A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Hatodik közlemény

A JOG 43 Feltéve már most, hogy az alapperben vétkesnek nyilvánított fél kizárólag a vétkesség kérdésében kér uj ítéletet és ahhoz egyelőre semmiféle magánjogi erdeket nem csatol, kérdés* sznbandó-e ^ s ha igen mily Ítéleti illeték szabandó ki az ily perben hozandó ítélet után ? stb. stb. Nem merem állítani, hogy a bélyeg- és illetékkötelezettség felmerülhető összes kétes eseteit ezekkel kimerítettem volna; esak példákat akartam felhozni igazolására annak, hogy e kérdések a kormányhatósági gondoskodást és intézkedést sürgetően követelik. A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban Ina: SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tvszéki bíró. \< (Hatodik közlemény.) A sommás eljárásról szóló törvény gyakorlati alkalmazásánál a csatlakozás rendszerint csak mint a felebbezéstöl függő joghatályu perorvoslat jön figyelembe, leggyakoribb lévén az az eset, hogy a felebbező ellenfele már az előkészítő iratban is kifejezett csatlakozási kérelmét, mindjárt a felebbezési kérelem után a szóbeli tárgyalás elején, vagy pedig a felebbezési kérelem megváltoztatása következtében szükségessé vált csatlakozását a tárgyalás további folyamában adja elő. Az ilykép előadott csatlakozási kérelem hatályát veszíti, ha a bíróság a felebbezést tárgyalás közben visszautasította (144. és 147. §-oki, valamint akkor is, ha a felebbező a tárgyalást a felebbezési kérelem szóbeli előterjesztése előtt elmulasztotta (162. §.); ellenben hatályban marad, ha a felebbező felebbezését az ellenkérelem előadása után az ellenfél beleegyezése nélkül vonja vissza (150. §.). Magától értetődik, hogy az előkészítő írásban bejelentett, de a tárgyalásnál szóval elő nem adott csatlakozási kérelem - mint nem létező — figyelembe nem vehető. Ámde a törvény 147. £-ának második bekezdése oly csatlakozást is ismer, mely «önálló felebbezésnek tekintendő > és ezt a dolog természeténél fogva önálló joghatály lyal ruházza fel, érvényesithetésétpedigattólteszi függővé, hogy azt az illető léi «a felebbezési határidő alatt a bíróságnál bejelentette légyen. Ilyen csatlakozás csak ritkán fordul elő, és ezért, bár a törvény idézett szavai világosaknak látszanak, a jogászok egy része abban a meggyőződésben van, hogy — tekintettel a törvény 141. §-ára. melynek értelmében a felebbező ellenfele csatlakozási kérelmét az előkészítő iratban előterjeszteni tartozik, valamint tekintettel arra, miszerint a felebbező ellenfele saját felebbezésével ugyan azt a célt érheti el, amit az önálló joghatályu csatlakozással elérne és hogy e szerint a két jogorvoslat között az eredmény tekintetében különbség nincs — a 147. §. második bekezdése felesleges, sőt némelyek szerint téves rendelkezést tartalmaz. Az én nézetem, a mint azt az e tekintetben megindult élénk eszmecsere alkalmából a < J o g» 1894. évi 47-ik számában kifejteni szerencsém volt, ettől egészen eltérő. Szerintem ugyanis önálló joghatályu csatlakozás következményeire nézve a felebbezéstől abban különbözik, hogy mig a felebbező felebbezésének sikertelensége esetére a felebbezési költségekben mindig elmarasztalandó (168. §.), a csatlakozót ez a hátrány csak akkor érheti, ha a felebbezés visszautasítása folytán a tárgyalás alapja lenni megszűnt (144. és 162. §-ok) és a per további tárgyalása a csatlakozásfentartásával provocáltatott |162. §. második bekezdése), de ez esetben is csak annyiban, amennyiben a csatlakozás tárgyalásán ak elhalasztása következtében ujabb költség merül fel, mert azon tárgyalás költsége, a melyen a felébb ezés visszautasittatott, feltétlenül a felebbező fél terhére rovandó. Könnyen érthető ebből, hogy az, a ki az elsőbíróság ítéletének reája nézve csak némi részben kedvezőtlen rendelkezéseiben a további kellemetlenségek elhárítása okából megnyugodott volna, ha ellenfele nem felebbe z, — de a ki másrészről az ellenfél felebbezése következtében minden eshetőségre nézve (még ha a felebbező felebbezését visszavonja (150. §.) vagy ha azt a bíróság visszautasítja is) biztosítást akar magának szerezni a tekintetben, hogy a fenforgóvita mind a két felet érdeklőleg összes részleteiben egyszerre fog eldőlni, — a felebbezési határidőn belül csatlakozását jelenti be, á helyett, hogy a felebbezés jogorvoslatával farra az esetre, ha elhatározásaiban ingadozó ellenfele felebbezését visszavonná, vagy az tárgyalás közben visszautasittatnék) a költségviselés eshetőségének kitegye magát. Az önálló joghatályu csatlakozásnak tehát leginkább a felebbező szeszélyéből eredő zaklatások elhárítása végett és oly félre nézve van gyakorlati értéke, akinek nagyobb érdekében áll az ellenfele vélt igényeit végleg eldöntve látni, mint a saját jogát érvényre emelni. De vita tárgyát képezte különösen az a kérdés: hogy mi képen és illetve hol terjeszsze elő a felebbező ellenfele csatlakozási kérelmét, ha azt önálló joghatálylyal kívánja felruházni? Az e tekintetben keletkezett véleményeltérések a 141. §. első és a 147. §. második bekezdésében foglalt rendelkezések egyes kiszakított szavainak betűszerinti értelmezéséből származtak, a minek alapján a nyilatkozók többsége azt vélte kimagyarázhatni, hogy a csatlakozás csak akkor bírhat önálló joghatállyal, ha az előkészítő iratban volt bejelentve. Nyilvánvaló, hogy ez az értelmezés a törvény főelveinek és szellemének félreértéséből ered, mert e felfogást a sommás eljárásról szóló törvénynek a szóbeliségre alapított egész rendszere határozottan megcáfolja. A törvény 135. é s 141. §-a i szerint ugyanis az előkészítő irat az « i d é z é s i időköz első felében» vagyis a felebbezési bíróság idéző végzésnek kézbesítése és a felebbezési tárgyalás között a felebbező ellenfele részére rendelkezésre álló idő első felében nyújtandó be é s a 135. értelmében a tárgyalási határnap oly kép tűzendő ki, hogy a felebbezésnek (az ellenfél részére való) kézbesítése és a határnap között mintegy 30 napi, sürgős esetekben azonban legalább is 8 napi időköz legyen, a 147. §. második bekezdésének félre nem magyarázható szavai pedig azt rendelik, «hogy az önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozást a felebbezési határidő alatt kell bejelenten i.» A felebbezési határidőt a törvény az Ítélet kihirdetését illetve kézbesítését követő naptól számítva 15 napban állapítja meg (131. §.) és a felperes felebbezését ezen határidő leteltétől, az alperes illetve alperesek felebbezését pedig annak illetve azoknak az első bír ósághoz való beérkeztétől számított 3 nap alatt rendel felterjeszteni (134. §.). Az idézett rendelkezések betartása mellett tehát a felperes felebbezése, minden esetben a felebbezési határidő letelte után kerül a felebbezési bíróság elé és ezért egyenesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy abban az esetben, ha felperes élt felebbezéssel, alperes előkészítő iratát a felebbezési határidőn belül illetve a felebbezési tárgyalási időköz első felében benyújthassa | s hogy abban csatlakozási kérelmét bejelenthesse; alperes felebbezése esetén ugyan megtörténhetik, hogy pl. az ítélethirdetés napján bejelentett felebbezés a felebbezési határidő első felében elintézhető sőt a törvényszék székhelyén lakó felperesnek nagy kivételesen idéző végzéssel ellátva talán oly időben kézbesíthető, a mikor feltéve természetesen, hogy távol lakó ügyvéd közbenjárását igénybevenni nem kénytelen — előkészítő iratát a felebbezési határidő alatt benyújthatja; ez azonban csak nagyon ritkán fordulhat elő, mert ugy az elsőbirósági mint a másodbirósági kezelés, de különösen a kézbesítés rendszerint annyi időt igényel, hogy 100 eset közül legalább 90 esetben csak a felebbezési határidő letelte után terjesztheti elő előkészítő iratát és ebben csatlakozási kérelmét. Ezek szerint va 1óságos képte1enség volna feltenni azt, hogy a törvény o 1 y j o g o r v o s 1 a t o t teremtsen, melynek igénybevétele lehetetlen, vagy csak kivételesen lehetséges. I )e az ("málló joghatályu csatlakozásnak az előkészítő iratban való bejelentése nem csupán eljárási akadályokba ütközik, hanem ez az előkészítő irat rendeltetésével sem lenne összeegyeztethető. A felebbezési tárgyalás előkészítésének a törvény világos értelme szerint (ugy a felebbező mint ellenfele részéről) csakis az lehet a célja, hogy az illető fél, a ki az elsőbiróság előtt fel nem hozott tényállításokat, nyilatkozatokat vagy bizonyítékokat akara felebbezési tárgyaláson érvényesíteni (141. §.), ezeket előkészítő iratában s esetleg felebbezése előkészítő tartalmában ellenfelével előre közölje. Ehhez képest az előkészítő irat nem egyéb mint a tárgyalás előkészítésének eszköze, melyben az illető fél a tárgyalásnál elfoglalni szándékolt álláspontját ellenfelével azért közli, hogy az utóbbi a tárgyalásra elkészülhessen. Ha az illető fél ezt a közlést elmulasztja, reája nézve rendszerint csakis az a joghátrány háramlik, hogy őt a felebbezési bíróság — a menynyiben mulasztása miatt a tárgyalás elhalasztása szükségessé válik — az elhalasztás következtében okozott költségek viselésére kötelezi (142. §.). De habár a biróság az illető mulasztó