A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Orvosolható birói tévedés?

A JOG 299 Kompolthy, Havncr, Stolc, C zapkai, Neszel, Drágosy stb. A felszólalók nagyban és egészben helyeselték a javaslatokat és különösen az államosítás szükségét hangoztatták. Végre elfo­gadták az összes javaslatokat és további eljárás céljából az országos végrehajtó-egyesület választmányához utalták. Bayk Mór szólalt fel ezután, hogy köszönetet mondjon B o ronkay védnöknek, az elnöklő Fábiánnak, Somlyóinak, Falud ynak és Radnóty előadónak, azért a támogatásért és lelkes buzgóságáért, a melylyel a végrehajtók ügyét szolgálták. Indítványára a kongresszus elhatározta, hogy alapot létesít, a melynek kamataiból két olyan tanitó kapjon jutalmat, a kik a magyarosítás körül a legnagyobb érdemeket szerezték. Az alapot a közoktatásügyi minisztérium rendelkezésére bocsátják. A nyomban megindult gyűjtés száz forintot eredményezett. Ezzel Fábián elnök néhány lelkes, hazafias szóval bere­kesztette a bírósági végrehajtók második kongresszusát. Sérelem " Orvosolható birói tévedés? Közlöm alanti jogesetet e lap tisztelt olvasóival a végett, adjanak szives teleletet arra nézve, hogy tekintettel arra, miszerint jelen esetben további jogorvoslat a tárgy értékéné! fogva ki van zárva, mikép és mennyiben orvosolható egy határozottan tévedésen alapuló jogerős birói ítélet. A száraz tényállás a következő: Ügyfelem Cs. István 1891. évben eladta kis ingatlan birtokát C. Áron hássági lakosnak azzal, hogy a 8(10 frt vételárból 200 frt azonnal, a hátralékot pedig 2.0 frtos részletekben 1892,, 1893. és 1894. évi január hó l-én megfizetni legyen köteles. Hogy vásárló C. Áron a vételár hátraléknak 1892. és 18911. évben esedékes részleteit igen is és mikép fizette, azt nem tudom, miután engemet Cs. István 189í. évi február 3-án arra kért fel, miszerint az 1894. évi utolsó részletet, azaz 220 frtot vásárló C. Áron ellen pereljem be és zálogilag is biztosítsam. Ezen kérése folytán előjegyeztetett a zálogjog ügyfelem javára a medgyesi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnak 1894. évi február hó 20-án kelt 622/94. tkv. sz. végzéssel 220 frt erejéig ügyfelem javára C. Áronnak a hássági 332. számú tjkvben felvett ingatlanaira, mig az adós ellen ugyanazon alkalomkor beadott keresetre kitűzött tárgyaláskor, azaz 1894. évi április hó 16-án 1,871/94 polg. szám alatt egy birói egyesség jött létre, mely szerint adós magát kötelezte az időközben fizetései folytán 190 frt tőkére leszállított követelést, 1892 évi január hó 1-től járó 6" o kamatai és 21 frt 78 kr, megállapított per- és zálogjog előjegyzési költséget 1894 évi augusztus hó 1-én végrehajtás terhe mellett megfizetni. Mintán C. Áron a fizetési határnapot nem tartotta be, kielégí­tési végrehajtást kértem ingó és ingatlan vagyonára, még pedig utóbbira tekintettel a már 622 94. tkv. szám. alatt nyert zálogjogi előjegyzésre. Az elrendelt végrehajtásnak mind a két neme ered­ményrenem vezetett, mert ingó vagyon nem találtatott, az elrendelt végrehajtási zálogjogi bekeblezést pedig a telekkönyvi hatóság nem foganatosíthatta, miután C. Áron birtokát időközben kedves feleségére átirta volt. Mi volt természetesebb, minthogy az ügyfelem zálogjogával terhelt uj tulajdonost C. Áronnét, perbe fogtam, annak tűrése végett, hogy én a hássági 332. sz. tjkvben A. -f 1—3. rend sz. alatt ingatlanokból, magamat az 1894. évi április hó 16-án 1871. polg. szám alatti egyezségen alapuló követelésemet a 622/91. tkv. sz. alatti 220 frt erejéig történt zálogjogi előjegyzésből kielégítsem. Megjegyzem, miszerint az egyenes adós C. Áron időközben fennti egyezségre 1891. év végéig még 40 frtot ügyfelem Cs. István kezéhez fizetett volt és ezen összeggel a folyamatban levő végre­hajtás mint a jelzálogi kereset is korlátoltalott. C. Anna jelzálogos adós az ellene indított jelzálogi kereset tárgyalásánál most azon kifogással állott elő, miszerint ő nem tartozik semmivel, miután ő a hátralékos 150 frtot Cs. István felperes leányának még 1893-ban — tehát a zálogjogi előjegyzés és birói egyezség előtt egy évvel — kifizette, miután felperes Cs. István ezen követelését leányának ajándékozta volna. A tagadott ajándékozást és azon körülményt, miszerint az ajándékozottnak 1893-ban 150 frtról ugy ő maga mint férje C. Áron adóslevelet állított ki, igazolni kísérelte Cs. István leányával. Felperes leánya megint igazolni kísérelte ezen állítólagos ajándékozást egy felperes részéről az ő javára még 1887. évben kiállított halálesetre szóló ajándékozási okmánynyal, mely eltekintve alaki hiányaitól is, annyiban sem volt figyelembe vehető, mivel az ajándékozó Cs. István, most is Romániában kitűnő egész­ségnek örvend. A biróság az ajándékozás tényét egy a kötelem létesítése előtt 7 évvel azelőtt létrejött, most is feltételtől függő ajándéko­zási okmánynyal teljesen bebizonyitottnak vette, a mint bebizonyi­tottnak vette azon körülményt, miszerint ezen Cs. István leányának ajándékozott követelést alperes C. Áronné kifizette, azon két tanú­nak vallomása által, kik a megajándékozott állítását erősítve, azt vallották, hogy az ajándékozottnak 1893 .évben C. Áron és neje 150 frtról adóslevelet állítottak ki. Az általam indított jelzálog keresetnek az volt az eredménye, hogy a medgyesi kir. járásbíróság felperes Cs. Istvánt jelzálogi kere­| setével elutasította és még a perköltségekben is elmarasztalta, miután az 1893. év XVIII. t.-c. 114. §-ra való tekintettel bebizonyi­tottnak vette, hogy Cs. István a medgyesi kir. járásbíróságnak 1891. | évi április hó 16-án felvett egyezségi jegyzőkönyvben megállapí­tott követelést leányának még 1887. évben elajándékozta és hogy C. : Áron és neje ezen követelést, melyet előbbi t. i. C. Áron felperes­i nek 1894. évben végrehajtás terhe mellett megfizetni Ígérte, 1893. évben az egyezség előtt tehát egy évvel kifizette. A medgyesi kir. járásbíróságnak ezen 2,581/96. polg. sz. ítéletét az erzsébetvárosi kir. törvényszék mint felebbezési biró­ság — helybenhagyta. Meg vagyok győződve, hogy mindkét biróság helyesen gon­dolt eljárni Ítélete által, de az én fejembe nem akar férni, hogy mikép lehet egy csak 1894. évben egyezségileg megállapított követelést már 1893-ban fizetni és hogy mikép lehet egy csak ] 1891. évben történt eladás folytán létrejött kötelemből származó jogot már 1887. évben elajándékozni, továbbá halálesetre szóló ajsndékozást az éleiben levő ajándékozó akarata ellenére fogana­toáitani ? Választ kérek ugy e lap hasábjaiban, ugy pedig egyenesen hozzám irodámba. Dr. Schmidt József ügyvéd Medgyesen. Irodalom. Ügyvédi határidő napló az 1897. évre. Szerkesztette Pajor Rezső budapesti ügyvéd. Ezen, jelenleg már VI. évfolyamban meg­I jelenő napló, ügyes beosztásával és gazdag tartalmával nagy segít­ségére van a gyakorló ügyvédnek. Az adminisztratív beosztást, bel­földi s ausztriai ügyvédek betüsoros jegyzékét gondos összeállí­tásban nyújtja, végezetül összes curiai, polgári és büntető-dönt­vényeket sorol fel. A naptári rész is különös gonddal van egybe­állítva. A csinosan kiállított napló a «Mineiva>- nyomdai intézet (Budapest, V., Sas-utca 29.) kiadásában jelent meg. Ára 1 frt 50 kr. Vegyesek. A Curia és a budapesti kir. tábla uj palotáját, mely több 1 mint 2 millió frtnyi költséggel lett valóban királyi pompával fel­építve és mely külsőleg is fényes jeléül szolgál örök időkre, mily becsben tartja a magyar felfogás az igazságszolgáltatást az állami életben, f. hó 20-án nagy pompával fogják ünnepélyes zárkő leté­tellel a közhasználatnak átadni. A m. kir. kormány nevében Erdély Sándor m. kir. igazság­ügyminiszter az igazságügyi palotának f. hó 20-án megtartandó ünnepélyes megnyitásához a következő meghívót küldötte szét: A magyar kir. Curia, a budapesti kir. Ítélőtábla és a buda­pesti kir. főügyészség elhelyezésére szolgáló igazságügyi palota 189 i. évi október hó 20-án tartandó zárkőletételi ünnepélyének program mja: 1. u c-sászári és apostoli királyi felsége d. e. 11 órakor érkezik a palota főbejáratához. 2. () császári és apostoli királyi felségét a főbejáratnál a miniszterelnökkel s a kormány jelenlevő tagjaival az igazságügy­miniszter fogadja s felkéri az ünnepély megtartására. 3. 0 felségét a kormány tagjai a nagy csarnokban felállí­tott emelvényre kisérik, hol az igazságügyminiszter a meghívottak jelenlétében rövid beszédet mond. 4. () felsége megadja az engedélyt a zárkőokmány felolva­sására. 5. A m. kir. Curia másodelnöke felolvassa a jelzett okmányt, 6. melyei azután Q felsége aláírni kegyeskedik. 7. A zárkő elhelyeztetik s ennek tartama alatt 8. () felségének az építkezésnél közreműködött művészek s építési vállalkozók bemulattatnak. 9. A zárkő elhelyezése után O felsége erre kalapácscsal j hármat üt. 10. Ugyanezt teszik a jelenlevő méltóságok. | 11. Ezután O felsége kíséretével a palota megtekintése cél­I jából körútra indul, mely alkalommal őt a m. kir. Curia, illetve a kir. Ítélőtábla elnöke kalauzolja. Ennek befejeztével a nagy csar­1 nokba tér vissza, hol 12. az igazságügyminiszter köszönetet mond O felségének megjelenéseért, mire O felsége kíséretével eltávozik. Megjegyzés: A meghívottak a meghívó-jegyen kijelölt helyen ',.,11 óráig gyűlnek össze. A meghívottak teljes díszben, vagy a mennyiben diszma­gyarral nem rendelkeznek s egyenruhát nem viselhetnek, frakk­ban, fehér nyakkendővel jelennek meg. Az aszódi kir. javitó-intézet ismertetését adta ki az igaz­ságügyminiszterium. Az intézetben megnyitása, vagyis 1884 óta 565 növendék talált elhelyezést. A gyermekek az esetek 76 százalékában lopás miatt utaltattak az intézetbe. A gyámhatóság kérelmére 6 37° 0, magánfelek kérelmére 23 36° 0 vétetett fel. Bün­tetlen előéletű csak 18 06°,0 volt; fővárosi 34° 0, törvénytelen 16" , anyátlan 13-45°«, apátlan 27.79° 0, teljesen árva 19'47ü 0 volt köz­tük. Az elbocsátott növendékek 77-18" 0 ának van rendes foglalko­zása; 1674 °,Ü újból biróság elé került (a többiről az intézet nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom