A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Az örökösödési eljárás köréből

204 A JOG ily módon való megjelölése megállapodás ellenére eszközöltetett volna, ezen kifogást is figyelmen kívül kellett hagyni, valamint azt is, hogy az óvás nem a telepes, hanem elfogadó ellen vétetett fel, miután ezen eljárás teljesen megfelelő. Ezek alapján alperest a kereset értelmében kellett marasztalni és pedig a megjelölt ingatlanokból kielégitendöleg, mert a D) a. szabály­szerű magán, illetve közokirattal szemben alperes tartozott volna bizonyítani, hogy a D) a. biztosítási okirat az A) alatti váltóra nem vonatkozik, a mit azonban alperes igazolni meg sem kísérlett. A perköltségbeni marasztalás a pervesztés jogi következmé­nyeként a prts. 251. §-án alapszik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. január 14-én 3,589. sz. a.) az elsó'biróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével eluta­sítja és kötelezi, hogy alperesnek 20 frt perbeli és 30 írt feleb­bezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A kereseti váltó annak eredeti törölt tartalma szerint Budapesten a pesti hazai első takarékpénztár-egyesületnél az elfogadó alperes lakhelyétől különböző helyen levén fizetendő, alperes tagadásával szemben felperesnek állott volna kötelessé­gében a váltó tartalmától eltérő azt az állítását bizonyítani, hogy a váltó az intézményezett által történt elfogadása idejében a telep­helylyel ellátva nem volt, mert a jelen esetben nem hiányzó kel­léknek utólagos kitöltéséről, hanem a váltó eredeti tartalmának megváltoztatásáról van szó s igy nem a váltótörvény 93. §., hanem 82. §. esete forog fenn. Minthogy azonban felperes ez irányban bizonyítékot fel nem hozott s igy az volt valónak veendő, hogy a váltó annak elfogadása idejében az azon rajta levő: Budapesten a pesti hazai első takarékpénztár egyesület telepítéssel volt ellátva. Minthogy felperes nem is állította, hogy a most említett telephely kitörlésébe és a beism;rten a váltó elfogadása után az előbbi telepítéstől eltérő uj telepítésbe alperes beleegyezett volna és igy az utólagos telepítés az abba bele nem egyező alperesre nézve nem létezőnek tekintendő. Minthogy ezek szerint a Budapesten a pesti hazai első takarék­pénztárnál telepitett kereseti váltó a vt. 408. §. értelmében az alperes, mint elfogadó elleni váltókereset fentartása végett Buda­pesten a pesti hazai első takarékpénztári egyesületnél lett volna óvatolandó, az óvás azonban nem itt, hanem az alperesre nézve nem létezőnek tekintendő telephelyen Kis-Ujszálláson, a nagy­kunsági takarékpénztárnál vétetett tel, az óvás pedig a fent hivat­kozott törvényszakasz szerint, elfogadó elleni váltókereset fen­tartására nem alkalmas: mindezeknél fogva az elsó'biróság Ítéletét megváltoztatni, felperest a váltó elfogadója, illetve ennek hagya­téki csődtömeg-gondnoka ellen indított keresetével elutasítani és mint pervesztest a prts. 250. §-a alapján a perbeli és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség viselésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1896. október 29-én 488. sz. a.) A másod­fokú bíróság Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert a vt. 36. §-a csak a törölt hátiratok tekintetében állapítja meg azt a vélelmet, hogy azok nem létezőknek tekintessenek; de azt, hogy a telepitett váltó nem volt a kiállításkor az utóbb törölt telepítéssel ellátva, vagy hogy ez a törlés a váltóadós beleegye­zésével történt, alperes tagadása ellenében a váltóbirtokos felperes tartozik bizonyítani stb. Bűnügyekben. Ha a vizsgálóbíró a váltóbirósághoz a váltó áttétele iránt intézett megkeresés mellett a bizonyitékokat nem közli, a váltó áttétele érdemleges végzés hozatala nélkül megtagadható. (1874. évi XVI. t. c. 3. §.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék: A sommás végzés hatályában fentartatik stb. Indokok: Alperes nagykorúságát 1878. július 26. napján érte el, azon alapon élt kifogásokkal, hogy ő a kereseti váltót az 1876. évben, tehát kis­korúsága idejében irta alá s hogy ő a kereseti váltót nem felpe­resnek, hanem néhai K. Bernát ügynöknek adta pénszerzés cél­jából és végre, hogy ő K. Bernáttól a váltóra értéket nem kapott. Felperes tagadásával szemben azonban alperes nem bizo­nyította be azon körülményt, hogy ő a váltót kiskorúsága idejében irta alá. Azon — alperes által bizonyítékul felhozott — körül­mény, hogy a váltón a fizetés helye <Budapest, Al-Dunasor 7. szám alatt» van megjelölve és hogy az Al-Dunasor mint utcanév Budapesten az 1878. év vége óta nem létezik, alperes állítását nem bizonyítja már azért sem, mert alperes az 1878. év közepe óta nagykorú volt. Azon másik körülmény továbbá, hogy a kere­seti váltó olyan váltóürlapia volt írva, mely ma már nincs forga­lomban, nem képez bizonyítékot, mert alperes nem is állítja, hogy az olyan űrlapok már 1878. év közepe előtt vonattak ki a forga­lomból és mert az alperes által 6, 7. és 8. szám alatt becsatolt és beismerten az ő nagykorúsága idején aláirt váltók ugyanolyan űrlapokra vannak irva mint a kereseti váltó. Azon körülmény végre, hogy alperes közvetlenül nagykorúvá válta előtt 1878. július 23. napján közjegyzői okiratban kijelentette, hogy azontúl nevét »P. B. Józsefnek*- fogja irni, a kereseti váltó «P. Béla» névvel van áláirva, bizonyítékot nem képez, mert a közjegyzői okirat csak alperes egyoldalú állítását és nem azt tanúsítja, hogy alperes melyik névaláírását használta. Ezek alapján alperes azon állítását, hogy ő a kereseti váltót kiskorúságában irta alá, az 1893. évi XVIII. t. c. 64. §-a értel­mében sem bizonyítottnak, sem oly bizonyítékkal támogatottnak tekinteni nem lehetett, a melyek az alperes által a maga részére megítélni kért pótesküvel kiegészithetők lettek volna. Minthogy pedig alperes maga adja elő, hogy ő a kereseti váltót kitöltetlenül és csupán elfogadói aláírásával és az intézvénynyel ellátva adta át K. Bernátnak; minthogy továbbá nem is állítja, hogy az fel­peres birtokába jogellenes módon jutott, minthogy továbbá nemis kísérelte meg felperes tagadásával szemben azon állítását bizonyí­tani, hogy a váltót néhai K. Bernátnak pénzszerzés végett adta át és tőle értéket nem kapott és végre, minthogy felperes a váltó­törvény 93. §-a értelmében a váltón hiányzó lényeges kellékeket kitölteni jogosítva volt és alperes azt, hogy a kitöltés megállapo­dásellenes volt, bizonyítani meg sem kísérelte, ezeknél fogva alperest a sommás végzés hatályának fentartásával a kereset értel­mében marasztalni kellett. Alperes azon kérelmének, hogy az eljárás felfüggesztessék és az iratok a büntető bírósághoz áttétessenek, a prts. 10. §-a értelmében helyt adni nem lehetett, mert oly büntetendő cselek­mény jelenségei, a melyek kiderítése nélkül ezen perben határo­zatot hozni nem lehet, fel nem merültek. (1895. május 22-én, 38,278. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsó'biróság Ítéletét helyben­hagyja a benne felhozott indokok alapján és azért: mert alperes sem azt, hogy a kereseti váltót 1876. évben, vagyis kiskorúsága idejében, sem azt, hogy 1878. évi július 26-tól vagyis nagykorúságának elérkezésétől a váltó kelte napjáig ter­jedő időközben irta alá, nem bizonyítván, a felperes életkorából merített érvelése s ebből levont összes következtetése minden alapot nélkülöz; továbbá, mert a kereseti váltónak jelenlegi tar­talmától különböző megállapodás bizonyítása alperest terhelvén, alperes pedig azt, hogy felperes a kereseti váltóban kitüntetett kelet és lejárat idejét megállapodásellenesen töltötte ki, felperes tagadásával szemben szintén nem bizonyítván. . . . e nélkül pedig felperes a kereseti váltónak kelet- és lejárat idejét tetszése szerint kitölteni jogosult lévén, ha valónak vétetik is alperes részéről állított az a körülmény, hogy a kereseti váltóban kitüntetett kelet és fizetési idő, nemkülönben a kibocsátói névaláírás egészen friss tintával vannak irva, ez a körülmény még a feltett esetben is merőben közömbös s igy az elbírálás tárgyát képező kérdésre nézve döntőnek egyáltalán nem tekinthető, az elsőbiróság tehát az alperes által ide vonatkozóan ajánlott szakértői szemlét, mint céltalant, helyesen mellőzte; és mert az 1874. évi XVI. t. c. 3. §-a szerint a büntető bíróságok nem rendelhetik el a váltóeljárás folyama alatt az ennek tárgyát képező váltónak a büntetőbírósághoz végleges áttételét és oly esetben is, midőn nem a váltóbiróságnál tétetik a hamisítás tárgyában feljelentés, a váltóbiróság csak abban az esetben köteles a váltóeljárás félbeszakítása vagy folytatása iránt végzésileg határozni, ha az a hatóság, a melynél a feljelentés tétetett, erről a váltóbiróságot a feljelentés vagy a bizonyítékok közlése mellett értesiti s azt a váltónak, valamint az erre vonatkozó ügyiratoknak a büntető bírósághoz leendő áttétele végett meg­keresi. Minthogy azonban a budapesti kir. törvényszék vizsgáló birája a felebbezésben érintett megkeresése mellett sem a fel­jelentést, sem a bizonyitékokat nem közölte, helyesen járt el az elsőbiróság, midőn ennek hiányában a nélkül, hogy a váltóeljárás félbeszakítása, vagy folytatása iránt végzésileg határozott volna, a megkeresésre adott válaszában a váltónak s arra vonatkozó iratoknak áttételét, a per folyamatban létére való utalással meg­tagadta, alperesnek a felebbezésben ide vonatkozólag felhozott panasza tehát semmi törvényes alappal nem bir. (1895. október 30-án, 2,384. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság ítélete megfelelő indokolása alapján helybenhagyatik. (1896. április 1-én, 148. v. sz.) Gyilkosság feljelentésének elmulasztása nem képez bünte­tendő cselekményt. Segéd, a ki a mérget szolgáltatja. Életfogytig tartó fegyházbüntetésnek is a kezdő napja az ítéletben meghatá­rozandó. (B. T. K. 67. §. 2. p., 278., 374. §.) (M. kir. Curia 1896 jun. 19. 4,170. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Orbán M. e. Debrecen, debreceni kir. tszék, bej. 1897. jan. 15., félsz. 1897. febr. 15., csb. Budaházy Zoltán, tmg. dr. Sáray Bertalan. — HofFman János e. Károlyváros, károlyvárosi jbság, bej. dec. 11., időközi gond. dr. Novotny János.--'Tóth Kálmán e Debrecen, deb­receni tszék. bej. 1897. feb. 9., félsz. 1897. febr. 23, csb. dr. Vass Antal, tmg. Kovács Gábor. — Pollák Leopold e. Szaniszló, szatmárnémeti tszék, bej. 1897. jan. 18., félsz. feb. 1., csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. Bródy Lajos. — Kutsera Ferenc e. Pécs, pécsi tszék, bej. 1897. jan. 21. félsz, febr. 3., csb. dr. Porgesz Miksa, tmg. dr. Günsberger Samu. — Singer Jakab e. Marcali, kaposvári tszék, bej. 1897. jan. 16., félsz. jan. 30. — Treisz Péter e. Német-Párdány. nagy-becskereki tszék. bej. dec. 25., félsz. 1897. jan. 15., csb. dr. Selymessy Sándor, tmg. dr. Ernst Lajos. Pályázatok: Debreceni jbiróságnál albiróáll. dec. 27. — Privigyi jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 28. — Újvidéki tszékncl a 1 j e g yz ői áll. dec. 29. —Temesvári ítélőtábla kerületében 5 j o g g y a­k o r n o k i áll. 1897. jan. 15. — Dunavecsei jbiróságnál a 1 j e g y z ő i áll. dec. 29. — Kaposvári ügyészségnél ügyészi áll. dec. 29. — Topo­lyai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. 1897. jan. L — Battonyai jbságnál a 1 j e g y­z öi áll. 1897. jan. 1. _____ c»LL*S RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEf

Next

/
Oldalképek
Tartalom