A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Váltójogi curiosum - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [6. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 8. számához. Budapest, 1897. február hó 21. Köztörvényi ügyekben. A ki magának oly minőséget tulajdonit, a melylyel nem bir és ily minőségben ügyleteket köt, az a szerződő féllel szemben maga felelős. A. budapesti kir. törvényszék (1897. január 28. 3,812. sz. a.) dr Schoenberg Ferenc ügyvéd által képviselt G. Sámuel cég felperesnek, ISI a n d 1 Ármin ügyvéd által képviselt F. Ferenc alperes ellen 1,46b' frt. 15 kr és jár. megfizetése iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A per adataival, jelesül felperesnek e részbeli, kifejezett beismerésével és a felperes által valódiság és tartalomra nézve nem kifogásolt 2. sz. a. nyugtával beigazoltatott, hogy azon szállítási ügyletet, mely szerint felperes a fővárosi iparosok házépítő szövetkezetének hajcsár-uti építéséhez szükséges kövek oda szállítására vállalkozott, s a melyből felperes a kereseti követelését származtatja, eredetileg W. és H. István budapesti kövezőmesterekkel kötötte meg felperes; bebizonyított tény az is, hogy alperes F. Ferenc, mint a fővárosi iparosok házépítő szövetkezete kebeléből alakult házépítő bizottság elnöke: mint ilyen és nem saját személyében teljesítendő fizetési kötelezettséggel kötelezte magát a B. alatti nyilatkozat szerint a szövetkezet hajcsár uti építéséhez szükséges kövek szállításából eredő s az erről kiállított B. alatti okirat előrészét képező számlának ugy egyes tételei, mint annak 2,416 frt 15 kr összege tekintetében általa helyesnek elismert felperesi követelés kifizetésére, mely körülmény magának ezen következő nyilatkozatnak ama kitételeiből is: Alulírott mint a budapesti házépítő szövetkezet kebeléből alakult utépitőbizottság elnöke, a szövetkezetet kötelezőleg kijelentem stb. és a szövetkezet nevében kötelezem magamat stb. határozottan és minden kételyt kizáróan, kitűnik. Minthogy pedig az alperes mint elnök által a B. alatti nyilatkozat kiállításakor képviselt házépítő bizottság a k. t. 223. §-ban meghatározott oly szövetkezetnek, mely a 228. §. értelmében a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bevezetése és kihirdetése előtt létezőnek nem tekintetvén, azok, a kik a bevezetés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek, annál kevésbé minősíthető, mert az a fentebb idézett 223. §-ban foglalt meghatározott jogi fogalom alá nem vonható; miből ismét önként következik, hogy személyes fizetési kötelezettség elvállalása hiányában alperes, mint azon utépitő bizottság elnöke, melyet kötelezőleg alperes a fizetés teljesítését a B. alatti okirat szerint felperessel szemben elvállalta, az általa képviselt utépitő bizottság helyett saját személyében a kereseti, vagy ennél bármely kisebb összegű követelés kifizetésére jogszerűen a B. alatti okiratból kifolyólag nem kötelezhető: mindezeknél fogva felperest keresetével a perbe idézett alperessel szemben elutasítani kellett, stb. Budapesti kir. Ítélőtábla '1896. ápril. 21. 6,626, sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék a per érdemében határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Alperes előadásából, cselekményeiből és a csatolt okiratokból tény az, hogy a budapesti iparosok házépítő szövetkezete 1888. évben megalakult, alperest elnökévé választotta és 1890. július 27-én, a mikor céljának azt a részét, hogy a földterületeket tulajdonul megszerezze, azokat egyesítve házhelyekké eldarabolja és tagjai közt felosztván, elérte, — feloszlott. Tény továbbá az, hogy a feloszlott szövetkezetnek volt tagjai, vagyis a telektulajdonosok a házépítés megkönnyítése és telkeik s építendő házaik értékének emelése céljára az utaknak kővel kiépítését határozták el, e célra egyesülésre léptek, bizottságot választottak, melynek elnöke szintén az alperes lett. Az 1875. évi 38. t.-c. 223. §-ában nem taxatíve, hanem csak exemplificative vannak felsorolva azok a célok, a melyeknek elé: résére egybeálló társaságok a törvény értelmében szövetkezeteknek tekintetnek. így a laképitésre összeálló társaságok is szövetkezetek. így tehát nem lehet kétség az iránt, hogy az 1888. évben háztelkek megszerzésére és mint a cimből is kitűnik, lakházak építésére összeállott társaság is megalakulván, szövetkezetnek volt tekintendő a törvény értelmében és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetendő volt volna. Ez a bevezetés azonban meg nem történvén, a szövetkezet jogilag nem létező jogi személynek volt tekintendő. Alperes az igy megalakult, de be nem jegyzett, és így jogilag nem létezőnek veendő szövetkezet nevében, ennek feloszlása után, mint a szövetkezet kebeléből alakult utépitő-bizottság elnöke vállalt a NB. alatti okiratban 1891. október 29-én fizetési kötelezettséget felperes irányában és rendelt meg a C. alatti okirat szerint 1891. okt. 31-én kőszállitást. Elhallgatta felperes előtt, hogy 1888. évben megalakult szövetkezet már akkor fel is oszlott, sőt ugy tüntette fel a dolgot, mintha ez a szövetkezet még 1891. október 29-én és 31-én is fennállott volna, mintha annak kebeléből alakult volna az utépitő bizottság, a melynek ő az elnöke és a szövetkezetet kötelezte elnöki minőségében a fizetésre s az ujabb megrendelést is, mint a fővárosi iparosok házépítő szövetkezetéből alakult utépitő bizottság elnöke tette. Ugy tüntetie fel a dolgot felperes, mintha az utépitő bizottság a szövetkezet kebeléből alakult és küldetett volna ki és mintha ez a bizottság a szövetkezet nevében járna el s nem is állítja, hogy felperes a megalakult szövetkezet feloszlásáról és a telektulajdonosok alkalmi egyesüléséről s ennek bizottságáról tudomással birt volna. Ezekhez képest alperes a kereskedelmi törvény 228. § alapján személyesen felelősnek tekintendő, mert oly társaság nevében járt el, mely szövetkezetnek a bejegyzés hiánya miatt nem volt tekinthető. De köztörvényileg véve a kérdést, alperes oly minőséget tulajdonított magának a fizetési kötelezettség elvállalásánál és a megrendelésnél, a melylyel nem birt, mert magát a budapesti házépitő-szövetkezet kebeléből alakult utépitőbizottság elnökének és a szövetkezet által kiküldött bizottság elnökének adta ki, holott a szövetkezet már akkor tel is oszlott és az utépitő-bizotLság nem annak kebeléből alakult. A ki pedig magának oly minőséget tulajdonit, a melylyel nem bir és ily minőségben ügyleteket köt, az a szerződő féllel szemben maga felelős. Ez indokokból felperes kereseti jogát alperessel szemben megállapítani és a felebbezett Ítéletet megváltoztatni kellett. Az első bíróság Ítélete azonban felperest keresetével csupán az indokból utasítja el, mert felperes kereseti jogát nem alperes irányában, hanem csak az alkalmi egyesülés részesei által kiküldött utépitő bizottság irányában találta fennállónak és a per érdemét ilykép el nem döntötte; ezért a kir. Ítélőtábla a per érdemének megbirálásába ezúttal nem bocsátkozhatván, az első bíróságot az érdemben és a perköltségre is kiterjedőleg pótlólagos határozat hozatalára kellett utasítani. A m. kir. Curia (1897. január 28. 3,812. sz. a.) a másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, stb. A vásártér oly közterületet képez, melyet senki nem használhat olykép, hogy ez által a telek-tulajdonos elleni, akár telki, akár személyes szolgalmi jogot szerezhessen. A nagyváradi kir. törvényszék (1894. évi november hó 5-én 2,358. sz. a.) Dr. Makai Pál ügyvéd által képviselt K. Lajos és neje felpereseknek Hlatky Endre ügyvéd által képviselt A. Kari mölki apát, mint a mölki apátság képviselője alperes ellen átjárás szolgalmának elismerése iránti rendes perében következőleg ítélt: Kötelezi alperes uradalmat annak elismerésére, hogy felperesek mint a margittai 54. számú telekjegyzőkönyvben felvett 76. helyrajzi s 152. népsorszám alatti uralgó telek tulajdonosai uti szolgalmi joggal bírnak alperesnek a margittai 22. számú telekjegyzőkönyvben 82. hrajzi sz. a. felvett «nagy piac» nevű szolgáló telekre s kötelezi annak tűrésére, hogy a margittai kir. járásbíróság által 1893. évi június hó 17-én felvett jegyzőkönyvbe bejegyzett helyszíni felvétel szerint a felperes kertjük végén nyitott gyalog utcaajtón át egyenes vonalban az alperesi elkorlátolt úgynevezett veteményes kerten keresztül a vásártérre felperesek és hozzátartozói a gyalog ember ut szolgalmát gyakorolhassák, s hogy ekként a felperesek a veteményes kertből a nyilt vásártérre is a kertjük végében a veteményes kertre vágott utca ajtóhoz hasonló nagyságú és terjedelmű utcaajtót saját költségükön készíttethessenek, ekként a megakadályozott gyalog útszolgalmát folytathassák stb. Indokok: Felperesek azon címen kérik az uralgott telken útszolgalmi joguk megítélését, mert azt elévitették, s miután azt, hogy a kereseti útszolgalmat elévitették, nemcsak a margittai kir. járásbíróság előtt, hanem az ezen kir. törvényszék előtt is lefolytatott perek adataival, hanem a R. Leonard, K. Sándor, N. Imre és Sz. Ferenc kifogás alá nem eső tanuk egybehangzó vallomásukkal és teljes bizonyerejüleg igazolták és bizonyították azt, hogy a kereseti útszolgalmat békésen és szakadatlanul folytatták az 1885. évi március hóig, vagyis azon időig, midőn alperes az úgynevezett veteményes kert felállításával felperesek joghasználatát meg nem akadályozta s miután megnevezett tanuk és az érintett előző per adatai szerint felperesek és jogelődjeik a kérdéses szolgalmat különösen K. Sándor N. Imre és Sz. Ferenc tanuk