A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A bünvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában

A J Indokok: A polgári periratok tanúsága szerint H.Antal '20 Irt törlési költség erejéig beperelte P. Károlynét a pestvidéki kir. járásbíróság előtt, mint bagatell bíróság előtt, miután pedig más bizonyíték produkálva nem lett, a bíróság főeskütől feltételezetten hozott ítéletet. Az ítéletben szövegezett esküt P-né letette, mely szerint megesküdött arra, hogy ő ígéretet nem tett, hogy a köztük folyó polgári perből kifolyólag 20 frt költséget tartozik H. Antalnak fizetni. Miután pedig az eskü szövegében foglalt ténykörülmény a per lényeges és tényleg döntő körülményét képezte, mely eskü a polgári bíróság által az előirt módon vétetett ki, H. Antal feljelentette P. Károlynét hamis eskü büntette miatt. A vizsgálat és végtárgyalás folytán is vádlott megmaradt tagadása mellett, s védekezésére azt hozza fel, hogy a per alapját képező kötelező okiratra nem ő tette reá kézjegyét; ennek ellenében a hit alatt kihallgatott tanuk vallják, hogy a kötelező okiraton látható kézjegyet vádlott az okirat tartalmának Szmik Lajos ügyvéd irodájában német nyelven történt megmagyarázás és vádlott kitanittatása után mindannyijok jelenlétében ő tette reá, továbbá, hogy a per tárgyát képező 20 frt kifizetésére magát kötelezte, igy tehát kétséget kizárólag bizonyítottnak volt veendő, hogy vádlott a polgári perben hamisan esküdött, miért is a Htk. 219. §. értelmében bűnösnek kimondani és a rendelkező részben kiszabott büntetéssel sújtani kellett. A budapesti kir. tábla itélt: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. P. Károlyné vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Vádlott azzal van terhelve, hogy az ellene H. Antal által folytatott kisebb polgári peres ügyben megítélt következő főesküt: «En, H. Teréz, esküszöm, hogy 1891 március 7-én Budapesten felperesnek Ígéretet nem tettem, hogy a közöttünk folyó törlési perben neki 20 frt költséget fizetek. Isten engem ugy segéljen!*, hamisan tette le. Tekintve, hogy valamely eskü letételénél előirt alakszerűségek meg nem tartása esetében a hamisnak állított esküt illetőleg büntető ítélet nem hozható; tekintve, hogy az esküre és annak letételére nézve általánosságban előirt szabályok és alakszerűségek a kisebb polgári peres ügyben is, a mennyiben ez iránt az 1877: XXII. t.-c. kivételt nem állit fel, megtartandók; tekintve ebből folyólag. hogy a kérdéses perben a vádlott által letett esküt illetőleg, valamint az eskütételnél a következő szabályok és alakszerűségek mellőztettek: 1. az eskü szövegében az a megjelölés, hogy az esküvés a mindentudó és mindenható Istenre hivatkozva történt (ügyvit. szab. 274. benn nem foglaltatik, jóllehet a törvénykezesi rendtartás által előirt ünnepélyes bizonylás kivételes esete fenn nem forgott, mit az eskü szövegének végén foglalt bizonylás módja is bizonyít; 2. az itélet végén foglalt s a külön jegyzőkönyvet pótló záradékba az eskü tartalma szórói-szóra beiktatva nincs; 3. az eskütételi záradék az esküt tevő fél által aláirva nincs, illetve az. hogy az aláírás esetleg megtagadtatott, nem jegyeztetett fel; tekintve, hogy ezek alapján a fent előrebocsájtottakhoz képest vádlott bűnössége meg nem állapitható, őt az elsőbirósági itélet megváltoztatásával a vád és következményei alól felmenteni kellett. (1894 június 5. 2,987. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: A kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. 11895 dec. 3. 9,358. sz.) Mezon lévő bekerített kertből rózsa lopása az 1884 : XII. t.-c. a) c) pontjaiban körülirt mezörendöri kihágást képez. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a vádlottak az 1893. jun. 20-én a W. K. sértett, mezőn levő, bekerített kertjébe viráglopásra irányuló szándékkal másztak be és a jelzett kertben néhány darab rózsa virágot letörvén, tehát nyilvánvalóan hatvan korona értéket meg nem haladó gazdasági terményt loptak s tetten éretvén, menekülés közben néhány rózsa- és szőlőcsemetét letiportak, megrongáltak s ez által a sértettnek 5 frtnyi kárt okoztak ; tekintve, hogy a vádlottak eme cselekményében az 1894. XII. t.-c. 93. §-ának ai és cj pontjaiban meghatározott mezőrendőrségi kihágás ismérvei forogván fenn, a vádlottak a btkv. 2. §. értelmében mezőrendőrségi hihágás miatt volnának megbüntetendők; tekintve azonban, hogy az 1894. jul. 28-án kelt utolsó birói intézkedés óta 6 hónapnál több idő telt el és igy a vádlottak ellenében fenforgó mezőrendőrségi kihágás miatt a büntető eljárás folytatása az le94:XII. t.-c. 100. §-a értelmében elévülés következtében ki van zárva, az elévülés pedig hivatalból észlelendő, mind a két alsóbiróság Ítéletének hatályon kivül helyezésével, H. J. és S. F. vádlottak ellen a büntető eljárás megszüntettetik. 1895. nov. 28. 8,399.1 A btkv. 174. §-ban meghatározott vétség tényálladékának szükséges előfeltételét nem képezi, hogy a feldicsért egyén a bűntett vagy vétség miatt, melynek elkövetéseért feldicsértetik, a feldicsérés idejében ama bűncselekmények miatt már elitélve lett volna. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsőbirósági vádhatározat OG 15 abban a részében, mely szerint a fent nevezett 19 vádlott a btkv 174. §-ában meghatározott izgatás vétsége miatt vád alá helyeztetett, megváltoztattatik s eme vádlottak irányában a fentjelzett vétség miatt indított bűnvádi eljárás a bprts 198. §. a)(197. §. l.i pontja értelmében felhagyatik. Egyéb részében az elsőbiróság vádhatározata vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbirósági vádhatározat, a mennyiben a fent irt 19 vádlott a btkv 174. §-ában meghatározott izgatás vétsége miatt lett vád alá helyezve, azért kellett megváltoztatni és e tekintetben a további bűnvádi eljárás felhagyását elrendelni, mert az úgynevezett Memorandum-bünperben vádi ottakként szereplő egyénekhez a vizsgálat adatai szerint intézni szándékolt üdvözlő feliratban, mely gyülekezetben nyilvánosan felolvastatott, ugyan foglaltatik ama vádlottaknak feldicsérése; minthogy azonban eme feldicsérés 1894. máj. havában történt, az úgynevezett Memorandum-bünper vádlottai pedig csak 1894. máj. 25-én kelt sajtóbirósági ítélettel lettek a btkv 173. §-ában meghatározott vétség miatt elitélve, eme vádlottak tehát csak akkor lettek bíróilag vétség elkövetőinek nyilvánítva, emez utóbbi időpont előtt azonban jogilag olyanoknak nem tekinthetők s tekintettel végül arra is, hogy habár bűntett vagy vétség elkövetésének feldicsérésével rendesen magának a bűntettnek vagy vétségnek dicsérete is együttjárónak tűnik fel, a jelen esetben azonban a fent jelzett üdvözlő felirat kizárólag az úgynevezett Memorandum-perbeli vádlottak személyével foglalkozik: mindezeknél fogva hiányzik a btkv 174. §-ában meghatározott vétség tényálladékának egyik alkotó eleme. A m. kir. Curia: A kir. tábla végzésének felebbezett része megváltoztattatik és e részben is a kir. törvényszék végzése hagyatik helyben, vonatkozó indokainál fogva, különösen azért, mert a vizsgálat adataiból megállapíthatónak látszik, hogy vádlottak izgatás vétségével terhelt egyéneket, eme cselekményük elkövetése miatt dicsérték fel nyilvánosan, a mi a btkv 174. §-ába ütköző vétséget képez, a nélkül is, hogy az ilyenképen kitüntetett egyének a feldicsérés idejében ama bűncselekmények miatt már elitélve lettek volna; minthogy ezt az idézett törvényszakasz nem kívánja és e nélkül is a feldicsérés a törvényszakasz védelmének tárgyát — a törvény iránti tiszteletet — támadja meg. (1895. nov. 29. 9,806.) A m. kir. pénzügyi bíróság döntvénye. 63. szám. Midőn az illeték ellen, az 1881. évi XXXIV. t.-c. 29. §-ának a) pontja alapján birtokon belül beadott felebbezés a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától számított öt év alatt elintézést nem nyer, — elévül-e, az 1883. évi XLIV. t.-c. 90. §. 2. pontja értelmében, a felebbezéssel megtámadott illeték azon a cimen, hogy az emez öt év alatt szorgalmazva vagy biztosítva nem lett: (2,994, 4,182 és 8,528/1895. számokhoz.) Határozat : Midőn az illeték ellen, az 1881. évi XXXIV t.-c. 29. g-ának a) pontja alapján birtokon belül beadott felebbezés a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától számított öt év alatt elintézést nem nyer : — a felebbezett illeték, ha ezen idő alatt szorgalmazva vagy biztosítva nem lett, az 1883. évi XLIV. t.-c. 90. §. 2. pontja értelmében csak azokban az esetekben évül el, a melyekben ez az illeték törvény alapján biztositható lett volna. Indokok: A kérdés kiszabott illetékre vonatkozik, mert felebbezéssel csak az támadható meg. A kiszabott illeték, az 1881. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a szerint, a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától 30 nap alatt befizetendő. Ez általános szabály alól azonban ugyanezen törvény 19. §-a kivételeket állapit meg, mely esetekben tehát a befizetés e határidőn tul elhalasztható. E kivételek közé tartozik az az eset, a melyben az illeték ellen, a törvény 29. §-ának a) pontja értelmében, birtokon belül felebbezés adatott be. Ennek a birtokon belüli felebbezésnek hatálya pedig, az idézett törvény 41. §-a szerint, abban áll, hogy az a kiszabott illetéknek végrehajtás utján való behajtását megakasztja. A törvény e rendelkezéséből kifolyólag tehát a kir. kincstárnak mindaddig nincsen joga a birtokon belül érvényesített felebbvitel esetében a kirótt illetéket beszedni, mig a felmerült illetékügyben nem történt oly intézkedés, mely azt eredményezi, hogy a kincstár követelése végrehajtás utján beszedhetövé váljék. A többször idézett törvény 38. illetőleg az 1887. évi XLV. t.-c. 18. §-a szerint az illetéktartozások biztosítására és elévülésére nézve az 1876. évi XV. t.-c. helyébe lépett 1883. évi XLIV. t.-c. határozatai irányadók. Ennek a törvénycikknek 54. §-a szerint a végrehajtás utján való behajtás fokozatai a megintés, a zálogolás és az árverés. Ugyan e törvény 90. §-ának 2. pontja értelmében továbbá az illetékek elévülnek, ha a kivetés évétől kezdve öt év alatt nem szorgalmaztatnak vagy nem biztosittatnak. A szorgalmazás alatt a szabályszerűen foganatosított intés értetvén, miután ez a fenebbiek szerint a behajtás első fokozata, mely az 1887. évi XLV. t.-c. 18. §-a értelmében bizonyos esetekben el is maradhat: ennek a megintésnek alkalmazását az 1881. évi XXXIV. t.-c. 41. §-a a birtokon belül felebbezett illetékre nézve kizárja. Az ugyanilv felebbezéssel megtámadott illeték biztosítás tekintetében azon-