A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - Bekeblezési illeték. Felelet - A birák és a testületi szellem

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog» 5. számához. Köztörvényi ügyekben. Azon körülmény, hogy alperes hamis bankjegyet adott fizetéskép felperesnek, nem bizonyítható esküvel. Az eskü csakis oly körülmények valóságának, vagy valótlanságának bizonyítására szolgálhat, mely ténykörülmények valóságáról, vagy valótlanságáról az esküt tevő félnek alkalma volt érzékeivel meggyőződni, mely felöl saját érzéki tapasztalatain alapuló közvetlen tudomással bir. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság dr., M u r á n y i Elemér ügyvéd által képviselt R. és tsa cég felperesnek dr. Berger Mór ügyvéd által képviselt P. Mór alperes elleni 1893. évi 32,009. sz. a. 50 frt töke s jár. iránt mditott sommás perben a mai napon következó'leg itélt: Ha alperes K. Lipót személyében fó'esküt tesz arra, hogy az általa 1893 június hó 19-én hzetésképen R. Elie cégvezetőnek átadott 84 drb 50 frtos államjegy között a B. a. csatolt hamis 50 frtos államjegy nem foglaltatott, abban az esetben a kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja és kötelezi öt, hogy alperesnek 13 forint perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével megfizesse. Erdekében áll tehát alperesnek, hogy a neki megítélt eskü letételére ezen itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt jelentkezzék és azt a kitűzött határnapon le is tegye, mert ellenkező esetben a kir. járásbíróság kötelezi őt, hogy 50 frtot, ennek 1893 június 19-től járó 6u/0 kamatait és 19 frt 95 kr. perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével felperesnek megfizessen. Az eskü letétele esetén az iratoknál B. a. elfekvő hamis 50 frtos felperesnek, és annak le nem tétele esetén alperesnek kiadatik. Indokok: Felperes azt állította, hogy a B. a. hamis 50 frtos, melynek hamis voltát a leszámítoló és pénzváltó-bank ismerte fel, fizetésképen alperes cég által felperesnek átadott 84 drb 50 frtos között volt. Ezen felperesi állítást alperes tagadásba vett. A kihallgatott tanuk bizonyítékot nem szolgáltatnak az irányban, hogy a hamis 50-es az alperesi cég által felperesnek átadott 8-i drb 50 frtos közt volt. Ennek bizonyításául a felperes által kínált, alperes által elfogadott főeskü állott rendelkezésre, a mely esküt tehát az 1868: 54. t.-c. 221. és 230. §§-ai alapján alperesnek meg kellett ítélni. Az eskü letétele esetén bizonyítva lesz, hogy a hamis 50-est felperes cég nem az alperes által fizetett 50-esek közt kapta, keresete tehát alaptalan lévén, azzal elutasítandó volt és a becsatolt 50 frtos kiadandó volt. Az eskü le nem tétele esetén pedig bizonyítást nyer. hogy alperes helyett megbízottja K. Lipót a hamis 50-essel fizetést teljesített felperesnek, ennélfogva ezen 50 frtot pótolni tartozván, az összegben alperes teljesen marasztaltatott, és részére a kereseti kérelemhez képest a hamis 50 frtost visszaadni kellett. A perben kínált egyéb főeskü mint nem perdöntő mellőztetett. Í1894 április 25. 24,400. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, és arra kötelezi, hogy alperesnek 13 frt perbeli és 4 frt 30 kr. felebbezési költségeket 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen, egyúttal a periratokhoz csatolt 1 drb hamis 50 frtos államjegynek az összes iratokkal ezen itélet jogerőre emelkedése után a budapesti kir. törvszék mint büntető bírósághoz leendő áttételét elrendeli. Indokok: Felperesnek azt az állítását, hogy a periratokhoz Bi alatt csatolt hamis 50 frtos államjegyet alperes adta fizetésként felperesnek, alperes tagadván, annak bizonyítása felperest terhelte. Felperes annak a ténykörülménynek igazolására, hogy a Bi a. hamis 50 frtos államjegy az alperes által felperesnek fizetésként átadott Hí db 50 frtos államjegyek egyikét képezi, az eskü általi bizonyitástkérte alkalmazni és erre nézve alperest a főesküvel kínálta meg. Az eskü alperesnek, sem a kinált alakban, sem az alperes által kért módosítással nem volt megitélhető, mert az eskü csakis oly ténykörülmények valóságának, vagy valótlanságának bizonyítására szolgálhat, mely ténykörülmények valóságáról vagy valótlanságáról az esküt tevő félnek alkalma volt érzékeivel meggyőződni, melyek felől tehát érzéki tapasztalatain alapuló közvetlen tudomással bir, ámde a jelen esetben, mikor felperesek állítása szerint is egy kitűnően sikerült és nem szakember által fel sem ismerhető hamisítványról van szó, alperes ama állítása, hogy a 73. alatti hamisítvány az általa felperesnek fizetésként adott 84 drb 50 frtos államjegy között nem foglaltatott, az esküt le nem tehetvén, mert felperes maga sem állítja azt, hogy alperes a B> alatti hamis voltáról tudomással birt és mert nem lévén kizárva Budapest, 1896 február hó 2-án. annak lehetőssége, hogy B) alatti hamisítvány tényleg a íent emiitett 84 darab 50 frtos államjegyek között alperes által hamisnak fel nem ismerve, foglaltatott és a ténykörülmény, mint alperes közvetlen érzéki tapasztalatán kivül álló, az alperes által leteendő eskü általi bizonyítás tárgyát nem képezheti. De viszont arra a ténykörülményre, hogy a kérdéses hamisítvány az alperes által felperesnek átadott 84 drb 50 frtos államjegy egyikét képezte, az esküt felperes sem tehetné le, mert felperes maga adja elő. hogy a Bj alatti hamisítványt az alperes állal átadott államjegyek a magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank egyik hivatalnokának állítása alapján vitatja alperestől származónak és igy kétségtelen, hogy arról az egyedüli perdöntő körülményről, hogy a B) alatti hamisítvány tényleg az alperes felperes kezéhez fizetéskép adott, fentemiitett államjegyek egyikét képezte, a felperes sem bir közvetlen tapasztalaton alapuló tudomással s igy erre a körülményre a felperes által leteendő főeskü általi bizonyítás még akkor sem volna megengedhető, ha alperes azt felperesnek visszakínálta volna is. Felperes ugyan annak az igazolását is megkisérlette, hogy a B) a. hamisítvány a felperes által a magyar leszámítoló banknak átadott 60 drb 50 frtos államjegyek egyikét képezi, és hogy felperes a magyar leszámítoló bankhoz csakis az alperestől származó 60 drb 50 frtos bankjegyet küldvén fizetés véget a B) alatti hamisítvány mástól, mint alperestől nem is származhatott, ámde ennek a körülménynek az igazolása sem sikerült, mert eltekintve attól, hogy a per során kihallgatott tanuk vallomása, arra nézve, hogy felperes, kinek a kezéhez adta át a 60 drb 50 frtos államjegyet, egymástól eltérő, az mindkét tanú vallomásából megállapítható, hogy a Bj a. hamisítványt B. Zsigmond nem közvetlenül a felperes által teljesített fizetés alkalmával, hanem csak később, akkor ismerte fel és találta meg, mikor az már több kézen keresztül ment, és mert ily körülmények között nincs kizárva annak lehetősége, hogy a B) alatti hamisítvány a felperes által teljesített fizetés után jutott a B. Zsigmond által átvizsgált csomóba; ennélfogva tekintve, hogy a íenforgó esetben a fent kifejtettek szerint az eskü alatti bizonyítás nem volt alkalmazható; felperes pedig azt a perdöntő körülményt, hogy a Bi alatti hamisítványt az alperes által teljesített fizetés alkalmával tényleg alperestől kapta, más módon nem bizonyította: felperest — az első bíróság ítéletének megváltoztatásával — keresetével feltétlenül elutasítani, és mint pervesztest az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében a perbeli és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére is kötelezni kellett. A B) alatti hamisítványnak a büntető birósághoz való áttételét a kir. ítélőtábla azért rendelte el, mert hivatalból üldözendő bűncselekmény jelensége forogván fent. az iratoknak a büntető bírósághoz való áttétele hivatalból rendelendő el. (1894. nov. hó 16. 2,366/94. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1895 dec. hó 19. 116/95. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A veszély fogalma alá nem vonható az áru fedezetképességének illetve árfolyamának hanyatlása, mely az áru épségével semmi összefüggésben nem áll. A nyíregyházai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság. (1863. év szeptember hó 22-én 7,757. sz. a.) Dr. Layer János ügyvéd által képviselt S. Ferenc felperesnek Schwarc Izidor ügyvéd által képviselt B. Hermann alperes ellen 3,500 frt tőke és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Alperes köteles 15 nap alatt felperesnek 3,500 frt tőkét stb. megfizetni. Alperes viszontkeresete elutasittatik stb. Indokok: A per adataival, különösen az A), B) kötlevelekkel igazolt tényállás szerint felperes ellenfelétől 1,000 mm. rozsot oly feltétellel vásárolt, hogy a 10,500 frtnyi vételárból a C), F váltókkal fedezett 3,500 frtot lejáratkor kifizetni köteles, viszont alperes tartozik ezen összeg utolsó részletének: az F. szerint 1892. év június hó 5-én lejárt 1,000 Írtnak kiegyenlítése után az eladott terményre vonatkozó áruraktári jegyeket felperesnek kiszolgáltatni. A nyíregyházi és nagyváradi áruraktárakban elhelyezett ezen terményt joga volt alperesnek 7,000 frt előleggel megterhelni, a minthogy meg is terhelte, mely összeg kamata a közraktári költségekkel együtt felperest terheli. Az elszámolás az átvételkor, vagyis 1892. év július végével történik, midőn aztán felperes köteles lett volna a számlabeli maradványt (Facturen Rest) kiegyenlíteni. Az A), B) kötleveleknek a felek különösen a 7,000 frt vételár hátralék fizetési határideje tekintetében különböző értelmet tulajdonítanak.