezésére szükséges, az ellen kifogást emelni nem lehet. De ha tekintetbe vesszük, hogy a per bírósága a helyi viszonyok ismerete nélkül igen gyakran nincs azon hely­zetben, hogy a szükséges összeget még hozzávetőleg is megálla­píthassa, célszerűnek mutatkoznék nehogy a féltől esetleg csekély és még inkább, hogyaránytalanuloly nagy összeg letétel e kívántassák meg, melyet az illető fél a kiszabott határidő alatt, vagy egyáltalán fedezni sem képes, kivételesen azt is megengedni, hogy ily esetekben szükséges előle­get a megkeresett biróság — természetesen a megkeresés foga­natosítása előtt, követelhesse be azzal, hogy az összeg le nem tétele esetén az iratokat foganatosítás nélkül visszaterjeszti. A peres eljárásban gyakran előfordul, hogy ugyanazon tanura mindakét fél hivatkozik s mindakettő kéri annak kihallgatását. Meg kell tehát határozni azt is, hogy ily esetekben a szükséges dijakat mindakét peres fél és pedig fele-fele részben tartozik a bíróságnál letenni. (Folyt, követk.) Ausztria és külföld. Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendel­kezések módosítása tárgyában. Belgium kormánya diplomatiai uton közölte a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módo­sítása tárgyában 1896. évi ápr. 30-án kelt belga törvényt és uta­lással arra, hogy a külföldön házasságra lépő belgák házasság­kötési képességét az ő honi joguk szerint kell megítélni, a belga kormány kívánatosnak jelezte, hogy az idézett törvény a magyar hatóságokkal is közöltessék. Ennek folytán az emiitett belga törvény szövegének magyar fordítása közzététetik a belügyministerium által a következőkben: 1. cikk. A Code civil 148. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: <A fiu vagy a leány, a ki 21. életévét még be nem töltötte, házasságot csak atyjának és anyjának beleegyezésével köthet; megegyezés hiányában az atya beleegyezése elegendő.* «A megegyezésnek ezt a hiányát közjegyzői okirattal, bíró­sági kiküldött tanúsítványával, a polgári tisztviselő által fölvett jegyzőkönyvvel, vagy az anya által a polgári tisztviselőhöz intézett tiltakozó levéllel lehet megállapítani.» 2. cikk. A Code civil 149. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: «Ha az atya vagy az anya meghalt, vagy ha egyikök akara­tának nyilvánítására képtelen vagy távol van, a másiknak a bele­egyezése elegendő. «E nyilatkozási képtelenséget azon házasulónak, a kinek a felmenője nyilatkozásra képtelen, és négy nagykorú — bármely nemen levő — tanúnak a 155. cikk utolsó két bekezdésében meghatározott feltételek mellett kiállított nyilatkozata által lehet megállapítani.* 3. cikk. A Code civil 150. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: «Ha az atya és az anya meghalt, ha akaratuk nyilvánítására mindketten képtelenek avagy távollevők, helyökbe a nagyszülők lépnek. «Ha az ugyanazon ágbeli nagyatya és nagyanya meg nem egyeznek, a nagyatya beleegyezése elegendő. «Ha a két ág közt nincs megegyezés, e véleményeltérés a beleegyezéssel egyértelmű. «A megegyezés hiányát e két esetben ugyanoly módon lehet megállapítani, mint a 148. cikk esetében.* 4. cikk. \ Code civil 151, 152. és 153. cikkei, valamint az 1887. évi augusztus hó l(í. napján kelt törvény 3. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek. «151. cikk. A törvényes gyermekek, a kik a 148. cikkben meg­határozott teljes kort elérték, házasságuk megkötése előtt köte­lesek atyjuktól és anyjuktól formaszerü tisztességi folyamodvány (acte respectueux et formel) utján tanácsot kérni, kivéve, ha azok akaratuk nyilvánítására képtelenek. «E nyilatkozási képtelenséget a 149. cikknek megfelelő nyilatkozattal lehet megállapítani.* «152. cikk. Ha a tisztességi folyamodvány felett megegyezés nem jő létre, a házasság egy hónap elteltével megköthető. «Ha azonban a fiu vagy a leány 25. életévét még be nem töltötte, az atya, és atya nem létében az anya a folyamodvány közlését követő 15 nap alatt az ellen felszólalhatnak. «A felszólalás folytán a felek tárgyalási határnapra idéztetnek a gyermek lakhelye vagy állandó tartózkodási helye szerint ille­tékes első folyamodásu polgári törvényszék elé. «A megjelenés határideje nyolc nap: a határozat ellenmon­dással (opposition) meg nem támadható, de ellene felebbezésnek van helye az érdemleges tárgyalás folytán hozott határozat kihir­detésétől, illetőleg a meg nem jelenés folytán hozott határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt; a megjelenés határideje a felebbezési bíróságnál nyolc nap. «A törvényszék és a felebbezési biróság az ügyet soron kivül intézik el és zárt tanácsülésben meghallgatják a kir. ügyészt illetőleg a főügyészt; a határozathozatal nyilvános ülésben történik. (Jgyvédek közbenjárása nem kötelező; a felek személyesen tartoz­nak megjelenni; jogtanácsost azonban vehetnek maguk mellé. «Ha a biróság a tiltakozás okait alaposnak találja, a házas­ságkötés felfüggesztését rendeli el.* «153. cikk. A házasuló, a ki szegénységét igazolja, a tisztes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom