A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - A váltói zálogjog érvényesitésének kérdéséhez - Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége. (Folytatás.)

A J O . J. 37 sorol gondoskodik (25. §.). A körülményekhez képest figyelmeztetheti is a közjegyző a feleket arra, hogy szóbeli végrendelet esetében a tanuknak eskü alatti kihallgatását kérhetik (33. §.). Ha az örökösnek végrendeleten alapuló joga feltételtől függ: a közjegyző köteles kideríteni, vájjon a feltétel bekövetkezett-e már ? esetleg tisztába hozni azt a jogviszonyt, mely a feltétel függőben léte alatt fenn fog állani (55. §. 3. pont). Megvizsgálni tartozik továbbá a közjegyző, vájjon a megidézett felek személyesen jelentek-e meg, avagy más által vannak-e képviselve, s a képviseleti jog szabályszerűen igazolva van-e? E részben a prts 553. §. határozmányai az irányadók, mely szerint örökösödési ügyben, mint törvénykezési ügyben, ha ügyvéd képviseli a felet: egyszerű, ellenkező esetben: hitelesített meghatalmazás szükséges. Kiskorúakat vagy gondnokság alatt álló személyeket, a gyámhatóság által kirendelt gyám vagy gondnok van jogosítva képviselni, a ki 1877: XX. t.-c. 89. §-a alapján ezt a jogát szabályszerűen kiállított meghatalmazásban vallott felhatalmazott által is gyakorolhatja. Ha csak a tárgyalás alkalmával tűnnék ki. hogy valamely kiskorú vagy gondnokság alatt álló személynek az érdeke szülőinek, a gyámnak, vagy a gondnoknak az érdekével avagy több kiskorú illetve gondnokság alatt állónak az érdeke egymással összeütközik és a gyámhátóság külön gondnokot nem rendelt: a közjegyző mint a tárgyalás vezetője — a gyámhatóság utólagos jóváhagyásának a feltétele mellett — az illető részére akár a közgyám, akár más alkalmas egyén személyében ügygondnokot rendel (55. §. 4. pont), s a tárgyalást ennek a közbenjöttével tartja meg. Ezeknek az előzetes kérdéseknek a tisztába hozatala után a közjegyző, mint a tárgyalás vezetője megkísérli az egyességet. Még pedig előbb az örökösödési jog, azután az örökösödési hányad kérdésében. Ha ez sikerül, vagy vita tárgyává nem tétetett, ugy az örökösödési jogot, valamint az örököstársakat megillető örökösödési hányadot vagy örökrészt a jegyzőkönyvben kitünteti. Csak ennek a befejezésével veti föl a közjegyző azt a kérdést, vájjon az örököstársak vagyonközösségben akarnak-e maradni, vagy osztályt akarnak-e tenni ? (55. §. 5. pont.) Az örökösök, a mennyiben vagyonközösségben akarnak maradni, ennek a feltételeit egyezség utján megállapíthatják és szabályozhatják (58. §.). A tárgyalást vezető kir. közjegyző azonban az örökösöket figyelmeztetni és ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben tanúsítani köteles, hogy az osztályt mindegyik kérheti, a kit szerződésnél, végrendeletnél vagy törvénynél fogva örökösödési jog illet 108. §.). Ez esetben a közjegyző az örökösök között az osztályt akár egészben, akár részben, ha az eredményhez remény mutatkozik, ismételve megkisérleni, s ha az létrejött, jegyzőkönyvbe foglalni; a mennyiben pedig az osztálynál egyes ingatlanok szétdarabolásáról történik intézkedés: az eldarabolási vázlatot a telekkönyvi szabályoknak megfelelően kiállítani és a jegyzőkönyvhöz csatolni köteles (55. §. 6. p. 1. Ha az örökösök az osztályt maguk között megállapítani nem tudnák, a közjegyző za örököstársakat az 59. §. rendelkezéseire figyelmeztesse, melynek értelmében az osztály oly módon is eszközölhető: a) hogy egyes vagyontárgyak továbbra is határozott hányadokban az örököstársak közös tulajdona maradjanak, a többi vagyontárgyakat pedig a hagyatéki bíróság árverésen adja el és a vételárt oszsza fül; vagy b) hogy egyes vagyontárgyak az ürüküsük küzül annak az osztályrészébe adassanak át, a ki a vagyontárgyakat az örököstársak közütt megtartandó versenyajánlat utján legmagasabb árban kész átvenni, az igy elért vételár pedig a többiek közütt felosztassák; vagy c) hogy azokból a vagyontárgyakból, melyeket az ürüküsük természetben kívánnak felosztani, az egyes osztályrészeket a részükről választandó szakértők állapítsák meg és az igy megállapított osztályrészeket az ürüküsük más megállapodás híján, sorshúzással válaszszák ki maguknak; mely esetben ugy az osztályrészeknek szakértők által való megállapítása felől, valamint a sorshúzás eszközléséről a közjegyző gondoskodik (59. §.). Figyelmeztetni tartozik továbbá a közjegyző az örüküsüket, hogy ha az örüküstársak közütt csak az osztályra vonatkozó egyes kérdések, nevezetesen egyes vagyontárgyaknak a hagyatékhoz tartozása, vagy pedig az teszi vita tárgyát, hogy egy vagy tübb ürüküstársat terhel-e ürökrészébe betudandó érték és ha igen, mennyi: az osztályt e vitás kérdések érintetlenül hagyásával is megköthetik, s a vitás kérdéseket a törvény rendes utján érvényesíthetik (részleges osztály 59. §.). Ha az ürököstársak közütt az osztály oly módon jün létre, hogy az ürükhagyó házastársa vagy az örüküstársak küzül egy vagy tübben a saját vagyonukat is osztály alá bocsátják vagy kiegyenlítő értékül átadják: a küzjegyző ezt a jogügyletet, a mennyiben a fenforgó kürülmények lehetővé teszik vagy a törvény rendeli iközjegyzői okirati kényszer) közjegyzői okiratba, ellenkező esetben pedig egy külön jegyzőkönyvbe foglalja (60. §.) és ezt, illetve a közokirat hiteles kiadványát, hacsak az érdekeltek annak külön tkvi érvényesítését nem kérik (67. §.), a hagyatéki iratokhoz csatolja. Az osztályegyességnél, valamint, ha az öröküsük vagyonközösségben maradnak, a közjegyzőnek ki kell terjeszkednie annak a kérdésnek a megoldására is, hogy mi módon történjék a hagyatéki terheknek a kifizetése és az egyetemlegesen felelős örököstársak esetleges visszakövetelési jogának a biztositása (55. §. 5. p.j. Ha az érdekeltek között egyezség nem jön létre: a közjegyző köteles a vitás kérdéseket megállapítani és azokat jegyzőkönyvbe foglalni. Ez esetben ki kell terjeszkedni arra is, hogy minő intézkedések teendők a hagyatéki terhek kifizetése s az e célból vagy más oknál fogva netán eladandó hagyatéki vagyon biztosítása tekintetében (55. §. 7. p.), mely kérdéseknél a 90—97. §§-ok intézkedései figyelembe veendők. Az e tárgyban létrejött megállapodásokat, s megállapodás hiányában az ellentétes kérelmeket és indítványokat a közjegyző röviden (46. §.) jegyzőkönyvbe foglalni köteles. Belföld. A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága Tel esz ky István elnöklete alatt január 3-án tartott ülésében folytatta a bűnvádi eljárást szabá1 yozó törvényjavaslat tárgyalását a bírói szemléről és szakértőkről rendelkező tizennegyedik fejezetről (225. és a következő §-ok, előadó Chorin Ferenc). A 227. §. első bekezdését akként állapította meg a bizottság, hogy «a szemle legalább két tanú jelenlétében foganatosítandó)), az utolsó bekezdést pedig akként, hogy «a szakértők diját az igazságügyminister szabályrendeletben állapítja meg». A 231. §. utolsó bekezdése a következő szövegezést nyerte : «Közszolgálatban álló egyén nem alkalmazható szakértőül, ha ezt fölebbvaló hatósága a közszolgálat érdekeibe ütközőnek nyilvánítja.)) — A 234. §. második pontját akként állapította meg a bizottság, hogy a szakértői vélemény előkészithetése céljából «uj tanuk hallgathatók ki, a már kihallgatott tanuk újra is kihallgathatok és a szakértők a kihallgatáson a biró beleegyezésével közvetlenül intézhetnek kérdéseket a tanukhoz». — A 238. §. azon rendelkezésénél, mely az orvostani, vagy vegyészeti kérdésekre vonatkozó felülvélemény beszerzésére vonatkozik, javaslatba hozatott, hogy a csalárd és vétkes bukás kérdéseiben felülvélemény adása céljából az igazságügyi orvosi tanács mintájára felsőbb kereskedelmi szaktanács létesíttessék. A bizottság mellőzte az indítványt. A §. utolsó rendelkezését akként állapította meg a bizottság, hogy «sürgős szükség esetében a kir. ügyészség is megkeresheti a főügyészség utján az orsz. bírósági vegyészt, vagy az igazságügyi orvosi tanácsot felülvéleményezés iránt». A 239. §. első bekezdése akként szövegeztett. hogy «ha az egészségügyi orvosi tanács felülvéleménye nem nyújt teljes tájékozást, a bíróság megkeresésére köteles a tanács a kívánt felvilágosítást, vagy pótvéleményt megadni». A §. második bekezdését, mely szerint «kiválóan fontos, kivételes esetekben az igazságügyi minister megengedheti, hogy a kivánt felülvéleménynek előterjesztése vagy bővebb kifejtése végett az igazságügyi orvosi tanácsnak egy vagy több tagja a törvényszék vagy a kir. ítélőtábla főtárgyalásán megjelenjem), törölte a bizottság. A 246. §. azon rendelkezését, mely szerint «a vádtanács vagy az itélőtörvényszék bármelyik megfigyelő vagy véleményt adó orvos vagy bármely fél indítványára a vádló és védő, esetleg az e célból nyomban kirendelő külön védő meghallgatása után elrendelheti, hogy a terheltet elmeállapota további megfigyelése végett az e célra rendelt állami intézetbe szállítsák, megtoldotta a bizottság azzal, hogy a szabad lábon levő vádlott csak akkor szállítandó ily intézetbe, ha a megfigyelése másként nem történhetik meg. A §. azon rendelkezése, mely szerint «ha a szakértők a megfigyelés alatt a terhelt akaratának szabad elhatározását korlátoló körülményeket észlelnek, véleményükben ezeket is tartoznak részletezni)), megtoldotta azzal, hogy ily esetben az iránt is nyilatkozni tartoznak a szakértők, vájjon közveszélyes-e az illető terhelt állapota. — A 247 — 250. §-ok érdemleges módosítás nélkül való elfogadása után az ülés véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottsága T e 1 e s z k y István elnöklete alatt jan. 4-én tartott ülésében folytatta a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslat részletes tárgyalását. (Előadó Chorin Ferenc.) A csalárd és vétkes bukás megállapítására vonatkozó 251. §. azon rendelkezésében, mely fölsorolja, hogy ha a közadós kereskedő, mik tartoznak a szakértői lelet és vélemény rendes tárgyai közé. a «kereskedő» kifejezés ('kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedő ) kifejezéssel cseréltetett föl. A §. azon pontja, mely szerint a szakértői lelet és véleménv rendes tárgyai közé tartozik annak megállapítása, hogy a közadós a csődnyitást megelőzött harminc nap alatt mily adósságokat csinált» akként módosíttatott: «hogy a közadós akkor, midőn fizetésképtelenségét tudta vagy tudnia kellett, csinált-e és milyen adósságokat)). A 252—253. §-ok változatlan elfogadásával a birói szemléről és szakértőkről szóló fejezet tárgyalása befejeztetvén, áttért a bizottság a vádiratról szóló tizenötödik fejezet tárgyalására. A 254. §. azon rendelkezéséből, mely szerint ((esküdtbíróság vagy törvényszék hatáskörébe utalt bűncselekmény esetében, ha vizsgálat nem volt tartva, köteles a kir. ügyészség, mihelyt erre a följelentés, illetőleg a nyomozás adatai elégséges alapot adnak, a vádiratot az ügy irataiv .l együtt a vádtanács elnökénél benyújtani)), töröltettek az «erre a följelentés, illetőleg)) szavakat. A 256. §. azon rendelkezését, mely szerint a vádirat kézbesítését kisérő értesítésben «ki kell tenni, hogy a mennyiben a terhelt kifogással kíván élni'), ezt, ha szabad lábon van, köteles a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt megtenni és indokolni, ha pedig fogva van. 24 óra alatt előterjeszteni és indokolnia, ekként módosította s biztosította a bizottság: «Az értesítésben ki kell tenni, hogy a mennyiben a terhelt kifogással kíván élni, ezt köteles a kézbesítéstől számított 8 nap alatt megtenni és indokolni. A 255. §. akként állapíttatott meg, hogy «ha a terhelt a 256. §-ban megszabott határidőben kifogást tett, a vizsgálóbíró az iratokat azonnal a vádtanács elé terjeszti. A 260. §. azon rendelkezése helyett, mely szerint «a fogva levő terhelt a kifogások tárgyalására mindig a vádtanács elé állitandó», a következő !}-ba azon rendelkezés vétetett föl, hogy «a vádtanács, ha szükségesnek látja, a kifogások tárgyalására a terheltet személyes megjelenésre kötelezheti, illetőleg a fogva levő terheltet maga elé állithatja». A 264. §-ból törölte a bizottság, mint fölöslegest azon rendelkezést, mely szerint «elévülés miatt a vádtanács csak akkor szüntethet meg az eljárást, ha az elévülési idő is letelt, mely a törvény szerint a